Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-24 / 299. szám

IV KARÁCSONY SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 24., HÉTFŐ JUHÁSZ GYULA Rorate A kéklő félhomályban Az örökmécs ragyog, Mosolygón álmodoznak A barokk angyalok. A gyertyák rendre gyúlnak, A minisztráns gyerek, Mint bárány a mezőben Csenget. Az árny dereng. Hideg kövön anyókák Térdelnek. Ifjú pap Magasba fölmutatja Szelíden az Urat. Derűs hit tűnt malasztját Könnyezve keresem. Ó gyönyörű gyerekség, Ó boldog Betlehem! Betlehem Ó emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este, A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, édes bambino, Kit csordapásztoroknak éneke Köszöntött angyaloknak énekével Ó emberek, gondoljatok ma rá, Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény. És nem találtak más fődéit az éjjel A városvégi istállón kívül. Ó emberek, gondoljatok ma rá, Kit a komor Sibillák megígértek, Kit a szelíd Vergilius jövendölt S akit rab népek vártak, szabaditól Ó emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden földi paloták fölött. Ó emberek, gondoljatok ma rá, Augustus Caesar birodalma el­múlt, Az ég és föld elmúlnak, de e jászol Szelíd világa mindent túlragyog. Ó emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó emberek, gondoljatok ma rá, És hallgassátok meg az angyalok És pásztomk koncertjét, mely e szent éj Ezerkilencszázhuszonhárom éves Távolságából is szívünkbe zeng. Ó emberek, gondoljatok ma rá, S gondoljatok rá holnap és min­den áldott Napján e múló életnek, s legyen A betlehemi énekből öröm, A karácsonyi álomból valóság És békessége már az embereknek! Ima a megsebzett kőkorpuszért művészet Útszéli feszületek, mint a társadalom épségének a lenyomatai Rendőrségi hír és művé­szi ábrázolás. Az útszéli keresztek két leggyako­ribb nyilvánosságfelüle­te a huszonegyedik szá­zadban, karácsony előtt. Szintúgy jelzések a feszü­letek tövében névtelensé­gükben is fontos virágszá­lak. A hittel teljes a kép. Balassa Tamás Megcsonkított korpuszok szegé­lyezik az emberiség útkeresését a harmadik évezred elején. A keresztre feszített Krisztus áb­rázolása már önmagában rend­kívüli védjegye a földi civilizáci­ónak, testének brutális szabda- lása pedig különösen beszédes. Elszomorító, hívőnek, hitetlen­nek egyaránt. És van, akinek ih­lető is. Bátai Sándor kaposvári grafi­kusművész alkotásain a zsidó­keresztény kultúra egyéb ikon­jai között megjelennek ezek a csonka korpuszok is. Archaizá­ló stílusban, merített papíron és papíröntvényen rétegesen, töre­dékesen kapaszkodnak egy­másba ezek a különös valóság­szeletek. A művésztől néhány hete van egy papírpépből öntött Krisztus-testem. Tetszik, mon­danám, de nyilvánvaló, hogy sokkal többről van szó. Pláne, hogy sokáig az ateisták fölé­nyességével viseltettem a kato­licizmus iránt. Istenben hinni? - úgy könnyű, gondoltam. Kü­lönben is, csak nagy világval­lásból öt van, miért éppen a ke- resztségben jutott vallást vá­lasszam, amikor a buddhizmus is kedves a lelkemnek, az iszlá­mot pedig kötelező szeretnem, amióta a fejlett világ utat té­vesztett része támadt a torká­nak egy nagyhatalom és a val­lási fanatikusok konfliktusa miatt. Sokáig kikértem magamnak a hitetlenséget, hívő hitetlen­nek tartottam magam. De Isten mindig erősen érdekelt. Ami­kor viszont nagyra becsült Hamvas Béla A bor filozófiájá­ban nemes egyszerűséggel le­sajnált mint ateistát, gondolko­dóba estem. Ugyanő kicsit ár­nyalta a képet, amikor azt írta: Isten tagadásánál csak egy na­gyobb ostobaság létezik, a lété­Merített papíron és papíröntvényen rétegesen, töredékesen kapaszkodnak egymásba a különös valóságszeletek nek a bizonyítása. De ezzel nem lettem okosabb. Csak elfoga- dóbb. Több út is van, de - Hen panta einai - minden egy, mondja Herakleitosz. Hitetlenként régebben Krisz­tus „afrikai” arcát mintáztam meg gipszből. Benne volt a ke­zemben. A szakralitás jelen idejű művészi ábrázolása azó­ta is élénken foglalkoztat, ré­szint ezért állnak közel hozzám Bátai Sándor munkái. Az egye­temes kulturális jelek, ikonok világa. A mintha-barlangrajzok a megsebzett kőről. Amiről Ni- tzschének azt jutna eszébe: Is­ten halott, és halott is marad ­szól a Zarat-hustra vitatott mondata. A magyarázat szerint Isten halála azért következett be, mert az emberek már nem hisznek benne. A grafikusművész egy Gyur- kovics-kisregényt említ, az Is­ten nem szerencsejátékost, aminek dramatizált változatát egy vendégjátékon még Men- sárossal látta 1977-ben Kapos­váron. Belévésődött a darab egy mondata: Isten elvesztette emberét, az ember elvesztette hitét. A hitevesztettséggel is összefügg a Lear király is, s benne a rendszer ragályos hit­ványsága, ami szintén szóba kerül beszélgetésünkben. És Halász Margit is, akinek egy donneri ház padlásáról kerül­tek elő személyes iratai, min­den emlék, ami belőle maradt. Azok ugyanúgy jelek Bátai tör­ténelmi panaszfalain - ahogy Géger Melinda művészettörté­nész írja -, mint a zsidó teme­tők kőtábláiról vett lenyo­matok. Az elmúlás, a kö- zép-kelet-európai ember kaffka-i múlékonyságának mementói. Pilinszky ír­ja: „Divatszó lett a magány, s ez minden­Ellopták a korpuszt a feszületről, elfűrészelték a kereszt szárát ellopták a határban a bronz­ból készült korpuszt a feszület­ről, amelyet az 1980-as évek második felében szenteltettek újra. szétverték a kőkereszt kő- Krisztusának fejét, ledöntöttek a kereszt felső szárát, ami nem lehetett egyszerű, ugyanis a ke­reszt három méter magas... NÉGYEN ELFŰRÉSZELTÉK a ke­reszt szárát, ötödik társuk eközben a környéket figyelte, majd amikor a kereszt nagy robajjal eldőlt, mindannyian elszaladtak. 2000 NOVEMBEREBEN egy hajnalon a Berzsenyi Gimnázium öt negyedik osztályos diákja ledöntöt­te a budapesti Dózsa György úton a Regnum Marianum helyén emelt emlékkeresztet. esetre jelzi, hol kell a ma ke­resztényének vigyáznia, miből kell korszerű vizsgát tennie? Magányból. Abból, hogy magá­nyában hogyan tud minél mé­lyebb, minél élőbb és állandóbb kapcsolatot teremteni Isten­nel.” Azon kellene lennünk a ka­rácsonyi csendben, hogy ez a másiknak sikerüljön. Mert Istent keresni leg­alább olyan fontos, mint megtalálni. De leg­alábbis nem os­tobaság, és kü­lönösen nem vandalizmus. nem mindennapi rongá­lást okoztak a Kálvária szoborcsoporton. A van­dál bemerészkedett a szob­rok közé, és letörte a kö­nyörgő Szűz Mária bal ke­zét. Rendőrségi hírekből szemléztünk. SZŰCS TIBOR TÁRCÁJA A kés negyedes ritmusban csapó­dott a kiszálkásodott deszkához. A sorozat végére egészen szép halmot formált a kupac sárgaré­pa a leves habját összegyűjtő szű­rő társaságában a tányér szélén.- Pucolni kellene egy kevés fokhagymát is. Légy szíves, hoz­zál be néhány girizdet a spájzból, ha nem nagy baj! Az újság csak lassan mozdult meg, a tegnapi címlap hírei négybe hajtódtak a tápászkodás előtt.- Pénteken Juliék hoztak ha­za, mert annyira gonosz volt az idő, hogy megsajnáltak, és nem hagytak szobrozni a buszmegál­lóban. Folyamatosan beszélt az úton. Hogy ők biciklit vettek Ádámkának, mert már olyan ügyes, pedig csak nagycsopor­tos, de már egyedül is tud brin­gázni. Meg leértékelés is volt, va­lami karácsonyi akció.- Persze, hogy akcióznak, Te, hol van a hagyma?- Sohasem találja meg...- Nem hallottam!- Egy zacskóban a teli ubor­kásüveg mellett, amit még anyu- éktól kaptunk ősszel.- Megvan. Mit mondtál, mit vettek a gyereknek? - nyújtotta át a gyűrött zacskót feleségének.- Kösz. Egy gyerekbiciklit. Vál­tóval, rendes vázzal, és egy sisa­kot is. Egyébként mi is megígér­tük Annának szeptemberben. El kellene mondanom - mor­fondírozott De akkor fuccs az egésznek. Mondjuk így is.- Mondtál valamit?- Nem, semmit. Mikor e- szünk?- A leves még egy óra, a többi addigra meglesz... Pár nappal korábban a mű­szak vége után a személyzeti osz­tályon hozzácsaptak egy kisebb borítékot jutalom gyanánt. Haza­felé nagy ötlet született a fejében. Otthon lerúgta magáról az átned­vesedett bakancsot, megkereste a hirdetést, és tárcsázott.- Jó napot kívánok! Önök kí­nálnak két éjszakát két főre 23 e­zer forintért félpanzióval a két ünnep között?- Igen, ezek szerint nálunk szeretné kipihenni a karácsonyt?- A dm ilyesmi volt, ha jól em­lékszem. Tessék mondani, van még egy franciaágyas szobájuk?- Szerencséje van, egy még szabad.- Akkor szeretném lefoglalni, a címem és a telefonszámom a következő...- Várjon, mikor érkeznek?- Huszonhetedikén. „Huszon­hatodikén a nagyiékhoz me­gyünk, Annának téli szünet, lesz két napunk. Nappal kirándu­lunk, reggeli, vacsora megoldva, ebédet meg eszünk a városban, keresünk valami hangulatos kis éttermet...”- Anya, mikor eszünk már? Nagyon éhes vagyok - kacsázott be fordítva felvett papucsban a konyhába a kislány.- Amikor apád hajlandó lesz megteríteni, azonnal ehetünk. Az újságoldal megint össze­rezzent abban a másodpercben, ahogy a fülekbe eljutott a pikírt megjegyzés.- Jól van na. Ancsi, cseréld már át a papucsodat! Nem zavar, hogy már megint összekeverted a lábaid? Ebéd után felmarkolta a cipős- szekrényen pihenő mobiltele­font, és félreérthetetlenül magá­ra kulcsolta a mosdó ajtaját- Halló! Jó napot kívánok! Le szeretném mondani a szobafog­lalást 27-ére.-Szabad kérdeznem, miért?- Ne haragudjon, közbejött va­lami, mégsem tudunk elutazni.- Sajnálattal hallom, de köszö­nöm, hogy szólt- Talán majd máskor...- Viszont hallásra.- Viszont hallás.... A gorombaság egyáltalán nem bosszantotta fel. Lehúzta a vécét, hogy inkognitója tökéletes ma­radjon, és kezet mosott- Kivel beszéltél? - jött mind­járt a kérdés szúrósan, a csetre- sekhez húzódó hátnak szege- ződve.- Á, semmi különös, anyámat hívtam, hogy csak 26-án me­gyünk, de nem hagyjuk ott An­nát, pedig nagyon kapacitált- Ja, értem.- Figyelj, Juliék biztosan nem mondták, melyik boltban vették Ádámkának azt a biciklit?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents