Somogyi Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)
2007-11-17 / 268. szám
5 SOMOGYI HÍRLAP - 2007. NOVEMBER 17, SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Ellenségeit is szereti a szívsebész professzor Minél többet tud a gyógyításról, annál több kétség gyötri Emberről és Istenről beszélgettünk Papp Lajos professzorral a berzencei Idősek Otthonában. Varga Andrea- „Fura szerzet az ember, csodákra termett, de parancsra sárba fekszik ”-egy beszélgetésben ezt a György László- verssort idézte...- A vers a krisztusi tanítást fogalmazza át „Ember ember felett ítéletet nem tehet”, ez a sor is innen való. Csak saját magunk felett ítélkezhetünk, mindenkinek van hibája, van magán javítanivalója. Ha javul, azzal példát adhat. Ám nem szabad túl nagy feladat elé állítani valakit. A tolvajnak nem mondhatjuk, hogy soha többé ne lopj, mert nem tudja megtenni, legfeljebb akkor, ha olyan lehetőséget teremtek - például munkát adok neki -, hogy ne kelljen lopnia. Klasszikus történet, amikor a fegyenc ellopja a püspök gyertyatartóját, s amikor elfogják, a püspök azt mondja: én adtam oda neki. S ez az egyetlen momentum megváltoztatta a fegyenc lelkét. Nem szabad túl nagy feladatot adni azoknak sem, akik erkölcsi, istenszereteti szempontból, a magyar történelem szempontjából ötven évig sötét veremben voltak. Ha kihozom hirtelen a fényre, megvakul, visz- szamenekül. Finoman kell adagolni a fényt, nem megvakítani, hanem látóvá termi az embereket. Ötször nyomtam a szívébe injekciót...- Sokszor beszél szeretetről, miközben az egészségügy nem kényeztet el bennünket betegszerető dolgozókkal, s ez nem pénz kérdése.- Jöjjön el hozzánk Pécsre! Klinikánkon egyetlen parancs van: mindig a betegnek van igaza. Szeretetet nem rendelhetek el, de aki e parancs ellen vét, kitesszük.- Eszerint minden a főnöktől függ?- Kimondta. Egyik szép magyar közmondásunk, hogy fejétől bűzlik a hal. A beteg ember érzékenyebb a jó és rossz iránt is. Nem feltétlenül az én sebészkésemre van szüksége, hanem egy jó szóra, egy simogatásra. Miért a legnagyobb példa számunkra Krisztus? Mert annyira szerette az embereket, hogy meg is feszült miattuk. A gyógyító legfőbb tulajdonsága, hogy hajlandó a beteg terhét átvenni, érezni a fájdalmát. Hogy ez megvalósul- e? Mindenki a saját lelkiismeretével számol el, de aki nem hisz Istenben, az kitől fél?- Ha valaki bántja, soha nem gondol arra, hogy ez az ember is, ahogy a többi, „csupán” vese, máj, szív...?- Az ellenséget is szeretni kell, én ezt bizonyítottam. Voltak, akik az életemre törtek, az igazgatói állásomból elmozdítottak, fizikailag és erkölcsileg tönkre akartak tenni. Nem vártam, hogy bocsánatot kérjenek, én kérdeztem meg őket: mi a bűnöm, meg tudsz-e bocsátani?- Hány szívet tartott már a kezében?- Sok ezret.- Ma is ugyanolyan érzés, mint először?- Rosszabb, mert sokkal többet tudok és sokkal nagyobb a felelősségem. Mint a két hályogmetsző kovács, akik messze földön híresek voltak, ugyanis százszázalékos biztonsággal operáltak szürkehályogot. Egyszer egy híres szemészprofesszor elment hozzájuk és megmutatta nekik, hogy ha itt, meg amott egy picit mit csinálnak rosszul, akkor megvakulhat a beteg. Utána nem mertek operálni, a tudás megbénította őket. Lehet, én is eljutok oda, hogy annyit tudok, hogy nem nyúlok szívhez.- Meddig küzd az életért? Mikor hajt fejet a halál előtt?- Vannak kétségeim, hogy sokszor talán túl korán feladtam, hiszen számos alkalommal,- amikor mások szerint reménytelen helyzetben küzdöttünk - sikerült. Az orvosi egyetemen nem azt tanítom, amit a tankönyv ír, hogy 3 perc után meghal az agy, 5-7 perc után a szív. Ez nem percek kérdése. Küzdjél! Hogy meddig? Ameddig bírod. A legfantasztikusabb történetem egy ma is élő asszony, aki 1987Papp Lajos professzor: mindenki a saját lelkiismeretével számol el Széchenyi-üíjjal ismerték el, Kaposvár díszpolgára PAPP LAJOS ORVOSPROFESZ szór 1948-ban született Aranyosgadányon. Szakterülete a szívsebészet; egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Szívgyógyászati Klinikájának igazgatója. Világszerte elismert szakember, aki számos szakmai testület munkáját segíti itthon és külföldön egyaránt. Munkásságát 2001-ben Szé- chenyi-díjjal ismerték el, 2006-ban pedig Príma Pri- missima-díjat kapott. Kaposvár díszpolgára. ben középkorú volt, két kisgyerekét egyedül nevelte. Mindenkivel elbeszélgetek műtét előtt, mert aki Istenben hisz, nagyobb kapaszkodót talál. Ez a munkásasszony azt mondta nekem: ne beszéljen Istenről. Ha jól megoperál, élek, ha nem, meghalok.- És a műtét ugye sikerült?- Igen. Négy év múlva, amikor nálam járt vizsgálaton, minden rendben volt Rá egy hétre azonban tüdőembóliát kapott. Mindkét szívbillentyűje vérrögösödés miatt beállt egy influenzás megbetegedés következtében. Amikor behozták hozzám, már nem volt mérhető vérnyomása. Fél óráig próbáltuk újraéleszteni, ötször nyomtam a szívébe injekciót, és nem tudtam megindítani a szí- véL Istent káromoltam, miért kellett őt elvenni a két gyerekétől...- Istent káromolta?- Kifelé menet visszanéztem a műtőbe, s egy jelet pillantottam meg a monitoron, egy apró elektromos tüskét Visszaparancsoltam mindenkit. Nem értették, hiszen akkor már öt perce ki volt terítve az asszony, s azt se tudtuk pontosan, mikor halt meg. Hat óra elteltével, a műtét után, úgy beszélgettem vele, mint most magával. Néhány nap múlva félrevont a folyosón. - Professzor Úr, találkoztam az Istennel. - Ne vicceljen, hogy nézett ki? - vágtam rá először, hiszen tudtam, hogy nem hívő. Ez augusztusban történt, s novemberben újra jelentkezett, hogy panasza van. Azonnal meg kell operálni, mondtam neki. Mire a beteg: majd jövőre, most a gyerekeimmel akarok lenni, jön a karácsony. - De meghal! - Nem halok meg - felelte -, megbeszéltem a Jóistennel.- Találkoztak azóta?- Januárban sor került a harmadik műtétre. Hasonló korúak vagyunk, 1992-ben fogadalmat tett, hogy nem hagyjuk el egymást. Tavaly karácsony előtt baleset érte, oh m, amit nem lehet túlélni. Bementem hozzá a kórházba, mint egy Barba mama úgy nézett ki a kötésekben. Egyik szemét résnyire nyitva azt mondta: megígértem, hogy nem hagyom cserben... Ma nagyon hívő. S több embert tett hívővé, mint bármelyik pap Magyarországon. JEGYZET ■ Hl Állami vizitdíj ha hinni lehet a kisebbik kormánypárthoz közelálló hírportálnak, és az azt szemléző Orvosok lapjának, akkor a balatonőszödl kormányüdülőben nem kell vizitdíjat fizetni. Az említett orgánumok értesülése szerint ugyanis a Miniszterelnöki Hivatal átvállalja a Ba- laton-parti objektumban pihenő vezető politikusok orvosi ellátásakor fizetendő vizitdíjat. Erről egy titkos szerződés rendelkezik. mint emlékezetes, Horn Gyula kitüntetési afférja után itt futott össze és csevegett egymással - „európai politikusokhoz méltó emelkedettséggel” - a köz- társasági elnök és a volt miniszterelnök. Ezért jó okom van feltételezni, hogy Bala- tonőszöd vendégköre az államfőtől a kormánypárti politikusokon keresztül az ellenzék tagjaiig meglehetősen széles. Csupa szegény, elesett ember, akiknek terhein az államkassza forintjaival kell könnyíteni. A titkos szerződés kimunkálásának több oka lehet. Például az érintetteknek nem telik vizitdíjra. Ezt némileg cáfolja az országgyűlési képviselők héten közölt kereseti táblája. Az is lehet, hogy a Balatonőszödre ruc- canóknál gyakra i nincs pénz. Mint ahogy fürdőmedencébe vagy a Balaton lágyan simogató vizébe sem visz magával forintot az ember. A kellemetlenséget elkerülendő fizet helyettük a kincstár. VÉGÜL AZ IS LEHET, hogy a közel százhatvan éve megfogalmazott követelések - „Mit kíván a magyar nemzet?” - nem mindegyik pontja épült be Balatonőszö- döt kedvelő politikusaink tudatába. Lehet, hogy az ötödik pontnál - „Nemzeti őrsereg” - megrekedtek, s nem jutottak el a hatodikig: „Közös teherviselés”. Kár. Csak a desszert javított megkeseredett gondolatainkon étlapozó Lehet, hogy csak rossz napot fogtunk ki, de csalódnunk kellett a mesztegnyői Nádasban Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánné Annyi szépet és jót hallottunk felőle, hogy tudtuk, nem hagyhatjuk ki. Felkerekedtünk hát, irány Mesztegnyő, s annak elhíresült étterme, a Nádas. Gyönyörű idő, üres gyomor - kell-e ennél több egy lucullusi lakomához... Készséges ifjú pincér serte- pertélt köröttünk, miközben az étlapot - mely hemzsegett a helyesírási hibáktól - tanulmányoztuk, s ha lassan is, de ösz- szeállt a menü. Mivel a legenda szerint a házias ízek nagymestere a szakács, s kiváltképp ért a levesekhez, nem haboztunk, s az első fogásból csak a hideg gyümölcslevest hanyagoltuk. Lehet, hogy hiba volt, s éppen csak azt kellett volna bekanalaznunk. A méretes adagban érkező levesek ugyanis hatalmas csalódást okoztak. Az étlapon tapasztalt nagy választéknak nyomát sem láttuk: az erő-, a hús- és az orjaleves színre, ízre ugyanazt a sekélyes lét takarta, csak a középsőben néhány húskocka, az utolsóban pedi^ agy darabka karajcsont jelentette a pluszt. Amúgy sótalan-ízetlen- hígas, gyengébb menzákat idéző lét kanalaztunk komor ábrá- zattal. Nem vidított fel a küllemében tetszetős, ám szintén csekélyke ízorgiát nyújtó bableves sem: ami só ugyanis kimaradt a húslevesből, az úgy látszik, ment a babba... Na, majd a második, reménykedtünk, hiszen nyálelválasztásunk már az elnevezésektől és az ételek leírásától beindult. Ám ismét kiderült, kár volt lelkesednünk, ami a szemet gyönyörködtette, a szájnak csak álom maradt. A mesztegnyői sistergés fantázianevű fogás például csirkemájjal, gombával, sonkával, főtt-füstölt csülökkel bolondí- tott hússzeletet ígért, melyhez pirított dödöllét körített a szakács. Utóbbiban nem is volt hiba - bár kissé megszívta magát olajjal -, ám az előbbi nagy kavalkádból igazából csak a csirkemájat éreztük, a többi összetevőre csak hosszas kutatás után bukkantunk rá a renÉrtékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Készséges ifjonc KÖRNYEZET (1-10 pont): ? Kellemesen praktikus étel (1-20 pont): Éljen a desszert! 11 geteg szárnyasbelsőség között. Hasonlóképpen spóroltak a tölteléknek szánt gombával, sajttal és sonkával a zengő- várkonyi szeletnél - az étlapon zengő várkonyiként emlegették... -, ám talán, ha kávéskanálnyi jutott belőlük húsonként. A mellé tálalt pirított burgonya viszont friss és ropogós volt, nem úgy a paradicsomsaláta, melyen érződött, hogy már rég lefutott a zöldség idénye. A legnagyobb csalódásnak azonban az elronthatatlannak vélt párizsi borda bizonyult. Vékony bundája csöpögött az olajtól, s sütés közben elkalandozhatott a figyelem, ugyanis egyik oldala kissé megszenesedett. Viszont legalább meleg volt, nem úgy, mint a köretként felszolgált zöldséges rizs, mely a szibériai télre emlékeztetett: hideg volt és kemény... A fogások számával arányosan romlott tehát korábban fel hőtlen kedvünk, ám mivel kedveljük a kihívásokat, tizenkilencre lapot kértünk. S végre tökéletesen bejött a várt alsó! A desszertként felszolgált rétestál a legjobb mesztegnyői hagyományokat idézte, amiért évente ezrek zarándokolnak a faluba. Könnyű volt, friss és ízletes, így valamennyire megédesítette napunkat. Hiszen amúgy keserű szájízzel távoztunk volna.
