Somogyi Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-12 / 86. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2008. ÁPRILIS 12., SZOMBAT lámpái' hagyomány Bemutatkoztak ős bika a Gazdász-évfolyamok s csóválják a fejüket az ifjú és élhetetlen utódok láttán.- Látszik, hogy elsős - jegyzi meg egyikük nincs berúgva. Hová tart a világ?! Annak idején ilyenkor mozdulni sem lehetett az aulában, s már délelőtt mindenki feltankolt... - teszi hozzá, majd bánatosan belekezd a Gaz- dász-indulóba. A többiek lassan átveszik a nótát, s mivel - élő állat híján - a többi csapat’az aulában felállított színpadon kívánja népszerűsíteni jelöltjét, a gajdo- ló banda fedél alá vonul. Éppen időben, kint ugyanis szakadni kezd az eső, s így elázni azért mégsem olyan felemelő... Bent a zöld pólós másodévesek szállják meg a pódium környékét, melyen favoritjuk, Aero- bika nevéhez méltón a nézők megmozgatásával akar jó pontokat szerzni. A harmadéves GaBika a test helyett a szellemet dolgoztatja: kímélő üzemmódban kezdi, hiszen nem kíván semmit előadni, végül a közönség követelésére elereszt egy közepes erősségű szarvasbőgést. Egyik pillanatról a másikra szinte szétrobbannak a hangfalak: megszólal a Rocky zenéje, s negyedéves alattvalói vállán Láma érkezik. Udvaroncai rögtönzött műsorral kábítják a népet. Az ötödéves Pétiké kutyás bemutatóját már kifejezett ováció fogadja; alakul a hangulat.- Na, végre, valami, ami emlékeztet a régi időkre - bólogat korábbi véndiákunk, majd láthatóan jobb kedvvel a büfé felé indul. Az árak láttán aztán hamar az arcára fagy a kezdődő mosoly... Harminckettedik alkalommal rendezik meg a Kaposvári Egyetemen az állattudományi kar diákbuliját, a hagyományos Gazdász-napokat. Vas András Elsőként Sevcsenkóba botiunk, még a milános korszakából maradt mezben érkezik a focipálya felől, hóna alatt labda, ám láthatóan már letudta mai penzumát, hiszen kezében sörösdobozt szorongat - jelen állapotában vélhetően nehezebb lenne elvenni tőle, mint egy Bajnokok Ligája döntőben a lasztit...- Plakátoljunk vagy sörözzünk? - hallatszik a szupercsatár mögül, s első blikkre úgy tűnik, a kérdés költői, hiszen sokáig válasz nélkül marad. Aztán felcihelődik a társaság, ám ragasztó helyett valami hígabbat keresnek... Igazuk van. Ráérnek népszerűsíteni favoritjukat, ugyanis meglehetősen kevesen várakoznak a Kaposvári Egyetemen a Gazdász-napok megynyitójára. Hiába kelletik magukat hastáncosok a színpadon, s nyitott már ki a büfé is, egyelőre laposkás a hangulat. Na, majd a bikavonuláson - az évfolyamok diákdé- kán-jelöltjeinek bemutatkozásán -, reménykedünk... Ám a jeles esemény is nyögvenyelősen indul. Az elsősök favo- ritja, Ludas ugyanis kissé elfogó- dottan téblából lova mellett, láthatóan inába szállt a bátorsága.- Mit csináljak? - kérdezi izA vidám gazdászok már csütörtök este melegítettek egy buliban, aztán pénteken jöhetett a bikafuttatás... zadva évfolyamtársait, akik beszédre és a kellékként kezébe nyomott karikás ostor pattogta- tására biztatják. Hiába.- Lámpalázam van, adjatok egy sört! - próbálkozik a reflektorfénybe került bikaifjonc, ám hiába érkezik meg a doboznyi bátorság, nem lesz tőle aktívabb. Néhány lovaskunszttal próbál érvényesülni - kevés sikerrel...- A legdrágább dolog a lóbőr - hallatszik az Indul a bakterház örökbecsű igazsága a nézők közül, jelezve, hogy egyéb híján a maga szórakoztatásába kezdett a nagyérdemű. A prímet az öregdiákok társasága viszi: sok nosztalgiával és még több borral emlékeznek a dicső napokra - egyúttal méltó választ adnak az idei végzősöknek, akik „Részegebb vagy, mint egy ötödéves?” feliratú pólóban grasszálnak... -, Hetesen négyszáz fát ültettek el a faluszépítők Lakossági kezdeményezésre közel 400 darab fát ültettek el a minap Hetesen. A belső területeket szépítették meg a község lakói. - Az utóbbi hónapok viharaiban kidőlt fákat is pótoltuk - tudtuk meg Ádám László polgármestertől. - Az akció résztvevői örömmel csatlakoztak a munkához. A tervek szerint jövő tavasszal folytatják a faluszépítő programot. ■ Harsányi M. bűzt áraszt Az embert riasztja, a döglegyeket vonzza A böhönyei Vörösné Pécsek Zsuzsanna már tíz éve nevelge- ti ajándékba kapott, a köznyelvben gumifaként, illetve gumipálmaként is nevezett növényét. A többévnyi gondozás után először hozott virágot. A növényvilág igazi különlegessége az Amorphophallus ezen faja, ami gyönyörű szép, de a rothadó hús átható szagát árasztja. Ennek köszönhetően magához vonzza az őt beporzó döglegyeket. - Nagyon meglepődtem, amikor a megszokott levélhajtás helyett virágot kezdett nevelni - mondta a böhönyei asszony. - Az egész növény maga a virág. Amikor teljesen kifejlődött, az első három napban ki kellett tenni a szobából, mert olyan borzasztóan büdös volt. Most már egyáltalán nincs szaga. A körülbelül másfél méteres virág egy hét múlva meghaj, tövig elszárad, majd a gumó új levélhajtásokat hoz. Én például esővízzel locsolom, s amikor jól érzi magát, vízcsepp van minden egyes levél végén. ■ Vigmond Erika A növény Vörösné Pécsek Zsuzsanna igazi különlegessége, mely először hozott jókora virágot Virágzik a böhönyei gumifa 5 JEGYZET A kirúgottak országáról harsány, figyelemfelhívó cím az interneten: „Gyur- csány: Kóka János és Horn Gábor vetette fel elsőként Horváth Ágnes kirúgását” A cikket olvasva kiderül, hogy a miniszterelnök felmentésről beszélt, a kirúgás szó címbe emelése kizárólag a szerző leleménye. A szemléletes kifejezéseket a legtöbbször magam elé képzelem, vagyis a szavak jelentése leképeződik előttem. így jártam ezúttal is: szinte láttam, amint a kormányfő 46-os jobb lábával (a bal inkább illenék egy baloldali párt elnökéhez) szó szerint kirúgja vagy kirugdalja a miniszteri szobából Horváth Ágnest. Hogy még érzékletesebb legyen a kép: egy férfi egy nőt. a minap a Magyar Televízió Pulitzer-díjas műsorának vezetője is azt találta mondani, hogy a tanárát veréssel fenyegető diákot ki kellene rúgni az iskolából. Nem eltanácsolni, más intézménybe irányítani, netalán kizárni. a kirúgás szó használata napjainkban szinte polgárjogot nyert. Ma már senkinek nem mondanak fel, senkinek nem szűnik meg a munkahelye, senki nem veszíti el az állását, itt mindenkit csak kirúgnak. Kirúgnak az igazgatók és az igazgatónők, s kirúgnak nőket és kirúgnak férfiakat. Hovatovább ez a kirúgottak országa. külön tanulmányt érdemelne, hogyan durvult el eny- nyire a nyelvünk? Miért vált napjainkra szégyenné, kirúgássá a munkahely elvesztése, belerúgásra „érdemessé” azok, akik utcára kerülnek. Gyanítom, ahogy az emberi kapcsolatok romlása, úgy a mindennapi beszédünk eldurvulása is az elvadult politikai stílus következménye. És csak az emberi kapcsolatokról és a nyelvünkről volt szó! SZŰCS TIBOR TARCAJA Egy konok eperfa Morus, latin néven. Eperfa, száz faja is létezik, de Magyarországon kettő, a fekete és a fehér eperfa terjedt el igazán. Korábban szinte valamennyi portán megtalálható volt, de mostanában igen ritka, főleg hulló gyümölcse miatt vált kevéssé kedvelté a családi házak kertjeiben. Tájegységenként a köznyelv szederfaként is említi. Fája igen kemény, szinte a vasszöggel is nehéz megadásra bírni konok, büszke szöveteit. De az erős kézben tartott kalapács előbb-utóbb sikerrel faragja. Nem amikor megtudtam, hanem az előtt, mikor a reggeli indulás prológusaként éjjel elhagyott minden. Az álom, a békesség és megnyugvás. Eszeveszett forgolódásban ezer hajtásra gyúrni a takaró leplét, töppedt, nevetséges galacsinná markolni a párnát! A három falióra három különböző ritmusban merítette ütemesen a hat duracellt teljes kánonban, a zakatolás nemes egyszerűségben hasító lüktetéseket tömködött a koponya legérzékenyebb tájékán. A szem is kigú- vadt reggelre, amire teljesen tisztázni lehetett, hogy a kávé mellé még, a pontosság erősítésére egy, a 70-es évekből a polcon maradt vászonkötéses kötet lapozgatását megejteni illendő: Azon az éjjel - százhuszonharmadik oldal. A tisztelettel beszélő, fiatal lelkész Ábrahámhoz hasonlította a kilencvenhat megélt esztendőből adódóan. Fertályórába ebből alig valami alakult, de a háromnegyed országnyi távolság miatt csak néhányszor elmesélt történetek újra megéledtek a jellemző és sajátos arcizmok rándulásában. És beugrott, hogy apámat bizony kissé elverték, amiért vigyázni hagyták otthon, de az eperfa tövében, a lepotyogó gyümölcsöket falva megrészegedtek a kacsák. Mentségére legyen, olvasással ütötte agyon az időt, amíg rokonhoz mentek tanyázni a szülők. Legalábbis ezzel a hurkapálca-maradvány- nyal a szememben próbáltam minden pillanatban keresni az elolvadt vattacukrot, mint tekintetet - hiába. Egyedül a családból, konokul állt szemben a búcsúval, rögöt markolt, de nem forgolódott könnyes szemeket keresve. A konok, büszke törzsbe végül belekerült az a fene vasszeg. Az utolsó nyáron, mielőtt kivágta volna, gondosan kotorta össze a földről a fehér eperfa terméseit. Ahogy potyogott, gyűjtötte, cefrét szedett. A törzs görcsei útban mutatkoztak a megfeketedett góré mellett a beállni szándékozó és gyarapodó autóknak is, ezért kivette a növényt a földből. A Berettyó medrénél kérgesedett kezek fiatalos lendülettel tüntették el a nyomokat egyik napról a másikra, mintha sohasem lett volna az első udvaron illatos gyümölcsöktől terhelt a gyep. Csak az aprómarhák igazgatták még tollúkat a képzeletbeli árnyékban, amíg az évek alatt kitelt az erő. Először nagyanyámé. Csak az utolsó találkozást követően lett érthető, hogy az emlékezetes nyár nyomaként az ital még most is megvan. A gondoskodás vejénél hagyatta a demizsont, a leviaszolt parafa dugó méltón őrzött minden pillanatot, addig, amíg velük nem történik meg az elkerülhetetlen. Az üzenet is megmaradt: a toron azért igyanak belőle, ha jönnek. Talán kiszárítani a „fehír” zsebkendőket, de az is meglehet, csak azért, ne maradjon senki szomjan, aki köszönni érkezik vagy egyszerűen vi- gasztalódásért. Na öcsém, igyál már egyet! - jött a fogadás az ajtó előtti lépcső legfelső fokán. Ott, ahol éppen utoljára lépett ki. A kérdés nem várt valós választ, de arra volt jó, hogy végre tisztába helyezzük gondolatainkat. A ránk maradt bütykös majdnem húszesztendős tartalmának, ha órára is csak, de marasztaló zamata segítségével hessegettük magunktól a nehezedő semmit. Még talán e-mail- címeket, telefonszámokat is frissítettünk néhány nyugtató falat között, aztán egyenes derékkal töltöttünk egymásnak az eperpálinkából.
