Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-22 / 298. szám
5 SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 22., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP „A betegnek legyenek orvosai" tb-reform Répa Imre: Minden osztály kedves, de a legkedvesebb a kórház egyben Magyarországon két dolog van, amihez mindenki ért, a foci és az egészségügy. Foci az nincs, egészségügy még van, mondta a tb- rendszer átalakításával kapcsolatban Répa Imre. A kórházigazgató egyetemi tanár szerint az értékrend, a türelem és a megértés sokat segíthet az elkövetkezőkben. Balassa Tamás- A tb-törvény megszavazása után Kóka lános megölelte Horváth Ágnest a Parlamentben. Nagy volt az öröm. Nekünk is van okunk örülni?- Az előterjesztők öröme egy hosszadalmas munka és küzdelem lezárását reprezentálja, hiszen sok-sok nehézség, módosítás, átírás után végül megszavazta az Országgyűlés a több- pénztáras törvényt. A munka neheze azonban csak most kezdődik - vallja Répa Imre professzor, a Kaposi Mór Oktató Kórház főigazgatója. - Egy új típusú, valódi több-biztosítós rendszer kiforrásához - a többpénztári rendszerrel csak az út felénél járunk - 8-10 év kellene. A négyéves választási periódusos rendszer miatt viszont a változtatásokra csak másfél-két év van. Egy ilyen mélyreható változtatást erőltetett menetben végigcsinálni... hát, Isten óvja a királyt és az országot, nem beszélve az egészségügyről.- Életszerű, hogy a tb-törvény megítélése a kormánypárt-ellenzék törésvonal mentén ilyen szabályosan váljon el?- Az egészségügy olyan terület, ahol konszenzussal kellene működni. Ez Magyarországon sok évtizede nem működik. Zsigeritől döntenek. Nekem kiváló a kapcsolatom Mikola István és Gógl Árpád volt minisztérekkel, a jó döntéseiket elismerem. Nem vagyok politikus, megtehetem.- Veszélyben van a nemzeti kockázatközösség?- Ne beszéljünk szolidaritásról és kockázatközösségről, amikor hárommillió járulékfizető finanszíroz tízmillió embert Ez nem kockázatközösség, ez galádság. Répa Imre: Ne beszéljünk szolidaritásról és kockázatközösségről, amikor hárommillió járulékfizető finanszíroz tízmillió embert- Marad a kockázatközösség?- Félreértés ne essék, megmarad a „kockázatközösség”. Sőt, nekem az a problémám, hogy miért nem vezetünk be önkéntes biztosítást? Azért, mert a politika azt mondja, hogy lesznek gazdagok és szegények? Miért nem teremtjük meg azt a lehetőséget, hogy az egyén gondoskodhas-son magáról? Ez lenne az igazi kockázatközösség. Az önkéntes nyugdíjpénztárakkal megtör-tént ez.- Ha száz százaléknak vesz- szük a szükséges változtatást, akkor a törvény hány százalékot teljesít?- Ez egy fundamentális, mérföldkőnek nevezhető változás. Legalább ötven százalékot.- A több-pénztáras törvény megérte a küzdelmet?- Ez a törvény nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy az egyik oldalról pazarló rendszer a kevés pénzből hatékonyabb szolgáltatást nyújtson. A cél az, hogy a túlhaladott, rossz szerkezetű egészségügyet alapjaiban változtassuk meg. Adja Isten, hogy sikerüljön!- Az elmúlt években csak szorítottak az egészségügyön...- Volt egy kapacitásszabályozás: restrikció. Volt egy gyógyszérkorlátozás, az is az. Most jön a több-pénztáras modell, ez is az. Változtatás mindig restrikció-jelleggel történik, amivel egyet is értenék, ha következetesen végigvinnék.- A politika torkában nagy gombóc lett, amikor ötven kórház bezárásáról beszélt...- Unalomig mondtam, és ma már sokan mondják, be kellett volna zárni többször tíz kórházat A pénzügyi forrásokat és humánerőforrást koncentrálni kell.- Az elvonás mellett azért bevétel is keletkezett az alapellátásban, a vitatott vizitdíj.- A vizitdíj szemléletével egyet tudok érteni. Tudomásul kell „A BETEGEK MINDIG KÉRDEZZENEK, SOKAT KÉRDEZZENEK. Nem hiszem, hogy nem lesz hiba a rendszerben, ám a türelem, az értékrend és a megértés sokat segíthet, hogy az egészségügy ha nem is a mi életünkben, de a gyerekeinkében és az unokáinkéban már jobb legyen. ” Mindennél fontosabb, hogy tájékozódjanak a betegek vennünk, hogy ez az agyonhirde- tetten ingyenes egészségügy sokba kerül. Adófizetőnek, járulékfizetőnek, mindenkinek. Nem használhatjuk gátlástalanul, korlátlanul. Visszatérve a restrikcióra: az a baj, hogy közben nem mertünk bezárni hatvan intézményt Miért nem viszünk valamit rendesen végig?- És miért nem?- Mert a választási periódus négy év. Az egészségügyről, a felsőoktatásról, az agráriumról nem szabadna négyévekben- gondolkodni. A változtatáshoz sok pénz kell. Ha nincs, akkor legalább kétharmados hatalom. Ha az sincs, akkor konszenzus. Ha az sincs, akkor itt tartunk.- De ha nincs meg a bátorság a politikában, az egységes akarat a szakmában, akkor hogyan fog itt változni valami?- A magyar orvostársadalom szemlélete megmaradt a nyolcvanas éveknél. Külföldön már rutinnak számítanak az egységes protokolláris rendszerek, melyek mindenkire szentírásként vonatkoznak. Ott nincs orvos, nincs szakdolgozó, csak munkatárs van. Ehhez a szemlélet- és mentalitásbeli változáshoz 10-15 év kell, hogy mindenki tudja a szerepét, segítse a másikat. A beteg és a saját intézménye miatt. Nekem ebben a nagy poliklinikai intézetben, a Kaposi Mórban minden osztály kedves. De a legkedvesebb a Kaposi Mór egyben.- Változott valamiben a re- formpártisága?- Sok félelmem van, de mindig megpróbáltam a szakmai irányt tartani. A több-pénztáras rendszerre sokan nincsenek felkészülve, a betegek és résztvevők abszolút nem. Sok mindent el kell még mondani. És a szemléleten kell változtatni. Ma az orvosnak vannak betegei, miközben a világ úgy működik, hogy a betegnek vannak orvosai. JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN Végre jöjjön már valaki EGY szociológus fura vállalkozásba kezdett. Felmérést végzett arról, kire bíznák az országot a polgárai. Kitől remélnék - élőtől vagy holttól -, hogy ki tudna emelni bennünket a gödörből. A vizsgálódás meglepő eredménnyel zárult. Széchenyire tettek legtöbben, utána Kossuthra, majd Kádárra. A megkérdezettek szerint a negyedik legreménykeltőbb személyiség Deák Ferenc, az ötödik Antall lózsef, akit Nagy Imre, őt Horthy követi a sorban. Nyolcadikként Horn Gyulát jelölték meg. Ő legalább elérhető, még ha nem is lehet már tervezni vele. AZ OLYANNYIRA ÁHÍTOTT rendszerváltás után közel húsz évvel a többség hamarabb bízná az országot s ezzel saját jövőjét mondjuk Kádárra, Horthyra, Nagy Imrére, mint a mostani politikusainkra. Más megközelítésben napjaink politikusai közül senki nem rendelkezik olyan adottságokkal, mint a felsoroltak bármelyike. TÚL EGYSZERŰ LENNE azt a következtetést levonni, hogy megnőtt a nosztalgia a hajdan volt politikusok és rendszereik iránt. Alighanem másról van itt szó. Széchenyi, Kossuth és Deák a világos, magyarságot felemelő programot testesítik meg. Antall és Nagy Imre az egységes, változásra kész országot jelentik. Kádár és Horthy a létbiztonságot, utóbbi persze inkább csak a középosztály számára. Horn Gyula meg - mint tudjuk - pufaj- kás. A megkérdezettek jó részének azonban valamiért még úgy is kell. Jobban, mint mondjuk... de ne mondjuk, mert nem erről van szó. Arról, hogy a nyilatkozók szerint nagy a gáz. S ha egyszer nagy, akkor semmi nem számít. Csak jöjjön már valaki! A zord külső mögött barátságos kis étterem rejtőzik étlapozó Rekordtempóban ügyködött a pincérnő, s a szakács sem vallott szégyent a szentgyörgyi Pikiben Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Ha nem mardos az éhség, talán továbbállunk. A balatonszentgyörgyi Piki vendéglő épülete kívülről ugyanis minden, csak nem bizalomgerjesztő: prosztó kis tábla jelzi csak, hogy a bejárat után nemcsak egy élelmiszerboltot, de egy éttermet is találunk. Persze az egytálételekre vágyó kamio- nosoknak biztosan így is megfelel - gondoljuk, s felkészülünk, ha nem is a legrosszabbra, de puritán körülményekre. Annál nagyobb aztán a meglepetésünk, a zord külső ugyanis csinos belsőt takar. A sarokban bárpult, a terem többi részén egyszerű söröző-hangulat, padok és asztalok, ám a népi szőttes térítők s pláne a belső szobában a faragott székek, s a megannyi népművészeti díszítőelem láttán magunkban bocsánatot kérünk előítéleteinkért. Ráadásul a berendezés meglehetős ízléssel lett elrendezve, barátságos meleg kuckót sejtet, mintsem csicsás, Miska-kancsós, gu- laschos álparaszti romantikát Helyette friss tepertős pogácsa fogadja a betérőt, melyről elég annyit megjegyezni, ha nem lennénk szégyenlősek, néhányat zsebre vágnánk... Alig tottyanunk le a sarokba, máris érkezik a pincérnő, aki aztán diszkréten magunkra hagy az étlappal. Utóbbi a második kellemes meglepetés. Ahhoz képest, hogy télvíz idején járunk, elképesztően bő a választék: halat, vadat s mi jó falat kínál a szakács, no persze, ha a betérő vendég többet akar egyszerű menünél - ugyanis utóbbiból is akad legalább négyféle. Mi persze inkább a séf valódi tudományára vagyunk kíváncsiak, így egyenként állítjuk össze ebédünket. S alig adjuk le a rendelést, szinte még egy cigarettá- nyi idő sem telik el, máris érkeznek a levesek. Helyes kis csuporszerű tálkákban, melyek fala tűzforró, azaz ettől bizonyosan nem hűlhet ki az első fogás. Hanem valami mástól. A májgombócleves egyetlen hibája ugyanis, hogy éppen csak langyos. Ha a hőfok kielégítő lenne, szívesen vállon veregetnénk a szakácsot, aki arra is vette a fáradságot, hogy maga keverje- szaggassa ki a betétet - végre egy hely, ahol megfelelő áron nem bolti fagyasztott gombócot próbálnak ránk sózni. Az erdei- gomba-levesért viszont valóban jár a kalapemelés - s a hőmérsékletét sem érheti kritika. Sokat azonban nincs időnk morfondírozni, már el is tűnnek a levesesibrikek, s pincérfordultával - szó szerint tessék érteni, egy perc sem telik el - érkezik az ebéd érdemibb része. S ebben sem kell csalódnunk! A rántott fogasfiié adagra bőséges, friss, s a hozzá kínált tartár sincs szétvizezve. A köretként mellépakolt petrezselymes burgonya pedig nem vízben főtt krumplit és némi fagyott zöldségzöldet jelent - ennek is van tartása, jellege. Mint ahogyan a barna mártással leöntött szarvas is sok m; dent megmutat magából, bá dresszing kissé túlságosan is mogyoróízű. Nagyobb hibaként jegyezzük fel, hogy a burgonyafánk a fagyasztóból került elő: a sok egyénieskedés közé talán ez is beleférhetett volna. Összességében azonban kellemes szájízzel búcsúzunk, főként a számla kiegyenlítése után, mely kávéval együtt is alig lépi át a négyezer forintot - ha nem esne ki ennyire utunkból, bizonyosan visszatérnénk még néhányszor. A türelem, az értékrend és a megértés segíthet Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Mint a villám KÖRNYEZET (1-10 pont): ^ Zord külső, meleg belső étel (1-20 pont): Becsületes munka
