Somogyi Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-14 / 265. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. NOVEMBER 14., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 5 Koldusopera fals felhangokkal kéregetés Két óra önmérsékleti edzés a siófoki zimankóban adományokra várva Egyszerűnek tűnt. Ron­gyosnak öltözni, írni egy táblát, aztán csak kiállni és begyűjteni az adomá­nyokat. A siófoki százhúsz perc azonban rádöbben­tett, ennél jóval több kell. Vas András Szergej fasza gyerek, nem fázik! - jutott eszembe a mondóka, s meglehetősen irigyeltem Szer- józsát. Ugyan alig húsz perce ácsorogtam még csak egy hely­ben a siófoki belvárosban, ám ezen idő is elegendőnek bizo­nyult, hogy az acélbetét a bakan­csomban teljesen azonosuljon a külső hőmérséklettel. Miáltal nagyjából úgy éreztem magam, mint aki mezítláb tapicskol a ka­posvári műjégen... Lábujjaim hő­ségért kiáltottak, s minden bi­zonnyal elégedettek lettek volna, ha valami csoda folytán - né­hány mozdulatot ellesve egy kí­nai guminőtől - valahogyan az arcomhoz bírtam volna emelni őket. Miközben ugyanis alul a fagyhalál kerülgetett, a képem­ről szinte leégett a bőr. Pedig azt hittem, egyszerű lesz. Csak fel kell kapni néhány viseletes göncöt, beszerezni egy megfelelő méretű dobozt, s gyártani egy frappáns feliratot, s máris munkára kész az em­ber. Legalábbis egy laikus így képzeli el a koldusokat. No per­sze, az sem jön rosszul, ha me­ló közben nem ismerik fel az egyént. Ezért is döntöttem a sió­foki koldulás mellett. Életem­ben, ha ötször jártam a város­ban, kizárt, hogy felismerjenek. Arctalanul viszont biztosan nem érdekel, mit szólnak a já­rókelők. Vegyülök és kész. A megérkezésig nem is volt gond. A szerkesztőségben fi­gyelmeztettek, nem lesz túl nagy a konkurenciám, ugyanis új szelek fújdogálnak Siófokon, a rendőrök nem nézik jó szem­mel a belvárosi kéregetést, azaz nem kizárt egy jófajta előállítás. Ez tűnt a legnagyobb gondnak. Egészen addig, amíg némi tépe- lődés, helykeresés után - egy bezárt virágboltot választottam, úgy tizenöt méternyire a Sió Áruháztól - tényleg le kellett tá­boroznom. Addig ugyanis csak egy ágrólszakadt sétáló-nézelő- dő voltam a Siófok reggeli forga­Konkurenciaharc. A nagyáruház előtt kéregető asszony a könyöradományokért cserébe kártyából jósolt az adakozó járókelőknek tagban - na jó, munkába igyek­vők között... -, ám attól kezdve egyik pillanatról a másikra a társadalom kitaszítottjává vál­tam. Egy lenézett, került alakká, viszolygó arcok, gyereküket ré­mülten az átellenes oldalra rán­tó anyák, fölényes tinik között, egyre romló közérzettel.- Jó a dumád, öreg! - röhin- tette el magát egy felnyírt fejű, prémgalléros dzsekit viselő kö­zépiskolás elolvasván a táblá­mat, miközben fél marék szotyihéj kí­séretében egy két­forintost dobott a dobozomba. Meg­próbáltam alázatos, de legalábbis faar­cot vágni, mondanom sem kell, nehezen ment.- Ahelyett, hogy dolgozna - dohogott egy cekkeres nénike, csatlakozva a társaságomhoz. A két találkozás között persze el­telt vagy öt perc, ami amúgy legalább két órának tűnt. - Ek­kora darab ember, s itt áll az ut­cán! - tette hozzá fejcsóválva. - Én negyvenkét évet dolgoztam, hetvenezer forint a nyugdíjam, de akkor sem jönnék ide, ha hú­szadika után már kenyérre sem futná. Monológja alatt nagyjából po­rig égtem, ráadásul a szónokla­tot ingyen kellett végighallgat­nom, ugyanis a mama megma­radt az erkölcsi támogatásnál.- Cigire bezzeg futja! - kez­dődött a következő átnevelő- beszéd, amikor némi lélekápo- lás végett rászántam magam a dohányzásra. Egy újabb nyug­díjas küllemű asz- szonyság oktatott fennhangon - a fe­ne sem gondolta volna, hogy a nyá­ron oly szabados siófoki világ télen ennyire erkölcsössé válik... Kezdtem úgy érezni magam, mintha szégyenfára kötöttek volna, s növekvő rosszérzése­met a szórványosan a dobozba hulló pénzdarabok sem emel­ték. Amúgy is gyenge órabérért égtem ronggyá; bár egy gyors- étkezdés kvázirobotnál azért még így is jobban kerestem, s azt a dög olajszagot sem kellett szívnom. Inkább csak a fogamat. Fő­ként, amikor - ahogyan jelezték a jelentős helyismerettel rendel­kező siófoki kollégák - feltűnt két rendőr. Szerencsémre lera­gadtak a konkurenciánál: a nagyáruház előtt kéregető-kár- tyavető öregasszonyt küldték el, aztán fázósan továbbálltak. Jött helyettük egy szakadt harmin­cas barna képű egyén, s vele a nap legnyomasztóbb pillanata. Megállt előttem, lassan végigol­vasta a táblára írt szöveget - Ételre gyűjtök! Lakásra, autóra! Családra! Segítsen bármelyik­ben (nem túl acélos, de ennyire futotta...)-, majd előkotorta viseletes brifkóját. Két gyűrött kétszázas lapult benne, az egyiket kivette és szó nélkül felém nyújtotta. Szerettem volna elsüllyedni... Persze senki sem mondta, hogy a koldulás diadalmenet, ám egyre nehezebben esett fa­arccal ácsorogni a dermesztő hidegben. Az emberek jöttek- mentek, néhányan szánakozva, jóval többen ellenségesen mé­regettek, s azt hiszem, sohasem felejtem el két tinilány lesajnáló pillantásait.- Látod, Vera, ezért kell ta­nulni, hogy ne járj úgy, mint a bácsi! - döngölt a földbe egy ál­talános iskolás kislány anyuká­ja. - Ha rossz jegyeket hozol, neked is kéregetned kell! Ezt akarod? A választ már nem sikerült elkapnom, ugyanis nagyjából azonos időben leidiótáztak. Két serdülő kölyök ol­vasgatta felirato­mat, s szűrték le velős következteté­süket. Aztán tettek még néhány becsü­letsértő megjegy­zést, amitől gyűlni kezdtek a pofonok a kezemben. Persze benne is maradtak: aki kiáll az utcára kéregetni, nem önérze- teskedhet - nincsen koldusope­ra fals felhangok nélkül... Le­nyeltem a sértéseket, s próbál­tam kitalálni, mennyi lehet még hátra a bevállalt két órá­ból. Ki fogom bírni! Szergejre gondoltam. Vagyok én is olyan fasza gyerek... ■ Egyik pillanat­ról a másikra a társadalom kitaszítottjává váltam. ■ Bebizonyoso­dott: aki kiáll koldulni az ut­cára, nem ön- érzeteskedhet. Sötét van újra A GUBA SÁNDOR UTCÁBAN élők nevében kapott szer­kesztőségünk ismét egy le­velet. Olvasónk azt írja, hogy másfél hónap után végre megjavították a köz- világítást az utcájukban. Az örömük azonban csak né­hány napig tartott, mert is­mét sötétbe borult az utca. Olvasónk szerint gyakori az utcában ez a probléma. Azt kérdezi, hogy most megint hónapokat kell várni? HARTNER RUDOLF, a várOS­gondnokság vezetője el­mondta, hogy a Guba Sán­dor utcában lakók panasza jogos. Ismételten bejelentet­ték az E.on-nál a meghibá­sodást A jogszabály és a két cég közötti szerződés ér­telmében a szolgáltatónak nyolc napon belül kell a hi­bát megszüntetni. Az E.on kábelhibára hivatkozik, mi­vel nem egy-két oszlopról van szó. Ezért a városgond­nokság minél előbbi és vég­re tartós javítást kért. Ki takarít és ki ellenőriz? kaposvári olvasónk kér­dezte Hartner Rudolftól, a városgondnokság vezetőjé­től: milyen cég végzi a város takarítását és ki ellenőrzi azt? Olvasónk elégedetlen a város tisztaságával, szerinte sok az eldobált szemét. A VÁROSGONDNOKSÁGTÓL azt a választ kaptuk: a megye- székhely tisztaságáért több cég is felelős. Az útburkola­tokat különböző gépekkel a városgazdálkodási zrt tart­ja rendben, a szegélyeken kívüli területeket, a parko­kat, zöld területeket kivéve a városközpontot szerződés­ben meghatározott feltéte­lek szerint négy vállalkozás. A városközpont rendben tartása pedig naponta kézi takarítással közmunkások feladata. Az egészet a város- gondnokság ellenőrzi. Egészség hét az oviban Az egészség érték, amelyért napról napra tenni kell valamit! Ezt nagyon komolyan gondolják a kaposvári Temesvár utcai óvodában, ahol Egészség hetet tartanak. A kisgyermekek többek kö^tt ellátogatnak a piacra, gyümölcsöt pucolnak és étlapot készítenek. »* « mámám -aflgflfea& mmmmm OLVASÓI ÜZENETEK ■■■■ SMS: 2Q/»ftS.9444 %▼ VANDÁLOK Sok tabi lakos tudja, ki­ről van szó, és elítéli őt. Az a baj, hogy név nélkül beszélünk róla, mert a törvény ilyen. Sajnos azok sem tudnak tenni ellene sokat, akiknek ez a feladatuk, dolguk. De ha tesznek valamit, a büntetés ele­nyésző a kár értékéhez viszonyítva. Utána pedig folyik tovább a vanda­lizmus, mert a büntetésnek nincs visszatartó ereje. Sövényes ÜZENET Üzenjük a kaposvári Hon­véd utca 20/B-ben lakásfelújítást végző lakónak, vigye el a Nemzetőr sor 8-9. lépcsőház konténerébe bepakolt építési törmelék útköz­ben kiszóródott kupacát a Nemzet­őr sor 9. előtti játszótérről! Legkö­zelebb pedig a saját lakótársait ör­vendeztesse meg a szemetével! * | Egy zenésznek! A családok tűrés­határa véges! Máról holnapra élni nem leányálom, hát még a téli tü­zelő, a gyerek iskolája stb. Turkáló­ból öltözni, feltéve, ha futja rá, de ne adj’ isten, hogy cipőre vagy ka­bátra kelljen, mert akkor már borul minden. Nem futja a cukorgyógy­szerre, a vérnyomáscsökkentőre, vizitdíjra, amire szükség lenne eb­ben a derűs, nyugalmas világban. Itt van már a Kánaán, csak hülyék vagyunk, mert nem tudjuk beosz­tani a hatalmas nyugdíjunkat, mi­nimálbérünket! Hol is az a tűrésha­tár? B. B. KÉPVISELŐK A képviselők jövedel­ménél miért csak Lamperth és Kolber esetében említik meg a „más funkcióból származó" pénze­ket? Móring és Szászfalvi polgár- mesterek is komoly pénzt keresnek, mivel jövedelmük millió felett van. Az igazsághoz ez is hozzátartozik! (Nem említettük meg, csak utaltunk rá, hogy érthető legyen, miért nem kapnak költség- és szállásköltség­térítést. - A szerk.) POLITIKA Kedves Előfizető! Az alkotó ellenzék szabványrizsáján kívül van valami önálló gondolata? Ne hivat­kozzon Arany Jánosra, olyan messze van Öntől! Ja! És ne tegezzen, nem vagyunk bemutatva egymásnak! Csoknyai * Várom, mikor jön meg az esze a magyar embereknek, és vált­ják le ötvenéves uralmukról a kom­munistákat, mert a harácsolásukkal nagyon elszálltak! KÖZLEKEDÉS Balatonbogláron a vasútállomás előtt sötétben, botor­kálva lehet csak közlekedni. Miért nem javítják meg? Putyi * A Se- gesd-Kutas közötti útfelújításának érdekessége, hogy csak Segesdtől a Hertelendy-kastélyig készült el, utána tovább lehet döcögni a régin. 7541 KUTYA Fekete István műveinek nagy kedvelője vagyok. A kutyája valóban PUMI volt. Zsuzsa KOCCANÁS Köszönet annak, aki a marcali OTP-parkolóban meghúzta autójával autóm oldalát, majd dol­ga végeztével távozott. Vannak ge­rinctelen emberek! Vállalhatta vol­na a felelősséget! Kné DOPPING Kovács Ágit most meg­hurcolja a sok bukfejes, mint egy bűnözőt. Hol vannak ők dicsőség dolgában Ágitól? Huan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents