Somogyi Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-19 / 92. szám

4 Béci, a zseni kisovis NEVEZZÜK BÉCINEK a kis­fiút. Egy észak-somogyi faluban él. Hároméves már elmúlt, de még min­dig nem volt szobatiszta. Ez a családot azért is za­varta, mert az eldobható pelenkák nagyon sok pénz­be kerültek. NEMRÉG TÖRTÉNT, hogy Béci odaállt az óvó nénije, majd a dada elé, aztán ott­hon külön-külön beszélt édesanyjával és édesapjá­val, este pedig átkísértette magát a nagyszülőkhöz. Mindenkitől ugyanazt kér­dezte: mit adnának neki, ha másnaptól nem kakiina be? Bécinek odaígérték az óvodások legszeretettebb játékát, egy nagy markoló­gépet. Otthon azóta a szer­da óta rendszeresen heti zsebpénzt kap, s vasárna­ponként elviszik fagyizni. A nagymama kiskutyát vett neki, a nagypapa pe­dig odaadta a korábban hi­ába kunyerált sétabotját, ami nélkül szinte mozdul­ni sem tud. A falubeliek egyelőre azon • vitatkoznak, vajon kitől örökölhette üzleti zsenia­litását a kisovis. Abban azonban egyetértenek, hogy Béciből nagyon gaz­dag ember lesz. Talán még az általános iskola megkez­dése előtt. CZENE ATTILA Már e-mailon is megrendelheti! E-mail címünk: somogy.terj@axels.hu Ingyenesen hívható tetefonszámunk: 06-80-200 434 Somogybán otthon vagyunk! Somogyi Hírlap MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2008. ÁPRILIS 19., SZOMBAT Stand up comedy. Állj ki és dumálj! humor A műfaj egyre népszerűbb, mert a közönség a valóságot kapja Manna Mia, Balatonföld- vár, péntek este: térdcsap­kodás, kibuggyanó könny­cseppek. Na, nem vereke­dés tört ki az étteremben, csak két férfi humorbom­bákat dobált a mikrofon mögül. Az emberek dől­tek... a röhögéstől. Kolumbán Tünde Útközben telefonált a felesé­gem, hogy már biztos: 12 hetes terhes. A közönség tapssal feje­zi ki gratulációját, a humorista pedig újra elismétli: már, biz­tos, hogy 12 hetes terhes, majd kis hatásszünet után kiböki: a 15 éves lányom. Százharmincán röhögnek a poénon. A teszt meg­volt, a közönség fogékony. A két fellépő, Hadházi László és Kiss Ádám azt mondják: min­dig úgy kezdik, hogy puhatolóz­nak egy kicsit, mennyire vevők a vendégek a poénra. Igaz, Föld­váron még a kezdés előtt meg­kapták az infót, hogy a közönség összetétele alapján minden me­het. És volt is minden, de főleg a vidéki ember kifigurázása. Is­mételni nehéz lenne, mert ugye szőke firkász ne próbáljon hu­moristát idézni, ráadásul a poé­nokat nem elég hallani. Ahhoz, hogy a szánk tényleg körbefus­sa a fejünket, egyszerűen látni kell a gesztusokat, át kell élni az egyes blokkok minden rész­letét. Persze leírhatom Hadházi László történetét, akinek nagy­mamája gyerekkorában valami ilyesmit mondott: Görböld be a verőcét, mert kidugja a fejét a talpas tik, aztán megeszi a gö- be. Az élményéhez azonban lát­ni kell a legapróbb grimaszt, sőt hallani kell a trágárságokat is, amik nélkül valljuk be, nem tel­jes a poén. , A humorista stand up come- dy-s dumája azt hiszem, valahol ott járt a csúcsra a közönségnél, amikor Hadházi elmagyarázta, mit jelent a nagyitól idézett szö­veg. A görböld be a verőcét any- nyit tesz, zárd be a kertkaput. A talpas tik meg a kacsa vazze (talán a leggyakrabban elhang­zó kötőszó finomított változatát elbírja a nyomdafesték, meg a közízlés) - jött az eligazítás, vé­gül fény derült a göbe jelenté­sére is, ami a disznó. Valahol itt kerültek le a szemüvegek a rö­csen élt. Hitvallása is szü­lőhelyéhez köti: az élethez kell egy Kiss szerencsi Év­nyitón és évzárón elájul, ennek ellenére a színpadi szereplés minden álma. ÖT éve külkereskedelmi fő­iskolai hallgató, második éve végzős. Azt állítja: az a gondja, hogy az angol tan­széken nem hallgatnak rá­diókabarét. A 2006-os Humorfesztivá­lon a Magyar Rádió díjá­nak nyertese volt. vidlátók fejéről, mert muszáj volt letörölni a nevetéstől ki­csorduló könnyeket. Egyetlen ember áll a mikro­fon mögött, és vicces történe­tekkel szórakoztatja a hallgató­ságot. A stand up comedy vala­hogy így határozható meg. A múlt héten indult Showder Klub adása óta talán már nem kell magyarázni senkinek, hogy miről is van szó. Az első adás házigazdája Kiss Ádám volt, akinek most a balatoni közön­ség élőben tapsolhatott. Hu­szonhárom éves létére a műfaj sztárjaként is emlegetik. Amit még tudni lehet róla, hogy a szakma is elismeri, és támogat­ja Kiszel Tünci szilikonos száj- feltöltését. De belülről tele, hogy ne tudjon beszélni.- Aki a stand up-ot szereti, an­nak nem új, hogy beköltözött a dumaszínház a tévébe. Van egy réteg, amit mi eddig is érintet­tünk, csak most nagyon sok ember kapta rá fel a fejét - fej­tegette Kiss Ádám a stand up comedy sikerének felfutását. Hadházi László viszont úgy lát­ja: a kiállók és dumálok azért lett népszerű, mert a kereske­delmi rádiók és tévék eldefor­málták a -humort azzal, hogy rossz műsorokat csinálnak. - Elszúrták (az eredeti szóhasz­nálat más volt, értsd Gyurcsány Ferenc után szabadon) az ér­tékrendet. De jött egy olyan mű­faj, mint a miénk, amiben har­colunk a közönséggel. A törté­netek teljesen testközeliek és valósak - mondja Hadházi, Kiss Ádám pedig azzal egészí­ti ki, hogy ebben az a jó, hogy lönböző vidéki rádióknál, de írásai megjelentek a Kretén magazinban. AZ HBO Mennyi? 30! műso­rának szerzője és előadója volt, majd két évig a Kész átverés show munkatársa. később a Danubius Cap- puccino szerzője és előadó­ja, ugyanezt a munkát a Sláger Rádió Bumeráng című műsorában folytat­ta, miután saját reggeli show-t kapott a Juventus rádióban. az emberek nemcsak azért rö­högnek rajtuk, mert vicces srá­cok, hanem mert saját magu­kon is mulatnak, hiszen a tör­ténetek bárkivel megeshetnek, így például annak a megta­pasztalása is, hogy kínai ellen­őrt látnak, ami ugye Ádám szerint arra enged következtet­ni: már nem csak a villamos sárga. A szövegek egyébként folya­matosan formálódnak akár a humorista újabb élményeinek hatására, akár egy színpadi improvizáció során. Olyan per­sze előfordul, hogy egy bizonyos közönségnek nem jön be vala­mi. - Volt olyan, hogy kést nyom­tak a hátamba, és azt mondta az ember, dumáljak másról. A kő­művesekről beszéltem tavaly egy falunapon, ahol a színpad­mester este nyolckor azt kérdez­te: fény vagy hang, melyiket ké­red? Mondtam, hogy szerintem a hangot. Aztán a sötétben egy­szer ott volt a kés a hátamban, és azt kiabálta az ember: be­széljek másról! - meséli Hadhá­zi László, míg Kiss Ádám rém­álma cenzúrázva és finoman fo­galmazva úgy fellépni, hogy két hölgy produkciója után 65 felaj- zott férfi ül vele szemben. - Na, ezt élő embernek nem kívá­nom! - kommentálta. Témában egyébként azt mond­ják, ami a legjobban megy, az az altáji humor, a politika és a Kiszel Tüncis, Győzikés aktua­litások. Ezekből a Manna Mia vendégei is kaptak, és még kap­hatnak is, mert ez a hely lett a déli part egyetlen dumaszínhá­zas étterme. Karaokézni már nem lehet, legfeljebb bordalokat énekelni étlapozó Nem állítjuk, hogy fillérekből vacsoráltunk meg a siófoki Borharapóban, mégis ajánljuk e patinás helyet Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özvegy Zimbabwei Kálmánná Petőfi is e helyütt pihent meg, leg­alábbis Matyikó Sebestyén lózsef helyi múzeumigazgató és hely- történész kutatásai szerint. Ilyen patinás, történelmi levegőjű hely­re vetette a jó sors özvegységün­ket, a ki tudja, hanyadvirágzásá- ba kezdő siófoki Borharapóba. Festékszag árad még a falakból, ez is jelzi, hogy csak néhány he­te nyitott ki újra, sokévnyi hányat­tatás után. Legutoljára ugyanis karaoke-showkat tartottak a hűs levegőjű pinceszerű építmény­ben a nyári balatoni bulituriz­mus kiszolgálásául; még a fala­kat is lilára pingálták. A hajdani fogadó (tornácos, árkádos terasza műemlék) egy­kor megfáradt utazók pihenőhe­lye volt, mellette vezetett a posta- kocsiút. Petőfi meg a szántódi rév felől Ozorára tartva térhetett be, amikor éppen Füreden pró­bálkozott a vándorszínészettel. A mai Siófok kellős közepén visz- szakaphatja a hely régi fényét, rangját; korábban egyébként Fogas néven volt ismert, a pan- nóniás időkben lett Borharapó. A nevén azonban a maiak sem változtattak, lehet is vagy százfé­le bort kóstolni a finom falatok mellé. Igaz, pincérünk még bizony­talankodik, mit is ajánljon a vá­lasztott vacsoramenühöz (hama­rosan lesz bor-somelierünk is, így szabadkozik); előbb egri ne­dűt vél a legjobbnak, végül villá­nyi mellett voksol. És a balatoni borok? Ej-ej, de talán majd az a beharangozott somelier... Miután konstatáljuk, hogy a borral kivá­lasztottuk az este legdrágább „fogását” (3600 per palack), el­hűlünk azon is, micsoda adagok kerülnek elénk. Már az újházi tyúkhúsleves is emberes (ketten is merítünk belőle, mégsem fogy el), mi több, kitűnő, akárcsak a hideg málnakrém. A mindenféle földi jóval gazdagított fatál lát­tán pedig már csak kibukik be­lőlünk a kérdés: - Létezik olyan, aki ezt egymaga bekebelezi? A felelet már a tulajtól érke­zik: ő maga is nagyétkű, nem akarja, hogy vendégei éhen ma­Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): _ És a balatoni bor? KÖRNYEZET (1-10 pont): „ Illúzióromboió faliújság «uf ÉTEL (1-20 pont): Óriásbendőjűeknek JL«7 radjanak, meg aztán felkészül­tek a csomagolásra is. Élünk ve­le, jelezzük jó előre, hiszen a borjúpaprikás tojásos nokedlivel is először elriaszt az adag nagy­sága láttán, de aztán megnyug­szunk, mert 1. olyan, amilyen­nek lennie kell, omlós a hús, friss, nem mirelit a galuska, 2. ha egyszer lehet csomagoltatni, semmi nem megy veszendőbe „hasfakadás” esetén sem. Már­pedig erre minden esély meg­van a Borharapóban. Pedig még enyhítjük is a hastáji feszültsé­get egy könnyed körsétával: a már emlegetett tulaj vezet ben­nünket körbe, joggal büszkél­kedve az ódon téglafalú és kő- padlójú, pinceablakos hellyel. Egyvalami rombolja csak az ü- lúziót: a hazai borvidékeket be­mutató fényképes tablók iskolai faliújságra emlékeztetnek. Visszatérünk ugyan a he­lyünkre, a desszertet azonban csak a társaságunkban lévő kis­korú meri megkockáztatni: a Panna Cottana drága (820 per kehely), de fenséges epres-tejszí­nes édesség. Azt nem állítjuk, hogy fillé­rekből vacsoráltunk meg, de hogy ettől eltekintve jó szívvel ajánlhatjuk eme történelmi leve­gőjű, roppant kulturálttá vissza­varázsolt helyet, annyi bizonyos. Nagyot néznek a bulituristák, ha idén nyáron karaokézni akar­nak a Borharapóban...

Next

/
Thumbnails
Contents