Somogyi Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-12 / 10. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JANUÁR 12., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Pillanatképek Somogy mindennapjaiból: fotókiállítása Somogyi Hírlap immár tizenhatodszor jelenti, hogy milyennek látta az elmúlt évet, Sárdi Árpád, a közgyűlés alelnöke A Somogyi Hírlap jelenti 2007-ről című fotókiállításon ezúttal is nagy számban jelentek meg a megye közéletének szereplői a Táncsics gimnáziumban Emlékkönyv dedikálásra várva Ormai István, Nagyatád polgár- Lapunk fotóriportereinek, Márton Lászlónak (balról), Török Anettnek és mestere feleségével érkezett Kovács Tibornak Gelencsér Attila, a megyei közgyűlés elnöke is gratulált Főszerkesztők: Lengyel János (Tolna) és Újvári Miklós (Europress) Kétszáz meghívott, öt fotós és hetven kép. Számokban ez a Somogyi Hírlap sajtófotó-kiállítása. F. Szarka Ágnes A Somogy Hírlap 16. alkalommal mutatja meg a kaposvári Táncsics gimnáziumban, hogy milyen értékeket tart fontosnak. Árpási Zoltán főszerkesztő azt mondta: a kiállítás Váci Mihályt idézve megmutatja, hogy a fotósok miként tudnak hódítani hazát, jövőt, lelkeket. Bayer József, az Axel Springer ügyvezető igazgatója azt mondta: 1991-ben Kercza Imre, a lap akkori főszerkesztője az első kiállítást azzal nyitotta meg, hogy itt pártállás nélkül vegyen részt, érezze jól magát és beszéljen egymással mindenki.- A kiállítás ezt a célját elérte, és a jövőben is ezt szeretnénk követni - mondta.- A Somogyi Hírlap fotókiállításának vendége Keleti Éva. Ő hozta létre szinte a semmiből hazánk legnagyobb fotóügynökségét. De nem az üzleti tevékenysége miatt hívtuk meg, hanem a képeiért, amelyek önmagukért beszélnek. Balatoni borászok: Trunkó Ferenc (feleségével) és Komáromi Ferenc Árpási Zoltán, a Somogyi Hírlap főszerkesztője köszöntötte a közönséget Brandtmüller István igazgató és Hoffmanné Németh Ildikó hivatalvezető Tengerpart, pálmafák, bambuszbungaló és egy remek szakács étlapozó Nem minden pizzéria az, aminek látszik - ezt a tanulságot vonhattuk le a belugás ebéd után Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Pizzéria-étterem; óvatosan közelítünk az efféle helyekhez, azt gyanítva: biztosan a pizzára mennek rá, a többi ételből csak a látszat kedvéért tartanak néhányfélét, és az egységre is csak azért írják ki, hogy étterem, mert úgy jobban hangzik. Ilyen „csúnya” előítéletekkel közelítettük meg a Be- lugát, a kaposvári belváros kedvelt ebédelőhelyét is, ehhez képest mindjárt az elején le kell szögeznünk: kellemeset csalódtunk. No nem a karibi álomvilágra hajazó éttermi környezettől ájultunk el. Igaz, különösebb bajunk sem volt azzal, hogy pálmafás, kék tengeres falfestmény, nádfonatú székek, illemhelyül szolgáló bambuszbungaló társaságában kell elköltenünk az ebédünket, és még azt sem lehetett ráfogni a kicsiny galériára, hogy mindez ízléstelen volna, legfeljebb a világos színű parketta tűnt csak kissé illúzióromboló, oda nem illőnek. S egyébként is: a kinti köd és hideg után másfél órácska tengerparti illúzió a forró nyárból, ki állítaná, hogy ez nem szívmelengető? De nem ezért ültünk be. Sokkal inkább az étkekért, amelyekhez voltaképpen egy rossz szavunk sem lehetett. A hagymakrémleves olyan volt, amilyennek lennie kell, sajttal, zsemlekockával - igaz, nem külön tálalva, hanem egyben -, s bár némileg talán sósabbra sikeredett a kelleténél, ettől függetlenül ízlett. Akárcsak az ízgazdag hideg gyümölcsleves, ami nem volt langyos, és a gyümölcs sem hiányzott belőle. Hogy ez mind természetes? Annak kellene lenni, de éttermi körsétánk során bizony már nemegyszer tapasztaltuk ennek az ellenkezőjét... Ahhoz képest, hogy - pizzéria lévén, ugye - szűk ételválasztékra számítottunk, igen gazdag étlappal szembesültünk, melyről az újdonságok rovatot szúrtuk ki, onnan rendeltük a szűzérméket és a nápolyi paradicsomos tarjaszeleteket. Tisztességes adagot hozott ki a mi pincérünk, méghozzá dicséretes gyorsasággal - az Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Kissé feledékeny KÖRNYEZET (1-10 pont): Karibi álom ÉTEL (1-20 pont): Bravó, szakács! 7 7 18 is igaz, hogy nem volt tumultus a még oly apró galérián sem (egészen pontosan: rajtunk kívül senki), a vendégek inkább alant maradtak, nyilván ők alkották a pizza miatt betérő többséget. S ha már a felszolgáló szóba került: mire felért a rendeléssel, már elfelejtette, melyikünk mit kért (ketten voltunk, de így is feladtuk neki a leckét a jelek szerint), persze ez már valóban szőrszálhasogatás... Dicséretből amúgy is többet érdemel a Beluga, elsősorban jókezű szakácsa, aki kiváló második fogásokkal örvendeztetett meg bennünket. A szűzérmékkel sütött zöld zöldbab, szalonna, gomba és paradicsom együtt valóban jól harmonizáló ízremeket alkotott, ugyanígy a tarjaszeletekhez járó hasonló körítés. Sztékburgonyával rendeltük mindkettőt, mert azzal ajánlották. A Belugában nem kell kérdezgetni, melyik étekhez mi illik, hiszen rajta van az étlapon mindegyik mellett, megkönnyítve a választást Telitalálat az ötlet, no és persze a pincéreknek is egyszerűbbé teszi az életét. Hiszik vagy sem, még desz- szertből is akadt választék, mi a somlói mellett tettük le a vok- sunkat, és jól választottunk. Mint ahogy ebédelőhelyet is, pedig tartottunk tőle rendesen. Tanulság: nem minden pizzéria az, aminek látszik...
