Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-03 / 281. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 3., HÉTFŐ Hetven éve halt meg - vagy született? halhatatlanság József Attila életműve tragédiájával vált teljessé az utókor számára MEGYEI KORKÉP Valachi Anna: A végrendelkező, búcsúzkodó költeményekben rejlik a válasz December 3-a kettős év­forduló a magyar iroda­lomban: József Attilát 1937-ben ezen az estén gázolta halálra Balaton­szárszón egy tehervonat, és ugyanettől a dátumtól számíthatjuk költői hal­hatatlanságát. Szűcs Tibor A mindaddig csak kevesek által méltányolt poéta életműve het­ven évvel ezelőtt, e sokkoló tragé­dia következtében vált teljessé és jelentőségteljessé kortársai, majd az utókor szemében. Valachi An­na irodalomtörténészt, a Kapos­vári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának magántanárát a külö­nös-kettős évforduló alkalmából faggattuk József Attila pályájának és utóéletének máig tisztázatlan momentumairól.- Egyik, közelmúltban publi­kált tanulmányában sorra vet­te azokat a nőket, akiktől a költő szerelmet „koldult”. Való­ban a be nem teljesült szere­lem volna az a kulcsmomen­tum, amely „széttépázta József Attila lelkét”?- Az apa nélkül nevelkedett, anyja és nővérei gondoskodá­sához szokott, csodagyerek­nek tartott kamasz már első szerelmes verseit az „eggyé- J ölelődés vágyától” hajtva írta. £ A boldog szerelem ideálképét I a képzeletben újrateremtett J Mama jelképezte számára, s akivel egy test-lélek volt vala­ha - megérthetjük, hogy a „szépség koldusa” miért nem élhette meg ugyanezt a totális testi-lelki összetartozást al­kalmi vagy tartósabb párkap­csolataiban. Akit szimbolikus ideálok mozgatnak, a minden­napokban nehezen talál ked­vére való, vele egyenértékű lényt (lányt vagy asszonyt), aki mellett átélhetné azt a faj­ta maximális emberi teljesség­élményt, amelyet a fájdalma­san hiányzó, tökéletes család testesített meg számára. „Ehess, ihass, ölelhess, al- hass” - ezekért a társas, mini­mál szabadságjogokért küz­dött, egyre reménytelenebbül, haláláig. Élete értelmét is pár­kereső igyekezete eredmé­nyességén mérte le.- A költő utolsó szerelme Kozmutza Flóra, Illyés Gyula későbbi felesége volt. A szerel­mi háromszög elviselhetetlen terhe oka lehetett-e a tragikus fordulatnak?- Amolyan utolsó csepp lehe­tett a pohárban - noha a Flóra­szerelemről is csupa téves infor­mációt őriz a közgondolkozás. Flóra igenis hajlandó lett volna hozzámenni József Attilához, akit sokra becsült, és megpró­bált segíteni rajta. De amikor megismerkedtek, már szerel­mes volt Illyés Gyulába, akivel egy Rorschach-teszt felvétele al­kalmával ismerkedett meg 1936 decemberében, akárcsak két hó­nappal később, egy irodalmi sza­lonban, József Attilával.- Pontosan mi is az a Rorschach-teszt?- Olyan, pszichológiai szemé­lyiségvizsgálatra alkalmas kép­sor, amely tíz különféle, fekete­fehér és színes, szimmetrikus foltokat ábrázoló táblából áll. A képekre adott „ingerválasz” alapján a személyiség érzelmi­indulati életének jellemzőit, mo­tivációs rendszerét lehet föltár­ni. A tesztvizsgálatokról maga Illyés Gyuláné számolt be József Attila utolsó hónapjairól című könyvében.- Illyés Gyula egy ’76-os nap­lóbejegyzésében azt írta, hogy még száz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy kapcsolatukat va­lamennyire is megérthessük. Valachi Anna irodalomtörténész, a Ka­posvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának magánta­nára. 1977-ben fejezte be egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsé­szettudományi Karán, magyar­népművelés szakon. 1983-BAN lett a bölcsészettudo­mányok doktora. 1999-től az irodalomtudo­mányok kandidátusa (Magyar Tudományos Akadémia) 1999: Déry Tibor-díj. Alapító tagja a Ferenczi Sán­dor Egyesületnek és a József Attila Társaságnak.Tagja a Szépírók Társaságának, vala­mint a Magyar Kommuniká­ciótudományi Társaságnak. Közelebb kerültünk-e azóta eh­hez a rejtélyhez?- Szerintem igen. Az ilyesfaj­ta - bűnbakképzésen, kénysze­rű titkolózáson alapuló - múlt­beli tények föltárásához nem­csak oknyomozásra beállított, csavaros észjárásra, hanem hi­hetetlen türelemre, erős empá­tiára és elfogulatlan kíváncsi­ságra is szükség van. Fölhívom a figyelmét egy, a Holmi című folyóirat 2007. novemberi szá­mában publikált tanulmányra, amely a Kozmutza Flóra-József Attila-Illyés Gyula „három­szög” emberi vonatkozásaival foglalkozik.- Hetven éve történt a szár­szói tragédia. Az irodalomtör­ténész hogyan látja: öngyilkos­ság vagy baleset volt?- Egyértelműen öngyilkos­ság.- Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igaz­gatója munkáiban azonban balesetként értékeli az 1937. december 3-án történteket. Hisz neki?- Nem hit kérdéséről van szó. József Attila búcsúlevelei - no és az előző félévben írt ver­sei - magukért beszélnek.- Lehetségesnek tartja, hogy József Attila tudatosan készült a halálra?- Ez több mint valószínű. Csak el kell olvasni az 1937 nyarától sorjázó végrendelke­ző, búcsúzkodó költeményeket: azokban rejlik a válasz. József Attila már ekkor fölkészítette magát és környezetét is arra, hogy „eltűnik hirtelen”: versek­kel fizette „adósságait” azok­nak, akiktől sokat kapott, Ily- lyéstől pedig november 3-án, utolsó találkozásuk idején, Szárszóra indulva így búcsú­zott a Siesta Szanatóriumban: „Meg fogok halni”. Legfeljebb a halál módjáról nem döntött még. 1937. december 3-án este, a Mama születés- és névnapjá­nak előestéjén a szárszói pálya­udvaron veszteglő tehervonat láttán a végrehajtás ötlete is megszületett: „Visz a vonat, me­gyek utánad...” Anya és fia jel­képes értelemben - a költői lo­gika szerint - újra találkozott. Ismét eggyé lett, ami eredendő­en összetartozott. 5 Segítene az őssejt az ősseitterapia jelentheti talán az egyetlen megoldást egy 11 éves kaposújlaki kis­fiú számára. Ádám születé­sekor oxigénhiányos állapot­ba került, agyvérzést kapott, halmozottan sérült és moz­gáskorlátozott. Bár az orvo­sok nem sok jót jósoltak, szülei nem adták fel a re­ményt, tornáztatták, édes­anyja gyógymasszőrré ké­pezte magát. Ádám a Pető Intézetbe is járt Állapota je­lentősen javult, egészen öt évvel ezelőttig. Az őssejtbe­ültetés vélhetően segítene, s e'z a terápia hamarosan Ka- ‘ posváron is elérhető lesz. Azonban költsége kezelé­senként ötmillió forint, s a tapasztalatok szerint több kezelésre van szükség ha­sonló esetekben. ádám gyógyulásáért nem­csak Kaposváron, hanem országszerte megmozdultak a segíteni akaró emberek. Remélhetően tovább érkez­nek az adományok a CIB Bank 10700172-58298947- 51000008-as számlájára. A segíteni akarók táborához az Otthon Centrum kapos­vári irodája is csatlakozott. A Teleki utcai irodában is hozzáférhetők az Ádámért létrehozott alapítvány szám­laszámával ellátott csekkek, illetve az itt elhelyezett fo­rintosgyűjtőben is várják a segíteni akarók forintjait. Fellélegezhet, aki allergiás az immunterápia az aller­giakezelés legmodernebb módja. Segít megszüntetni a tüneteket, megváltoztatni a betegséget. A kezeléshez most fél éven keresztül térí­tésmentesen juthatnak hoz­zá a betegek. Érdeklődni a szakrendelésen vagy a 30/400-4022-es telefonon lehet. Most a parlagfű-, az atka- és a kora tavaszi pol­lenallergiásokat várják. SZŰCS TIBOR TARCAJA A 07/1284-es számú teher A 07/1284-es teher fél nyolc körül gördült be az állomásra. A vaske­rekek blokkolása iszonyatos sikí- tással tépte szét a lassan, de an­nál méltóságteljesebben telepedő december eleji este nyugalmát. Nem is vagyunk menetrend­ben, elvüeg meg sem kellene áll­nunk, csak Fehérváron, aztán a Déliben.- Mi van már megint? - hajolt ki a hatalmas villanymozdony parányi ablakából Gazsó a forga­lomirányítót megcélozva érdes, rekedtes hangjával.- Szokásos, torlódunk. Késik az expressz, várni kell - vála­szolt félvállról parázsló cigaret­tájával szájában a kolléga. Jelez­ve, beszélgetni nem sok kedve akad a dermesztő hidegben.- Nemsokára megint sztrájko­lunk, mi? Akkor majd ki sem kell jönni a kuckóból, igaz?- Ja-ja, majd megint minket utál a fél ország. Na hagyjuk, körbenézek kicsit.. Gazsó egy héttel ezelőtt találta meg otthon vasúttörténeti köny­vét, miután az asszony összepa­kolta a gyerekeket, az összes hol­miját, és egy cetli kíséretében nemes egyszerűséggel elhagyta. Évek óta csak veszekedtek min­denen, máshol vigasztalódtak, várható volt... Már el is felejtette, mennyire rajongott a társaságért. Amikor tízéves jubileumát ünnepelte a MÁV-nál, kapott egy összefogla­ló könyvecskét a jutalom mellé. Más dolga nem akadt otthon, hát beleolvasott, és nem tudta leten­ni. A kezdetektől: Pest-Vác, Mo­narchia, összekötő híd..., élvezte, hogy egyre mélyebbre kerül, sa­ját munkája gyökerének közelé­be. Különösen az áruszállítás ra­gadta meg. Gondolta, elüti az időt, ezért felkapcsolta a kislámpát, elő­szedte a papírkötéses, szamárfü­les olvasmányt, és nekilátott a betűhabzsolásnak. AZ 1937-es évnél elakadt. December 3. Bala­tonszárszó... Órájára nézett: 19:36. Lélekszakadva mászott ki fé­lig a fülkéből. Először csak a pe­ronon nézegetett körbe, de elég­telennek találta, hogy egyetlen teremtett lelket sem látott, mivel a vagonok vége előtt lezárta a szemébe visszatükröződő fényt a sötétség. Gondolkodás nélkül vette fel sapkáját, megmarkolta a zseblámpát és lelépcsőzött, ott­hagyva a kis fülke melegét. Jól van, nyugodj meg Gáspár - mormolta a foga között. Tejes­kannát sem pakolnak, csak vé­letlen, hogy meg kellett állnod. Különben is mindegyik vagont ellenőrizték. A tartályokban olaj van, azóta biztosan mindent át­építettek, nem lesz itt senki... Mire az egész szerelvényen végigért, teljesen átfagyott. A kék kabátot elfelejtette begom­bolni, de ettől függetlenül töret­len elszántsággal nézte és szem­lézte a kapcsolódási kábeleket. A kerekek közé is bevilágított, de nem talált semmit. Visszafe­lé, valahol a tizenötödik és tizen­hatodik között baktatott, amikor éles fütty kíséretében másod- percnyi villanásban saját árnyé­ka bekúszott a szerelvény alá. Összerezzent, de szinte azonnal el is mosolyodott, amikor a még messze zakatoló expressz köszö­nő reflektorfénye kialudt.- Mi van Gazsó, keresel vala­mit? - bújt át a sorompó melletti szolgálati átjárón a mogorva for­galomirányító.- Nem, csak ellenőriztem, hogy minden rendben van-e? Nem szeretnék bekerülni a hí­rekbe, úgyis velünk van elfoglal­va mindenki mostanában.- Na jó, de igyekezz, mert mindjárt indulhatsz, ne akarjál egyénileg is összeszedni néhány percet, így is egy jó húszassal csúszunk. Kínkeservesen hosszúnak tűnt, amire előkotorta halványu­ló emlékei közül a keresett soro­kat. Szégyellte magát, amiért ennyit kellett gondolkodnia, de végül a vezetőülésben a gond­terhesen ráncolt homlok alatt ki­tódultak az elsőként eszébe jutó kezdőszavak: „Harminckét éves lettem én...”. Automatikusan a félliteres, kopott termosz után nyúlt, kávémaradékot keresve. A gyorsvonat száguldva robogott át az állomáson, félreérthetetle­nül kihagyva Balatonszárszót. Gazsónak 19:55-kor jelezték, hogy ismét elindulhat.

Next

/
Thumbnails
Contents