Somogyi Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-24 / 120. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. MÁJUS 24., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 Pénzre váltott becsület: Torgyán Józsefé félmilliót ér (Folytatás az 1. oldalról) Az is elég ritka, hogy a sértett milliós nagyságrendű összeget követel, az pedig még ritkább, hogy - ha egyáltalán helyben­hagyja a keresetet - egy-kétszáz- ezer forintnál többet megítél a bí­róság. Torgyán József például a keresetben 500 ezer forintra tak­sálta jó hírét, s emellett nyilvános bocsánatkérést is szeretne. ■ Két somogyi polgár- mesternek is le kellett mondania becsületsér­tés miatt. Ennél jóval gyakoribb, amikor magánvádas büntetőügy kere­kedik a sértegetésből rágalma­zás vagy becsületsértés miatt. Ezek azok az esetek, amikor azt kell eldöntenie a bíróság­nak: a sértett által kifogásolt szavak vagy cselekedetek csök­kentették-e az illető társadalmi megbecsültségét, vagy a köz­megbízatásával, munkakörével kapcsolatban nagy nyilvános­ság előtt elhangzott mondatok sértették-e őt emberi méltósá­gában. így aztán ezekben az ügyekben gyakran a politika is „jelen van”. (Elgondolkodtató például, hogy míg a becsületsér­tési és rágalmazási ügyek szá­ma összesen 18-20 évente, ez a szám 2006-ban, a választások évében jóval 30 fölé emelke­dett.) A bíróság ítélete, ha bű­nösnek találják a vádlottat, álta­lában próbára bocsátás, legfel­jebb pénzbüntetés. Kováts Im­rét, a kaposvári közgyűlés kép­viselőjét egy sajtótájékoztatón elhangzott mondatai miatt pe­relte be két éve a polgármester, és sikerrel: a bíróság 120 ezer fo­rint pénzbüntetést rótt ki a kép­viselőre. A tabi polgármester­nek, Schmidt Jenőnek 60 ezer forjnt büntetést kellett fizetnie, mert a helyi lapban negatívan nyilatkozott a volt jegyzőről. Or­dacsehi polgármesterét is elma­rasztalta a bíróság rágalmazás miatt, mert megsértette a tele­pülés jegyzőjét. Az utóbbi két ügy utóélete sem mindennapi: a két polgár- mesternek le kellett mondania tisztségéről. Ám mivel kifizették a pénzbüntetést, mentesültek a jogkövetkezmények alól, így in­dulhatnak az időközi polgármes­ter-választáson. ■ Jakab Edit Titkaink és a pőre valóság jel-show Házikedvenceink és az egyéb nyolckarakteres állatságok A kankalin sötétben virág­zik. A jelszó sokáig csak a Keménykalap és krumpli­orr fenti mondatát jelentet­te, esetleg a ponyvakrimik ajtónállói előtt elmondotta­kat. Ma jelszók védik fél­tett titkáinkat. Ideig-óráig. Balassa Tamás Jelszava mindenkinek van, meg pin-kódja is. Szerencsés esetben sok, de miután az ember feje nem káptalan, jobbára csak egy. És ez baj. Jómagam a napokban meglepő tapasztalatot szerez­tem. Estére kelve arra nyitottam postafiókomat, hogy az teljesen üresen figyelt vissza rám. Mint­ha Delete netfőisten végzett vol­na durva szelektálást. Minden lehetőséget végig- gondolva be­léptem a felhasználói feltételek közé, hátha találok ilyet: Alarm, minden év május 22-én 23.00- kor tabula rasa!, de természete­sen nem leltem.- Nincs valami ádáz ellensé­ge? - kérdezték a TIT újságíró­képzésben részt vevő hallgatói másnap. Fülemben a bogárral már nem is igazán a saját elárvult postafiókom érdekelt ekkor, ha­nem két dolog. A fiókokat feltö­rik-e, és ha igen, miért és ho­gyan? Feltörik, amire a jelszóválasz­tás különféle praktikái világí­tottak rá.- A legtöbben a mai napig egy hozzájuk közel álló nevet, évszámot választanak, ami sze­rintem roppant hamar kitalál­ható - mondja a marcali Kiss Eszter. Ő ezt megbonyolítja, és valami logika szerint összeke­veri a betűket. De adott már ki­megyek jelszót is, ami ragozott igeként valóban különös, ha­sonlóképpen például a nassol, amit akkor talált ki. Bognár Olíviának is ügyes technikája van.- Felcsapom az olasz szótárt, és véletlenszerűen rábökök va­lamire - avat be a tabi hölgy. Filmcímeket választ és kever össze a kaposvári Cserti Ildikó, Magyar Viktória viszont egy négylábú nevét (javasolnám ez­úton, hogy keverje össze, fordít­sa szuahélire, és tegyen bele számot, nagybetűt). Paplogó Pé­ter ez egész dilemmát nem érti. Egy átlagjelszó hamar feltörhető, viszont a Hej, regö rejtem... megfejtése másfélmilliárd évig is eltarthat nekik- Nincsen olyan top secret tit­kom, amit ezer lakat alatt kelle­ne őriznem - tárja szét a kezét a szálfatermetű fiatalember. Mindenesetre megállapo­dunk, jelszóként sem szeret­nénk naponta a gondolataink közé engedni rossz érzést keltő kifejezéseket. Az Amstetten Josef Fritzl Fan Club nem aka- ródzik szimpatikussá válni. A balástyai rém, a móri mészár­Feltörést okozunk... A NETACADEMIA.NET jelszóel- lenőre megmutatja: mennyi időbe telne egy hackemek a jelszó feltörése egy hétközna­pi Pentium IV 3Ghz-es alap­géppel. A Tomi69 jelszót gyenge titkosítással mind­össze hét percig tartana fel­törni. A két karakterrel több, Tomika69 jelszó feltöréshez szükséges idő viszont már megközelítené a másfél évet. lás, a hutu tömegsírok, a soro­zatgyilkosok, a népirtók és más mészárosok nevét is kerüljük, mint kémprogram a vírusirtót. Mutasd magadat, megmon­dom a jelszód! Ez a tapasztalata annak a beszélgetésnek, amit Endrei András internetguruval folytattam.- Sima ügy - mondta a jelszó­val védett területek feltörésére, amit maga is többször megtett már brahiból. - Ez kihívás, amit warez-oldalak olvasgatása után meg kell tudni csinálni. Védett titkaink idegenkézre kerülhetnek tehát. A nagyobb gond akkor van, ha jelszóváltoz­tatással nemcsak meglesik, de el is lopják a tartalmakat És a nevünkben kommunikálnak. A lehetőségeknek csak az emberi - vagy inkább ördögi - találékonyság szab határt... Hackervs. mondóka A JELSZÓBAN LEHETŐSÉG sze­rint numerikus és alfabetikus karaktereket, kis és nagybe­tűket egyaránt használjunk. A legfontosabb azonban a hossz. Jelszó helyett jelmon­datot használjunk. íme né­hány példa, amit több milli­árd év alatt lehetne csak fel­törniÉn elmentem a vásárba fél pénzzel, vagy A kiskakas gyémánt félkrajcárja. JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN Ezek mennek mostanában KELLEMES NŐI HANG HÍV egy budapesti szállodából. Klubtagságot ajánl, ha be­lépek, az év folyamán nagy kedvezménnyel szállhatok meg és fogyaszthatok má- sodmagammal a hotelben. Nem tolakszik, igazán ud­varias, és az ajánlata kor­rekt. Magam is türelmesen hallgatom, a munkáját vég­zi, tisztelet jár neki. A tájé­koztató végén megköszö­nöm fáradozását, de a lehe­tőséggel nem kívánok élni, mert nem tudnám kihasz­nálni. Megköszöni, megér­téséről biztosít. mielőtt leteszi a telefont, még hozzáteszi: hálás a korrektségért, hogy ennek ellenére meghallgattam. Szabadkozom, nem jár érte elismerés. Elmondja, a na­pokban egy magas szintű menedzsert, vezérigazgatót vagy effélét hívott fel. Ami­kor ajánlatának ismerteté­sébe kezdett, a nagyember ráförmedt: „Dögöljön meg, amiért nem írja ki a készü­lék a telefonszámát!” Hitet­lenkedésemet azzal szere­ti le, hogy durvább törté­neteket is tudna mesélni. Miután leteszem a telefont, tekintetem a bulvárlap cím­oldalára vetődik: a cikk sze­rint az egyik párt elnöke idiótának és bolondnak ne­vezte a miniszterelnököt. A Horthy rendszerben aki megsértette a kormányzót, a bíróság elítélte. Ma ezt bárki büntetlenül megteheti és megteszi az államelnök­kel, a miniszterelnökkel. Mi több, politikusaink élenjár­nak ebben. Idiótáznak, hü- lyéznek, hazaárulóznak, be­legázolnak mások - és ez­zel maguk - emberi méltó­ságába. Mára tekintély nél­küli lett az ország. A kisem­ber meg csodálkozik, ha fentről azt dörgik neki: dö­göljön meg! Felesleges cso­dálkoznia, mert látható, ezek mennek mostanában. Divatos szóval: ez a trendi. SZŰCS TIBOR TARCAJA Egy hete, pont itt a templomnál találkoztunk. A mise végén Julis­ka - ahogy nagyjából kéthavon­ta szokta, de erre bizonyosan em­lékszik - megint megtalálta azt a szemhunyásra is kevés pillana­tot, amikor az asszony félresan­dított egy kis pletykáért. Nem is értem, hogyan lehet ilyen kevés idő alatt ennyit szólani, de ak­kor suttogta a rozoga biciklijére támaszkodva, hogy Feri nem lesz otthon, és estig nem is vár­ja, mert választani megyen, utá­na meg hörpölni egy kis pálin­kát a többiekkel, ha már úgy is politikára adják a fejüket. És hogy elvárna addig, ha van rá ér­kezésem. Engem igen elkapott a tódulás, francos nagy feneket kerítve a dolognak, kérdezőskö- désbe kezdtem, mert teljesen ki­ment a fejemből, mitől más a va­sárnap. Áz asszony mondta már otthon, hogy ez a remek Ernő úr, a polgármester, összerúgta a port a régi doktorral. Rá maga nem emlékezhetik, mégnem ren­delte ide a szolgálat akkor. Be­csületsértés lett az ügyből, de ve­zetőség nélkül nem maradha­tunk, így megint választani kell. Igaz, csak Ernő úr indult, de ha mindenki félvállról venné, ak­kor aztán mehetnénk szélnek, mert még a csordában is kell egy főkolompos, ha irányba akar­ják terelni a barmokat. Az asz­szony persze nem lelkesedett az ügyért, mert a konyhás Ircsi sze­rint ez másfél millióba fáj ne­künk, aztán sokallotta kissé, hi­szen eddig is Ernő úr volt, eztán is ő marad. Nagyon szorultam, hogyan szabaduljak meg néhány órács­kára otthonról. Szerencsére olyan szeszélyes volt az idő, mint áprilisban, egyszer vert a jég, másnapra meg júliusi for­róság költözött a völgybe, a sző­lőben régen jártunk, így meg­lett a fellélegzés alapja. Leg­alábbis ezt sütöttem ki magya­rázatul, mert természetem na­gyon indulni akarózott. Mond­tam is, megnézem, mi lett az új hajtásokkal a kertben. Csalafin­tán hozzáfűzve: csak későn vár­janak. Nem gyanakodott senki otthon, volt már ilyen cudar a helyzet, azt meg nem rakták ed­dig össze, hogy Juliskáék is ar­rafelé laknak. Ne értsen félre, ha kérhetem, szeretem én a felesé­gemet, elválni nem akarok, és biztos tudom, Juliska is így van Ferivel. A bizonyosság kedvéért aztán még a Csalogány felé is elkari- káztam. A kormányon ott zör- gött a szerszámokkal felbakolt bőrtáska alibinek, de odakö­szöntem a társaságnak. Nagyon szidták az államot, hogy hagy­ják a földet mindenféléknek még nálunk is eladni, de jó­kedvükben nem zavartam so­kat. Igaz, pont az invitált egy fröccsre, akinek a házába igye­keztem, de csak a szőlőre volt muszáj hivatkoznom. Juliska szemérmetes egy némber, de érti a dolgát. Már a kapuban az ura mosolygós fehérborával kí­nált. Nagyon jó ital az, a rosseb beléje! Bocsánat! Viszont kibon­tani magát csak addig hagyta, ameddig neki tetszett, és föltét­lenül szükséges volt. Elég sokat időztem. Még a maradék ebéd­del is kínált, aztán megint csak időztem, közben csak gurult a torkomon az a finom borocska. A poharam is szüntelen telitöl- tődött, egészen sokáig. Haza­menni koránnak mutatkozott, így valóban elmentem a kertbe is. Bár ne tettem volna! A friss hajtások fonákja teli rozsdával, mintha direkt szürkének kelle­ne lenniük. Hiába a kacifántos jókedvem, a teljes tanácstalan­ság forgatott meg, és azóta sem tértem magamhoz... A falu közepénél Ernő úr fele­sége a két csöppséggel jött ne­kem szembe. A drága lélek azonnal észrevette porba lógó orromat Meg is kérdezte, mi bánt annyira, de csak arra futot­ta a hazugságban, hogy az eső elverte a termést. Ő lelkendezve válaszolt erre is, mert nem kell aggódnom, Ernő lesz a polgár- mester, majd a kárpótlásra is kitalál valamit. Nem vagyok az a nagyon bá­natos emberféle, gyónni is rit­kán igyekszem a templomba másokat félrelökni, de nem bír­tam a szomorúságot, remélem, ettől jobb lesz, bár a szőlő idén is odavan. Vétkeztem atyám. Vasárnapi vétek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents