Somogyi Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-16 / 89. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. ÁPRILIS 16., SZERDA CIVIL FÓRUM Terrorizált a főnök, kórházba került az alkalmazott A főnököm embertelensége, a munkahelyi stressz majdnem az életembe került. Nyolc éve egy kaposvári intézetben dolgozom. 2000-től 2005- ig évente legalább egyszer jutalomban részesültem. I Akkor az intézet vezetőjét nyugállományba helyezték. S elkezdődött a rémálom. A főnököm és az informatikusunk közösen közölték velem, hogy eddig egy burokban voltam, de ennek most vége. Másnap a főnököm egyedüliként nekem odarakott egy új, embertelen munkaköri leírást. Ultimátumot adott: aláírom, vagy megválunk egymástól. Megijedtem és aláírtam. Elkövettem azt a hibát, hogy a kórházban fekvő munkatársam bizonylatát aláírtam, mert nem végeztem volna határidőre. A főnököm feljelentett a rendőrségen okirat-hamisításért. Nem találtak semmit, így ejtették a vádat egy figyelmeztetéssel. Beszédenergia Ez az anyósom beszédenergiáját újrahasznosító gép alaphelyzetben annyi energiát termel, hogy róla megy a tévé és a mikro, de ha mondjuk szóba hozom a lánya szerinte elcseszett házasságát, úgy felpörög, hogy ráköthetem a nagyfeszültségű kukoricadarálót is Mutassanak tíznél több embert, aki önmagától fizetne! Igen! Optimista vagyok! Ugye, nem mindegy, miben, hogyan!? Tessék már mutatni tíznél több embert Magyarországon, ki önszántából szeret „csak úgy" fizetni! De büszkék is vagyunk - én nem -, hogy ennyien elmentek szavazni! Én nem mentem! Értelmetlen dolgokra nincs időm. Nem szeretem, ha az adómat olyasmire költik, ami becstelenség! Előre látható eredményre költeni milliókat, ezt becstelenségnek tartottam! Miért kell mindent duplán fizetni ebben az országban? Mint kisnyugdíjas, társaimmal együtt fizettünk 35-45 évig társadalmi biztosítást, most nem ápolhatnak bennünket? Az orvosok - tisztelet a kivételnek - így is, úgy is tartják a tenyerüket! így, hát kérdezem, ki nyert a választáson? Tessék már gondolkodni! Mibe került az országnak? Mibe került nekünk, adózó polgároknak? Tessék már gondolkodni, edVörös Sanyika férfikönnyei intézeti sors Sok zárt ajtó, sok zárt lélek van az országban ■ Fél életemet munkával töltöttem, ötvenévesen idegroncs lettem. A vizsgálatok miatt idegkimerültséggel kezeltek. Fél év után visszamentem dolgozni, úgy tűnt, minden rendben lesz. 2007 márciusában a főnököm megkért, hogy vegyem át a pénztárt. Naivan azt hittem, jót akar. Tévedtem. Az összes pénzügyi munkát megkaptam, pedig új pénzügyest vettek fel a helyemre lényegesen több fizetésért Szeptembertől másik vezetőnk lett, az ellenőrzéseket fokozták. Fegyelmi eljárások indultak, de hiányosságokat nem találtak. A főnököm folyamatosan terrorizált; kereste a hibáimat, de nem talált. Ám sikerült kiborítania. 2008 márciusában szívinfarktus gyanújával szállítottak a kaposvári kórházba. Embertelen volt, hogy még a családomat sem értesítették. A kór- j házban a „kis” emberek látogattak, a főnökömtől még egy telefont sem kaptam. Mikor kikerültem a kórházból, rá két napra kiküldtek egy levelet: fegyelmi eljárást indítanak ellenem hanyag munkavégzés miatt. Ez gusztustalan lépés volt a részükről. Mindenkinek joga van dönteni. Nekem most az életem és a munkám közt kell választani. Én döntöttem... NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Ha egy nőnél, egy anyánál vagy egy kisgyermeknél törik el a mécses, az érthető. A férfi fájdalma azonban nem ismeri a könnyeket. Ezt én egy kisgyerektől tanultam meg nemrég. Egy budapesti speciális gyermekotthonban jártam továbbképzésen, sok nő között egyetlen férfiként. Az intézmény vezetője végigvezetett bennünket az épületen. Egy félreeső sarokban hétévesforma kisfiú ült; törékeny teste szinte elveszett a fotelban, a televízió előtt. Gyermekkori önmagamat láttam meg benne; intézeti gyerekként én is ilyenformán szoktam félrehúzódni, elbújni a többiek és a világ elől. Vékony testalkatát, sápadt arcát a rajta lévő szemüveg még megtörtebbé, elesettebbé tette. Úgy éreztem, hogy ő is engem néz, ezért kiléptem a csoportból, és odamentem hozzá.- Szia, ide ülhetek melléd? - | kérdeztem, de csak egy riadt l tekintet volt a válasz.- Kérlek, nézz egy kicsit rám, beszélgessünk! Láthatod, én otthagytam a többieket miattad. Hogy hívhatlak téged, mi a neved? Esetlennek éreztem a próbálkozást, de nem adtam fel. A kisfiú nem szólt, csak rám nézett. Tizenhét évnyi nevelőszü- lőségem alatt tanultam annyit, hogy olvasni tudjak a szemekben. Az övében csak riadtságot és bánatot láttam. Nyilvánvalóan lélekben és testben is megtört ez a gyermek.- Vörös Sanyi vagyok - motyogta aztán halkan, és már fordult volna el. De én gyengéden megfogtam a vállát, és tovább kérdeztem.- Sanyikám, hol születtél, honnét kerültél ide?- Egy alföldi intézetből - koppant a válasz. Próbáltam valami kedveset találni a szemében, egy kis mosolyt az arcán, de ilyesminek nyomát sem láttam.- Anyukád, apukád látogat? - próbálkoztam újra. Remegett körülöttem a levegő, éreztem, hogy elszorul a torkom.- Nem látogatnak. Egyszer láttam az anyukámat, de aput sosem - árulta el. Elfordult tőlem, jelezve, hogy vége a beszélgetésnek. Talán arra gondolt: ugyan már, ki ez a nagydarab férfi, minek érdekli az én sorsom. Eszembe jutottak a saját gyermekéveim, az intézeti életem. Az, hogy mennyire vágytam rá magam is: egyszer csak megjelenjenek a szüleim. De sohasem jöttek! Felnőttként én kerestem meg őket. A szemeim megteltek könnyel. Azt vettem észre, mintha a gyerek kicsi vállai is meg-meg- remegtek volna.- Úristen! - gondoltam, - ez a csöpp ember még nálam is erősebb. Úgy sír, hogy mások ne lássák! Mint egy igazi férfi. Kifelé menet az egyik nevelő csendben megjegyezte: Sanyika nem kommunikatív. Később többet is megtudtam róla. Apja börtönben ül, anyja alkoholista, a gyerek jóformán az egész életét intézetben élte le. Édesanyja pontosan kétszer látogatta meg, az apja viszont sosem. Régebben mindig arról mesélt a többieknek, hogy hamarosan eljönnek érte. Most már nem mondja. Naphosz- szat meg sem szólal. Mekkora a vétke ennek a fiúnak, amiért ilyen bűnhődés jár? Miért lopták el tőle a boldog gyermekkort, amihez minden csöppségnek joga van? Miért sütik bele örökre az esélytelenek, vesztesek bélyegét a kicsi szívébe? Azt hiszem, magam is ilyenfajta bélyeget hordok a lelkem mélyén. Ötvenhét évesen én még mindig azt érzem, amit talán ez a kicsi gyermek is. Egyszer ránk csuktak egy ajtót, ami életünk végéig zárva marad. Sok ilyen ajtó, sok ilyen kulcsra zárt lélek van az országban, sok kis Sanyika várja, hogy valaki elhozza a hozzá való kulcsot. KALÁNYOS ISTVÁN, BABÓCSA ■ Figyeljük, hogy ki mit ígért és mit tartott meg belőle. dig csak háromszáz forint, eztán sokszorosát fizetjük, más címen! Lényeg! Szavaztunk, sok millióért, boldog egy csoport, hurrá nyertünk! De arról nem szól a „fáma”, mit vesztettünk! Újból várhatunk órákat a háziorvosi rendelőkben, biztos nem lesznek jobbak a feltételek, jön Mari néni, Bözsi néni, hogy a „doktor” foglalkozzon velük. Ne tessék már haragudni! Míg egyesek nyertek, százezrek vesztettek! Szabad ám számolni azoknak is, kik nem rendelkeznek - velem együtt - számítógéppel, internettel, talán még „mobil telefonnal” sem! Nekem az utóbbi van, de minek, hisz könnyű „kinyomni”! Ha nem akarják hallani az igazságot! De azért mi is emberek vagyunk, legalább „tízig” megtanulunk számolni, véleményt alkotni. Na, meg eldönteni, ki miért harcol, ki mit ígér, mit tart meg ígéretéből, mit várhatunk tőle! Mert figyeljük ám a „négy éves” ciklusokat, és nem felejtjük el az ígéreteket, még ha az ígérgetők el is felejtik, és esetenként mástól kérik számon a saját ígéreteiket!!! Legyen az jobbos vagy balos!!! BÁLINTNÉ CZINKA MÁRTA, KAPOSVÁR HIRDETÉS Személyes történetek a 7. számú főút építéséről beruházás Az ötvenes években május elsejére időzítették az utak ünnepélyes avatását Az építésvezetőnek is megjár a pihenőidő Az ötvenes években a közlekedési miniszter, Berbits Lajos úgy határozott, hogy az útfenntartó vállalatok kapjanak utasítást: a főutaknak a munka ünnepére, május elsejére teljesen kikátyú- zott állapotban kell lenniük! Az elmaradók vezetőit azonnali elbocsátással fenyegette. A feladatot versenyszerű ütemben teljesítették a vállalatok, mindenekelőtt a 7. sz. főút Balaton melletti szakaszán, Siófoktól Balatonszentgyörgyig. Hogy a verseny használt-e, azt a miniszter személyesen ellenőrizte május 5-én, gépkocsijával végigutazott a szakaszon. Egy helyen az autó> viszont akkorát zökkent, hogy a miniszter beütötte a fejét a kocsi tetejébe. Alig érkezett Pestre a minisztériumba, máris indult a távirat: a körzet vezetője és főmérnöke haladéktalanul fizessen be az államkasszába száz-száz forint büntetést. A pénzelvonást még a vezetők is sokallták, elsősorban azért, mert vétlenek voltak, hiszen a zökkenés nem a kátyú miatt volt, hanem azért, mert ez az útszakasz erősen hullámoso- dott. A fellebbezés nem maradt szó nélkül. Az igazgató és a főmérnök telefonhívást kapott:- A szakaszt - minden erőt fölhasználva - gyors ütemben át kell építeni, hogy a hullámoso- dás megszűnjön! Napokon belül megérkeztek vizsgálatra a tervezőiroda munkatársai, fúrtak, mintákat vettek a földből, elemeztek, és megállapították, hogy a hullámoso- dásnak két oka is lehet: 1. az út alatti tőzegréteg, 2. a felette található finom homok. Kidolgoztak több javaslatot, de az előzetes számítások mindig magas - hiszen „határ a csillagos ég” volt - építési költséget hoztak ki. Az igazgató telefonon jelentette ezt a miniszternek, aki a tényleg magas végösszeg hallatán lezárta az ügyet: - Inkább verjem be még egyszer a fejemet a gépkocsi tetejébe, de ennyi pénzt nem adhatok ki! LACZKÓ ANDRÁS, BALATONLELLE torlódtak a követ szállító vonatok a siófoki állomáson. Készült a vasúti botrány. A miniszter személyesen készült intézkedni a helyszínen. Ment a távirat az építésvezetőnek: „húsz órakor érkezem, várjon meg! Bebrits” A FÁRADT VEZETŐ Várt éjfél Után egy óráig. Akkor indult lefeküdni, de az ügyeletesnek meghagyta: - ha A miniszter megérkezik, mondja meg neki, nem győztem várni, lefeküdtem, mert rám ma is szükség lesz az építkezésen. A miniszter háromkor jött. Tájékozódott Intézkedett Aztán visszautazott Pestre. Harmadnap távirat érkezett az építésvezetőnek „kedves barátom, bár tegnapi ottlétemkor intézkedtem helyetted, elismerem álláspontod helyességét, hogy pihenni mentél. A jelzett érkezési időt a miniszternek is be kell tartania. Bebrits. ” a történetekkel nincs összefüggésben, de tény, Bebrits Lajost rövidesen Kosa István követte a miniszteri székben. Kisorsoltuk nyerteseinket! 40 OOO Ft értékű Praktiker vásárlási utalványt nyertek: Csordás József Barcs Bódis Lajos Lábod Szabó Tibor Marcali Hakli Zoltán Nikla Magyar István Siófok Kocsis Teréz Kaposvár 50 OOO Ft értékű Praktiker vásárlási utalványt nyert: Gál Jánosné Mernye GRATULÁLUNK! A nyereményeket házhoz visszük.
