Somogyi Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-01 / 204. szám
ívi üj vj i üj i j\unn.ri r SOMOGYI HÍRLAP - 2007. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT Retro a balatoni éjszakában disco Márián huszonöt év alatt nem ajánlott a belépés Kálmáncsehi Sánta Márton református, testvére katolikus püspök volt Történelmi találkozó helyszíne volt Kálmáncsa, az ősi Kálmán- chey család szétszóródott tagjai jöttek haza. E jeles alkalmon a közösségi ház Kálmáncsehi Sánta Márton nevét vette fel, az épület falán pedig emléktáblát avattak. A gyulafehérvári kanonokból reformátorrá lett Márton doktor munkásságát méltatva Gellén Márton, a budapesti Századvég Közigazgatási Akadémia igazgatója kiemelte: bejárva az országot, hirdette a bűnbánat és a megtérés fontosságát. Elmondta azt is, hogy tavaly sikerült kapcsolatba lépniük a községgel, a család ősi fészkével. - Katolikus, református egyházi elöljárók, kis és nagy emberek egyaránt éltek és élnek ma is közöttünk - tette hozzá. - Mi azonban mindig azt keressük, ami összeköt bennünket, ez pedig a szeretet. Debrecenben és Székesfehérváron szobor hirdeti Kálmáncsehi Sánta Márton református és Kálmáncsehi Domonkos katolikus püspök munkásságának jelentőségét. ■ Debrecenből, Újfehértóról és Németországból harmincöt leszármazott érkezett.- Úgy gondoltuk, hogy a családunk nevét adó településen fekete, arcképes márványtáblát állíttattunk, mely Fekete László János debreceni grafikusművész tervei alapján készült - tudtuk meg Kálmán- czhey Csabától, a Kálmáncsehi Sánta Márton Emlékalapítvány kuratóriumának elnökétől. A közösségi ház falán helyezték el, Dérer Zsolt Attila helybeli, Jenei Zoltán debreceni református lelkész és Kóré Mihály szuloki plébános áldotta meg. Fontosak a gyökerek Felelősség, kötelesség, elkötelezettség - ezek visszatérő gondolatok voltak Nagy Józsefné polgármester köszöntőjében is.- Együtt éltük át az örömöket, a közös történelmet - mondta az egybegyűlteknek. - Gyökerek nélkül nincs kötődés, nincs értéke az emberi kapcsolatoknak. A történelem itt, ezen a helyen kapcsolódik össze, m gamos a. A retrodiszkóban mindenki legalább húsz évet fiatalodik. Erről gondoskodnak a hetvenes-nyolcvanas évek elfeledettnek hitt nagy slágerei A tegnap slágerei ma. A hetvenes-nyolcvanas évek diszkózenéjére hullámzik a Balaton. Vigmond E. - Márton L.- Tényleg nincsenek tinik? - hangzott a kérdés, mielőtt a negyven év körüli pár jegyet váltott volna a balatonmáriai retro- discóba. - így igaz, huszonöt év alattiak nem jöhetnek be - válaszolt Wágner István tulajdonos. Indoklásként elmondta: jellemzően a harminc-negyvenévesek nosztalgiáznak, de az idősebbek körében is népszerű a retro- diszkó. Még a hetvenéves nagypapa is táncra perdült a parketten. Újra fiatalnak érzik magukat, s örülnek, hogy senki nem köszön rájuk csókolommal. Amanda Lear, a Neoton Família, a Modern Talking vagy az ABBA igazi csípőmozgatós ritmusai nemcsak a nosztalgiázáshoz, de a bulizáshoz is zseniálisan megfelelnek. - A ‘80-as években elég sokat diszkóztam - tette hozzá Wágner István. - Nem volt nehéz a slágereket összeválogatni és a berendezést hozzáalakítani.- Ez volt a kedvenc számom - pattant fel az egyik asztalnál ülő társaság hölgytagja, a Boney M Rivers of Babylon zenéjét meghallva. Partnerét maga után húzva tört magának utat a táncolok között. A csapat többi tagja pedig megtárgyalta: végre rájuk is gondoltak. Nem mindenki vevő a modern zenére. Itt elengedhetik magukat, s nem kell attól tartani, hogy a fiatalok összevihognak a hátuk mögött. Aztán sztorik következtek a diszkóban fellángolt szerelmekről, az akkori divatról. A Dzsingisz Kán Rasputin-szá- ma újabb párt állított fel az asztaltól. A többiek sem akartak lemaradni, és csatlakoztak a tán- colókhoz, igaz, a terembe már nem fértek be, de a terasz is megfelelt számukra. Néhány dolog azonban a retrodiszkóban sem változott: az árnyékba bújó csókolózó párok Diszkóhajók a Balatonon s a szingliként érkezők, akik fürkésző szemekkel pásztázták a kínálatot: kit lehetne táncba vinni. Hajnali öt órakor ment el az utolsó vendég. Itt nem meglepő, hogy a mosdóban egyetlenegy rágógumi sincs felragasztva, a fotelek nincsenek kiégetve és cigarettacsikkek sem hevernek sehol a földön. A SIÓFOKI, FÖLDVÁRI, BOGLÁR! ÉS FONYŐDI KIKÖTŐBŐL futottak ki a szezonban retroze- nét játszó diszkóhajók. - Egyre nagyobb az érdeklődés a ‘70-80-as évek slágereire. A retronapokon volt, amikor 300-an is táncoltak, míg a mai zenét játszó hajókon 20-30-an voltak - mondta Papp Tamás DJ, aki három hajón is nyomta a valamikori nagy slágereket. - Nemcsak az idősebbek kedvelték, a tizenévesek is megőrültek a régi számokért. MIHALYFALVI LÁSZLÓ Mikszáth verse? MIKSZÁTH KÁLMÁN és PÓSa Lajos, akik valaha együtt jártak a rimaszombati gimnáziumba, Mikszáth negyvenéves írói jubileumán találkoztak. Nagyon megörültek egymásnak. A tiszteletet adó és ünnepi hangulatot teremtő pohárköszöntők közben feláll Pósa, és így szól: - Ugorgyunk! - azzal előhúz a zsebéből egy megsárgult papírlapot: - Kálmán, úgy is, mint Taxi! (Ez volt Mikszáth diákköri beceneve.) Ezt írtad nekem, még deák korunkban. És felolvas szépen skandálva egy verset: A mosolygó élet Távol legyen tőled, Minden jó, mi vagyon, Kerüljön, de nagyon, Kísérje léptedet A gyász emlékezet! A szívedben légyen Keserűség, szégyen! A résztvevők arcáról lehervadt az ünneplő mosoly. Mikszáth pedig - miközben félhangosan hajtogatta: Ez nem lehet! Én ezt nem írhattam! Nem lehettem ilyen lelketlen! - elkérte a papírt; és...felderült az arca: - Már emlékszem. Valóban én írtam! Te azonban elfeledtél valamit, ami ide van írva alulra: Vágd ketté, és tedd egymás mellé! Valójában, helyes sormetszetekkel, így szól az én versem: A mosolygó élet kísérje léptedet, Távol legyen tőled a gyász emlékezet! Minden jó, mi vagyon, a szívedben légyen, Kerüljön, de nagyon, keserűség, szégyen! Lehet, hogy Mikszáth írói pályája kezdetének nem is negyvenedik, hanem - a papírlap és a vers tanúsága szerint - ötvenedik jubileumát ünnepelték azon a napon? A kadarkút! Főnixben nemcsak az ízek jók, hanem az ár is étlapozó Az országút vándorait lenyűgözheti a babgulyás, s a pincérre várva nem jut idő megenni az összes diót Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Kadarkútnál az út egyik oldalán tó hasal, mellette autó parkol, melynek gazdája a forgalmat számlálja. Sokan járnak errefelé, bizonyára ezért nyitották meg az út másik oldalán a Főnix fogadót. A murvás parkoló tágas. A kerthelyiség asztalain tábla figyelmeztet, hogy rendelni és fizetni a pultnál kell. Az ajtón belépve egyszerűen berendezett, viszonylag kis térbe jutunk, melyet szarvas- és őzagancsok díszítenek. Beljebb azonban látszik egy tágasabb pince - ott étkezhetnek a dohányzó vendégek. Az étlap elejére ezt írták: „Főnix fogadó. Amikor nevet választottunk a fogadónak, arra gondoltunk, hogy mindig tudni kell megújulni, soha nem szabad belefásulni a vendéglátásba, mindig legyen kedvünk, erőnk, időnk odafigyelni, beszélgetni, törődni a vendégeinkkel.” Szép cél. Tény, a pincér gyorsan az asztalnál terem, de nem bőbeszédű, inkább egykedvűnek tűnik. De készséges és figyelmes, hiszen később észrevettük, hogy nem zavaróan, de azért szinte folyamatosan figyelte, mikor fogy el az utolsó kanál leves, az utolsó, villára tűzött hús, hogy azonnal elvigye az üres tányérokat. S gyorsan kapcsolatot teremtett az időközben betérőkkel is; jól érzékelhetően voltak közöttük törzsvendégek is. Az étlapon bőséges a választék, s a pincér azt mondja: természetesen akármelyiket kérhetjük, elkészítik. Ugyanakkor igazi különlegességet nem kínálnak. Nem könnyű a választás. Előttünk fából készített diótörő és egy tálkában csonthéjasok; no, gondoltuk, biztosan sokat kell majd várni a megrendelt ebédre. De félelmünk nem igazolódott be. Mindegyik levest forrón hozták elénk. A húslevesben ‘hál Istennek nem volt elázva a finommetélt, a tejfölös csiperkegomba is finomra sikerült, kár, hogy ebből csak csészényivel Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Egykedvű, de gyors KÖRNYEZET (1-10 pont): g* Egyszerű, de barátságos étel (1-20 pont): Finom és laktató kaptunk. A májgombóclevesbe mirelit került, de az éhséget elverni alkalmasnak bizonyult. A babgulyás azonban, hmmm... a babgulyás bizony fenségesen jó volt, kézcsók a szakácsnénak. Puhára sütötték roston a marhaszeletet, sajnos a pikáns mártásból erősen ki lehetett érezni a mustárt (bár biztosan akad, aki így szereti). Az Orly- módra (sörtésztába forgatják, ami olyan, mint a palacsinta, de szóda helyett sört adnak a liszthez) elkészített fogas remek; négy darabot hoztak elénk, de hamar elfogyott. Megkóstoltuk a kétszemélyes fatányérost is; a kakastaréjos cigánypecsenyét kissé zsírosnak találtuk, de nagyon kellemesen volt fokhagymázva, a Holstein szelet a tükörtojással ízletes, a rántott pulykamell és a sajtos csirke is finom, bár nem igazán különleges. A savanyúságként kért káposztasaláta friss és príma, ugyanúgy, mint az épp eléggé csípős ecetes almapaprika. Összegezve leírható: jó és bőséges volt az ebéd, érdemes kiruccanni ide akár Kaposvárról is. Pláne, hogy az érték-ár arány nagyon kedvező; csapolt Gösser- sörökkel és körte üdítőitalokkal együtt is tizenegyezer forintnál kevesebbet fizettünk. Azért az étlap elejét olvasgathatná a Főnix személyzete is... A f I 1 ‘t
