Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-04 / 282. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 4., KEDD MEGYEI KÖRKÉP 5 Kifogott az időjárás a ka­posvári karácsonyi vásár kereskedőin. A többség örült, ha az áruját megóv­hatta a szakadó esőtől - az ólomkatona-árust vi­szont csak a zimankó za­varta. Vas András Szakad az eső, ilyen időben még a kutyát sem zavarja ki a jóérzé­sű ember: nem csoda, hogy sen­ki sem várja el a Télapótól, hogy kidugja az orrát a kaposvári főté­ren álló Mikulás-házból. Ázott szalmaillat terjeng a levegőben, a szomszédos lacikonyha sem tudja elnyomni, s hiába állnak ha­lomban a finomságok, egyelőre mérsékelt az érdeklődés az amúgy kívánatosnak tűnő pecsenyék iránt. Feljebb, a sétálóutcán is csak azok szaporázzák lépteiket, akiknek sürgős dolguk akad a de­cemberi záporban - a karácsonyi vásár bódéiban így jobbára csak kezüket fújogatják fázósan a jobb sorsra érdemes árusok. Akik az időjárástól függetlenül kipakol­ták portékáikat, s reményked­nek, a táska, az édesség, az erdé­lyi szőttes, a gyertya, a mécses, a kürtőskalács vagy a szaloncukor nem sínyli meg a zimankót. Ebből a szempontból kifejezetten hálás feladatnak tűnik ólomkatonát árusítani: az időjárás viszontag­ságai nem befolyásolhatják a mi­nőséget Eredetileg hónapokig készült a gazdag gyerekek az ólomkatonázás körülbelül 300 éve a Rajna vidékéről in­dult világhódító útjára. Kezdet­ben kemény fából vájt minták­ba öntötték az - alacsony olva­dáspontja miatt kiváló - alap­anyagul szolgáló cint, így egy nagyjából 9 centis figura akár hónapokig is készülhetett, en­nek megfelelően igen borsos áron adták-vették. Az igény vi­szont egyre nagyobb lett iránta, így idővel anatómiailag pontat­- Szép is lenne, ha egy kis eső megártana nekik - mutat végig a pulton sorakozó megannyi ala­kon Kutas József. - A festést lakk védi, azaz igencsak tartós játé­kokról van szó. Már amennyire játéknak mondható egy ólomhadsereg. Európában ugyanis óriási ha­gyománya van az ólomkatoná- zásnak, meglett emberek böngé­szik a katalógusokat újdonságok után kutatva, licitálnak inter­netes aukciókon a ritkaságokra, hogy aztán a megszerzett ólom­bakát üvegvitrinbe zárva muto­gassák büszkén és boldogan.- Nem is elsősorban a gyere­kek vásárolnak - teszi hozzá Kutas József -, bár szívesen el- ácsorognak, -nézelődnek. Ám bizonyos kor alatt nem tudnak vele lanabb és kevésbé díszes figurák készültek - kézi festés helyett ónmerítés­sel. A szegénygyerekek számára viszont csak ak­kor lett elérhető játék, amikor az alapanyagként szolgáló cint fel­váltotta az ólom, mit kezdeni. Klasszikusan ját­szani ugyanis meglehetősen ne­héz velük, hiszen jó súlyuk van. A Pécsen készülő, a Zsolnay- porcelángyár asszonyai keze ál­tal egyedire festett katonák és fegyverek sokkal jobban megdo­bogtatják az idősebbek szívét. Nagypapák állnak meg a pult mellett, s merengenek el a rég múlt gyermekkoron, amikor egy pengőért adták-vették a figurá­kat, majd nyúlnak a zsebükbe, hogy karácsonyra meglepjék az s még egyszerűbb, s fes­tés nélküli hadserege­ket készítettek a gyár­tók. A játék a 20. szá­zad közepén idejét­múlttá vált, ma azonban rene­szánszát éli: egy-egy míve­sebb darab ára jóval meg­haladja a 100 eurót. unokát egy vágtázó lováról hát­rafelé nyilazó harcossal. A megannyi alak közül ugyan­is természetesen a magyarok a legnépszerűbbek. Kelendőek a nagy királyok, mint Szent Ist­ván, Könyves Kálmán, IV. Béla vagy Mátyás; divatos a szinte mindenki által ismert Egri csil­lagok Dobója és Bornemissza Gergelye - utóbbi bombával a kezében -, a sziklát hajító egri nő, s némi meglepetésre Jumur- dzsák; nagy a becsülete a ‘48-as honvédeknek, huszároknak és tüzéreknek, Bem apónak; a hu­szadik századi harcosok közül a német hadsereg katonái keltik fel a többség érdeklődését, míg a régmúlt kedvelői a honfoglalás kori magyar vitézeket és az ókori római vagy görög har­cosokat kedvelik.- Folyamatosan változik a vá­sárlók ízlése, ezért újabb és. újabb figurákat kell kitalálni - állítja Kutas József. - Létezik már ólomkatonákból álló sakk­készlet, miniatűr tankok, de megmintázták a Köztársasági Őrezred alakjait is. Méghozzá téli és nyári ruhá­ban egyaránt. Az ólomkatoná­zás egyik alapfeltétele ugyanis a korhűség: egy magára vala­mit adó gyártó állandóan szak­könyveket tanulmányoz, múze­umokba jár és történészekkel találkozik, nehogy valami vég­zetes hibát kövessen el a díszí­tésben. Nem véletlen, hogy egyetlen figura megfestése másfél-két órát vesz igénybe - persze csak - ha gyalogos, hi­szen egy lovas katona ennél bonyolultabb feladat. Ennek megfelelően egy hadsereg fel­állítása jóval drágább, mint ha egyszerű fröccsöntött mű­anyag katonákból állna: egy mutatósabb ‘48-as honvédala­kulatért - ágyúval, huszárok­kal - húsz darab ezrest is le kell szurkolni.- Nagyon sokan nem terep­asztalhoz vagy vitrinbe vásá­rolják - mondja Kutas József -, hanem asztali dísznek. Egy szépen festett katona nagyon jól mutat akár egy íróasztalon is. Nem mellékesen, ha valaki rákap a gyűjtésükre, szó sze­rint játszva megtanulhatja a történelmet... Minden egyes ólomkatonát kézzel festenek a készítők, így nincs két egyforma figura Elment a Katona Katona András Csongor, a Somogyi Hírlap volt tervező- szerkesztője és nyugdíjas­rovatának vezetője 70 éves korában meghalt. Katona Csaba elment A hírt fájó szívvel vettük tudomásul, bár tudtuk, hogy beteg. Azt gondoltuk, hogy az életerő s az optimizmus, amely jellemezte, megint győz és talpra áll. Éle­tének 70 évében többször kel­lett talpra állni. Eddig mindig sikerült neki. Most az egyszer nem, és ez fájó, végső búcsú­zást jelent. Élete nagy részében az újság, a betű bűvöletében élt. Földe­sen született, nyomdászként dolgozott Debrecenben és Kecskeméten, és nyomdász­nak jött Kaposvárra is: gép­szedőnek a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalathoz. Va­rázsló volt a linotype szedőgép mellett. Senki nem tudta olyan gyorsan és ütemesen a betűket ólomsórokká rendezni, mint Katona Csaba, és senki nem tudott olyan hibátlanul szedni, mint ő. Közben volt figyelme arra is, hogy az eseüeges sti­lisztikai hibákra felhívja a fi­gyelmet vagy kijavítsa azokat. A nyomdászmesterség együtt járt azzal, hogy sokat olvastak. Katona Csabánál aligha volt tájékozottabb nyomdász: nap­rakész információi nemegy­szer a szerkesztőt is segítették. Kaposvári első évei tanulással is teltek: elvégezte a Bálint György Újságíró Iskola terve­zőszerkesztői tagozatát. Há­rom esztendőn át hetente autó­zott az iskola miatt Budapest­re. Sikerült, és boldog volt. Friss képzettsége birtokában lépett be a Somogyi Néplap szerkesztőségébe, s dolgozott a lap arculatának folyamatos megújításán. Jó kolléga volt, segítőkész, de ha a lap úgy kí­vánta, robbanékony és követe­lőző. Pedig magának soha nem követelt semmit. Csak az újságnak azért, hogy szebb le­gyen, olvasható és eredménye­sebb. Aztán vargabetű követ­kezett az életében, elment a szerkesztőségből, de visszajött a Somogyi Hírlaphoz. És tette egészen nyugdíjba vonulásáig azt, amit tanult és szeretett. Tollat akkor fogott a kezébe, amikor nyugdíjas lett: írni kez­dett. A betűk akkor is elbűvöl­ték. Nyugdíjasként szerkesz­tette a Somogyi Hírlap nyugdí­jasrovatát. Miközben dolgo­zott, új kapcsolatokat épített, barátokra lelt, járta a megyét, ott volt szinte minden rendez­vényen. Tudtuk, hogy beteg. Látszott is rajta. Lassultak a léptei, s a mindig pontos Katona Csaba - akit ilyen néven ismert min­denki, pedig hát Katona And­rás Csongorként anyakönyvez­ték - egyre későbben érkezett a szerkesztőségbe. Többször járt kórházban, s utána min­dig friss erővel, új lendülettel és tervekkel érkezett. Ezeket a terveket most már nem tudja megvalósítani. Katona Csaba elment, mint oly sokszor, csak most nincs már visszatérés. Nagyon hiányzik. A Somogyi Hírlap saját halott­jának tekinti. mmm R­OLVASÓI ÜZENETEK HURKAFESZTIVÁL. Helyesbítést kérek, mivel a gyorsasági hurkatöl­tő és -kötöző versenyt Molnár Jó­zsef és csapata nyerte, és nem Dö­mötör papa egylete. Ha kell, meg­mutatom a kupát és az oklevelet. Máskor kicsit figyelmesebbnek kel­lene lenni, akkor nem olvashat­nánk kétszer ugyanazt a hülyesé­get. Üdv. G. (Köszönjük a tájékoz­tatást, lecseréljük az informáto­runkat. - a szerk.) GYOMORGÖRCS Mindent megtesz a kormány annak érdekében, hogy az év végét gyomorgörccsel vár­juk. Lám, megint bejelentik az energiaár-emelést. Az lenne vég­re igazi karácsonyi ajándék a ré­szükről, ha nem emelnének ára­kat. Legalább a következő évet nem drágulással kezdené. Éva. ZICHY Ejnye T. Szerkesztőség! Tes­sék elolvasni a mai lap első olda­lán a Zichy Mihály Emlékmúzeum­ról írtakat. A kiemelést. Tisztelettel P.-né.* Somogyi Hírlap-címoldal: A zalai emlékmúzeumot a festő uno­kája, Zichy Mihály és férje, Csicse- ry-Rónay István hozta létre. Akkori­ban engedélyezett volt az egyne­műek házassága? (Ezt is köszön­jük! - a szerk.) EMBEREK, FIGYELEM! Senki ne dőljön be a karácsonyi országos nyereményösztönző kampányszer­vezők ajánlatának, mert csalnak! Margit EMBERNEK. Éljen hosszú ideig egy vasutassal - főleg utazó- vagy fordulószolgálatot ellátóval - fele­ségként, férjként vagy gyerekként, majd más lesz a hozzáállása. Tu­dom, hogy egy kívülálló sosem tudja elképzelni sem, hogy ez mi­vel jár. Ráadásul most nagy divat a vasútba belerúgni. Menyus. ETIKA Vadászok, etikáról beszél­tek. Apám 35 évig vadászott Két- helyen. Halálakor a társaság elnö­ke mondta, hogy jár nekem, a fiá­nak a tagság jogfolytonosság cí­mén. A szavak elszálltak a tagsá­gommal, mint a ludak. Talán ez is az etikátokhoz tartozik? Remélem, csak Kéthelyen. ' ŐSSEJT Az biztos, hogy az őssejt­kezelés a betegek elszegényedé­séhez vezet, az alkalmazót pedig mérhetetlen meggazdagodáshoz. JUTA Lehet, hogy unalmas ez a re­pülős téma, de vasárnap fél 3-kor ismét megmenekült a kéményünk. Pár cm-en múlott csak. Egy jutái a sok közül. AKCIÓ. A balatonlellei Sparban a pénztárosok ezt nem tudják. Az árun levő árat ütik a pénztárgép­be, nem az akciósat. Figyeljen min­denki, és szóljon a pénztárosnak. Nem kevés pénzről van szó. Bátor. KÉRDÉS Kaposvár belvárosától gyalog 10 percre legalább három évtizedes az elmaradás. A megye összes településén az utcák aszfal­tosak, víz és gáz van kiépítve. Ka­posváron az Ivánfahegyalja utca az önkormányzat szégyene! A 44-es házszámig aszfaltos, onnan egy el­viselhetetlen út vezet az ottlakók előtt: földes, mély, tele lyukakkal. Még kőszórást sem kapnak az ott lakók, csak ha saját pénzen veszik meg. A város többi utcájában csak ott aszfaltoznak, ahol az ott lakók fedezik a költségeket? így van ez a Pécsi utcában is? Gáz és csator- f na csak az aszfaltosig, ivóvíz pedig j csak az utca közepéig. Ez a 21. század? Mikor élhetnek összkom- | fortosan az ott lakók? Szeretném, j ha Szita Károly válaszolna a mos- | toha körülmények megszüntetésé- I ről. Anita. TÉLAPÓ. Azon a vallási és kultúr- I körön belül, ahová hazánk is tar- 1 tozik, nem szokás „télapózni'1. Ami- | óta az eszemet tudom (70 elmúl- f tam), nekem mindig a Mikulás és 1 a Jézuska hozta az ajándékot. Nem szükséges nekünk más kultú- 1 rák szokásait majmolni! PAPA. Zimankóval dacoló nagy királyok karácsonyi vásár Az ólomhadseregnek meg sem kottyant a decemberi zápor , **• Bf SMS: 20/9 88*9444 . 1

Next

/
Thumbnails
Contents