Somogyi Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-30 / Vasárnapi Somogyi Hirlap, 39. szám

2007. SZEPTEMBER 30., VASÁRNAP 7 INTERJÚ wmi m mm ombudsman A tüntetések újraszabályozását sürgeti az új ombudsman, aki szerint a gyülekezési jogról szóló törvény elavult, a rendőrség pedig tavaly nem volt képes kezelni a feladatot. „AZ ELNYOMÓ SZEREPEK TOVÁBB É1NEK” Szabó Máté, az állampol­gári jogok új országgyűlé­si biztosa szerint a mosta­ni gazdasági-szociális át­alakulás már a polgárjo­gokat is sértheti. Takács Zoltán - Újvári Miklós- Ön jobb- vagy baloldali?- Nekem nehéz saját politikai irányultságot kialakítani. Nem azért, mert hétfőn ombudsman- ná választottak, hanem mert ed­digi munkám során, amikor jobb- és baloldali szervezetek­kel egyaránt foglalkoztam kuta­tóként, arra a következtetésre jutottam, hogy mindkettőre és a köztük lévő együttműködésre is szükség van. Mindkettőben van fontos, és mindkettő ad valamit a világ normális működéséhez. A demokrácia pedig a két oldal együttműködését követeli meg, ami most hiányzik Magyaror­szágon.- Ön megválasztásakor legfon­tosabb feladatként jelölte ki a gyülekezési jog megváltoztatá­sát. Miért?- Ezt mint ötletet dobtam be. Olyan változásokra volna szük­ség, amelyek kezelhetővé teszik a rendőrség számára a tüntetése­ket, azok különböző típusait. A jelenlegi szabályozás az 1990-es évek elejének feltételezéseiből indul ki. A most kialakult tünte­tési kultúrát akkor még nem lát­hatták. Léteznek nagy és köze­pes létszámú spontán gyüleke­zések, vannak gépjárműves blo­kádok, ültakozás és ellentiltako­zás egy helyen, ráadásul agresz- szív hangulatban. Olyan szabá­lyozás kell, amely differenciál, és világossá teszi ezeknek a gyüle­kezéseknek a jellegét. ,A terror elleni háború miatt az állampolgári jogok visszaszorulása zajlik. Az egész szabad világ csapdában van.- Sólyom László mostani be­szédében bírálta a rendőrsé­get a tavalyi zavargásokkal kapcsolatban. Ön hogyan látja a rendőrök akkori szerepét?- A rendőrök akkori akciója egy meglehetősen nagy és hirte­len kihívásra adott válasz volt. A rendszerváltástól 2002-ig, le­számítva a taxisblokádot és egy radikálisabb agrártüntetést, a rendőrség úgy érezte, hogy kezé­ben és zsebében tartja a tüntető­ket. Magabiztosan viselkedett. Amikor 2002-ben, majd 2006- ban az erőszakos tüntetők meg­jelentek, nagyfokú elbizonytala­nodás történt. 2006-ban a bel­ügyminiszter nem volt képes önállóan eljárni, és nagymérték­ben a politikai vezetés reakciói­ra hagyatkozott. Amikor az ke­ményebb fellépést sürgetett, ez be is következett. De a jogi garan­ciákat komoly sérelem érte. A köztársasági elnök úr egyéb­ként az utólagos adatkiadás aka­dozását kifogásolta.- Ön ki akarja vizsgálni a tit­kosszolgálatok akkori szere­pét is. Mire terjed ki majd ez a vizsgálat?- Sok törvényi korlát van ugyan, de vizsgálódhatok, igaz, nem korlátlanul. De arra figyel­meztettek, hogy akármilyen eredményre is jutok, egyáltalán ne számítsak arra, hogy a jelen­tésemet nyilvánossá tehetem.- Általában nézve mi Magyar- országon mennyire vagyunk kiszolgáltatva a titkosszolgá­latoknak?- Konkrétan nagyon nehéz er­re válaszolni, mert a kérdéskör igen széles. A 2001. szeptembe­ri terrortámadások után, a ter­ror elleni háború miatt az állam- polgári jogok visszaszorulása zajlik. Nemcsak az Egyesült Ál­lamok, hanem az egész szabad világ csapdában van. A gyakor­latot nemcsak a sajtóban vagy a civil szférában, hanem például a belügyi szerveken belül is sok kritika éri idehaza is, külföldön is, de a tendencia mégis látható. A meglévő garanciák egyre gyengülnek. Ez kihat a tünteté­sek és gyülekezések kezelésére is. A tendencia nálunk is érez­hető, ráadásul itt találkozik a hosszú kommunista hagyo­mánnyal, a rendőrség korábbi elnyomó szerepének egyfajta to­vábbélésével. De az, hogy sok stabil demokráciában ez a ten­dencia, az még nem ment fel minket idehaza.- Ön az emberek szociális jogaiért is küzdeni akar. Ho­gyan? A tavalyi ombudsmani jelentésben az olvasható, hogy az emberek gyakran csak vég­ső kétségbeesésükben fordul­nak ide egy kis segélyért.- Újraelosztó funkciója nincs az ombudsmani hivatalnak, de a polgárjogokat ért visszásság fel­tárásában segíthet. A jelenleg Magyarországon zajló folyama­tok a többség számára is negatív hatásokat eredményez. Nyilván­való, hogy akik hendikeppel in­dulnak, azoknak a mostani vál­tozásokat átélni még nehezebb. Gondolok itt mindazokra, akik­nek eredendő, induló állapotuk­ban veszélyben vannak a jogaik. A rokkantaktól a vakokon át a nőkig, melegekig, a kistelepülé­seken élőkig széles lehet ez a ka­tegória. Az egészséghez, környe­zethez, munkához való jog léte­zik, ugyanakkor alkotmányos alapérték a szociális piacgazda­ság is. Az egyének életminőségé­nek romlása nem feltétlenül je­lenti azt, hogy sérülnek az embe­ri jogai. De a szociális problémák tömegessé válhatnak.- A melegeket említette. Az SZDSZ most arra kérte önt, hogy álljon ki a melegek há­zassága mellett. Mit tesz?- A probléma Európában rég­óta napirenden van, és sokféle megoldás látható. A nagy katoli­kus országok e tekintetben vi­szonylag zártabbak, a protestáns jóléti demokráciák toleránsab- bak, és vannak kombinációk is. A házasság vagy akár az örökbe­adás, örökbefogadás ügyében Magyarország még nem lépett, de holnap, azt hiszem, lépnie kell. Én változásra számítok, de nem biztos, hogy rögtön házas­ságról beszélhetünk majd.- Azt írta egy tudományos ér­tekezésben, hogy a civil szer­vezetek megjelenése azt jelzi, hol fáj a társadalom teste. Most hol van fájdalom?- Mindenképpen a gazdasági­szociális átalakulás konfliktu­sait említeném, de ezek nem ge­nerálnak civil mozgalmakat. Azokhoz ugyanis szabad idő és pénz is kellene. Emiatt erőseb­bek a középosztálybelieket meg­mozgató zöldmozgalmak vagy a melegjogi szerveződések pél­dául. A jobboldali civil szervező­dések "pedig inkább a legna­gyobb ellenzéki párt környékén alakulnak meg, inkább félpoliti­kainak nevezhetjük őket. Á Ma­gyar Gárda is sok problémát je­lez, a tekintélyvesztést, az alap­vető bizalmatlanságot a politikai intézmények felé, és az igényt egy ellenhatalomra. Szabó Máté 1956.június 13-án született Budapesten. 1980-ban szerezte diplomáját az ELTE Állom­ás Jogtudományi Karán. 1984-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának politológia csoportjánál, illetve tanszékén tudományos munkatárs, 1987- től főmunkatárs. 1988- ban Erdei Ferenc-díjat kapott. 1990-től egyetemi docens, 1995 óta egyetemi tanár. tagja a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Szakbizottságának. nős, két gyermeke van. hobbija az úszás, a kerék­pár és mindenfele kultúra. Népesedés: egyre gyorsabban leszünk egyre kevesebben demográfus A fiatalok elnapolják a gyermekvállalást, mert nincs biztos állásuk, lakásuk, törékeny a párkapcsolatuk Egész Európában lassult a né­pességgyarapodás, de Magyar- országon ennél is rosszabb a helyzet. Az első hét hónapban mintegy 1550 újszülöttel (2,7 százalékkal) kevesebb gyermek jött világra, mint egy évvel ko­rábban - közölte a Központ; Sta­tisztikai Hivatal. A KSH Népes­ségtudományi Kutatóintézeté­nek igazgatója, Spéder Zsolt de­mográfus úgy látja, ennek oka a bizonytalanság és a párkapcsola­tok törékenysége.- Minden előrejelzés azt mu­tatta, hogy 1995 után a termé­keny korba érkező, nagy lét­számú korosztály miatt babyboom várható, ehelyett ekkor esett százezer alá a szü­letések száma. Miért?- 1990-hez képest harminc­ezerrel kevesebb gyermek szü­letik évente, holott akkor alacso­nyabb volt a szülőképes korban lévő nők száma, mint ma. Ennek egyik oka - ami ma már közhely -, hogy az első gyermek vállalá­sának időpontja évekkel később­re tolódott, ma a legtöbb nő a hú­szas évei végén vállalja első gyer­mekét. Míg egy évtizede 30 éves korukban csupán a nők 10-12 százaléka maradt gyermektelen, ma a harmincadik születésnap­jukat betöltött nők negyedének nincs gyermeke. A népességfo­gyás lassításához az is szüksé­ges, hogy a második, harmadik „Második gyerekre nem marad idő” gyermek vállalására maradjon idő. Harmincéves kor után sokan már nem is vállalnak kisbabát.- Mi az oka a halogatásnak?- A bizonytalanság. A fiatalok elsősorban azzal indokolják a gyermekvállalás elnapolását, hogy nincs biztos állásuk, laká­suk, félnek, ha szülési szabad­ságra mennek, később nem tud­nak visszatérni a munkaerő- piacra. A főiskolai, egyetemi évek átlagosan négy évvel tolják ki a gyermekvállalás idejét. Más­részt a párkapcsolatok is töréke­nyebbé váltak.- Mekkora a nők vágyai és a realitás közötti különbség?- Szakadéknyi. A nők átlago­san 2,1 gyermeket szeretnének, holott már lassan egy évtizede 1,3 az átlagos gyermekszám csa­ládonként.- A munkaerőpiac hogyan be­folyásolja a gyermekvállalást?- A régióban nálunk a legala­csonyabb a részmunkaidős fog­lalkoztatás, holott ez nagyon kedvező lenne a kismamáknak. Pedig lojálisabb lehet egy cég­hez egy kétgyermekes család­anya, mint egy látszólag éjjel­nappal dolgoztatható szingli, aki lehet, hogy az első jobb állás- ajánlat hallatán felmond. A köz­szférában sem jelenik meg a ru­galmasság.- A családpolitika befolyásol­hatja a gyermekvállalást?- Bizonyos mértékben igen. A politikai viták kereszttüzében álló családpolitika gyakran vál­tozott, amit az érintettek a kiszá­míthatatlanság jelének tartot­tak. Az ember pedig gyereket nem egy kormányzati ciklusra vállal. Ma szerencsére kevesebb a vita. Kedvező lenne, ha a kiszá­míthatóság megmaradna.- Mennyi gyermekszülés len­ne elegendő a népességfogyás megállításához?- Átlagosan 2,05 gyermeket kellene vállalniuk a családok­nak, a jelenleginél 60 százalék­kal többet. ■ Bánky Bea

Next

/
Thumbnails
Contents