Somogyi Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 17. szám

2008. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP INTERJÚ 7 optimizmus A mi politikusaink szavakkal bódítanak - mondja Konrád György. Az író mégis derű­látó: szerinte a magyarországi pártok a koalíció szakadása után megmutathatják igazi arcukat. AZ ÍRÓ AZ OKOSSÁGÁRA HAGYATKOZHAT Konrád György nemrég ünnepelte 75. születés­napját. Az íróval hegy- magasi házában beszél­gettünk írásról, politikáról, Mézes Gergely- Alkotni vagy pihenni jár Hegymagasra?- Itt tudok jól dolgozni, szere­tem ezt a tájat, a Szent György- hegyet. Ha benéz a szobámba, láthatja a munka nyomait.- A helyiek megismerik?- Igen, persze régebben ebben az utcában a helyi idősek laktak, akik meghaltak, elköltöztek. So­kan a falu túloldalán építettek maguknak modernebb házat. A „bolond” pestiek pedig felvásá­rolták a régi parasztházakat. Ez a ház egykor kocsma volt, a szo­bámban volt az ivó. A padláson tartották a bálokat, a kertben ál­lítólag vándortársulatok táboroz­tak és tartottak előadásokat.- Éppen a könyvhétre jelenik meg új kötete, az Inga. Van még vele teendője?- Nincs, már csak a megjele­nésre várunk.- Igaz, hogy ön írja meg Pécs regényét 2010-re?- A felkérés megérkezett, de nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom csinálni. Mivel Pécs könyve lenne, félő, hogy az ott élők azonosítanák magukat a szereplőkkel. Nem írhatnék un­dok alakokról, mert a pécsiek til­takoznának, hogy ők nem ilye­nek. Úgy döntöttem, egy város­ról fogok írni, és nem konkrétan Pécsről. Amúgy is elkedvetlení­tő figyelni a felkészülés híreit.- Ön szerint kell az íróknak politikával foglalkozniuk?- Ha kedvük van, tegyék, ha nincs, ne. Az író önmagát adja a műveiben, és ha a politika iránt érdeklődik, arról fog írni, ha a horgászat iránt, akkor arról. De hogy kell-e? Talán mert az olva­só elvárja? Az olvasó azt is elvár­ja, hogy szerelmes történeteket olvashasson.- A magyar irodalom egy idő­ben politikus volt.- Igen, mert a magyar iroda­lom annak a kis létszámú értel­miségnek volt a része, amely egy elhagyatott területen nemzetet, intézményeket, államot próbált létrehozni. Akkoriban az író mindenes volt: ha kellett, szótá­rat szerkesztett, színházat csi­nált, színészkedett, mint Petőfi. A 20. század elején kétfajta író volt, az újságíró és a tanár, attól függően, hogy legnormálisabb polgári igényeit miből tudta ki­elégíteni. Egy normális honpol­gárnak pedig oda kell állnia a fontos ügyek mellé. Az író felelős magáért, a műveiért, a családjá­ért, a városáért, az olvasóiért. Az író megpróbálja átadni azt a ke­veset, amit megértett a világból, ezért hajózik ismeretién vizekre.- Ebben a médiazajban meg tudnak felelni ennek az írók?- Az én könyveim a rendszer- váltáskor hetvenezer, ma három­ötezer ezer példányban fogynak. mentek a politikai zsargonba bi­zonyos közgazdasági frázisok, itt volt például a Fidesz kezdemé­nyezte népszavazás. A kérdések annyira voltak intelligensek, mintha egy kisgyerektől azt kér­deznék, Pistike, mit akarsz, a vi­dámparkba menjünk, vagy a be­teg nagymamához? Jelentős el­várásaim vannak a politikai osz­tállyal szemben. A rendszervál­tásig jót nekem politikus nem tett, nem hiszem, hogy az egész életemet annak a vitának kéne betöltenie, hogy egy horthysta hagyományú vagy egy kádárista párt közül melyiknek legyen egy százalékkal többje. Érzelmi hű­ség köt ahhoz a párthoz, ame­lyikkel a rendszerváltás előtt szimpatizáltam - akkor még nem is hívták SZDSZ-nek -, so­kan közülük barátaim azóta is. tudni lehetett. A többség írt, né­ha megjelent, néha elutasították, mert a politikai atmoszférába nem illett bele. Aztán jöttek az is­mert konfliktusok, a rendőrség, a házkutatás. Nekem jó, hogy bárki bemehet a könyvesboltba, és nem kell személyes ismeret­ségben lennünk ahhoz, hogy kölcsönadhassam neki a kézira­tomat.- Ön szerint miért egyszerre köszöntött az SZDSZ-re a koa­líciós válság és a belső válság?- Belső válság. Mit is jelent ez? Azt, hogy trónkövetelők léptek fel. Mindketten másként gondol­kodnak a jövőről, én meg azt hi­szem, hogy egyiknek sem fog si­kerülni. Kuncze Gábort kíván­nám vissza, az ő temperamentu­ma, humora segítene megoldani a belső ideológiai háborúba bo­nyolódó párt problémáit.- Mindenki a politikai kiegye­zés szükségességéről beszél. Ön lát erre esélyt?- Persze. Vannak olyan orszá­gok, amelyekben úgy lehet érde­meket szerezni, ha valaki értel­mesen beszél. Tudom, Magyaror­szág más: a mi politikusaink sza­vakkal bódítanak. Mégis optimis­ta vagyok, mert megbuknak, ha nem próbálnak változtatni. Nagy szükség lenne egy olyan keresz­ténydemokrata pártra, mint ami­lyen Németországban működik, Amely gazdasági kérdésekben li­berális, kiáll a kisebbségek jo­gaiért és kereszténydemokrata értékekért. És semmiféle enged­ményt nem tesz a szélsőjobbol­dalnak, keményen fellép az újná­ci masírozások ellen. Én Orbán Viktor helyében nem lennék büszke Bayer Zsolt barátságára. Ebből is látszik, hogy Orbán Vik­tor nem Angéla Merkel.- Ön is azon írók közé tarto­zik, akik szerint Gyurcsány Ferenc őszödi felszólalása nem hazugság-, hanem igaz­ságbeszéd volt.- Ballépés volt így beszélni. Szerintem Gyurcsány felhe­vült, és megivott egy po­hár bort. Az emberek ak­kor beszélnek így, ha itta­sak. Amikor találkoztunk, megkérdeztem, ivott-e. Azt mondta, nem. Lehet, hogy az MSZP-ben ez megszokott.- A koalíciós szakítás milyen hatással lehet az SZDSZ-re?- Tetszik, ha ügyről ügyre *"• megtárgyalják a vitás kér­déseket. Nem hiszem, hogy az SZDSZ meg akarná buktatni a kormányt, még mindig közelebb állnak az MSZP-hez, mint a Fi- deszhez. Ragaszkodniuk kell az elképzeléseikhez. Őszintébb po- Utikai légkör jöhet, a pártok most megmutathatják igazi arcukat. Ezzel elégedett vagyok, ez az iro­dalom normális állapota, egy de­mokratikus jogállamban így ter­mészetes. Nem hiszem, hogy az lenne a siker fokmérője, hányán tudnak róla. Az író hangsúlyozot­tan magánember. Nincs főnöke, pártja, akadémiája, nincs semmi­jeié ielettes hatósága, a saját okos- ságára-butaságára hagyatkozhat. Arról ír, ami érdekli. A legfonto­sabb az írói szabadság. Nekem ez megvan, meg tudom jelentetni a könyveimet. 1973-tól ’89-ig betil­tott szerző voltam, szamizdatban és Nyugaton publikáltam.- Hogyan élte meg ezt az idő­szakot?- Volt egy kis kamaszos izga­lom benne. Fontos volt például, hogy az ember el tudjon úgy- Az Élet és Irodalomban Dessewffy Tibor és Sebők Miklós arról írt, hogy az értel­miség árulást követett el, ami­kor nem állt ki a reformok mellett. Kell az értelmiségnek ilyen szerepeket vállalnia?- Azok közé tartozom, akik tá­jékozottabbak közgazdasági kér­désekben az átlagnál. Mégsem érzem feladatomnak a költség- vetésről nyilatkozni. Persze át­Konrád György az értelmes párbeszédben hisz, reméli, hogy a kisebbségi kormányzás ezt kikényszeríti A hegymagasi ház az alkotás terepe, a Szent György-hegy tevére nem­csak a helyiek, Konrád György is büszke. dugni valamit, hogy azt ne talál­ják meg. Ez a rejtőzés azonban nemcsak ártott az irodalomnak, hanem használt is. Az allegó­riák, a képes beszéd, az iró­nia, az utalások - ezek mind az írók tudását gya­rapították. Persze együtt járt vele a kényelmetlen­ség is. Erkölcsileg ner tett jót azoknak, akik eh hez alkalmazkodtak. kelet-európai iroda­lommal szemben. Nyugaton azt vár­ták, hogy előkerülnek a lappangó művek. Nem így történt.- Ami jó volt, arról Az író hangsúlyozottan magánember. Nincs főnöke, pártja, fgr amdérmája, nincs semmiféle felettes hatósága. Arról ír, ami érdekli. A legfontosabb az írói szabadság. Nekem ez megvan, hiszen meg tudom jelentetni könyveimet.- Nagy elvárások voltak 1989 után a Névjegy 1933-ban született Debrecen­ben. 1944-ben a családját Auschwitzba hurcolták, ne­ki testvérével sikerült meg­menekülnie. 1953-TÓL publikál. Az 1956- os forradalom idején nem­zetőr volt, a bukás után éve­kig állástalan volt. miután Szelényi Ivánnal megírta Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvét, 1978-tól egy évtize­den keresztül publikálási tilalom alatt állt. 1988-ban a Szabad Demok­raták Szövetségének alapító tagja. 1990 és 1993 között a Nemzetközi PEN Club el­nöke, 1997 és 2003 között a Brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke Berlinben. Számos díjat kapott, a többi között Kossuth-díjat (1990), a Francia Becsületrend tiszti fokozatát (1996), nemzetkö­zi Károty-díjat (2001, Aachen), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal (2003).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents