Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-15 / 292. szám

MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 15., SZOMBAT Karácsony; 1948 AZOKBAN A HÁBORÚ UTÁNI időkben nemigen volt bol­dog karácsonyunk. De mi - az ekkor már Táncsics ne­vét viselő - szeretett Alma Materünkben azért „ké­szültünk” rá. A névváltozás a tanárokat és a tanulókat sem befolyásolta abban, hogy ne ugyanúgy folyjon a tanítás és a tanulás, mint annak előtte. Még a diák­csínyekben sem követke­zett be törés. TÖRTÉNT PEDIG, hogy a kará­csony előtti héten két - mű­vészi tehetséggel megáldott - társunk az egész táblát tele­rajzolta; és díszes, hatalmas betűkkel felírta rá: „Kelle­mes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívá­nunk!” A tábla megtelt, oly­annyira, hogy már ne is le­hessen rá írni semmit a hét egyeüen óráján se. TIHANYI FERENC TANÁR ÚR, a „Suttogó” volt az osztályfő­nökünk, és ő tanította a matematikát is. Jött is be a matekórára. Mi már ünne­pi hangulatban vártuk, s ezt bizonyítandó - a mutáló kamaszokra jellemző idét­len hangon, amit fortissi- móval szépítettünk - el­kezdtük énekelni a Menny­ből az angyalt. A hatás fre­netikus volt. féri bácsi egy ideig tűrte a kedvességet, egészen a har­madik versszakig, amely­nek az első sora után (Mel­lette vagyon az édesanyja, Mária, Mária;) suttogva fél­beszakított bennünket. Ha suttogott, akkor nem sok jót várhattunk tőle. így szólt: - Fiaim! Én is úgy ér­zem magam, mint a kis Jé­zus a betlehemi jászolban - majd hangját megemelve, kiabálva fejezte be a mon­datot -, mert barmok közt vagyok! AZ OSZTÁLY FELLÉLEGZETT, mert tudtuk, ha már kia­bál, akkor nem haragszik. És tábla nélkül is ragyogó órát tartott. Karácsonyi minimál-művészet díszkultúra A fröccsöntött távol-keleti áruktól az angol porcelán mesevilágig Színes papírfecnikből nagy műgonddal ragasztott sza­lagok és só-liszt gyurmafi­gurák jelentették sokáig a karácsonyfadíszeket. Nagy- szüleink csillogó csúcsdí­szei szabályos kincsnek számítottak. És számítanak ma törötten is. Balassa Tamás A karácsony már a lakáskultúra része. Az adventtel kezdődő idő­szakra már évekkel ezelőtt meg­adta a választ a kereskedelem, és ez a válasz a kínálat. Olcsó és drá­ga, narancs és vörös, illatos és ze­nélő, van itt minden, mint a bú­csúban. A karácsony is üzletté vált, persze csak annyira, ameny- nyire hagyjuk.- Évek óta érdeklődéssel fi­gyelem a karácsonyfadíszítés kultúrájának változását, az új trendek megjelenését - mondja kérdésünkre Géger Melinda mű­vészettörténész. A kaposvári Rippl-Rónai Mú­zeum tudományos főmúzeoló- gusa a szépnek él, munkája az eligazodás az esztétika világá­ban, ezért érzékenyen ügyeli a kereskedelmi kínálatot.- Az idei fölhozatalt hihetetle­nül gyengének látom - meséli a művészettörténész. - Nem tar­tom szerencsésnek, hogy a sze­mélytelen, hideg hangulatok, a néhány színre korlátozódó mini- mál-karácsonyfák ennyire elter­jedtek. A csillogás, a színek nyil­ván így is látványosak és hat­nak, de sokkal bensőségesebb és családiasabb, ha a díszek em­lékeket hordoznak számunkra. Géger Melinda gyönyörű festmények között él. Nem csoda, ha a művészettörténész az idei karácsonyi díszítő kínálatot hihetetlenül gyengének találja Ha gyermekkorunkat idézik, vagy éppen gyermekeink keze munkáját őrzik ezek a tárgyak, azzal fontos kötődéseket jelente­nek a család gyökerei felé. A művészettörténész egy szimpatikus, ám módfelett költ­séges változást is észrevett a fő­városi kínálatban. A mesevilá­gokat megelevenítő, iparművé­szeti értékkel bíró kollekciók je­lentek meg a nívósabb üzeletekben, amelyek tízezer forintnál kezdődnek.- Az angol míves porcelándí­szek olyanok, akárha Grimm- és Andersen meséiből léptek volna elő - tartja Géger Melin­da. - Egyik Andersen gépmada­rát juttatta eszembe, amely a császárnak muzsikált, aki a ha­lálos ágyán az igazi pacsirtát vágyta vissza. Az említett tündér- és manó­világot idéző kollekciók az igé­nyesség mellett kétségkívül a luxus kategóriába tartoznak. És csak idő kérdése, hogy Potter varázslótanonc bűvölje el a fán csillogva az aprónépe­ket. Ha nem angol porcelán, akkor távol-keleti fröccsöntött változatban.- Nem is innét vásárol a Jé­zuska - selypít a kislegény a kaposvári kirakodóvásáron, nem igazán értve iskolás bátyja élcelődését.- Dehogynem! - tartja a tétet a báty, és próbál elszaladni a karácsony varázsát hősiesen védő kislegény elől. Szüleik kihasználják az időt, és szemük sarkából az utódokat vizslatva kézműves portékát vá­sárolnak, ha nem is Jézuska-, de családtagi minőségben. A városban ismét elered a hó, a sétálóutca kivételesen szépre sikerült ünnepi hangu­latába betlehemes ének szűrő­dik. A fogyasztói társadalom nincs biztonságban: a szépség csak-csak nem hagyja, hogy menthetetlenül maga alá gyűr­je. Van remény. Orömünnep Tudja, biztos úr, amikor a cimborákkal meghallottuk, hogy szigorítják a btk-t és felemelik annak a sok gyorshajtónak a büntetését, akkor mi azonnal ünnepelni kezdtünk... Ismeretlen még számos gén orvosi cikkek Néhány kezelés nem óv az amputálástól Orvosi cikkek jelennek meg rendszeresen a lapokban, de sajnos némely újságíró a dolgok felét teszi csak közzé - mondta fölháborodva Horváth Tamás.- Az, hogy géntechnológiával gyógyítsunk, még nagyon a tá­voli jövőben van - hangsúlyozta a háziorvos. - Hogy az ukránok közül többen őssejtekkel próbál­nak dolgozni, még nem gyógyí­tás. Attól, hogy a cukorbetegsé­get őssejt beültetésével gyógyí­tani lehetne, még „kutya mesz- sze” vagyunk. Hogy van géntér­kép az jó dolog, de szépséghibá­ja, hogy a géneknek csak öt szá­zalékáról tudjuk pontosan, hogy mit is csinálnak... Hallott már arról is, hogy egy jemeni származású személy - állítólag orvos -, hanghullámok­kal gyógyít érelmeszesedést.- Ez pedig annyira nem túl egyszerű technika, hogy pár ke­zeléssel megúszhatná a beteg az amputálást - fogalmazott Horváth Tamás. - Az újságok fölvetnek egy-egy témát, de nem járnak körültekintően utá­na, hogy abból mi az igazság. Tényként közölnek dolgokat, ami félrevezető... ■ Krutek J. Vadételt csak rendelésre sütnek a kaszói rengetegben étlapozó Fácánleves helyett spárgaborsó, szarvas helyett csirke a tányéron, s ráadásul ennek is megkérik az árát Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a so­mogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Borongós időben nincs is jobb egy vadételnél, jófajta borral, gondoltuk, s Kaszó felé vettük az irányt Mondván, ha itt nem, hát hol lehetne jobb vadétket remél­ni. Az erdőgazdaság üdülőjének éttermén tábla: zárva. Már-már feladtuk volna, amikor a recepci­óstól megtudtuk: ne tovább, a va­dászház étterme üzemel. Bármi áron is, de vadat eszünk Kaszóban, tökéltük el. Akkor még nem gondoltuk mekkora sú­lya lesz ennek... Az ajtón belépve testes, kitö­mött vaddisznó fogadott, eggyel beljebb, az étteremben egy má­sik. Ebédelnénk, mondtuk a fel­szolgálónak, aki kedvesen asz­talhoz invitált. A falon függő vadfejek láttán már futna össze a nyál a szánkban, amikor lelo- haszt: csak menü van. Ha beje­lentkezünk vagy március után jövünk, mást is kaphatunk. Se­baj, választunk a menüből. Ha már vadászház, csak vadkaja lesz.... Tévedés, vad helyett csir­ke, gombamártással, s be kell ér­nünk spárgaborsó krémlevessel. Ez az A menü? - kérdeznénk, de megelőznek: egyféle menü van. Desszert is létezik, hogy milyen, majd eldönti a szakács. EÜap szükségtelen, itallapot nem ajánlanak, de minek is, vad híján nem kell a jófajta bor. Kóla és baracklé pohárban érke­zik, a második fordulóban már kólásüveget is látunk, amiből kiöntik, de hozzá új poharat nem kapunk, a régit viszont majdnem csordultig töltik. Tényleg nem kukacoskodnánk, de ha már jó helyen vagyunk... Aztán körülnézünk. Barna és zöld az uralkodó szín, nemhiába vadászház. Az asztalokon zöld abroszközép, ízléses karácsonyi szalvéta. Zene is szól, valame­lyik rádióval nosztalgiázha­tunk. Zöldruhás csoport érke­zik, s megnyugtató, hogy ők is ugyanazt a menüt kapják. Köz­ben a bár részről kihallatszik egy alkalmazott telefonbeszél­getése, talán túl csendben va­gyunk? A mosdó és csizmamosó tiszta, de felújítása ellen nem emelnék szót. A kézszárító Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 7 Nem tolakodó _ KÖRNYEZET (1-10 pont): O Igényes, ízléses ÉTEL (1-20 pont): ~ Majd márciustól brummogva indul, a cetlit talán valaki mókás kedvében ragasz­totta rá: kiváló áruk fóruma. Hozzák az ebédet. A spárgale­ves finom, bár asztaltársam so­kallja benne a pirított kenyér­kockát. Nagy tányéron helyes adag a csirkemell, a krokettek formásak, a gombaszósz fölött elmerengek: mivel tuningolták? Szakácsunk desszert választása nem lep meg. Geszenyepüré. Nem túl finom, de ez a gyártó sa­ra. Újabb találgatás: rajta a hab növényi vagy tejet is tartalmazó tejszínhab spray-ből származik? A capuccinóval semmi gond, bár valószínűleg ugyanabból a má­sodperc alatt lelottyadó tejszín­hab-féléből került a tetejére. A hangulat kellemes, alig né- hányakkal osztozunk az étter­men, mögöttünk karácsonyfa il­latozik, a felszolgáló teszi a dol­gát. Nem akaródzik indulni, de muszáj. Újabb morfondírozás: errefelé mit kóstál egy menü? Tekergetem a fejem, nem látom a kategóriát jelző táblát, noha biztosan van. ÁÜag menü 500- 600 forint, itt biztosan 800, ta­lán 900 lesz, sakkozunk. Fejenként 1900 forintért me- nüztünk. Erre azért nem gondol­tunk, amikor eltökéltük: bármi áron, de Kaszóban eszünk. Mi­lyen szerencse, sóhajtok a gyö­nyörű erdei úton, már hazafelé, hogy csak menü volt, ami még véletlenül sem látott vadat. MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents