Somogyi Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-22 / 222. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. SZEPTEMBER 22., SZOMBAT 5 MEGYEI KORKÉP Ok nélkül nem vernek meg senkit bedegkér A lakosok fele jogosnak érzi a fenyítést, mások védik a vezetőket Nem mindennapos eset, hogy egy település jegy­zőjét és polgármesterét néhány nap különbség­gel tettleg bántalmazzák. Mint az a Tab melletti Bedegkéren történt. Vas András Keressük a polgármesteri hiva­talt, ám hiába figyelünk, nem lel­jük a falu központját, pedig már feltűnik a település végét jelző tábla. Megszólítunk hát egy ar­ra kerekező férfit, aki integet to­vább, jó irányba megyünk, csak éppen a következő Bedegkért ke­ressük. Megnyugszunk, egy­részt mégsem kóboroltunk hiá­ba, másfelől nem is akart ne­künk ugrani senki. A Tab mellet­ti zsákfalu ugyanis mostanában leginkább verekedő lakosairól lett ismert: alig néhány nap le­forgása alatt - különböző okok­ból - tettleg bántalmazták a pol­gármestert és a jegyzőt is.- Jó kis polgármester az ilyen... - mondja egy tarisznyás férfi néhány perc múlva a köz­pontban, szemben a községhá­zával, éppen a kocsma előtt. Szavait nyomatékosítandó pök egy hegyeset, majd a mellette álló férfire mutat. Az afférral kapcsolatban nála autentiku- sabb forrást aligha találnának, miatta tört ki a balhé. Kurdi Zoltán Ferenc egyetér­tőén bólogat, majd elmeséli a fa­lu vezetője megfenyítésének történetét. A sztori sokban ha­sonlít a polgármester által el­mondottakhoz, persze ez eset­ben éppen a falufő a hunyó.- Tartoztam neki ötezer fo­rinttal - ismeri el Kurdi Zoltán Ferenc -, ám nem tudtam meg­adni. Erre szólt, hogy másnap jelentkezzem nála közmunká­ra. Csakhogy nekem van mun­kám, s a főnököm nem értette, miért is én kellek a falunak. Rá­adásul reggel nyolcra hívott, az­tán tizenegyig itt álltam a hiva­tal előtt, ki sem nézett rám. A testi fenyítést azonban nem Kurdi Zoltán Ferenc porciózta ki a falu vezetőjének, hanem a főnöke, Németh István.- A polgármester este felhív­ta Istvánt, hogy másnap ne en­gedje dolgozni Kurdi Zolit - ma­gyarázza a vállalkozó élettársa, Csizmadia Krisztina. - Először Kurdi Zoltán Ferenc (jobbról) esete miatt fenyítette meg a vállalkozó a település polgármesterét. A telefonjában több árulkodó fotót őriz az első emberről csak kérte, aztán már fenyege­tőzött. István pedig bement másnap a hivatalba, és számon kérte rajta a hangnemet. Ám a híresztelésekkel ellentétben nem ütötte meg, csak nekilök­te a falnak.- Hazudnak ezek mindket­ten, a jegyző és a polgármes­ter is - veti közbe Mikovics Károly. - Rongy emberek. Le­nézik a szegényeket, csak a saját hasznuk érdekli őket. Aztán sírnak, ha egyszer vala­ki megelégeli a szemétkedése­iket és elégtételt vesz. Felvetjük, nem feltétlenül az erőszak a megoldás egy problé­mára, ám a férfi szerint ezúttal nem volt más lehetőség. A töb­biek bólogatnak.- Az asszony teljesen kiké­szülve jött haza a jegyzőtől, hogy megalázták, s úgy beszél­tek vele, mint egy kutyával - mondja Orsós János. - Egy pa­pírt akart aláíratni, ami kell az anyasági segélyhez, de a jegy­ző nem engedte lepecsételni, sőt, majdhogynem a szájába gyűrte a papírt. Orsós János az eset halla­tán bement a hivatalba és...- Nem ütöttem meg, csak meglöktem - halljuk ma már másodszor. - De nem kell ezen csodálkozni, már korábban is megjárta ez az ember. Azt mondják, az előző helyéről azért kellett eljönnie, mert a falubeliek elkergették. Ők nem tűrték a sok jogsértést, basáskodást, összefogtak. Itt viszont nagy a széthúzás. Akik segélyt kapnak, nem mernek szólni, hátha elveszik tőlük, a többiek meg hiába há­borodnak, nem történik sem­mi. És persze támogatást is mindig ugyanaz a kör kap.- Nekem még akkor sem adtak - hergeli fel magát ismét pillanatok alatt Mikovics Ká­roly -, amikor beszakadt a fe­Sokan elégedetlenek a jelenlegi vezetőkkel neki tudom, megvertéke vagy csak lökdösték őket - szól utá­nunk egy férfi, ügyelve rá, hogy más helybéli ne hall­hassa. - De beszédes, hogy a választásokon a polgármester egyedüli jelölt volt, s kevesebb, mint a falu fele szavazott rá. Amúgy nem rossz ember, csak nem vezetőnek való. Füvet nyír, fát fűrészel, elüldögél a kocsmában. Csak éppen a hi­vatalban nincs. Ott a jegyző az úr, aki pedig tényleg minősít­hetetlenül beszél az emberek­kel. Úgy látszik, valaki most rúunt erre... Orsós János szerint az ő feleségé­vel is durván beszélt a jegyző jem, mert hátulról fejbe dobtak egy gyerekbiciklivel... Egy pillanatra megáll az idő, emésztjük a hallottakat, majd búcsúzunk. A kocsmában pró­bálkozunk tovább, ahol négy­fős társaság iszogat csendesen beszélgetve. A téma hallatán azonban mindenki a sörébe burkolózik.- Azé’ nincs mindennap bu­nyó - jegyzi meg csendesen egyikük, mire a szomszéd alig láthatóan rábólint: - Ok nélkül nem vernek meg senkit... Ezután viszont már csak a fociról, a keddi Bajnokok Ligá­ja meccsről hajlandóak érte­kezni, így továbbállunk az or­vosi rendelőbe.- A jó szívük miatt verték meg mindkettőt - fakad ki egy néni, aki könyörög, le ne írjuk a nevét, mert őt is elkalapálják. - Erőszakos banda, rettegés­ben tartják a falut. Nincs elég eszük, így erővel szereznek ér­vényt az akaratuknak. A fiú tar­tozott a polgármesternek, aki le akarta dolgoztatni vele. Körbeértünk, ezt a részt már hallottuk... JEGYZET Tényleg elég volt mit csináltatok? Mivé tet­tétek ezt az országot? Kelet- Európa rendszerváltáskori legjobb gazdaságát! Féle­lembe és reménytelenség­be taszítottatok bennün­ket. Bajok tömegét zúdítot­tátok ránk. Nincs pénz a számlák kifizetésére, a gyerek iskoláztatására, a normális életre. Bennete­ket ez alig érdekel. Ti még mindig és újra egymással vagytok elfoglalva! zsidóztok és magyargár- dáztok. Nagygyűléseiteken megtűritek az árpádsávos zászlók alatt vonulókat és börtönbe záratnátok az árpádsávosokat. Hagyjátok, hogy félhülyék teledumál­ják a médiát, szétverjék a televíziót, harckocsival grasszáljanak Budapest szí­vében. Takargatjátok a rendőri túlkapásokat és el­nézitek a rendőrség szétve­rését. Gyűlölitek politikai ellenfeleiteket, és a legszí­vesebben pofán vágnátok a másikat. Közös erővel el­tussoltok korrupciókat, és elnézitek, hogy vérlázító ítéletek szülessenek. Pénzt csúsztattok saját emberei­tek vállalkozásainak vagy alapítványainak, hogy le­gyen miből visszacsúsztat­niuk nektek és a pártjaitok­nak. Bojkottáljátok a parla­menti munkát. Bármit java­sol az ellenzék, leszavazzá­tok, és bármit javasol a kor­mánypárt, leszavazzátok. Férfias dolognak tartjátok, hogy bornírt állatok levizel­jék az első magyar köztár­saság elnökének szobrát, és elnézitek, hogy legszebb emlékműveinket megbecs telenítsék. Hazudtok reg­geltől estig, és azt hazudjá- tok, hogy ti soha nem ha­zudtatok. Azt kiabáljátok, elég volt, és azt kiabálják nektek, hogy elég volt. Mégis folytatjátok tovább, és ők is folytatják tovább. PEDIG TÉNYLEG elég Volt! Szálljatok magatokba! Darvas Iván emlékkönyv Keleti Éva művészi felvételeivel könyvsorozat A magyar művészvilág elhunyt nagyjainak állít emléket az albumokkal a nemzeti hírügynökség Film, Színház, Muzsika címmel új könyvsorozatot indított a Ma­gyar Távirati Iroda. A nemzeti hírügynökség kiadványa a ma­gyar művészvilág egykor élt nagyjainak kíván emléket állíta­ni. Az első album Darvas Iván alakját, a magyar színháztörté- nelem egyik legjelentősebb mű­vészének pályáját idézi fel ké­pekkel és visszaemlékezésekkel. A 128 oldalas kötetben sze­replő felvételeket Keleti Éva, a magyar színházi világ képi kró­nikása válogatta a hírügynök­ség több mint 13 millió fotót tar­talmazó archívumából. Az al­bumban szereplő képeknek kö- i fele a szerkesztő fotográfus mtása. A színész-zseninek emléket állító kiadvány a Vígszínházzal együttműködésben készült, ami nem véleüen, hiszen Dar­vas Iván e teátrumban töltött húsz évet, és a Vígszínházban jutott pályafutása csúcsára. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett művész emlékére ki­adott albumban „az átszelle­mült arcú” színészről megemlé­kezik Kertész Imre Nobel-díjas író, aki saját, két diktatúrát megélt életével rokonítja Dar­vas Iván sorsát: „... nem a szen­vedésről kell itt elsősorban be­szélni, hanem az örömről, hogy az ember végül is megtehette, amit tett. Hogy jóvátehetetlen életét végül mégiscsak átruház­A Nemzet Színésze darvas jván 1925-ben szüle­tett, 1946-ban végzett a Szín- művészeti Akadémián. Az 1956-os forradalomban ját­szott szerepéért két év börtön­re ítélték, szabadulása után csak segédmunkásként dol­gozhatott Kisebb színházak után került a Vígszínházba (1965-1985), alakításai közül kiemelkedett az Egy őrült nap­lója Popriscsinje. Kossuth-díjat (1978, 1998), Jászai Mari-dí­jat (1955-1967), Nemzet Színé­sze (2000) címet kapott. Júni­us 3-án hunyt el, 82 évesen. Darvas Ivánról 1957 februárjában készült felvétel a budai hegyekben háttá szerepeire, figuráira, akikben feloldódott és megnyi­latkozott. A művészet segítette, amelyre persze előbb rá kellett bukkannia. Könyvekben, zené­ben, festményeken, színpadon. Azután önmagában. Előbá­nyászni az alvó rétegek alól. Micsoda szenvedés volt! És mi­csoda öröm volt.” A másik emlékező, Lukács Sándor színművész Összegyűj­tött pillanatok című írásában az egyik leglelküsmeretesebb pá­lyatársként említi Darvas Ivánt, akit „...jellegzetes arcéle és hang­hordozása, a lényéből fakadó in­tellektus és elegancia a minden­kori magyar színészet különle­ges személyiségévé tette”. A sok fotót és adatokban gaz­dag szöveget tartalmazó kiad­vány végén a művész életrajza, szerepeinek, illetve rendezése­inek listája olvasható. A kötetben többek között he­lyet kapott a Liliomfi című film 1954-es fogatásának egy mo­mentuma, s az albumba került az ötvenhatos „bűne” miatti le­tartóztatása előtt néhány nap­pal, 1957 februárjában készült kép is. Teljes sorozat szerepel az Egy őrült naplója című elő­adáson készített fotókból, egy- egy felvétel a Macska a forró tetőn, valamint a Vörös posta­kocsi című előadásokból, illet­ve képek a Szerelem című film forgatásáról. ■ Árpási Zoltán i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents