Somogyi Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-15 / 12. szám

5 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JANUÁR 15., KEDD MEGYEI KÖRKÉP Az igazság mindig odaát van... szemtől szemben Gőzerővel zajlik a vizsgaidőszak a Kaposvári Egyetemen Mint egy római aréná­ban. Egymásnak feszülő akaratok. Oroszlán és gla­diátor. Tanár és diák. Vizsgaidőszak a Kaposvá­ri Egyetemen. Vas András- Visszateszi?! Tényleg?! Ez egy szemét! - hallatszik a Kaposvári Egyetem folyosóján. - Mindegy, én leszek az utolsó, talán a végén már nem rakosgatja annyira - te­szi hozzá a felháborodott hallga­tó, majd gyűrött lapokat vesz elő öltönye zsebéből. - Ezek közül melyik ment már ki? - fordul hir­telen a teremből nem sokkal ko­rábban kilépő, ám láthatóan még mindig az átélt megpróbáltatások hatása alatt álló „kollégához”. A félévi vizsgaidőszak egyik kollokviumát éppen sikeresen abszolváló diák azonban nem válaszol azonnal. Arca csak las­san telik meg élettel, s idő kell, míg képes visszaemlékezni a te­remben történtekre.- Kihúzták az egyest, a né­gyest, a hetest és a tizenkettest- válaszolja bizonytalanul. A kérdező erre az ominózus sor­számú tételeket maga mellé dobja a földre, s bőszen olvasni kezdi a többit.- Mit izgulsz? - tér vissza vég­legesen az élet a már levizsgá­zott delikvensbe. - Sima ügy az egész. Csak magabiztosnak kell lenni - jegyzi meg most már cseppet nagyképűen. Társa láthatóan mondana rá valamit, ám kisebb gondja is na­gyobb, mintsem most vitát pro­vokáljon. Csendesen zsolozs- mázva próbálja magába szip­pantani az utolsó tudásmorzsá­kat, s csak annyi időre hagyja abba az egyre kétségbeesettebb lapozgatást, amíg az újabb és újabb levizsgázottakhoz lép, s megtudakolja, melyik tétellel nem kell már számolni. Pereg­nek a percek, fogynak a tételek, már csak hárman várakoznak előtte, aztán ketten, csak egy. Nagy levegő, lenyomja a ki­lincset, illedelmesen köszön, amint belép. Tenyere izzad, szá­ja kiszáradt, feje megfájdul. El­botorkál az asztalig, ahol a várt négy-öt fecni helyett csinos ha­lom jelzi: az a „szemét” tényleg visszatette...- Istenem, most segíts! - fo­Ez nem gyerekjáték. A Kaposvári Egyetemen a téli vizsgaidőszakban több mint négyezren adnak számot tudásukról hászkodik magában, majd re­megő kézzel turkálni kezd a pa­pírdarabok között. - Naná, hogy nem látszik át - szorul el a torka. Végül megadja magát: - Négyes - mondja be gépiesen a kihúzott számot, s lassan elsö­tétül előtte a világ. Az elsők kö­zött dobta a földre...- Visszaadjam? - merül fel a gondolat, melyet rögtön elvet. - Nem lehet, ennél nem lehet. Ez kivág. Hátravánszorog az utolsó asztalig, s nekilát, hogy kidol­gozza a tételt. - Évszám kell, az jó. Meg néhány név. Ha az elején el tudom vele hitetni, hogy ke- nem-vágom, talán belekérdez másba. Ha látja, hogy sokat ír­tam - s nekilendül. Az A4-es pa­pírra nagyjából ráfér az egész féléves tudása. Gyötri az agyát, próbál okosan nézni, amikor az előtte vizsgázók keresztkérdése­it hallja. Aztán egyszer csak kint találja magát az első asztalnál. Szemtől szemben. Lassan indít, próbál olvasni az átellenben ülő szemében, de semmi. Elhalkul, akadozni kezd, megáll. Jön az első kérdés. A má­sodik. A harmadik. Egyre kíno­sabbnak érzi a csendet.- Legyen már vége! - fut át az agyán. - Mindegy, hogyan, csak legyen vége! Ki nem mondott kérése meg- hallgattatik. Index az asztalon. Vizsgázók száma a Kaposvári Egyetemen c Köszön, kimegy. A többiek kér­dőn néznek rá.- Nincs igazság, visszatette - mondja, s ebből mindenki ért - A szemét... * * *- Na végre, ő az utolsó! - sóhajt fel magában. Sok volt ez mára. Ti­zenheten jöttek, megszakítás nél­kül. Több mint négy órája ül egy helyben. - Legközelebb felpörge­tem. De legalábbis kimegyek egyet rágyújtani. Közben int a belépőnek. Aha, az egyik nagyszájú. Az órai vicc­mester. Egy ifjú Markos-Nádas egy személyben. Most visszafo- gottabbnak tűnik. Ilyen alázatos talán életében nem volt.- Úristen, ez mindjárt rosszul lesz itt nekem - gondolja. - Rá­adásul belehúzott - morfondí- rozgat tovább. - Ennél sápad- tabb arcot még nem láttam. Mialatt a többiek vizsgáznak, fél szemmel az utolsó pádhoz bo­torkáló diákot figyeli.- Nem tudja - szűri le a lai­kus számára is egyértelmű jele­ket. - Még rizsázni sem fog tud­ni. Na, észrevette, hogy ügye­lem: nekiállt írni. Hogy megle­pődne, ha elkérném a vázlatát... De minek szívassam meg? így is nagy megpróbáltatás lesz mindkettőnknek... Peregnek a percek, szépen fogynak az emberek, a végén csak ketten maradnak.- Csak nyugodtan - próbálja oldani a hallgató feszültségét, ám hiába. Hiába segítene, látha­tóan az alapok is hiányoznak. Teljes nihil. Azért megpróbálja. Kérdés. Csend. Újabb kérdés. Kínos csend. És így tovább...- Ha most kirúgom, azt hiszi, az órai szemtelenkedésért áll­tam bosszút - gondolkodik ma­gában. - Én leszek a szemét ta­nár. Ráadásul magammal tolok ki, hiszen még egyszer végig kell hallgatnom ezt a szánalmas hadovát. De nem tudom áten­gedni. Ez még a nullánál is keve­sebb. Most már az elégtelenhez is két jó válasz kellene legalább. Lassan kinyitja az indexet. Dá­tum, jegy, aláírás. Becsukja, s az asztalra dobja.- Legközelebb - jegyzi meg szűkszavúan, majd gyorsan ösz- szepakol. Cigaretta után kotorá­szik. Ennyi jár... Sok a vizes és sós sonka A SONKA SZÓ HALLATÁN Van, aki előtt nyomban megjele­nik a sertés combját formá­zó, gömbölyded, füstölt és illatos húsféleség képe. Má­sok a csomagolt, szeletelt, rózsaszínű főtt sonkákra gondolnak. Mindkét fajtát nagyító alá vette a fogyasz­tók magazinja. A CSOMAGOLT FŐTT SONKÁK népszerűek, sokan azért ve­szik őket, mert egészséges­nek, zsír- és kalóriaszegény­nek tartják. A Kosár maga­zin szakértői által végzett tesztelés azt mutatta, hogy ezeknek az egyáltalán nem olcsó húskészítményeknek a jelentős része víz. Amit le­hetővé tesz a magyar szabá­lyozás, ugyanis a gyártók nem kötelesek feltüntetni termékeiken azok hústartal­mát Vagyis a fogyasztó nem tudhatja, mennyi vizet és mennyi húst vásárol, ha a kosarába tesz mondjuk tíz deka csomagolt sonkát. Utóbbi tényt remekül iga­zolja a füstölt-főtt kötözött sonka leírása: a bevitt páclé mennyisége legalább 25 százalék, sertéstarjából vagy lapockából készül, víz, konyhasó, cukor, stabilizáto- rok, anüoxidáns, tartósító­szer hozzáadásával. Hústar­talma jelentősen változó: 45 és 70 százalék között van. AZ ÁLTALUNK TESZTELT 17 termékből, mindössze 3 gyártója árulta el, mennyi húst tartalmaz a sonkája. Kérdés persze, akarunk-e sós vizet venni drága pén­zen? A hús mennyiségén és minőségén kívül az E-szá- mok mennyisége sem mel­lékes. Két olyan termék is bekerült a tesztbe, amelyet 35 százalék páclével és nem kevesebb, mint 8-féle E-számmal jelölt adalék­anyag segítségével gyárta­nak. Ennek ellenére négy minta szerepelt kiválóan, és csupán két termék volt any- nyira gyenge, hogy még megfelelő minősítést kapott POSTÁNKBÓL Nem kell társasház a Kossuth Lajos utcába A Somogyi Hírlap január 5-i számában megjelent cikkel kapcsolatban tennénk meg ész­revételünket. A Kossuth Lajos utca lakói közül többen meg­örültünk, amikor múlt év őszén az önkormányzattól értesülést szereztünk a várost érintő sza­bályozási terv ide vonatkozó módosításáról. A Kossuth Lajos utca ezen szakaszán lakó több család ne­vében nyilatkozva tiltakozunk, hogy utcánk polgári jellege, egységes arculata - egyes em­berek önös érdeke miatt - megváltozzon, elvesszen. Tá­mogatjuk a volt főépítész asz­szony által kezdeményezett és a jelenlegi főépítész által is jó­váhagyott tervmódosítás vál­toztatás nélkül hagyását. Nem szeretnénk, ha ebben az öve­zetben társasházak valósulná­nak meg, mert az utca és a vá­roskép torzulásán felül ingat­lanjaink leértékelődnének, in­tim szféránk nagyban sérülne és nem utolsósorban a kör­nyék forgalmi és zajterhelése jelentősen megnövekedne. En­nek érdekében minden törvé­nyes eszközzel élni kívánunk. ÜDVÖZLETTEL: A KAPOSVÁRI KOSSUTH UTCA TÖBB CSALÁDJA OLVASÓI ÜZENETEK I FEKETE PÁKÓ. Jó hír, hogy Pákó | végleg hazamegy oda, ahova való. A magyar média csúf ördöge, aki je­lenlétével, cinikus magatartásával nagyon sok botrányt okozott az or­szág tévénézőinek. Ha ez igaz, én a I csak oda szóló jegyének megvételé­re szívesen segítek, de ha fehér bő­rű szeretőjét is magával viszi, akkor további segítségemre is számíthat­nak, de ez esetben neki le kell mon­dania magyar állampolgárságáról. Vekker (Szerkesztőkém, légyszf ezt rakd be, hogy jobb legyen a közérze­tem 2008-ban! Koszi) | MENTŐK Jó napot kívánok! j Karancné vagyok, pontosítást sze- j retnék kérni. A mentők egyesüle- | tünk felhívására adakozó, jó szándé- 1 kú emberek segítségével jutottak | téligumikhoz. Mi egy jótékonysági fo­lyamat indítói voltunk. A fonyódi giminek köszönet a folytatásért, és sok sikert! Egyesületünk is képvisel­teti magát a rendezvényükön. Re­méljük,még sokan mások is. To­vábbra is „együtt-egymásért"! ÖCSI! Szerintem naponta verjünk el mindenkiből egyet, akit felsorol­tál, plusz egy „európait” is. Csak a még nagyobb rend kedvéért, pi KÖZMUNKAPROGRAM. Szerintem ez semmire nem megoldás. Csak a rendesen dolgozó embereket idegesíti nap mint nap, amikor lát­ja, hogy minimálbérért tengenek- lengenek, a munkájuk a nullával egyenlő, az ivásról nem is beszél­ve. Felháborítónak tartom, hogy munka nélkül felveszik a fizetésü­ket! Cinyó, egy barcsi lakos GRÁTISZ. Vajon ezt a lapot merre osztogatják, vagy már nem a Hírlap mellett a helye? Hosszú ideje színét sem láttam. Bosszankodó vidéki (Már nem a Hírlap melléklete, ha­nem önálló hirdetési újság. - A szerk.) JÓVÁTÉTEL. Elmaradt jóvátétel, ello­pott élet. Minden elismerésem Hajdú Andor sorstársamnak, aki­nek van kitartása ehhez a szélma­lomharcnak tűnő csatához. A csalá­dom sorsa hasonló az övéhez. Együtt is írtunk több helyre, de mindhiába! Hajdú barátomnak több kitartása van ehhez a huzavoná­hoz, ami - úgy tűnik - a kihalá­sunkra megy ki, hogy ne legyen kit kárpótolni. Mi másra gondoljunk, az évtizedek óta húzódó ügyről?! Hány kormányváltás keli még hogy vala­kinek eszébe jusson tenni valamit ügyünkben? Tiszteletem Hajdú An­dornak, aki sokunk (sorstársai) ér­dekében küzd! Vili B. Barcsról KÖZLEKEDÉS. Örülünk, hog/ szigo­rúbb lesz az ittas vezetőkkel szembe­ni büntetés, csak kérdés, hogy olyan kistelepüléseken, mint Görgeteg Rinyaszentkirály, megállítják-e az ura­kat hölgyeket * Nulla tolerancia. Ol­vasom, hogy egy pikoló sörért is ug­rik a jog$i, mert a számadatok sze­rint a balesetek tíz százalékát ittas vezetők okozzák. 90 százalékát meg a törvénytisztelők, akik nem isznak. Szenátor * A helyszínen elvehetik a jogsit? Ha nem fújom meg a szon­dát mert nem akarom (pl. mert már használt stb.), akkor mi történik? A vérvétel később lesz perdöntő, a kor­látozást ha nem jogos, ki fizeti?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents