Somogyi Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-04 / 29. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Pályázatra készül a falu hivatal nándorné jutái polgármester: - A szennyvíz- tisztító működését tanulmányozom ezekben a napokban, ugyanis pályázatra készülünk. Az utolsó simítások vannak hátra, sikeres elbírálásban reménykedünk. Mivel kimaradtunk a környékbeli falvak projektjeiből, egyedül próbálunk támogatáshoz jutni. A beruházás több mint 400 millió forintba kerül, ha minden jól megy, 2010 nyarára befejeződik a csatorna kiépítése. Az állandó szippantás aránytalanul nagy teher a lakók számára, ezen szeretnénk változtatni, és persze védjük a környezetünket nm A finnugorok szerelmese bíró Mária, a kaposvári Toldi gimnázium tanára:- Magyar-orosz-finn szakon végeztem Szegeden, mindig is érdekelt a finnugor nyelvcsalád. Először a gimnáziumban tetszett meg a finn kóristák éneke, aztán az egyetemen kezdtem el tanulni a nyelvet. Három alkalommal több hónapot töltöttem Finnországban. Bár jelenleg észt testvériskolával tartja a kapcsolatot a gimnázium, jól megértjük egymást a finn nyelv segítségével is. A diákjaim többen szakkörön ismerkednek a nyelvvel, de van olyan tanítványom is, aki ezen a szakon szerzett diplomát. Télűző maskarások őszies esőben Dorottya A rossz idő miatt kevesen nézték végig a kaposvári felvonulást Szakadó esőben rendezték meg a 32. kaposvári Dorottya-napi farsangi felvonulást. A maskarások, néptánc- és hagyományőrző csoportok a rossz idő ellenére karneváli hangulatot teremtettek Vas András Elsőként Darth Vaderbe botlottunk. A Star Wars-sorozat rettent- heteüen harcosa iszonytató hör- gés közepette, fénykardját lóbál- va tört előre a kaposvári főtér felé, ahol hangja végül beleveszett a hangfalakból dübörgő népzenébe. Mögötte már gyülekeztek a farsangi felvonulók, akik az elmúlt évekkel ellentétben ezúttal a sétálóutcái áruspavilonok ázó- fázó eladói között vonultak végig. Az időjárás ugyanis igencsak kibabrált a hagyományos, immáron harminckettedik alkalommal megrendezett kaposvári farsangi felvonulás résztvevőivel és nézőivel: sokáig úgy tűnt, néhány csepp esővel megússzák a maskarások és a nagyérdemű, ám alig lépett az első gólyalábas a Kossuth térre, zuhogni kezdett az eső. Ezek után nem meglepő, hogy a megszokottnál jóval kevesebben választották szombat délutáni programnak a hagyományos, Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, avagy a dámák diadala a fársángon című - 1798-ban íródott - művének emléket állító felvonulást, ám amint nekieredt az égi áldás, sokan hazaindultak. Pedig a miskolci gólyalábasok - félő volt, hogy belegabalyodnak a szélcibálta lufik madzagjaiba - után jöttek szép sorban a többiek. Az Európa téren bábeli zűrzavar uralkodott: a főtéri hangfalakból odahallatszó népzene keveredett a maskarások kísérő dobjának és fúvósszekciójának hangjaival. A velencei karneválról ismert középkori jelmezek mellett sorra jöttek a különböző télűző hagyományőrzők. Mesehősök és boszorkányok, szalma- és kukoricabábuk - egy ördögfejű rém láttán sírógörcsöt kapott egy sárga esőkabátos kisfiú... Pattogtak a karikás ostorok, bár az esőben egyre nehezebben sikerült falre- pesztőket durrogtatni - az egyik mesztegnyői ostorosnak a nyakára is tekeredett a szíj.- Eladó a medvém - próbálta elpasszolni megviselt csuhéru- hába öltöztetett, kötélen vezetett „mackóját” az egyik mókamester, de az alku végül nem köttetett meg. Pedig lehet, hogy a láthatóan a téli álmából felriasztott „bundás” jobban járt volna egy új gazdával, hiszen alig fél óra múltán a porrog- szentkirályi és somogybükkös- di hagyományőrzők éppen rajta mutattak be rituális medve- herélést... Az eső ellenére a téren ugyanis minden népművészeti és hagyományőrző csoport bemutatta produkcióját, s a közönség nemcsak az előadást, hanem kitartását is értékelte a barcsi, karádi, mesztegnyői és kaposvári társulatoknak. Melyek tagjai, hasonlóan az egyre fogyatkozó közönség legkitartóbb csoportjaihoz, valamint a nyitott kocsin begördülő Dorottyához és a Karnevál hercegéhez, szép lassan bőrig áztak. Ettől függetlenül a télűző deda- bábu-égetés sikeresnek bizonyult: legalábbis az őszies eső mindenképpen erre utalt... @ GALÉRIA: WWW.SONUNE.HU A böjtig tart a mulatozás A FARSANG IDEIÉRE eső télŰZŐ mulatságok gyökere a pogány termékenységvarázsló szokásokból táplálkozik. Az egyház sokáig üldözte az ilyesféle istentelen- ségeket, ám végül az év ezen időszakát átengedte a vidámságnak. Elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu - kisze-, kice- vagy deda-bábu - elégetése vagy vízbe fojtása. A farsangi mulatozás húshagyókeddig, a böjt kezdetét jelző hamvazószerdát megelőző napig tart. Messze parancsolták a toroknyavalyákat balázs napja A templomokban áldást adtak, Őrtilosban farsangoltak- Dicsértessék a Jézus Krisztus! Be szabad-e jönni a balázsoknak?- kérdezték vasárnap, Balázs napján az őrtilosi óvodások, akik felelevenítették a részleteiben ma is élő népszokást. A balázsolás hagyományáról az 1600-as évektől vannak rendszeres feljegyzések. Az iskoláskorú gyerekek jelmezbe öltözve járták a házakat, hogy tanítójuknak adományt gyűjtsenek, illetve tanulókat toborozzanak a következő tanévre. Balázs napját az egészség- és termésvarázslás, a gonosz- és madárűzés, valamint az időjóslás napjának is nevezték. A szőlősgazdák a földjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét arra számítva, hogy Balázs így majd megvédi a szőlőket. A szentet mindenfajta torokbetegség gyógyítójának tartották. A hagyomány szerint a püspököt egy anya kereste fel, mert fia fuldokolt egy szálkától. A szent megáldotta a fiút, és eltávolította a torkából a szálkát. Innen a Ba- lázs-áldás hagyománya: a katolikus pap a hívek álla alá két gyertyát tesz keresztbe és imát mond, hogy a torok- és egyéb bajoktól megmeneküljenek. Vasárnap minden katolikus templomban ilyen áldásban részesültek a misén részt vevők. Őrtilosban, ahol az összes jeles ünnepről megemlékeznek az ovisok, a balázsoló csemetéiknek is örülhettek a szülők. ■ Varga A. Az őrtilosi óvodások felelevenítették a balázsolás hagyományát Akár kerítést is építhettek volna a rengeteg kolbászból medvevárók A mackót ugyan csak néhány nekividámodott toponári látta, ám így is kiváló hangulatban telt a fesztivál Fura ízlése van egyeseknek, any- nyi szent. Hiába lepi be decens fokhagymaillat a toponári művelődési ház környékét, hiába keverik értő - de legalábbis lelkes - kezek a különböző töltelékeket, a kaposvári városrészben második alkalommal megrendezett medveváró, kolbásztöltő és borfesztivál bejáratánál látványpékségben sült aprósüteményt majszoló ifjút találunk. A kultúrház szomszédságában felállított sátorba lépve aztán megnyugszunk: nem őrült meg a világ, az ifjonc számít különcnek, a többiek ugyanis ragaszkodnak a hagyományokhoz.- Egy kupica pálinkát? - kérdezi Mihalecz András, a helyi részönkormányzat vezetője, s bár szívélyes az invitálás, a munkára és jogosítványunk szükségességére hivatkozva elhárítjuk a kínálást. Mások már nehezebben állnak ellent a különféle, disznótorokon és hasonló mulatságokon nélkülözhetetlen szíverősítőknek - ami beleszagolva az egyik háziszilvás butéliába, teljesen érthetőnek tűnik -, így délelőtt tíz órára már meglehetősen emelkedett a hangulat a sátorban. Olyannyira, hogy amikor a hangfalakból felcsendül az egyik lakodalmas sláger, a résztvevők fele önfeledt nótázásba kezd, mások pedig már az álmából felriasztott medvét is látni vélik. Való igaz, ha a mackó ezen Harminckét csapat nevezett a toponári kolbásztöltő versenyre a napon felriad álmából, bizonyosan a nyálcsorgató illatok nyomába szegődik...- Harminckét csapat nevezett a kolbásztöltő viadalra - kiabálja túl néhány perccel később a trottyoszenekart Szabó Zsolt, a rendezvény szervezője. - Az alapanyagot kedvezményes áron a Privát Hús biztosította, ebből kell mindenkinek a lehető legtöbbet kihoznia. A verseny után megesszük, amit töltöttünk, emellett az óvodások, az iskolások és a nyugdíjasok adnak műsort, de lesz operett-előadás is. A csapatok eközben gőzerővel dolgoznak. A profik átszellemült arccal keverik, dagasztják, ízesítik a masszát, időnként csipetnyi falatot kóstolva belőle a lehető legjobb oldalukról akarnak megmutatkozni. Az inkább a részvétel, mintsem a győzelem a fontos-elvet valló amatőrök pedig a töltés közben is buliznak.- Kicsit sós - pihegi az egyik négytagú társulat alkeverője. - Mit csináljunk?- Öntsél bele majoránnát - hangzik a válasz. Először. A csapat másik, virágos kedvű tagja viszont inkább ágyas körtepálinkával javítaná az ízhatást. A vita elmarad, a felek mindkét hozzávalóból használnak egy keveset. Tizenegy órakor aztán (diadal)ittasan járulnak a zsűri színe elé. Nem ők nyerik a fődíjat... ■ Vas A.
