Somogyi Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-25 / 70. szám
művészházaspár A keramikus és a festőművész Balatonszemesen lelt otthonra Vallomás gyermekkoromban egy alkotótáborban ismerkedtem meg az agyaggal. A régészek a sírokban a textilfoszlányok mellett épen maradt kerámiákkal találkoznak. Ez tényleg fantasztikus, hogy a tenger alatt a több ezer éves anfórákból le lehet képezni, hogy őseink ezelőtt hogyan éltek, mit ettek, csodálattal töltött el. itt szerettem meg a korongozást és a népi kerámiák készítését. Majd egy fazekasműhelybe kezdtem el járni, hiszen a gyermekkori élmény hatására úgy éreztem, hogy számomra ez a megfelelő szakma. A fazekasság elméleti részét a kaposvári Zichy Mihály Ipar- művészeti Iskolában tanultam. A tanárom mindig azt mondta, hogy művészkedni ráérek akkor is, ha az alapokat már elsajátítottam. Például tudnom kell, hogy a kemencében hogyan történnek a dolgok, a mázak miért olyanok, amilyenek, variálhatok a hőfokkal, hogy hova helyezem el égetéskor az edényt Egy fazekas mindig izgul, amikor kinyitja a kemence ajtaját, hiszen akkor derül ki igazán, mit is alkotott.- Évával közös döntés volt a hegyi ház. Mi az, amit leginkább szeretsz ebben az életformában?- A természet közelsége. A biodolgok, amiket mi magunk termelünk meg. Olyan dolgok ezek, melyek a jövőt jelentik. Sokan mondták ránk, visszafelé haladunk, holott csak egy olyan kis részt próbálunk megőrizni a múltból, mely fontos, s ami valójában a jövő is lehetne. Nagyon érdekes családot ismertem meg Éva és Gábor személyében. Művészlelkek, akiknek fontos a múlt, akik állatokat tartanak, termelnek és vályogházról álmodnak. Akik a falusi élet szépségeit ötvözik a XXI. századdal, s közben alkotásaikkal ajándékozzák meg a műveiket ismerő embereket. Vastag Éva keramikus és Dombi Gábor festőművész munkáiból nyílt múltidéző kiállítás Budapesten.- Milyen ebsmerésekben volt részed eddig?- Elvégeztem a népi iparművész iskolát - felelte Éva -, előtte évekig zsűriztetni és versenyekre jártam a kerámiákkal, szerepeltem a Néprajzi Múzeum Élő Népművészet kiállításán, s megkaptam a Népi Iparművész címet.- Mi az, amit legjobban szeretsz a szakmádban?- A népi kerámia, az egyedisége miatt. Mindig újat kell kitalálni, figyelembe véve az emberek igényét, de mégis azt csinálhatom, amit szeretek.- Milyen alkotásokkal jelentkeztél az eddigi kiállításaidon?- Először edényeket állítottam ki, majd tavalyelőtt a figurális munkáim is megjelentek. Az alapjuk edény volt, általában korongon készítettem őket, s ehhez jött hozzá némi plusz.- A mostani kiállításon milyen alkotásokat találhatunk?- Weöres Sándor gyermekverseinek főszereplőit formáztam meg. A kisfiamnak, Sólyomnak mindennap olvasok verseket, és eszembe jutottak a gyermekkori emlékeim. így született meg Ha- ragosi, Bóbita, a Kutyatár, Békakirály vagy a Hétfejű sárkány. Régebben manóvárost és kastélyokat is készítettem, melyekbe gyertyát lehetett rakni.- Az emberek mennyire nyitottak a művészetedre?- Sok pozitív visszajelzés volt. Szeretem, ha értik, amit alkotok, nem arra gondolnak, vajon mit gondolhatott a művész. Látják, hogy az életünket, a hangulatainkat valósítottuk meg, melyeket igyekszünk átadni nekik.- Miért a hegyi életet, a „falusi romantikát" választottátok?- Ez számomra a szabadság és a nyugalom. A táj gyönyörű, a nyugati ablakon kinézve a Badacsonyt, keleten a Tihanyi apátságot látom. Van napfelkelténk és -nyugtánk. A közelünkben ott az az erdő, igaz, az autópálya elronUnnepeltek a művészek. Vastag Éva keramikus és Dombi Gábor festőművész munkái lenyűgözték a közönséget tóttá ezt a szépséget. Ahol eddig fekete kökörcsin nyílt, ott ma már híd épült. Nagyon fontos az autópálya, de talán ez a bolygó szebb lenne, ha emberek nem laknának rajta. Ezért szeretnék vályogházat. Láttam, ahogy egy ilyen ház elpusztult. Először a nádtető omlott be, majd a fagerendák kezdtek rohadni, a falak, ahogyan az eső verte őket, lassan omlani kezdtek, és a végén egy kicsi zöld domb maradt a helyén. Nincs törmelék, szemét, a kunyhó visszaadta magát a természetnek. ★ * * Gábor már gyermekként eldöntötte, a Balatonnál szeretne élni. Megismerte Évát és a balatoni tájat, mely képeinek leghangsúlyosabb témája.- Mikor kezdtél el először a festéssel foglalkozni?- Általános iskolában volt egy rajzpályázat, melyen első helyezést értem el, de később a 9(Les évek közepén egy gerincműtét miatt kezdtem el festeni, hiszen mást nem tudtam csinálni.- A műveid fő témája a Balaton. Mi ragadott meg a tájban?- Elsősorban a víz és a környék varázsa, illetve a fény, mely minden évszakban más. Sőt mindennap más arcát tudja mutatni. De bármerre járok, ha van időm, megörökítem a balatoni táj szépségeit. A présházak, a régi, feledésbe merült dolgok azok, amik igazán megfognak. Szemesen léteznek még a népi dolgok, melyeket nagyon fontosnak tartok, és igazán kár lenne értük, ha feledésbe merülnének.- Szerinted az emberek ugyanazt látják egy balatoni kép láttán, mint ti, vagy csupán egy tájképet?- Próbálom átadni az embereknek azt a környezetet, amit én látok. Felidézni a Balaton múltját, például a Bal móló anno című képemmel.- Nincsenek emberek a képeken: kizárólag tájfestőnek tartod magad?- Portrékkal is foglalkozom megrendelésre, illetve a családtagjaimat festem le. Ám hogy a képeken is szerepeljenek emberek, idő kell, s még nem ért meg bennem a dolog. Lovunk, Lód azonban látható egy tájképemen. Nem szeretnék leragadni, de olyan élménnyel próbálom megajándékozni a nézőt, amit csak egy balatoni táj adhat. / / SOMOGYI HÍRLAP - 2008. MÁRCIUS 25., KEDD / SAJTÓ ES TANULÁS Életüket tükrözik az alkotások 13 s 4 1 Strófa S Titok Bolondság az élet, Mint szorgos méh a mézet, Úgy gyűjtőd az éveket. Bánat, könny - kevereg -, §2 Az elsuhanó éveket kergeted, .1 hosszú élet titkát keresed. A titok kulcsát magad ga cipeled: A bajt, azt mindig keresed, Azzal teszed pokollá ^ életed: ^ Az elég sem sok, a sok sem elég, Buja vágyad súgja, kell még! Titkod kulcsát a kapzsiság nyelte el rég! „ANOLI" 5S Állomás @a Életünk olyan, akár SJ egy vonat, ^ folyton zakatol. 5* Mindig haladunk, néha meg-megállunk. 22 Vannak kisebb-nagyobb ga állomások, de mindig és mindig *==* továbbállunk. 22 Egyszer állunk meg —ff. igazán, £3* Életünk végállomásán! *3* VAJDA ZOLTÁN, RIPPL-RÓNAI KÖZLEKEDÉSI SZAKKÖZÉP Poros út =»• Az igazat meglátva, ^ Nincsen itt nagy lárma. Emberek ott nincsenek, Csak a por az úton teng-leng. Sr* Régen még voltak házak, §2 A legtöbben mindig ga pletykáltak, De azt mondják e* mostanság, 22 Egy vihar keletkezőében g* elsüllyedt a világ. A por csak száll és száll, Soha meg nem áll. ^J- MÁTÉ LILLY, KATOLIKUS GIMNÁZIUM Az oldalt szerkesztette: Meiszterics Eszter Telefon: 82/528-154 E-mail: eszter.meiszterics@axelspringer.hu A diákok cikkeit teljes terjedelmükben a www.sonline.hu hírportálunkon olvashatják. HIRDETÉS MOZIAJÁNLÓ Tanulságos történet az Oscar-díjas Juno Juno (Ellen Page) egy csinos, okos tinilány, akinek váratlanul mégis azzal kell szembesülnie, hogy osztálytársával, Bleekerrel (Michael Cera) egy túl jól sikerült éjszakán szimpla hülyeségnél sokkal többet csináltak... Az anyai „örömök" elé néző lány barátnője, Leah (Olivia Thirlby) segítségével nevelőszülőket keres és talál a születendő kicsinek. A tökéletes adoptálok Mark (Jason Bate- man) és Vanessa (Jennifer Garner), a tehetős külvárosi szerelmespár, akik már alig várják, hogy a karjukban tartsák a csöppséget. Szerencsére Juno szülei (J. K. Simmons és Allison Janney) A két szerelmes fiatal szimpla hülyeségnél sokkal többet csinált mindenben a legmesszebbmenőkig támogatják bajba esett lányukat - erre pedig szükség is lesz, hiszen a nem egyszerű szituba kerülő tini kemény döntések előtt áll a felnőtté váláshoz vezető úton. Végül azért minden megoldódik, és az édesbús mozi stáblistájáig Juno arra is rájön, hová tartozik. Iván Reitman vígjátékrendező fia, a Thank You fór Smo- kinggal befutott Jason Reitman második nagyjátékfilmje. A forgatókönyvet az első filmes, korábban sztriptíztáncosként dolgozó és kalandjait könyvben is kiadó Diablo Cody jegyzi. a Művásze-ejaró c,, Somogyi Hírlap Vers- és prózamondó versenyt valamint Csokonai Diákszínházi találkozót hirdet általános iskolák felsőtagozatos tanulói, és középiskolás diákok részére (11-18 éves kor között)
