Somogyi Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-08 / 58. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2008. MÁRCIUS 8., SZOMBAT 11 HÉTVÉGE Istennel hála: Zeus ex machina amphitryon Görög dráma kleisti rezdülései, moliére-i komikumai Gothár-elmélyítésben Az Amphitryon a színházi vágyálmok netovábbja: csiklandóan komikus és zsigerbevágóan tragikus egyszerre. Balassa Tamás Moliére a pillébb megoldást választotta, Heinrich von Kleist pedig megadta a drámának, ami az övé. A végtelenül nehézkedő mélységeket. Menny és pokol vertikális beutazásánál pedig mi sem áll közelebb Gothár Péterhez, a kaposvári Amphitryon rendezőjéhez. Isten hozta! Gothár álmodja a színházat. Válaszkeresése felnagyított és látványos jelképrendszerekben működik, amihez a színpadképet is maga kreálja. Díszlete ezúttal (Szalai József szcenikai közreműködésével) a mértani, szűkülő hófehér gumitér, előtérben gigantikus napóra. Hátrébb lépcső vezet az Olümposzra, pontosabban az isteni lakból ide le. Az első képek egyikében két anyaszült (vagy maradjunk a mezítelennél, elvégre istenek) férfiú száll alá, és idelenn szemérmessé változva, esernyő- pendelyben sietősen távozik. A színen Sosias, a mérsékelten bátor, szájhősies szolga, aki kenyéradója, Amphitryon thébai hadvezér győzelmének hírével poroszkál hazafelé. Mígnem találkozik saját magával. Merkúr ugyanis (státuszával ellentétesen) éppen nehezíti az utazók életét, és makacsul Sosiasnak mondja magát. Főnöke, Zeusz mindeközben Amphitryon alakját ölti magára, és annak megkívánt feleségével hál. Isteni beavatkozás. A nagy Jupiter kevesek képzeletében élhetett - egészen eddig - Kovács Zsolt alakjában: tökéletes ellenpont. Addig kínozza Ampitryont, míg be nem látja: nem azonos önmagával. Amint eléri kegyetlen célját, felfedi titkát. A hadvezér szerepében Kocsis Pál az éktelen haragra lobbanó férfiból a színen válik kisemmizetté. Vérfestékes dárdái vészjóslóan fúródnak a földbe. Kocsis kettőse a Rácz Panni színiiskolás alakította Alkménével a kleisti dráma mélységeit tárja föl - a közönséget megterhelőbb érzékelésre sarkallva. Gothár élvezettel játszik az istenekkel, akik az égből vezérelt szemellenzővel csapják be az ember érzékeit. A jelmezek e vízióktól gyötört térben különös jelentőséggel bírnak: Ignatovity Krisztina jegyzi a beszédes megoldásokat, Varga- Járó Ilona a bumfordi maszkokat. Théba lakói és a katonák kővé dermedten figyelik az eseményeket. Jupiter megadja Am- phitryonnak, amit ziláltságában még akarhat: fiúgyermeket. Asszonya Héraklésszel várandós. A zárókép felkavaró: a rommá alázott vezér áléit asszonyával a hátán kivert kutyaként bolyong. Még nézni is tereh. Istenadta énkeresés után heveny identitászavar sosias szerepében Znamenák István az előadás legszeretni- valóbb alakítását nyújtja. Nyitó monológiában egyedül is képes bejátszani a tágas teret, viharlámpájának adva elő nemes Ampitryon diadalát. A MOUÉRE-t JUTALOMJÁTÉK azonban csakhamar elmélyül, amikor egyénnel, önmagával találkozik. Be kell látnia, ő nem ő. De hát akkor ki? Znamenák alakítása szép íven bonyolódik bele a kínos kérdésbe. Karácsony Tamás Merkúr szerepében fölényesen és kíméletlenül, a játékot terhesnek érezve közli vele: a palotán kívül tágasabb. A balga szolga tenyeres-talpas asszonya (Kovács Zsuzsa remekel a zsémbes némber alakjában) nincs Merkúr ínyére, így Sosias megússza egy heveny identitászavarral. Kovács Zsolt Zeuszának ármányából sok galiba és egy Herkules születik A rendszerető pióca esete enns-inni ült le a társaság a kaposvári vásártéren lévő büfé elé. Finom volt a hurka foszlós fehér kenyérrel és a rántott hal is. S persze a messze földön híres ecetes, csípős paprika; a társaság egyik tagja mesélte később, hogy Siófokra autózva még Igáinál is könnyezett a szeme. pió, aki becenevét onnan kapta, hogy a megye negyedik osztályában focizva védőként úgy ragadt a csatárokra, mint a pióca, nagyon szerette a rendet. Elkezdte összegyűjteni a lakoma maradékát. A SZOMSZÉDOS ASZTALNÁL egy család vidáman tárgyalta, hogy milyen jól bevásároltak. Olcsó volt a pulcsi a Karcsikának. Egynek az árán kapott két farmer- nadrágot a férj, jó lesz majd a kertbe is, mert tartós. Az asszonyka pedig szép bizsuval lepte meg magát; karpereccel, hozzávaló fülbevalókkal és a dekoltázsába mélyen benyú-ló nyaklánccal. S nagyon örültek a fürdőszobába vett műanyag szemetesedénynek is. pió közben előbb egymás fölé tornyozta a papírtányérokat és zsírpapírokat, elhasznált szalvétákat, majd felébe hajtva a csomagot, beledobta a hozzá legközelebb eső műanyag szemetesedénybe. A szomszéd asztalnál ülő kisfiú elkerekedő szemmel nézte, hogy mit csinál, de nem szólt a szüleinek. Nem tudom, otthon vajon nevettek vagy káromkodtak az ajándékba kapott zsíros papírok, hurkavégek meg halszálkák láttán? CZENE ATTILA VAS ANDRAS TARCAJA Marci bácsi diadala Marci bácsi kemény ember volt. Megedzette az élet és Bori néni. Utóbbit talán azért is sikerült hosszú évtizedeken át elviselnie, mert a Sors rendesen megtrenírozta ifjú korában. Ám hiába megannyi csapás, Marci bácsi a jó kedélyét nem veszítette el soha. Imádott beszélni, képes volt estékbe hajló délutánokat végigmesélni - igaz, a hallgatásnak ára is volt, az ember nem tudta kikerülni az öreg elképesztően karcos- meszes őrségi borát. Merthogy Marci bácsi csak tavasztól őszig telepedett ki a Balaton-partra, amúgy a hajdani nyugati jugoszláv határ mellett teltek a napjai. Persze leszámítva előbb némi németországi amerikai fogságot még negyvenötben, amikor is a nyilasok a tizenöt éves fiúban látták a nagy magyar haza utolsó megmentőjét, s terelték leventeként folyton-folyvást nyugatnak. Hazatérte után alig fél évvel aztán már döcögött is vele a vonat az orosz sarkkör felé, hogy négy év, kilenc hónap és tizenhét nap múltán léphessen ismét a drága anyaföldre. Melynek síkabb vidékeivel ma sem tud megbarátkozni, hiszen a gulág után még másfél esztendei hortobágyi kitelepítésbe is belekóstolt, mire végre tényleg becsukhatta maga mögött a kis őrségi parasztház kapuját. Ekkor már Bori néni is vele volt, no és hat elképesztően eleven lurkó, akik közül - s ilyenkor mindig elfátyolosodik az öreg tekintete - öten érték meg a felnőttkort, s a petróleumlámpás, udvari kutas házikóból indulva lettek diplomás emberek. Az őrségi otthontól persze eltávolodtak, így Marci bácsi és Bori néni alig látja fiait-lányait, s persze az unokákat. Mivel a ma már szlovén határ menti ház kicsi és komforttalan lenne a népes famíliánák, így ha ritkán is, de a Balaton mellett szokott ösz- szejönni a család. Marci bácsi ilyenkor mindig körbevezeti gyerekeit, azok gyerekeit és azok gyerekeit a kertben, elmeséli minden virág, fa, bokor, de még némely gaz történetét, s a séta mindig a téglából épített kerti sütőnél ér véget, ahol büszkén szimatokat a levegőbe, s kóstoltatja meg az éjszaka-hajnalban nagy küzdelem árán maga akasztotta halból készülő lét. Ám a látogatós-főzőcskézős időszak még messze van, Marci bácsi az idén február közepén nyitotta ki először a máriafürdői nyaraló spalettás ablakait. A ta- vaszias időben kipakolta szellőzni a téli hónapok alatt kissé bedohosodott pokrócokat, s lesöpörte a teraszt is,.melyre elképesztő mennyiségű diót hordtak össze és törtek fel a kert végi fenyőkön lakó s a hidegben a széltől védett, naptól melegített, félig fedett helyre húzódó és ott la- komázó mókusok. Utóbbiakkal jó barátságban élt Marci bácsi, csakúgy, mint az almafa melletti bokrok között lakó sünnel vagy a kis sziklakertben élvezettel napozó gyíkokkal. A vakondokokat már kevésbé szerette, ám a vaksi ásóbajnokkal még valahogyan megbékélt: időről időre szépen letaposta a túrásokat, s ha nagyon elszemtele- nedett, hát olajos rongyot vagy sörösüveget dugott a járatba. Pedig sokáig gyilkos indulatokat táplált ellene, hiszen meg volt róla győződve, a vakondok gyilkolta le előbb a rózsaágyást, majd dúlta végig a frissen telepített tujasort a kerítés mentén. Csak behatóbb vizsgálat, no és a negyedik szomszédban lakó Sankó segített megfejteni a megvadultnak hitt vakondok rejtélyét: valójában földikutya dúlja a kertet. S ellene a régi, bevált vakondos trükkök nem vezetnek eredményre. A földikutya fittyet hány az olaj szagára, a sörösüveg búgására, dacol a járatába eresztett ipari meny- nyiségű vízzel, viszont tíz centi mélyen kereszetbe-kasul végigtúrja a kertet. Útját pusztuló növények, s bokaficamító árkok jelzik. No és a húszcentis piros karók, melyekkel Marci bácsi megpróbálta felmérni, merre is halad az az átkozott dög. Az évek során a földikutya bonyolultabb és kiterjedtetbb alagútrendszert ásott, mint a New York-i metróhálózat, Marci bácsi pedig minden októberben elhatározta, hogy az elkövetkező telet a földikutya elleni offenzíva kidolgozásának szenteli. Bori néni ugyan ilyenkor mindig legyintett, hogy ugyan már, kit érdekel az a szerencsétlen kis patkány, ám tavaly szeptemberben a legszebb krizantémbokrokat is szétdúlta a rágcsáló, így Bori néni most már követelte a végső megoldás kidolgozását. Némi utánjárást követően januárra Marci bácsi őrségi műhelyének padlásán lapult a csodaszer: középső fia szerezte neki egy golfklubból, ahol kíméletlenül leszámolnak minden, a gyepet feldúló ásó-túró állattal. így hát Marci bácsi az előírásoknak megfelelően szépen sálat kötött az arca elé - Apuka, nehogy belélegezze - mondta nyomatékosan a fia -, s végighintette a földikutya legutóbbi útvonalát. Aztán pokrócba tekerve magát kiült a teraszra, s egy deci bort löttyintett a Bori néni által a keze ügyébe készített forró teába. Csak az íze miatt. Néhány óra, s néhány bögre boros tea után Bori néni indulást javasolt. Egy hét múltán persze már nagyon kíváncsiak voltak az eredményre, felkerekedtek, s ismét kinyíltak a faragott spaletták az ablakokon. Hideg volt, fújt a szél, néha még az eső is nekieredt, így óvatosan járták körbe a kertet. Ám ott mintha megszűnt volna az élet. Egyetlen új vakondtúrásra vagy -járatra sem leltek. Találtak viszont a rózsaágyás mellett egy bohókásan, bumfordian nagyfejű, kapafogú kis pocokfélét erősen kivérezve. Az almafa mellett pedig egy másik tetemet. Bori néni szemét elfutotta a könny, ám Marci bácsi gyorsan lapátot ragadott, áthajította a tetemeket a vasúti kerítésen, majd visszabandukolt a teraszra, deci bort löttyintett a termoszból frissen-forrón kitöltött teába, s elégedetten nézegette a kertjét. Megvédte birodalmát. Znamenák István Sosias, a mérsékelten bátor szolga szerepében az előadás legszeretnivalóbb alakítását nyújtja, ami a tapsrendből is kihallható KíttíntSON ránk! SONLINE.hu
