Somogyi Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-09 / Vasárnapi Somogyi Hirlap, 36. szám

14 MŰVÉSZBEJÁRÓ 2007. SZEPTEMBER 9., VASÁRNAP HIRSAV Sebeiből indigókék tinta folyt látványszínház Pestiesti címmel új darabot mutatott be a Krétakör Színház Múzeum-összevonást tervez a miniszter AZ ORSZÁGOS Műszaki Mú­zeum és a Közlekedési Mú­zeum integrációját tervezi a szaktárca; az összevonás célja, hogy létrejöjjön egy nagy országos műszaki­technikai közgyűjtemény. Nem költözik egy épületbe a két intézmény, de elkép­zelhető, hogy európai uniós források bevonásával egy új épület ad majd ott­hont nekik. Szabó Balázs nyerte a svájci orgonaversenyt szabó Balázs miskolci szü­letésű orgonaművész nyer­te a svájci St. Maurice-ban megrendezett nemzetközi orgonaverseny első díját. A verseny kizárólag a leg­kiválóbb eredményeket fel­mutatni tudó, már diplo­más orgona művészek előtt áll nyitva. Szabó Balázs ed­digi versenyeredményei alapján, korengedménnyel indulhatott, hiszen még csak idén fog végezni a Zeneakadémián. Solti Györgyre emlékeznek a MűPában som György, a világhírű magyar karmester halálá­nak 10. évfordulója alkal­mából Budapesten, a Mű­vészetek Palotájában lép fel szeptember 10-én a mester által alapított együttes, a Világzenekar a Békéért. Az előadás címe: A béke és a szerelem éjsza­kái. A zenekar 24 ország 45 híres zenekarának tag­jaiból áll össze. Az együt­tes az ENSZ életre hívásá­nak 50. évfordulójára ala­kult, hogy kifejezze a zené­nek mint a béke nagykö­vetének az erejét. Az esten Valerij Gergijev vezényel. Solti György dirigál extravagáns jelmezekbe bújtatta a színészeket. Mucsi Zoltán pél­dául trolibuszként debütál - ké­sőbb pedig trolibuszvezetőként próbál némi emberséget kicsikar­ni a szextelefonból. Amikor megjelenik Werner Tilo gyrost formázó szoknyában, már sejtem, a látványszínházi ele­mekből Budapest-kollázs áll ösz- sze. A jelenetek közti kapocs pe­dig a magát elfelejteni akaró fér­fi búvópatakszerű története, ami nem a színháztérben játszódik, hanem a Trafó melletti Liliom ut­cában, egy ócska Ladában. Izgő- mozgó kamera közvetíti a kint történteket: egy szürreális éjsza­kai utazást a városban. Budapesten bármi megtörtén­het: a taxisofőrről kiderül, hogy kocsijában gyakorol Mozart-ra­■ Mi lesz velük? - sajtiul fel a nézőben a kérdés, látva az ötletparádét. jongó kamarazenekarával, külföl­di fiatalok helyi specialitásként „úszni szeretnének a halakkal”, életunt csocsófigurák ülnek a hátsó ülésre. Mindehhez jön Ter­hes Sándor rezignált alakja, aki úgy tűnik, épp ebben a nagyváro­si pörgésben szeretne egy éjsza­kára eltűnni: nevet, személyisé­get feledve engedelmeskedni az ösztönöknek. „Ez nem demokratikus mun­ka - mondja Láng Annamária. - Minden jelentben eljön az a pont, amikor a rendezőnek ra­gaszkodnia keli az elképzelései­hez, hiába van a többieknek jó ötlete.” Persze Láng rendezői de­bütálását az sem könnyíti meg, hogy színészként is helyt kell állnia. „A legrosszabb az egész­ben, hogy azokat a hibákat, ami­ket a velünk dolgozó rendezők­nél észrevettem, most magam követem el” - meséli, hozzátéve, hogy a rendezősdi nem az ő öt­lete volt, hanem Nagy Fruzsináé, aki nem akart egyedül belevág­ni az előadásba. Valaki egy felest tesz le az asz­talunkra. Feszültségoldás. Ne­gyed tizenegy van, Láng úgy dönt, nekifutnak újból. Jó, ha hajnali egyre végeznek. Látom a szemében, a fenébe kívánja az interjút. Kezén még ott a kék fes­ték: fél órája még saját testét használta blueboxnak. Ereiből kék tinta folyt, amiben megele­venedett a múlt. Láng Annamária színész­nő átült a másik oldalra: Nagy Fruzsina díszletter­vezővel közösen rendezte meg a Pestiesti című da­rabot a Trafóban. Az elő­adás Budapestről ad gro­teszk pillanatképet, emel­lett komolyan foglalkozik a Krétakör Színház eset­leges megszűnésével is. Mézes Gergely Akár egy aerobikedzés is lehetne odabent, a büfében szürke mele- gítős alakok kortyolgatják kávé­jukat. Az arcok persze ismerősek, Kapa, azaz Mucsi Zoltán tűnik fel egy pillanatra, odébb Csákányi Eszter beszélget, majd Péterfy Bo­ri ül le az asztalunkhoz. A szín­házterem ajtaja pedig folyamato­san nyílik-csukódik: fura jelme­zeket visznek ide-oda, egyszer ru­haként viselhető palota tűnik fel, máskor egy pizzát ábrázoló szok­nya. A Krétakör Színház próbáján vagyunk, a Láng Annamária és Nagy Fruzsina rendezte Pestiesti kellékeit látjuk. ■ Az előadás egyik fontos eszköze a kék háttér- technika, a bluebox. A színháztérbe belépve nem ta­pasztalunk semmi különöset: a rendezői balt kék falak határol­ják, mellettük egy konténersze- rű valami. Ebből még bármi lehet. Leülünk az egyik székre, várunk. JJamar kiderül, miért készült ez a meglepő térrendezés, az elő­adás egyik legfontosabb eszköze ugyanis a bluebox, az egyik leg­régebbi videotrükk: a színészek kék díszlet előtt játszanak, amelyre később rávetítik a filmet. (A magyar nézők először 1972- ben, a Pirx kapitány kalandjai­ban láthattak ilyen technikával készült felvételt.) „Kezdünk!” - kiáltja Láng An­namária, aki előbb még a techni­kusokkal tárgyalt, instruálta a színészeket, most pedig eltűnik a díszletek között. Vetítéssel indul az előadás: a Krétakör színészeit látjuk civilben, az utcán, stran­don, vonaton, a világban szerte­szét. Telefonon hívják őket, mire otthagynak csapot-papot, szürke melegítőbe bújnak, és rohannak vissza a társulathoz. Alkalmi társulatból világsikerű csapat A KRÉTAKOR színház 1995-ben alakult Schilling Árpád vezetésével. Eleinte egyes produkciókra szerveződött al­kalmi csapat volt 2000-től állandó társulattal lépnek fel Tagjai: Csákányi Eszter, Láng Annamária, Péterfy Borbála, Sárosdi Lilla, Bánki Gergely, Gyabronka József, Katona László, Mucsi Zoltán, Nagy Zsolt, Rába Roland, Scherer Péter, Terhes Sándor és Werner Tilo. Péterfy Borbála és Gyabronka József. A meghökkentő, dekoratív jelmezeket Nagy Fruzsina tervezte. Nem titok már, Magyarország egyik legsikeresebb alternatív színházi csapata komoly válság­ban van. Schilling Árpád, a Kré­takör alapítója, rendezője-motor- ja valami újba szeretne fogni, ab­bahagyni egy időre a közös mun­kát - ebben az évadban már nem is rendez. Az előadás egyik vonu­lata éppen ez: a bizonytalanság, a széthullás előérzete. Mi lesz ve­lük? - sajdul fel a nézőben a kér­dés, látva a szédítő ötletparádét. Erről kérdezem Láng Annamá­riát is, aki fáradt arccal, a próba tanulságaitól kábán ül le mellém. Ó sem tudja, mi lesz, reméli, hogy közös munkával együtt lehet tartani a csapatot, és nem következik be az, amit az egyik jelenetben „megjósoltak”. Az im­már taxisként dolgozó Scherer „Pepe” Pétert váratlanul leszólít­ja „egykori” kollégája, Gyabronka József. Az állástalan színész szé- gyelli munkáját, azt mondja, csak falból sofőrködik. Hazudnak egy­másnak és maguknak is. Azt hi­szem, improvizálnak, de Láng el­árulja, nem: az előadás róluk is szól, sok-sok valóban megtörtént esetet dolgoztak fel. Az egyediből általánosat, az általánosból egye­dit csináltak. A népszerű prog­rammagazinból, a Pesti Estből merítettek inspirációt az egyes je­lenetekhez, innen a darab címe. Látjuk Sárosdi Lillát remekelni, amint stand-up komikusként az albérletkeresés kálváriáját adja elő. Majd átváltunk musicalbe, Nagy Fruzsina jelmezeiben egy nagyváros tipizált házai jelennek meg, a toronyházak táncolnak, karaokéznak, nyomasztanak. Egy másik jelenetben járműve­ket formált meg, Mercedeseket, Ferrarikat, Skodákat - humoros, FeLugossy mindig megújul születésnap A szentendrei művész két tárlattal ünnepel Visszatért egy zenelegenda újra együtt A Magyar Jazz Quartet új lemezt készített Két kiállítással ünnepli 60. szüle­tésnapját a feLugossy László. A szentendrei művész azonban nem retrospektív tárlatokkal je­lentkezett: a Gödöt Galéria A túl­világról minden másképp látszik című kiállításán és a Petrys Ház galéria Nekem meg a kondite­remben lenne a helyem elnevezé­sű tárlatán is új, meghökkentő művek kerültek a falakra. FeLu­gossy László 1947-ben született Kecskeméten. Autodidakta kép­zőművész. A középiskola befeje­zése után fotózást tanult 1972 óta tagja a szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak. 1990-ben Munkácsy- díjat, 1991-ben pedig a Neufeld Anna Alapítvány Hincz Gyula-dí­ját kapta meg. ■ FeLugossy László mindkét kiállításán dugig teltek a termek I I Meglepő, de a magyar dzsessz- történet egyik legsikeresebb ze­nekara, a Magyar Jazz Quartet há­roméves története során mind­össze egyetlen lemezt jelentetett meg, az azóta már legendává vált New Age-et. Itthon az újszerű, hiánycikknek számító zenéjük hihetetlen népszerűségre tett szert, a lemezt a dzsesszes játék­mód és a sok improvizáció miatt a dzsesszrajongók, a dallamos fő­témák miatt pedig a dzsesszel még csak ismerkedők is megsze­rették. A közönségsiker mellett ha­marosan megérkezett a szakmai elismerés is: a zenekar - Szakcsi Lakatos Béla, Csepregi Gyula, Vasvári Pál és Jávori Vilmos - 1987-ben eMeRTon-díjat kapott. A népszerűségük okozta a ze­nekar feloszlását is, három év alatt több mint négyszáz koncer­tet adtak Európa-szerte - a tagok belefáradtak a folyamatos utazás­ba. Úgy érezték, a Magyar Jazz Quartet betöltötte hivatását, és új utakra tértek. Jávori Vilmos sem tétlenke­dett, 1990-ben alapítot­ta meg többedmagával a Shabu-Shabu együt­test, 2003-ban pedig a Jávori Sound Machine-t. A Magyar Jazz Quartet újjáala­kítása is az ő ötlete volt, az egykori tagok pedig - tudva, hogy Jávori Vilmos súlyos beteg - igent mondtak. Az idén februárban ad­ták első koncertjüket a Raiffeisen Jazzklubban, a koncerten meg­romlott egészségi állapota miatt Jávori helyett Szende Gábor ját­szott. Jávori Vilmos halálával a tagok egy ideig a megszűnésen gon­dolkoztak, de aztán mégis folytat­ták a közös munkát. A bemutató A dobok mögé Szende után turnéra Gábor került, augusz­készülnek. tusban pedig stúdióba vonultak. A szerdán megjelent 2007 - Last Time To- gether című album a tervek sze­rint nem az utolsó lemez, amit közösen készítenek, szeretnék folytatni a megkezdett utat. Most turné következik, közben pedig bőven jut idő kitalálni, merre to­vább. ■ M. G. L k i

Next

/
Thumbnails
Contents