Somogyi Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 21. szám

5 2008. MÁJUS 25., VASÁRNAP SZTORI Egy család, ahol minden nap gyereknap születésnap Egyévesek a gödöllői négyes ikrek, akik a szerény körülmények között is boldogok. A boldog nagy család sok segítséget kap ismeretlenektől is. Álmuk az, hogy kétlakásosra bővítsék a hatvan négyzetméteres családi házat. Egyévesek lesznek május 27-én a gödöllői négyes ikrek: Alexa, Evelin, Katin­ka és Niki. így hát dupla ünnep a Csákó család szá­mára a mai gyermeknap. Rados Virág „Na, mutasd meg, mekkora voltál!- hajol az idős férfi a kislány fölé.- Akkora voltál, mint egy tejes­zacskó!” A gyerek tágra nyílt, kék szemekkel bámul a nagyap­jára. Egy éve még inkubátorban feküdt. Ha valaki akkor a marká­ba fogja, hát tényleg úgy nyeklett- nyaklott volna a tenyerében, mint egy műanyag tejestasak. A gödöllői Csákó Tamásra és Annamáriára „záporozott” tavaly a gyermekáldás. „Felhív a fiam- meséli Miklós, a nagypapa -, kérdezi, ülök-e vagy állok. Mon­dom, éppen fekszem. Az jó, mondja, mert nem hárman van­nak, hanem négyen.” A létszám fokozatosan derült ki a terhesség alatt. A hatodik hé­ten azt mondták a vizsgálaton, hogy ikrek. Retten vannak, de csak az egyiknek hallatszik a szívhangja. A tizenegyedik héten már két szívhangot hallottak, a tizenharmadikon hármat, a tizen­negyediken négyet. „Kevés volt a sárgatesthormonom, ezért a ter­hesség előtt hormongyógyszert kaptam” - meséli Annamária. Tizenöt éve házasok. Fiatal har­mincasok, nem gondolná az em­ber, hogy egy tizenöt éves fiuk is van. „Ádám kicsit magába zár­kózott, amikor megtudta a dolgot- mondja az apja. - Egy kamasz fiú nincs babázós korban. Have­rok, buli, Fanta.” De az éppen ha­zaérkező Ádám meleg tekintettel veszi sorra a testvéreit. „Most már örülök nekik - mondja. Ő is bemutatja a lányokat: - Alexa, Evelin, Katinka, Niki.” Nevezet­tek együtt láthatók egy hatalmas, fenyőből készült babaágyban. A bútort Tamás rendelte a szom­széd asztalostól, aki a végén nem hagyta kifizetni a munkát Katinka állva hajol át a rácson, és borzasztóan örül, hogy eléri a keze ügyébe akadó zoknit, amit rögtön a földre is dob. Niki a ven­dégek felé gagyarászik nagy han­gon. Látszik rajta, ő pontosan tud­ja, mit mond, csak holmi ostobák néznek rá kukán. Evelin és Alexa hason fekve könyököl az ágyban- ők a nyugalom szobrai. Alexa, miután kifigyelte az újonnan jöt­tékét, puha babapapucsot vesz a szájába, azt rágcsálja. Csöndes viselkedésével rácáfol arra, amit az apja az imént mondott, misze­rint mindig az a legnyűgösebb, amelyiknek éppen jön a foga. Tizenkét négyzetméter a szo­ba, ahol a gyerekágy és a szülők franciaágya áll. Ezek nagyjából be is töltik a teret a szemközti szekrénnyel együtt, amely előtt még egy utazóágy is helyet foglal. „Ebbe raktuk át Alexát, amikor elkapta a Rota-vírust” - mesélik a szülők. Mégsem tudták meg­védeni a többieket. - „Hánytak, ment a hasuk, Alexa után két nappal már a másik három is lázas volt. Éjszaka kellett kihív­nunk az ügyeletet. Kerepesre küldtek minket, rohantunk a sa­ját autónkkal, de az ottani kór­házból továbbirányítottak a bu­dapesti Lászlóba, mert Kerepe­sen nincs fertőzőosztály. Nyolc­száz kilométert raktam bele a ko­csiba azokban a napokban” - me­séli Tamás. A férfi raktáros Csömörön, az asszony eladóként dolgozott az egyik nagy áruház cipőosztályán. „Egyre nehezebb - mondja An­namária. - Már elindulnának a kicsik, de nincs elég hely. - A csa­ládi ház, ahol heten laknak, hat­van négyzetméteres. - Mire elő­készítem az etetést, és megeszik az ételüket, foghatok bele a má­sikba. Egyedül nemigen hagyha­tom őket, mert egymásra mász­nak, piszkálják egymást. Megy a harc, hogy ki az erősebb. - A fia­talasszony mégsem ezeket tartja a legnagyobb gondnak. - Tamás­nak nehezebb, mert ő négy mű­szakban dolgozik.” Szerencsére kapnak segítsé­get. A gödöllői önkormányzat fizet nekik egy dajkát: Zsuzsika sokgyermekes családanya, aki naponta átjár hozzájuk pár órára. Építkezni is fognak, kétlakásosra bővítik a házat Most tárgyalják majd meg a polgármesterrel, eb­ben hogyan tudja támogatni őket az önkormányzat. Az ország kü­lönböző pontjairól is kaptak aján­dékokat Új fagyasztóládát, kony­habútort lapra szerelve. „Ennyi hasznunk van a médiá­ból - viccel az apa. - Ők hozzák a szponzorokat.” Mert amióta az ikrek megvannak, jönnek-men- nek náluk az újságírók és a tévé­sek. „Az elmúlt évben nem volt olyan hét, hogy nyugtunk lett vol­na. A lányok szülinapjára, kedd­re is bejelentkezett már egy tévé­stáb meg három újság, jön a pol­gármester, a rokonok, leszünk vagy negyvenen.” A szomszédok meg pletykál­nak. „Azt képzelik, dől a lé- vág egy grimaszt Tamás. - Hogy az interjúkért százezre­ket fizetnek nekünk. Mintha az úgy menne. Mi hétköznapi em­berek vagyunk, nem pedig sztárok.” De a türelem talán hamar kifej­lődik ennyi apró gyerek mellett. A nagyszülőknek még „fejlesztés­re” sincs szükségük: imádják az egész unokahadat. „Ezt építettem nekik” - kísér az ablakhoz Csákó Miklós. A telken játszókért: egy kisebb focipályányi füves térsé­gen gerendaállvány hintáknak, szemben a készülő hűsölősátor állványa. Miklós elbüszkélkedik a biokerttel is: „saláták, ribizli, málna, szeder, burgonya, bébi­répa. Többségüket Fertődről kap­tuk”. A növények katonásan sora­koznak a játszókért melletti föld- sávon. Gyereknap? Hogy ma van? faj, még ez is! De hát egyszerre mindenre nem futja. „A családi költségvetést felborította a me­dence, amit a születésnapjukra vettem nekik - mondja Tamás.- Legyen miben pancsolniuk a nyáron.” A franciaágyon összeül a csa­lád a fényképezéshez. A szülők feje közé bedugja a magáét a há­tulról kukucskáló Ádám, Tamás és Annamária térdén ülnek a ba­bák. Mindenki mosolyog. Bol­dogok lehetnek ilyen körülmé­nyek között is? „Hát persze” - bó­logatnak. S hogyhogy nem aggód­nak a jövő miatt? „Nem érdemes- legyint Tamás. - Attól csak gyomorfekélyt kap az ember, semmi mást.” Katinka az akaratos, Alexa a nyugodt, Nikolett a mindig harcra kész, Evelin a legcsöndesebb Katinka maga a megtestesült akarat. Ez már az inkubátor­ban feltűnt, ahol állandóan kihúzta magából az etető- szondát Végül a nővérek bele­törődtek, hogy nála azt csak etetéskor használhatják. alexa a legnyugodtabb a négy ikertestvér közül. Még a kór­házi inkubátorban is olyan türelmesen feküdt, mintegy kis Buddha. Igaz, a mozgás­ban sem tart még ott, ahol a testvérei. Nikolett Katinkával rivalizál. Valamivel szelídebb nála, de időnként vele is közelharcba keverednek a szülők. Főleg, amikor látja, hogy Katinkát ki­veszik a gyerekágyból. Akkor ő is rögtön kézben akar lenni. evelin nagyon csöndes, de „ halkszavúságát” élénkségével kompenzálja. Csak néha akaratoskodik, főképpen akkor, ha valami nagyon kell neki. Azt aztán mindenképpen megpróbálja elérni. A mentalista eddig jól tette, hogy hallgatott a megérzéseire kiválasztott Már a Las Vegas-i világelöntőre készül testben és lélekben Danny Blue, Úri Geller magyar utóda Danny Blue nyerte a Kiválasz­tott című show-műsort. A tévé­nézők őt választották Úri Geller utódának. A 27 éves mentalista azt mondja, különleges képes­ségei már gyermekkorában jelentkeztek. Szüksége volt rá, mert családjában több hallás- sérült is volt. „Gyermekkoromban nagyon sok időt töltöttem a nagyszü- leimmel, akik hallássérültek vol­tak - mondta Danny Blue. - An­nak érdekében, hogy kommuni­kálni tudjak velük, sok figyelem­re és érzékenységre volt szük­ség. Meg kellett tanulnom, hogyan tudom felhívni magam­ra hangok nélkül a figyelmüket. Korán felismertem, hogy meg­lepő adottságokkal rendelke­zem, gyakran megérzem mások gondolatait." A képességén kívül arra is gyorsan felfigyelt, hogy társa­ságban szívesen szerepel, és szó­rakoztatja az embereket. Ennek ellenére teljesen racionálisan választott magának pályát. A műszaki egyetemen mérnök­nek készült. „A racionalitás és a mentális képességek nem zárják ki egy­mást. Én ma is racionális em­bernek gondolom magam. Úgy vélem, hogy ami működik, az nem elvont, hanem ésszerű. A megérzéseim pedig működ­nek, tehát ésszerűek. Ezt min­dig is így gondoltam, volt azon­ban egy időszak, amikor nem hittem abban, hogy ez életcél lehet.” Danny Blue éppen ezért telje­sen polgári életet élt. Hobbiszin­ten foglalkozott bűvészettel és a Névjegy 1981. OKTÓBER 31-ÉN Született Budapesten 2001-TŐL a műszaki egyetem hallgatója danny az egyetlen mentalista, aki Magyarországon rend­szeresen tart esteket a nagy- közönségnek. Kitalálója és fő­szereplője a Nem félsz, hogy mentális képességekkel, ctmúgy pedig a malajziai nagykövetség kereskedelmi kapcsolatokért felelős előadója volt. Végül még­is hallgatott a megérzéseire. „Három éve úgy döntöttem, megtudom? című gondolat­olvasó estnek 2006- ban megjósolta a futball­világbajnokság döntőjének pontos eredményét 2007- ben pedig a Hungaro- ring 3 dobogós befutóját 2008. MÁJUS 17-ÉN őt választot­ták meg Úri Geller utódának hogy nekem a saját utamat kell járnom. Felmondtam, és meg­csináltam az első önálló műso­romat. Nem mondom, hogy nem volt bennem kétely, de egy­re biztosabb vagyok benne, hogy ezt kell nekem csinálni. Az, hogy Úri Geller utódának választottak, megtiszteltetés és lehetőség. Las Vegasban rende­zik ugyanis a világ legjobb men­talistáinak versenyét, ahol an­nak köszönhetően vehetek részt, hogy megnyertem a show-t. Ezt a versenyt a világ összes nagy televíziója közvetí­ti majd, úgy érzem, ez lesz az igazi sorsforduló az életemben, és nekem általában nagyon jók a megérzéseim. ■ Fábos Erika

Next

/
Thumbnails
Contents