Somogyi Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-07 / 5. szám
5 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JANUÁR 7., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Buszosjogsira pályázik a vezér kitüntetés Az év menedzserének választották meg Torma Kálmánt Következetesség, szorgalom, hit a csapatmunkában. Torma Kálmán, az év menedzsere szerint ezek a legfontosabb vezetői tulajdonságok. Harsányi Miklós- Túl van a Rákóczi-évnyitón. Az Ön számára nyugtató vagy izgalomfokozó szer a foci?- A futball, mint imádott sportág, fontos szerepet játszik az életemben - mondta Torma Kálmán, a Kapós Volán vezér- igazgatója és a Rákóczi FC élvonalbeli csapatának elnöke. - Gyerekkorom óta közel áll hozzám a foci, de nemcsak a szép és örömteli oldalát ismerem.- A Prukner-legénység is gratulált a díjhoz?- Sokan köszöntöttek, az átadás után elsősorban a szakmai körökből gratuláltak. Meglepett a díj, abszolút nem számítottam rá. Azzal tisztában vagyok, hogy mindez a kollektívának szól. A kollégáknak illendően megköszöntem a segítségüket. A díjról egyébként elsőként a feleségemnek szóltam - rengeteget köszönhetek neki is.- Régi motorosnak számít a szakmában. A főiskola után fél évet mégis a MAV-nál töltött.- A vasútnál helyezkedtem el, ám már akkor megkerestem a Volánt. Egy álláshirdetésre jelentkeztem. Az első körben nem sikerült a felvételi, fél év múlva viszont azonnal igent mondtam a hívószóra. A Volánnál kezdődött el az érdemi pályafutásom.- Gyorsan átstartolt. Mivel foglalkozott az első években?- Forgalomfejlesztési előadóként kezdtem. Döntően az volt a feladatom, hogy megismerjem a társaság valamennyi tevékenységét, szakterületét.- Mikor pecsételődött meg a sorsa?- Mindjárt az elején. Alapvégzettségem szerint a kötött pályás alágazathoz kellene kötődnöm, a közúti közlekedés azonban mindig közelebb állt a szívemhez. Éreztem, hogy ez életpálya lehet a számomra, pyermekkorornE 5 C A hazai Volán-cégek időközben olyan szinten jutottak nehéz helyzetbe, hogy a probléma megoldását nem lehet elodázni. Torma Kálmán: jókor voltam jó helyen, de sohasem hátrálok meg a rám bízott vagy a vállalt feladatok elől A napi közlekedés embertpróbáló feladat egy svédországi bemutató keretében csuklós és emeletes buszt is vezettem; szenzációs volt. Fél napot azzal töltöttem, hogy egyik járműből a másikba ültem át, s a tesztpályán gurultam, emlékezett Torma Kálmán. Amúgy nem tettem le arról, hogy a jogosítványomat később buszos kategóriával bővíteni. a buszozás számomra élményt jelentett, de tisztában vagyok vele: gépkocsivezetőként a napi közlekedésben részt venni embertpróbáló feladat. Különleges jármű. Sokan szeretik az emeletes buszokat Triplázott a díjakkal torma Kálmán 1965-ben született Kaposváron. 1986- ban diplomázott a győri főiskolán, később tömegközlekedési szaküzemmémöki, majd gazdasági menedzseri oklevelet szerzett. 1988- tól dolgozik a Volánnál. A mostani kitüntetésen kívül az idén két díjat kapott: az időskorúakért végzett tevékenységét az MSZOSZ-nyug- díjas tagozata ismerte el. A közlekedési miniszter pedig a legmagasabb szakmai elismerést, a Baross Gábor- díjat adományozta Torma Kálmánnak. bán kamionos szerettem volna lenni. A közúti szimpátia talán akkor kezdődött el.- Nem lett kamionos, viszont tempósan haladt a ranglétrán.- Ezzel kapcsolatban többen jelezték: szerencsés vagyok. Azt gondolom; jó időben voltam jó helyen. Ehhez azért hozzáfűzném, hogy a lehetőséggel élni kell. Ez nekem talán sikerült Szakmailag a küencvenes évek jelentették a legnagyobb kihívást A helyi közlekedés elindult az önálló pályán, s végigkísérhettem a folyamatot. Jó kollektívába kerültem, több átszervezést éltünk meg közösen. A leányvállalatból kft-vé, majd rt-vé alakultunk át- Alig múlt 34 éves, amikor a tömegközlekedési rt-től átült a Kapós Volán vezérigazgatói székébe. Megérte?- Megpályáztam a feladatot, nyertem, s attól kezdve nem volt visszaút. Nem jellemző rám, hogy az önként vállalt vagy a rám bízott feladatok elől meghátrálnék. Onnan fogva a Kapós Volán adta a legtöbb teendőt számomra. Annak ellenére, hogy rövid ideig még a tömegközlekedési rt. vezetői feladatát is elláttam. Fiatalként tele voltam lendülettel. Jó közösségbe kerültem, kiválóan felkészült szakemberek vettek körül.- Majdnem tíz éve áll a cég élén. Volt-e kritikus időszak?- Sajnos, az évek előrehaladtával nehezebbé vált a társaság gazdálkodási helyzete. Egyre nehezebb a működést fenntartani. Komoly finanszírozási gondokkal küzd az egész szakma.- Hogyan lábalnak ki ebből a helyzetből?- A helyi sajátosság révén cégünket ráadásul hátrányosabban érinti az ágazatban megjelenő valamennyi gond. A megye gazdasági helyzete, település- szerkezeti és foglalkoztatási problémái jobban sújtják a vállalatot. Önállóan nem tudunk kilábalni ebből a helyzetből. Folyamatos hatékonyságjavítással próbálunk megoldani a helyzetet, ám szükség van az általános finanszírozási reformra. A szolgáltatás valós költségét valakinek el kell ismernie. Pontgyűjtő akció CSOKORBA GYŰJTÖTTÜK olvasóink észrevételeit. Egy áruházláncnál hónapok óta pontokat lehet gyűjteni minden ezerforintnyi vásárlás után, amit evőeszközökre lehet beváltani. Húszezer forintnyi pont után legalább egy ezrest kell hozzátenni az akciós „ajándékhoz”, ami még így is népszerű. Hogy mennyire, azt a minap felfedezett felhívás bizonyítja: mivel hamisított pontok jelentek meg a piacon, ezért a pénztárosok kiemelten ellenőrzik a gyűjtőfüzetet. Vakít a ködlámpa A KÖDLÁMPA NEVE arra utal, hogy ködben kell használni. Nem csak úgy, amikor kedvünk szottyan kiégetni a szembe jövő autós szemét. A ködlámpa ugyanis vakít ha tiszta időben használjuk, legalább annyira zavaró, mint a felkapcsolva maradó fényszóró, és mint látási problémákat okozó dolog, bizony balesetveszélyes. Megdöbbentő Mutánsok Kaposvár legnagyobb bevásárlóközpontja olyan, saját neve alatt futtatott gyermekajándékokat rakott ki a polcaira, amelyek minden generáció számára érthetetlenül festhetnek. Egyik ilyen remek, a.... Mutánsok. Az egyiknek a koponyája átlátszó, teste klasz- szikus frankensteini alak, csak neonzöldben, néhány extra heggel, és ha megnyomjuk a lábát, akkor apró légbuborékok szöknek az agyvizébe és kidülled a szeme. A négyéves kor felett ajánlott, sokkal egészségesebb tuskó-termék negyedével olcsóbb. KASSAI ETELKA TÁRCÁJA Kavicskönnyek Mostanában újra álmodom. „Hatalmas kapu előtt állok. Vasvirágok díszítik, feketék. Tudom, hogy fekete, mert a színeket már ismerem. Fehér táblán furcsa jeleket látok. Ezeket a jeleket az iskolás testvéreim betűknek hívják, de én még nem tudok olvasni. Csak négyéves vagyok. Ha tudnék, sem érteném, mit jelent az, hogy „GYIVI, Pest megye. Látogatási idő: vasárnap 14-18 óra között.” Izgatott vagyok és boldog. Ma van a születésnapom. Anya azt mondta, nagy meglepetést tartogat számomra. Én még nem tudom, mi az, hogy „meglepetés” - de biztos finom lehet, édes, akár a kakaó. Azt nagyon szeretem. Egyszer már ittam. Majdnem egy egész bögrével. Azután apukám hazajött, kiabált az anyukámmal. Olyan hangosan kiabált, hogy eltörött a bögre. Kiömlött a kakaó. A Bundás kutya és a Hattyú örültek. Gyorsan felnyalták. Én sírtam. Olyan hangosan kiabáltak, hogy nem hallották meg. Anyukám is sírt. Biztos ivott volna ő is kakaót. Jó leszek, azt ígértem. Fogom az anyukám kezét a szép kezemmel, a ballal a testvéremét markolom. Óriási sárga ház elé érünk. Belépünk a házba. Sötét folyosón várunk. Unatkozom. Félni kezdek, de megígértem, hogy jó leszek, így nem nyafogok. Hirtelen kivágódik mellettem egy ajtó. Egy néni lép ki rajta. Jaj de vicces! Piros a haja és szemüvege van. Ránk néz, és én fázni kezdek. - Akkor maga most menjen! - szól anyámra. Nem értem. A testvéreim se értik, pedig ők nagyok. Erika már nyolcéves is elmúlt! Már nem tartom viccesnek a néni haját, sírni kezdek. A szemüveges néni erősen fogja a karomat. Fáj. Kiabálok. Jó leszek, sose leszek rossz! Anya a virágos kerítésnél áll. Nem néz rám. Talán nem hallja. Üvölteni kezdek, a földhöz verem magam, aztán a néni szemüvegét. A néni felpofoz. Mire újra anyára nézhetnék, már nem áll ott. Csak a virágok tekergőznek a rácsokon. Innen kígyóknak látom az indákat. Félek a kígyóktól. Elsötétül a vüág. Fehér csempe a falakon, forró a víz, gyorsak, durvák a mozdulatok. A kezek nem simogatnak. Csattog az olló, a szőke, ártatlan fürtök bánatosan hullanak a vizes kőre. Sokan vagyunk, de hol vannak a testvéreim? Hosszú folyosókon keresem őket egyre reménytelenebből. Kiabálnak velem. Takarodjak vissza a helyemre. Ezt üvöltik bele az arcomba. Félek. Hol van a helyem? Nem tudok enni. Nem tudok aludni. Kuporgok mozdulatlan. Bánatbéklyó kezemen, lábamon. Már nem kiabálnak velem. Köny- nyeim szürke, rücskös kavicsok. Legördülnek az arcomon. Véresre sebzik bőrömet Kavicsköny- nyeim maguk alá temetnek. Sok idő telik el. Elfogynak a könnyeim is. Sok idő telik el, én nem mérhetem. Felnőttek jön- nek-mennek körülöttem. Beszélnek rólam sokat Olykor hozzám is szólnak. Nem'válaszolhatok, anyám magával vitte a szavaim. Mosolyognak rám. Én nem mosolygok. Anyám magával vitte a mosolyom. Ceruzákat kapok, színeset, mellé nagy lapokat Rajzolok. Fekete felhőt, fekete napot, fekete madarat. A testvérem meglátogat. Beszél hozzám, megsimogat. Sírunk. Együtt rajzolunk. A fekete égen apró sárga csillagok. Őszi erdő, szelíd lovak. Újra tanulok beszélni, ha alszom, újra álmodom. Már ötéves vagyok. Tudom, mert anyám meglátogat. Elfordulok. Haragom pusztító. A folyosón minden virágot tövestől kiszaggatok. Ugrálok a cserepeken. Megvágom magam. Elküldik anyámat. Zokogva, véresen rohanok utána. Többé sose látom. Sok idő telik el. Iskolába járok, az időt már számolom. Élek, tanulok. Élni tanulok, de könnyeim kavicskönnyek és az égen fekete nap.” Mostanában újra álmodom. Aztán égő szemmel, kalapáló szívvel, riadtan ébredek. A sötétben körbejárom a házat. Nagyfiam hanyatt fekve, hányavetin alszik, megcsókolom - ő félálomban elhesseget A középső állig bebugyolálta magát Kibontom belőle, rám mosolyog. Kicsi fiam félig a földön fekszik, egyik lába a szőnyegen. Megigazítom, tudván tudva, perceken belül ugyanígy találom majd. Lányom csendesen szuszog. Mellé bújok, csöpp karjával magához ölel. Megnyugszom. Csend van. Az égen fényes, szikrázó csillagok.
