Somogyi Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-25 / 70. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. MÁRCIUS 25., KEDD MEGYEI KORKÉP 5 A csokinyúl már kiment a divatból locsolkodás A gyerekek körében is egyre inkább elüzletiesedik a régi húsvéti szokás Azt hittem, álmodom. Ránéztem az órára, alig múlt fél nyolc. Képtelen­ség: ki a fene jönne hús­véthétfőn ilyen hajnali órán hozzánk. A második csengetés után azonban kénytelen voltam kibotor­kálni az ajtóhoz. Vas András- Zöld erdőben jártam... - kezd­te a küszöb túloldalán egy né­miképp megázott, tízévesforma kiskrapek, ám amikor meglá­tott, benne szakadt a folytatás, a kék ibolya már nem került elő.- A néni itthon van? - érdeklő­dött a feleségem felől, aki ter­mészetesen házon belül tartóz­kodott, ám nem készült ilyen korai látogatókra. Fél kilenc utánra várta az elsőt, az elmúlt években az ismerősök gyerekei és a telepi srácok legalább ki­várták, hogy túlessünk a regge­li kávén. Ez a kiskölyök - akit közben felismertem, négy lép­csőházzal arrébb lakott, nagy kosárlabda-fanatikus, néha, amikor a szüleivel megálltunk beszélgetni, még bele is kotyo­gott a társalgásba, azaz tényleg ismerősnek számított - azon­ban úgy látszik, biztosra akart menni: ilyenkor legalább ott­hon talál mindenkit... És a konkurenciával sem kell megküzdenie: a mindennapi élethez hasonlóan ugyanis a lo­csolóvilág is elüzletiesedett, ke­ményebbé vált az elmúlt évti­zedben. Akadnak ifjoncok, akik nem elsősorban hagyo­mányápolásból, esetleg némi zsebpénz-kiegészítésként öntö­zik vödörszám a világ legbüdö­sebb kölnijeit, illatosított vizeit a jobb sorsra érdemes lányok- ra-asszonyokra, hanem már- már vagyonszerzési célzattal. Csoportokba verődve járják a várost, lecsapva a gyanútlanul szólóban „dolgozókra”, s meg­adóztatják őket. A hagyomá­nyos piros tojásra rá sem he­derítenek, a csoki, a cukor, dur­vább esetben némi készpénz lenyúlása után hagyják tovább­menni áldozatukat. Útjuk so­rán pedig becsöngetnek szinte mindenkihez: megeresztenek egy Kellemes ünnepeket! vagy egy Szabad-e locsolni?-t, s tart­Szódával áztatták. Kaposváron egy fiatal lányt nagycsapatnyi legény szódával locsolt meg. Utána percekig csak kapkodta a levegőt, olyan hideg volt ják a markukat. Ha pedig az ember - megunva a tizedik hí­vatlan, idegen látogatót - be­csukja előttük az ajtót, rögvest bosszút állnak. Egy esztendeje csak a pontatlan célzáson múlt, hogy nem dobták be a nappa­link ablakát - ha másra nem, erre kiváló a piros tojás... Az ajtó előtt álló gyerkőc azonban szerencsére nem az utóbbi fajtába tartozott, miután kiderült, hogy a nejem még nem készült fel teljesen a locso­lók fogadására, illedelmesen el­köszönt - igaz, előtte szent fo­gadalmat tett, még visszatér a délelőtt folyamán. Hét csengetés és jó három óra múlva - addigra szegényebbek lettünk hét tojással, három csokinyúllal, néhány zacskó to­jáscukorral és körülbelül négy­ezer forinttal, viszont gazdagab­bak három meglehetősen obsz- cén versikével....- valóban ő állt ismét a küszöbön. Láthatóan már hazafelé tartott, a kezében két nejlonszatyrot szorongatva ismét belekezdett a Zöld erdő- ben-be. Beinvitáltuk az előszobába - előkaparva régi emlékeimet, eszembe jutott, annak idején mennyire utáltam, ha megalázó módon az ajtó előtt kellett elsza­valnom, valljuk be, szánalmas versikémet, majd szinte koldus módjára várni, amíg a behajtott ajtó mögött döntenek a jutalom­ról... -, ahol ismét belekezdett az egyik legismertebb magyar mondókába. S bár feleségem kérte, hogy csak szolidan, ha le­het, vállra löttyintsen, a lurkó, ragaszkodva a hagyományok­hoz, szépen meghintette a haját.- Válassz! - mutattunk a konyhapultra, a locsolóknak ki­készített jutalomhalom mara­dékára. Értő szemekkel vizslat­ta a felhozatalt, míg feleségem előkereste a pénztárcáját, majd meglepetésünkre egy méreten aluli csokibárányra bökött. - Ilyenem még nincs - magyaráz­ta -, képzeljék, alig kaptam cso­kit. Igazolásképpen kinyitotta az egyik szatyrot, melyben a ha­gyományos locsolóajándékra csak néhány viseletes tojás, egy zacskó cukor és két narancs em­lékeztetett. Volt viszont írható - üres - cd és 'dvd, műanyag dino­szaurusz, partilufi-csomag, rek­lámöngyújtó és -toll...- A dínót cseréltem - vallotta be. - Adtam érte két mcdonald­sos krumpliutalványt - tette hozzá, majd zsebre vágta a mar­kába nyomott pénzt, és elége­dett arccal hazaindult. - Elfo­gyott a kölnim - mutatta az üvegcsét (nők százai könnyeb­bülhettek meg ebben a pillanat­ban...) -, és különben is elég volt: ha jól számoltam, össze­jött az mp3 ára. Gyors fejszámolás után a be­épített szekrény felé fordultam: ha véletlenül megtalálnám a hajdani „büntetővizemet”, délig még simán összelocsolhatnám a gázszámlát... Az illatos vízzel locsolás a két világháború közötti időszakban vált általánossá a húsvéti locsolás részint a keresztelésre, részint arra a legendára utal, melyben a Jé­zus feltámadását hirdető je- ruzsálemi asszonyokat vízzel akarták elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltáma­dás hírét vivő asszonyokat. AZ illatosított vízzel locso­lás a két világháború között vált általánossá. A jutalom­ként adott hímes tojás és csokinyúl pedig az életre, a megújulásra utal. A kaposfői lányokat is alaposan lefújták illatos kölnivel tegnap KRUTEK JÓZSEF Marad az igazgató tabi olvasónk arról érdek­lődött: van-e valóságalapja annak a hírnek, hogy le­mond vezetői állásáról Nagy Károly, a tabi Rudnay Gyula Középiskola igazga­tója, mert jelöltként indul a május 18-ra kitűzött idő­közi polgármester-választá­son. Azt hallotta ugyanis bevásárlás közben, hogy az intézményvezető a jövő­ben a koppányvölgyi kis­város első számú vezetője­ként kíván dolgozni... tény, hogy ezekben a na­pokban egyre gyakoribb beszédtéma az észak-somo­gyi kisvárosban a polgár­mester-választás. Szóba kerül ez az utcán, az autó­busz-pályaudvaron éppúgy, mint a boltokban. Kérdés persze, hogy igaz-e az isko­laigazgató lemondása? NAGY KÁROLY, a középisko­la és kollégium igazgatója megkeresésünkre határo­zottan azt válaszolta, hogy nem! Hozzátette azt is: nem tudja, hogy miként terjedhetett el ez a szóbe­széd. Az intézményvezető válaszában arról is be­szélt: úgy látja, hogy aki a négyéves önkormányza­ti ciklust városvezetőként elkezdte, annak kell vé­gigvinnie. Ez azért is fon­tos szerinte, mert Tabnak jelentős pályázatai van­nak a rendszerben, ame­lyeket - ahogy fogalma­zott - meg kell nyerni! Véleménye szerint neki nincs meg az a kapcsolat- rendszere, amely a sike­res pályázatok elbírálásá­hoz nélkülözhetetlen, másrészt a város fejleszté­se érdekében mindenkép­pen szükséges.- AKI EZ ELLEN MEGY, az Tab ellen is van - hangsúlyozta Nagy Károly. - Továbbra is a középiskola igazgatója­ként dolgozom és a város képviselő-testületének tag­jaként tevékenykedem Tab fejlődéséért. Párnacsata Kaposváron Párnacsata Nap 2008 néven toboroztak résztvt vöket tizenöt magyarországi városban, köztük Kaposváron. Szombaton egyébként Sanghajtól Párizson át New York-ig rengeteg város terein pü- fölték egymást azok, akik szerint a közterek nem csupán közlekedésre valók. Kaposváron a Kossuth téren párnacsatáztak a fiatalok, csak úgy szállt a toll a kifakadt huzatokból. Az arrajárók hangosan szurkoltak. OLVASÓI ÜZENETEK sUhUBH SMS: 20/968-9444 POLITIKA. A kormányunk ismét rio­gat, kirekeszt, gyűlöletet krft. Min­denki hibás, csak ők nem! A való­ság: csökkenő reálbérek, padlón a gazdaság, jövőképnélküliség, ká­osz, frusztráltság, fiatalok külföld­re távozása. Tönkretett ország! Az igaz baloldaliak már kihátrálnak az MSZP-ből. Agymosottak, ébresz­tő! Még miben hisztek? NNf. * Én nem értem, hogy a szocik mi­ért vannak még koalícióban az SZDSZ-szel, szerintem ez a kis párt teszi tönkre az országot. Nem kéne hagyni a zsarolást, jöjjön az MDF! Ha beengedik a magántőkét az egészségügyi pénztárakba, a jobboldal fölényesen lesöpri majd egy újabb népszavazáson. TOKI BÉREMELÉS. Nem sajnálom a nyugdíjasoktól az emelést, de a minimálbért is emelhetnék. Há­rom megkérdezett nyugdíjas is többől él, mint az éhbérért dolgo­zó. És mire végiggürizzük az éle­tünket, már nyugdíj se lesz, de legalább nem kell emelni sem. Üdv. Csibi. KÖZLEKEDÉS. Juan! Be kell tarta­ni a közlekedési szabályokat, és nem utólag sírni a büntetés miatt! Nálunk nagy divat mindent felrúg­ni, és ha jön az ellenőrzés, lebu­kás, akkor rajtunk kívül mindenki hibás, főleg az ellenőr, a rendőr, az állam stb. Ráadásul még saj- náltatjuk is magunkat. Menyus. STANDOLÁS. Nem kellene fekete­árut bevinni az üzletbe, és illene minden vásárlónak nyugtát adni. Vagy becsületesen dolgozni nehe­zebb, mint tiltakozni? (Az „új” tör­vény három hónapja lépett élet­be...) Balatoni vendéglátó KAPOSVÁR. A debreceni Kosa La­jos feljelenti az OEP-et. Esztergom polgármestere pótolja a kieső vizit­díjakat a háziorvosi finanszírozás­ból. Polgármester Úr! Kaposvár ho­gyan segíti háziorvosait a népsza­vazás után? Doktor. * Megoldható lenne Szita Károly csíkos inges fo­tójának ritkábbani megjelenítése? Egy „még” előfizető. (Megkérjük a polgármester urat, hogy a legköze­lebbi fénykép készítésekor ne ve­gyen fel csíkos inget. A kép egyéb­ként fizetett hirdetési oldalon jelent meg. - A szerk.) ROMÁK. Gondolt már arra valaki: ha meghirdetnek egy munkahelyet és a tíz jelentkezőből kilenc roma, egy nem, akkor kit vesznek fel? Hol itt az esélyegyenlőség? Figyelő. * Vekker úrnak. Átgondoltabb ro­mapolitikát, nagyobb hitelt, egzisz­tenciát és elfogadást a többségi társadalomtól? Ötszáz év után a romák miért nem próbálják ki a munkát? Melós. (Melós! Épp Vek­kernek címzed az üzenetet? Az ál­talánosítás sérti a becsületesen dolgozó romákat! - A szerk.) Továbbra is várjuk üzenetei­ket a 20/968-9444-ES normáldíjas számra. Ha véle­ményük van valamiről, hoz­zászólnának valamelyik cik­künkhöz vagy feldolgozásra érdemes témát ajánlanak, nyomják a mobilt!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents