Somogyi Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-05 / 80. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2008. ÁPRILIS 5., SZOMBAT Keszegezni akart, kapitális méretű harcsát akasztott Parragi Marcell A kedves és kegyetlen zsoldos világpolgár Rhodésiában és a horvát fronton harcolt, de késélezőként sérült meg Nem sokat kellett várni az idei első nagy horgászfogásra. A 35 éves kaposvári Parragi Marcell március utolsó napjaiban a fo- nyódi mólón kapitális méretű harcsát akasztott; a 230 centiméteres nagybajuszéi 85 kilogrammot nyomott.- Keszegezni indultam - kezdte a nem hétköznapi történetét Parragi Marcell. - Az egyik horgon kukorica, a másikon giliszta volt. Csupán egyszer dobtam be a szereléket; jó 20 percet lehetett a vízben, amikor ki akartam venni. Akkor vágott rá a harcsa az etetőkosárra. Az egyik kis horog a bajszába, a másik a szája szegletébe akadt. Vagy egy órán át fárasztottam. Ekkor érkezett a segítség két helyi lakos, apa és fia személyében; újabb háromnegyed óra elteltével sikerült nagy nehezen behúznunk a csónakjukba a halat. A parton aztán újabb meglepetés ért; amikor felnyitottuk a harcsa hasát, négy-öt keszeget, egy jó kétkilós pontyot, valamint egy félig-meddig megemésztett normálméretű vadkacsát találtunk benne... Hogy teljes legyen a történet: Parragi Marcell egy német gyártmányú, tizenvalahány éves Filstar-bottal horgászott, amit még valamikor tavaly őszszel vett 2000 forintért a kaposvári vásárban. A szintén nem mai orsó is a vásárból származik; ezért 1500 forintot fizetett, míg a boton 27-es zsinór volt. ■ Fenyő Gábor Majd két órán át küzdött Parragi Marcell a kapitális harcsával Erezd otthon magad! - fogad a Keletivánfa utcai kis házban Joe Köti. Videóba teszi Friderikusz róla készített filmjét, elnézést kér, és magamra hagy. Zimbabwei ebédet készít párolt zellerrel és cukkinivel, nekem. Balassa Tamás A közös nyelvünket törve beszélő, idehaza mindössze kilenc évet élt ex-zsoldoskatona egészen különleges világpolgár. Társaságában mintha nem is Magyarországon lennék. Tegez az első pillanattól, 58 évesen is fiatalos, gyakran angolra vált. Bárhol a világban jól érzi magát, de idehaza feszeng.- Határok, szabályok és előítéletek nélkül élni! Ez a mottóm! Itthon fojtogatnak a kötöttségek, az átpolitizáltság. Ez nem kedves hely, a magyar vendégszeretet már rég humbug. Itt még a családon belül is megkérdezik, meddig maradtok? Nonszensz! Rhodésiában iszonyú volt a szegénység, de ott mindenüket odaadták a vendégnek - magyarázza. A kemény szavak mögött lágy szívű, de feszült, elégedetlen embert érzek. Ellentmondásosat, aki látszólag a légynek sem tudna ártani, mégis embereket ölt. Sokat, ha - mint mondja - nem is válogatták szét, hogy egy összecsapás után kinek a halálát ki okozta. Zsoldosként, pénzért, és teljes ellátásért tette. És az ezerdolláros bonuszért, ha lefegyverzett és kivégzett egy „terroristát”, bizonyítottan. A bizonyítékról nem beszél, de a 18-as karikát kiérzem szavaiból.- Milyen embernek tartod magad? - provokálom, de nem sértődik meg.- Kib...ott kedves vagyok, és kib...tt kegyetlen - felel, szeme most is mosolyog. - De nálam sokkal veszélyesebb emberek sétálgatnak az utcán. Egyszerre száz gondolat jönne elő belőle, kalandos életét tekintve ez nem is csoda. Jöttem, láttam, lőttem”, említi a cézári klasszikus átköltését többször is diadalmasan. És így is indult: a sors kegyeltje volt. 1972-es disz- szidálása után Washingtonban angolul tanult és takarított, mosogatott. Egy templomban húzta meg magát. Alaszkába ment, hotelben dolgozott, később a Long Beach-en vietnámi veteránokkal ismerkedett meg, akik Rhodésiába készültek zsoldosnak. Szerette a veszélyt, az egyenruhát (Lentiben két évet húzott le 1969-től), s nemkülönben a pénzt. Közéjük állt.- Gerilla-hadviselés ellen kaptunk kiképzést a 270 ezres fehér telepes kisebbség védelmében a 7,5 millió fekete lakta országban. Huszonévesen az „emberiség” határát feszegettük, ahol túl kell lépni mindenen, ahol kihalnak az érzések. A szívemben sosem voltam fajgyűlölő, több színes barátnőm is volt, a feleségem is az lett - emlékszik Sonjára. Egy bárban ismerkedtek meg, később maguk is szórakozóhelyeket üzemeltettek. Három gyermekük született, lessie, Jamie, Johnny. Háborús roncsok, töltényhüvelyek fémkereskedelméből szerzett, majd eladott másfél millió dolláros házuk árából taníttatta ki őket az anyjuk, miután Joe-t a hatalom- átvétel után kiutasították az országból. A pogromok során akár meg is ölhették volna egykori, „feketék elleni kegyetlenségeiért”. A nyolcvanas évek végén Zambián keresztül a krokodiloktól hemzsegő Zambézin átúszva mégis visszament.- Nem bírtam Afrika és a gyerekeim nélkül, akikkel azóta is csak telefonon tudom tartani a kapcsolatot. Egy ideig bujkáltam, de megtaláltak, megbilincseltek, nyolc hónapra lecsuktak, éhségsztrájkoltam, ezért elJoe-nak több életre elegendő kalanddal a háta mögött is mehetnékje van engedtek, de ismét kitoloncoltak. Nem élvezhetem a zimbabwei szabadság gyümölcseit, ha korábban lövöldöztem őket - idézi az indokot Járta a világot, Izraelben többször is megfordult, majd a délszláv háborúban zsoldoskodott, 40-45 bevetése volt. Ezután forgatta róla Friderikusz Sándor az Én mozim sorozatban a Joe a Vér-tanyáról című ötvenper- ces riportfilmet. Édesanyja nem volt büszkre rá.- Szerinte nem büszkeség a zsoldosélet - mondja, s tálalja az ebédet. Szabadkozom, de nem sértem meg. Szívből adja: ételre még futja. Vendéglátós múltja miatt több száz fogást tud elkészíteni. Joe Kotit a hazai évek megviselték. A makói Vér-tanya hagy- mázása után taszári tolmács, majd nyelvtanár lett. Kiválóan beszél angolul, úgy is álmodik. Talán ezért sem találja a helyét.- Valaha Harare (Zimbabwe fővárosa) királya voltam, mindent megtehettem, most meg egy pici kis városszéli házban élek. Sonjától elváltam. Nem egy sikertörténet. De minden időleges: ez a másik mottóm. Élettársammal hamarosan kimegyünk a nővéremhez Németországba honeymoon, mézeshetekre, aztán Ugandába, Simon Onyuthához, az időjárásjelentő Judit édesapjához, aki jó barátom. Élete sűrű filmje után kifelé kódorgók a virágzó fák között a Keletivánfában. Joe amerikás napszemüvegben kísér, kezében szürkebond füstöl, amire 4? évesen gyújtott rá először, előtte csak marihuánát szívott. De miért nem lepődök meg ezen?- Szerinted a pokolra vagy a mennybe jutsz?- Á, sehová. Nem hiszek Istenben, szabadságpárti vagyok, amolyan ártalmatlan anarchista. Csak - mutatja - a zsebemben, a fegyveremben és a csapatomban hiszek. Tőlük függ az életem. És az övék tőlem...- Álmodni szoktál?- Nincs nightmare, rémálom, ha erre gondolsz. Ha lett volna bármikor, már nem élnék. Kalandregénybe illő élettörténet joe köti 1950-ben Püspökladányban jön világra. 1972-ben „lemarad egy buszról” Velencében, majd egy trieszti menekült- táborból az Egyesült Államokba emigrál. 1976-ban Rhodésiában zsoldoskatonának áll. 1979-ben feleségül veszi a színes bőrű Sonját (a kép közepén áll, Joe-tól jobbra a második), akitől három gyermeke születik. 1980-ban a feketék hatalomátvétele, Zimbabwe meg alakulása után üzletember, és új névvel dollármilliomos lesz. Róbert Mugabe, a későbbi diktátor rezsimje nemegyszer pogrommal bünteti a fehéreket, őt csak kiutasítják az országból Kétszer is. 1993-tól a horvát hadsereg zsoldosa. Később Makón hagymát válogat, a kaposvári Kométánál kést élez. Keze megsérül, amiért orvosi műhibával vádolja a kórházat. Joe és egykori rhodésiai családja a hetvenes években. Ez már a múlt Érdemes visszatalálni a siófoki Csárdásba a Palatínusért étlapozó Egykor a Dél-Balaton egyik legfelkapottabb étterme volt, a szakács és a pincér ma is remek Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná A Csárdás egykor Siófok és a Dél- Balaton egyik legfelkapottabb étterme volt. Forgalmán az utóbbi esztendőkben nyilvánvalóan rontott, hogy új divatok honosodtak meg a gasztronómiában, felkapott lett például az olasz konyha, a pizza, betolakodtak a gyorséttermek, ugyanakkor dizánjra is fiatalosabb, versenyképesebb vendégváró helyek nyíltak. Rég jártam itt. Jókora meglepetés ért. Pozitív. Délben nyitna az üzlet, de a pincér meglátott fél órával korábban a bejárati ajtó előtt, s udvariasan beengedett. Tisztaság mindenütt, az asztalok szépen megterítve. A levesek pár perc alatt elénk kerültek, ahogyan később sem kellett semelyik fogásra sokat várni. Kár, hogy csak csészényi az adag, mert a Jókai-bableves- ből és a hússal, zöldséggel gazdagon megrakott húslevesből is tudtam volna többet enni, olyan finom volt. S a bab mellé szeletelt, igazi füstölt sonkához friss kenyeret haraphattunk, nem az előző napokról megmaradt szárazát. Ez így nagyon laktatónak bizonyult. Megjegyzendő még, hogy a pincér kérés nélkül hozta asztalunkra a csípős paprikát. Ahol van, mindenütt megkóstolom a harcsapaprikást túrós csuszával. Egyrészt mert nagyon szeretem, másrészt így össze tudom hasonlítani a szakácsok tudományát. Hát ez a legfinomabbak egyike volt, amit valaha ettem. Ennek a harcsának nem volt harcsaszaga, épp kellően főtt át, remek volt a szaftja, csak úgy ropogtak a fogam alatt az éppen jól átsütött szalonnakockák. A túrója nem volt se sós, se sótlan. Pozitívum, hogy kérésünkre fél adagot is kiszolgáltak, igaz, ezzel is jóllaktam. Ettünk még rántott camam- bert sajtot áfonyamártással. Négy nagy darabot paríroztak be, a mennyiség kifogott rajtunk. De a sült almaszeleteket azért nem hagytuk a tányéron. Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): ™ Pincér jó ritmusérzékkel KÖRNYEZET (1-10 pont): « Tiszta, kicsit régimódi ÉTEL (1-20 pont): Jó ízek, nagy adagok *■ C* Pedig be kellett még férnie a gyomorba a Pulyka Palatínus steaknak is. Hogyan is nézett ki ez az étel? Két pulykamelldarabot meg- grilleztek, mellé olyan finom krumplit sütöttek, amilyenre nem is emlékszem, s az egészet leöntötték egy finom szósszal, amiben gomba, paprika és paradicsom is volt. Hmmm... Egyébként amikor a pincér után mentem, hogy kíváncsiságból még ebből az ételből is kérnénk, a pult mögött dolgozó hölgy azonnal félbeszakította telefonbeszélgetését, s előhívta a konyhából, hogy szükség lenne rá. A férfi mindig akkor jelent meg, amikor kellett, nem volt tolakodó, de amint letettük a kést, villát, azonnal ott termett. El is viccelődtünk azon, hogy talán bekamerázták a helyiséget, hiszen abban a sarokban ültünk, ahova egyébként nem lehet belátni... De persze nem volt kamera sehol, csak a pincérnek remek a ritmusérzéke. Az ebéd két kisüveg tonikkal és áfástól is csak 4760 forintba került. Ráadásul melegétkezési utalvánnyal is lehet fizetni. Ennek ellenére délidőben sem volt forgalom, rajtunk kívül csak egy betérő adott még munkát a személyzetnek, aki ételhordóval jött az ebédért. Szóval, az emberek még nem találtak vissza a Csárdásba. Pedig megérné.
