Somogyi Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-16 / Vasárnapi Somogyi Hirlap, 37. szám
2007. SZEPTEMBER 16., VASÁRNAP SZTORI 9 Az a legnehezebb, ha kisgyerek a sérült mentők Másfél milliárdos hiány miatt rendeltek el létszámstopot, pedig száz ember kellene még Létszámstopot rendelt el az egészségügyi miniszter az Országos Mentőszolgálatnál, amely másfél milliárdos hiánnyal küzd. Egy műszakon át figyeltük a mentősök munkáját, s kiderült: fél óra hosszú idő, ha a város másik végébe kell balesethez érni, de a felvételi stop miatt ez előfordulhat. Bánky Bea „Szorítsa meg a kezem! Erősebben” - szólítja fel Csernyi Béla mentőápoló az idős férfit. Hajna- lodik. A magatehetetlen ember ruhája mintha átitatódott volna a józsefvárosi piac minden mocskával az alatt az éjszaka alatt, amelyet valószínűleg a földön töltött piszkos kartondobozok és raklapok között. A mentőkocsit körbeveszik a kíváncsiskodók, egyikük odaveti: úgy tudja, a férfi epilepsziás. „Mindjárt kiderül, hogy a detoxikálóba visszük vagy a neurológiára” - mondja Béla, miközben gumikesztyűt húz és hordágyra fekteti a magatehetetlen férfit, majd a mentőkocsiban gyakorlott mozdulatokkal vércukorszintet mér. „A cukorbetegeknek hasonló tüneteik lehetnek, mint a részegeknek” - magyarázza, majd úgy dönt, irány a klinika idegosztálya, mert a férfi bal oldala szinte teljesen bénult. A beteg még működő jobb karjával hadonászik, igyekszik ellökni magától a mentőápolót. Bélának szeme sem rebben, miközben a férfi pupilláját vizsgálja. Besárgult szemfehérje, kifejezéstelen tekintet, alkoholos lehelet. Szólon- gatjuk. A válasz érthetetlen motyogás, majd rövidesen hangos horkolás. „Epilepsziás roham után gyakran bealszanak” - mondja Béla, akit útközben arról faggatok, a betegek érzékelik-e, hogy az Országos Mentőszolgálatnál mintegy másfél milliárdos adósság halmozódott fel. „Nem igazán. Gyógyszer, kötszer, gumikesztyű majdnem mindig van, persze előfordul, hogy átmenetileg valamelyik elfogy.” Infarktusos beteget látnak el a mentőautóban. A betegek a hosszabb kiszállási időn már érezhetik a tavaly elrendelt létszámleépítés hatását. Fél óra alatt értünk a helyszínre. Ez egy balesetnél nagyon hosszú idő. Már toljuk is a Semmelweis Egyetem neurológiai osztályán a hordágyat, Béla egy sarokba dobja a férfi degeszre tömött bőröndjét, „nehogy megijedjenek a kórháziak a sok csomagtól”, hajléktalanokat ugyanis nem szívesen vesznek fel, és bár a férfi ruhájának zsebében találtunk személyit és lakcímigazolványt, TAJ-kártya nem volt az iratai között. Az éjszakás ügyeletes orvos érkezik, akitől megtudjuk: emberünk alig egy hete hagyta el ugyanezt az osztályt, vérömlenyt diagnosztizáltak az agyállomány és a koponyacsont között. „Akkor még nem volt epilepsziás” - mdndja a szakorvos. Újra villamossíneken hasítunk a városon keresztül, kék villogóval. Balesethez rohanunk a 6-os út felé, a mentőautóval elhagyjuk a főváros határát. A több kilométeren feltorlódott kocsisor jelzi, komoly a helyzet. A tűzoltóautó és a rohamkocsi már megérkezett. Egy súlyos, két könnyű sérült. Amíg a súlyos sérültet stabilizálják, téblábolok a helyszínen. Két kisteherautó karambolozott, a nagyobb az oldalára fordulva torlaszolja el az egyik sávot. A másik kocsi motorháztetője lerepült az ütközés erejétől, a széttört szélvédőn behajolva felfedezek egy rózsaszín hajgumit. A súlyos csöndet megtöri a szirénázás, amivel elviharzunk a János Kórház felé. A traumatológián utat törünk magunknak a folyosón hemzsegő betegek és hozzátartozók népes csoportján keresztül, a fehér köpenyesek és a mentősök igyekeznek helyet keresni betegeiknek. A zöld függönyök mögött tempósan dolgoznak a sebészek, Csernyi Béla is segít rögzíteni egy fejsérült kötését. „Nem tudjátok behozni őket, előre szólok!” - kiabál ki a folyosóra egy doktornő, ezért a baleset súlyos sérültjét egyelőre a folyosón parkoltatják. „Oda, a gipszelőbe!” - hallom az utasítást, Béla pedig villámgyorsan tolja is ki a beteget, néhány perc alatt felszabadítva két helyet a baleset sérültjeinek. „Na, ilyenkor lehet baj - jegyzi meg Béla, miközben hátunk Alig negyven mentőkocsival próbálják meg ellátni a fővárost és környékét, két éve másfélszer ennyivel KÉT ÉVVEL EZELŐTT 65 meílt& kocsi cirkált a fővárosban, ma ennek a kétharmada. Ennyi elég is az új helyzetben - gondolhatnánk -, hiszen' az OMSZ részben mentesült az amúgy jelentős kapacitásokat lekötő betegszállítási feladatok alól. 2005-ben a 2,2 millió ellátás közül 1,5 millió tartozott ebbe a körbe. Nehéz előre tudni, milyen esethez indulnak el A vesedialízisre járókat és a kórházból hazatérőket ma már magáncégek szállítják. A gyakorlatban a profiltisztítás mégsem hozta a várt hatást. A mentőszolgálat egyrészt havi 100 millió forinttól esett el, másrészt egyes esetekben nehéz előre tudni, hogy egy sima betegszállítás mikor válik komolyabb feladattá. mögött hagyjuk az omladozó kórházépületet -, a mentőket inkább fejleszteni kéne, nem leépíteni. Ilyenkor mutatkozik meg, milyen kevesen vagyunk. A gyorsan kiérkező rohamkocsi kért segítséget, és mi fél óra alatt értünk oda. Ez egy balesetnél nagyon hosszú idő. - Majd felsóhajt: - Jó, hogy nem volt érintett még egy autó: papa, mama, gyerekek. Azt a legnehezebb feldolgozni, ha kisgyerek a sérült.” Hogy miért csinálja mégis 26 éve ezt a munkát bruttó 115 ezerért? Béla csak mosolyog és any- nyit válaszol: „jó segíteni”. „A tavalyi létszámleépítés miatt érezhetik a betegek, hogy a kívánatosnál hosszabbra nyúlik a kiszállási idő” - mondja a Bázis Mentőállomáson Králik György főápoló. A korábbi egészségügyi miniszter, Molnár Lajos egyik első intézkedése volt, hogy azonnali, 10 százalékos leépítést rendelt el az OMSZ-nél, majd ezt 6,5 százalékosra módosította. Horváth Ágnes pedig nemrégiben létszámstopot rendelt el a másfél milliárdos hiány miatt, holott a rendszerből mintegy száz fő hiányzik. A hétkocsis bázison például csak öt mentőautó fut - igaz, éjjel-nappal -, mert csak ennyire van személyzet. Egy mentős egy hónapban 168 órát dolgozhat, azaz 14 tizenkét órás műszakot. „Sokan vállalnának túlórát, de nem engedélyezhetem, mert az OMSZ nem tudná kifizetni” - teszi hozzá Králik György. Hogy ez mit eredményez? „A lakásban történő események háttérbe szorulnak - válaszolja. - Természetesen nem az életveszélyes állapotban lévő betegekről van szó. De ha egyszerre egy idős férfihoz hívnak mentőt, aki mellett ott a háziorvos, illetve egy utcán heverő eszméletlen pácienshez, utóbbi előnyben részesül, akkor is, ha részeg.” A Margit Kórházból egy munkásszállóra sietünk Dél-Budára, ahol egy öt hónapos terhes nő vérzik és görcsöl. Mialatt a mentőtiszt az állapotos lányt kérdezgeti a tünetekről, nevelőapja jobb híján rám mordul: „Mi tartott ennyi ideig? Egy órája telefonáltam.” Széttárom a karom: „kevesen vannak”. Sok mentős vállalna túlórát, de azt az OMSZ nem tudná kifizetni. Gyenge fecskék gyógyulnak elesett karvalyok között lehűlés Talán soha nem heveri ki a fecskeállomány az elmúlt héten elszenvedett hatalmas vérveszteséget Főleg napos időnk volt a héten, így elmaradt a korábbihoz hasonló hatalmas fecskepusztulás. A múlt hét végére becslések szerint több százezer fecske pusztult el, mert a szeles idő miatt eltűntek fő táplálékforrásaik, a repülő rovarok. Mivel egy védett fecske eszmei értéke tízezer forint, milliárdos természeti kárt okozott a lehűlés. A fecskéknek a legrosszabbkor jött a szeszélyes időjárás, ugyanis ősz elejére jelentősen meg kellett volna hízniuk, hogy nekivághassanak a 7-8 ezer kilométeres afrikai utazásnak. Ehelyett a fenékpusztai madármentő állomásra alig 11 grammos, végtelenségig legyengült kis állat is bekerült, miközben 20-23 grammot kellett volna már elérnie. „Több mint 800 állatot hoztak az állomásra a segítőkész emberek. Sajnos 300 már eleve holtan került hozzánk, de a maradéknak több mint a felét sikerült felerősítenünk - mondja az állomás vezetője, Paprika Anikó. - A kis ma- * darak különleges eleséget kaptak, pépesített keménytojást túróval, tejföllel, vitaminnal, cukorral és vízzel elkeverve. Pár nap alatt ösz- szeszedték magukat, akkor már macskaeledelt is adtunk nekik.” Az állomáson olyan rettegett ragadozókkal gyógyultak együtt, mint az egerészölyvek, karvalyok, sa- | sok, de betegtársaik között bag- s lyok és gólyák is előfordultak. Legyengült állatok kerültek a fenékpusztai mentőállomásra A fecskepopuláció a hatalmas vérveszteséget talán soha nem heveri ki. Ennek fő oka, hogy a kis madarak Afrikában nem költenek, ám itthon az élőhelyük évek óta szűkül. Leggyakrabban ugyanis ott fészkelnek, ahol háziállatokat, lovat, szarvasmarhát tartanak, a hagyományos háztáji azonban mind jobban visszaszorul. „Ezen felül a vidéken élők is egyre kevésbé tűrik meg portáikon a fecskefészkeket, azokat gyakrabban leverik, a madárkákat pedig elűzik. Sőt az egyre szélsőségesebb hazai időjárás sem kedvez számukra. Két éve ugyanis a mostanihoz hasonló időjárási viszontagságokat kellett elszenvedniük. Tömeges pusztulás akkor csak azért nem következett be, mert a zord körülmények nem tartottak tovább pár napnál” - meséli a szakember. Félő, hogy néhány évtized múlva a fecske hazánkban kis túlzással olyan ritka lesz, mint a fehér holló. Ez pedig nem csak azt jelenti, hogy a magyar vidék egyik legjellemzőbb madarának állománya ritkul meg vészesen. A kis állatkák egy nyár alatt rovarok milliárdjait pusztítják el, főleg a szúnyogokat. Ha pedig ők nem lesznek, valószínűleg még több vegyszerrel kell ritkítanunk a vérszívók seregeit, a méreganyagok pedig a többi őshonos madarat sodorhatják a kihalás szélére.
