Somogyi Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-25 / 198. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT 11 HÉTVÉGE Akit megfertőzött a fafaragás mester A balatoni kikötők vitorlásaitól a legnagyobb népművészeti elismerésig Kétméteres kopjafát avattak a karádiak vadászházánál Szőke István 86 évesen lett a népművészet mestere. A fafaragó művész szerint fe­lesége nélkül semeddig sem jutott volna. Szűcs Tibor- Emlékszik, mikor készítette el első faragását?- Az első munkám egy ékro- vásos kis doboz volt, akkor 12 J ~v­éves lehettem. I v á n f a - h e - v>« Vs gyen lak­tunk, már Jy;" kezdtem kisebb dől- / gokat farig- ’GJ csálni. Az Jjj idős Kapo- li Antal testvéré­nek lánya látta meg, hogy dolgo­zom, aztán mondta, majd ő mutat nekem szép faragást Kapoli mun káival így találkoztam.- Azért kell valami érzék, in­díttatás.- A polgári iskolában kézi­munkaórán szerettette meg ve­lünk Tormási István tanár úr a különböző mesterségeket az agyagozástól, a csuhéfonásig. A fafaragást is.- A kezdetekkor milyen volt a stílusa?- Kapoli munkáiból indultam ki, de természetesen nem má­soltam szolgamód a tárházát. Leginkább virágmintás munká­im voltak.- A fafaragás egész életében je­len volt, vagy akadtak kisebb kihagyások is?- Hellyel-közzel. Közbeszólt a második világháború, hosszú ideig voltam katona...- Hova vonult be?- Először Kaposvárra, aztán kerültem Pécsre, végül Buda­pestre. Egy sebesülést is kap­tam. Zala és Vas megye határán, amikor már jöttek be az oroszok, akkor a visszavonuló csapatok­kal rossz helyep voltam. A légi­támadásnál egy aknából több szilánk is eltalált, de végül is szerencsém volt. Ahogyan a se­besülteket vitték, elkerültem unm A díszes kürt nem az első ilyen munkája Szőke Istvánnak. Egy hasonlóért élete legnagyobb fizetségét kapta először Ausztriába. Graz után azt mondták, feltesznek egy Bu­dapestre induló vonatra, de on­nan legvégül Dachauban kötöt­tünk ki. 1945 elején sebesültem meg, és csak egy évvel később értem haza az akkorra már Ba- latonlellén élő szüléimhez.- A háború után nem lehetett könnyű a megélhetés...- Négy évig nyaranta vitorláz­tam, télen pedig kosarat fontam, bütyköltem ezt-azt, de nem kel­lett piacra hordani, mert elvitték tőlem. Aztán feleségem szülei­nél éltünk Kadarkúton, én alkal­mi munkákból. 1950 tavaszától a vasúton dolgoztam, először pá­lyamunkásként, aztán Kaposvá­ron az osztálymérnökségen. Ti­zenegy évvel később épült fel a Tisza utcában a házunk.- De nem a MÁV-tól ment nyugdíjba.- Nem, már a vasútnál talál­koztunk többen olyanok, akik szerettünk faragni. Barackmag­ból, csontból, fából csináltunk egyedi gombokat, és adtuk el, gyári gombok nem voltak annyi­ra közforgalomban. Saját faragó szakkört alakítottunk. Felkeres­tek a megyei tanácstól, valamit vásároltak tőlem. Elbeszélget­tünk a szakmáról, tanácsot kér­tek. 1963-ban alakult a Megyei Művelődési Központ, állandó külső munkatársuk voltam. Kon­ferenciákra is jártam.- Párhuzamosan a vasút és fa­ragás?- Beléptem a szövetkezetbe, mellékfoglalkozásban faragtam, de a vége az volt, hogy esténkét többet kerestem, mint az állandó munkahelyemen. 1969 elején vettek fel a Népművészek Házi­ipari Szövetkezetéhez. A vasúton volt ruhapénzzel együtt 1590 fo­rint a fizetésem, az új és a szí­vemhez sokkal közelebb álló munkával már az első hónapban 4000 fölött kaptam. 1981-ben mentem nyugdíjba.- Már kész stílusa volt ekkor?- Amit tanultam, annak mind­nek hasznát vettem. A folyama­tos munka mellett aztán kiala­kult a saját motívumkincsem. De ehhez szakkönyveket olvastam, múzeumokba jártam, egy ilyen emlékezetes volt a miskolci mú­zeum, ahol beengedtek a raktár­ba és ott tanulmányozhattam a faragott tárgyakat.- Földrajzi helyekhez köthetők a motívumai?- Igen. Kifejezetten a dunántúli és somogyi népművészet hagyo­mányait elevenítem fel a tárgya­kon. De ha magam kellene jelle­mezni, nem vagyok megeléged­ve egészen a munkáimmal. Hi­ába van kész, utána mindig ta­lálok valami kisebb hibát, vala­mi javítanivalót.- Összesen hány tárgyról be­szélhetünk a közel hetven év alatt?- Az egyedi egy-egy darabos faragásokat számolva biztosan van száznál több is, de például a szövetkezetben a folyamatos munka mellett 6000 darab do­hányzókészletet készítettem, de ez háromrészes kollekciót je­lent. De ugyanilyen a rengeteg könyvtámasz is.- Milyen fafajtákat kedvel iga­zán, ha dolgoznia kell? c I •ö — © Szőke István fafaragó, kézműves 1921. május 9 -én született Tapolcán. A polgári iskola elvégzése és a második vi­lágháború vége után keres­kedelmi szakképzettséget szerzett, majd 42 évesen ta­nulta ki az asztalosszakmát. 194&-BAN nősült. Négy uno­kája és négy dédunokája van. 2001-ben Aranykoszorú-dí- jat kapott. az azóta megszűnt megyei művelődési központban többször szervezett népmű­vészeti, fafaragó szakkörö­ket és táborokat. a munka mellett szinte min­dig voltak tanítványai is. Még a mai napig szívesen fo­gad olyanokat, akik meg akarják ismerni a mestersó get. A mester azt állítja, ő is mindig tanult tőlük. több alkalommal is felter­jesztették mára népművó szét mestere díjra, amit élet­művének elismeréseként au­gusztus 20-án, az állami ün­nepségen vett át.- Inkább keményfával dolgoz­tam és dolgozom. A legpuhább az éger. Inkább a körtefát, cse­resznyefát szeretem. De a leg­jobb a jó helyen, az erdő közepén növő vadkörte, azzal szerettem a legjobban dolgozni.- Melyikre a legbüszkébb: amelyikkel a legtöbbet kereste vagy amelyiket a legjobban is­merték el?- Volt egy kürtöm, amire igen büszke vagyok, már nincs meg. 1992-ben aranyplakettet kap­tam rá és országos első díjat. A Néprajzi Múzeumban volt kiál­lítva. Sok-sok évvel ezelőtt elad­tam egy botot 14 ezer forintért, szintén különösen emlékezetes munkám volt. Természetes, hogy a szövetkezetben megte­remtettem a biztos megélhetést, de nem panaszkodhatom, mert éjjel-nappal elláttak munkával. De mindezt nem tudtam volna csinálni, ha nincs mindenben segítségemre a feleségem. A biztos háttér mellett olykor még a munkába is besegített, kiváló fényező egyébként. Nélküle nem sikerült volna. Hubertus szentmisével kezdő­dött Karádon a vadásznap. Kál­mán Ferenc, a helyi vadásztár­saság elnöke azt mondta: 42 va­dász és több mint hetven hozzá­tartozó, illetve vendég vett részt az egész napos eseményen. Ei- zemann János, a társaság tagja tölgyfából mintegy két méter magas kopjafát faragott, melyet fel is avattak a vadászház udva­rán. Erre felkerült azoknak a vadászoknak a neve, akik 1968 óta a társaság tagjai voltak, de már elhunytak.- Megrendeztük a „vadász­nap vadásza” című koronglövé­szetből és elméleti vadászati tesztismeretekből álló versenyt is - magyarázta Kálmán Ferenc. - Ezen 18 vadászunk vett részt. Az összesítés alapján a címet Ellenberger András nagy fö­lénnyel nyerte. Nagy érdeklő­dés kísérte az íjászati, a va­dászkutya- és sólyombemuta­tót, sokan voltak kíváncsiak a tagok által gyűjtött agancs- és trófeakiállításra is. ■ Krutek József Koncert és show a kaposvári Pipacs-napokon Koncert, fociderbi és mágikus show - fergeteges hangulatot ígérnek a kaposvári XII. Pipacs­napok szervezői. Több nagy dobással készültek a házigazdák. A pénteki progra­mot hiphop-bemutató, bűvész- és pantomim-előadás tarkította, s koncertet adott a Bákszi Kor- porésön együttes is. Szombaton kilenctől újra indul a buli, tájé­koztatták lapunkat a főszerve­zők. A gyermekbábszínház elő­adása fél tizenegykor kezdődik, eközben a sportpályákon folyta­tódnak az összecsapások. S dél­után is érdemes kilátogatni, hi­szen további kellemes meglepe­tésben lehet része a vendégek­nek. Két órától Zsaru Gym-be- mutató, majd Kéri-karaoke lesz, ezt követően mágikus show és játékos vetélkedő következik. Ez utóbbin ajándékcsomagot kap­nak a győztesek. Este kilencre várják a Gro- ovehouset; a rendezvényt utca­bál zárja. A szerkesztőségből vitte el rendszerellenes versei miatt az ÁVH s. meggyesi jenő Szomorúan látja: szülőfaluja alig fejlődött az elmúlt ötven évben, ma is zsáktelepülés- Huszonegy évesen hagytam el a hazát. Amikor átléptem az osztrák határt, térdre estem és imádkoztam: Istenem, szabad vagyok! Persze nem tagadom azt sem: sírtam is. Semmim sem volt ugyanis, Ady Endre két kö­tetét vittem magammal. Auszt­riában az első utamba eső mene­külttáborban azt mondták, ha Angliába akarok menni, oda dél­ben már indul is egy busz. Fel­szálltam hát rá...- 1955-ben jelentek meg első verseim, ezek után a Somogyi Néplap szerkesztőségébe kerül­tem az irodalmi részleghez. Rö­vid pályafutásom azzal ért vé­get, hogy az ÁVH egyenesen a szerkesztőségben tartóztatott le, mert rendszerellenes verse­ket találtak nálam. Nyolc hóna­pos börtönbüntetést kaptam. Az ítélet egy részét a hírhedt oroszlányi rabbányában töltöt­tem. A forradalom leverése után, 1957 első napjaiban ke­rültem Angliába, rá tíz évre megkaptam az angol állampol­gárságot is...- Most, hogy hazatértem, ve­gyesek az érzéseim kicsiny szü­lőfalumról. Úgy látom, hogy az elmúlt ötven évben alig történt változás, fejlődés. Sajnos, azóta is zsáktelepülés... Nagy érdeklődés kísérte So- mogymeggyesen a faluból el­származott és jelenleg Német­országban élő Weisz Jenő (írói neve S. Meggyesi Jenő) „Itthon vagyok Otthon” című verseskö­tetének ünnepélyes bemutató­ját. A hetvenkettedik évében já­ró, ám már gyermekkorában irodalmi, költői érdeklődést mutató Weisz Jenő tízévesen ír­ta első versét. Fiatalon elhatá­rozta, hogy szülőfaluja nevét ve­szi fel írói, költői munkásságá­nak megjelenítésére. A mostani könyve vallomás. Tisztelete és szeretete annak a Koppány-völ- gyi falunak, ahol született és ahol évekig élt. Az 1956 decem­berében külföldre távozott fia­tal - akkor szárnyait bontogató - költőnek a falusi évek már nemcsak emlékek, hanem ma­ga a történelem... Weisz Jenőnek 1955-ben jelentek meg az első költeményei Kettétört tollal... weisz jenő 1935-ben So- mogymeggyesen született. Az általános iskola elvégzése után vájártanuló lett. 1954- ben Budapesten hat hónapos kultúrpolitikai szemináriu­mot végzett, majd húszévesen a nagyatádi járási kultúrház népművelője. Itt alakította meg Berták Lászlóval, Hor­váth Imrével és Zsovár József­fel az Ady Endre Irodálomi Kört. Első verseskötete a Ket­tétört toll címmel jelent meg. Nemzetközi és ökumenikus lelkészi szolgálatot végzett. Weisz Jenő angol-magyar ket­tős állampolgár. Tizenkét évet töltött Angliában. Itt határozta el, hogy evangélikus lelkész lesz. Ezután hét esztendőn át élt Amerikában, majd hivatalos csereprogram alapján jött visz- sza Európába. Harminckét éve telepedett le Németországban. 1967-ben jött haza először, az­óta rendszeresen visszajár szü­lőfalujába Somogymeggyesre, ahol a húga is él. Azt mond­ta: soha nem felejtette el, hogy honnan is indult. Ötödik köny­ve 1956 árnyairól és fényeiről szól s a kismeggyesi lakólis­táról, ez a gyökerekre való visz- szaemlékezés, a honvágy vers­be öntése. ■ Krutek József

Next

/
Thumbnails
Contents