Somogyi Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-05 / Vasárnapi Somogyi Hirlap, 31. szám
4 A HÉT TÉMÁJA 2007. AUGUSZTUS 5., VASÁRNAP mocsárciprus Egy természeti katasztrófának, talán egy cunaminak köszönhetjük, hogy a világon egyedülálló módon nyolcmillió éves mocsárciprusokat találtak Bükkábrányban. ÜDVÖZLET A PANNON-TENGER PARTJÁRÓL Veszélyben vannak a bükkábrányi ősfák, s lehet, hogy a minisztériumi gyorssegély sem menti meg őket az elporladástól. Éber Sándor Megdöbbentő leletre akadtak a bükkábrányi lignitbányában július elején. A gigantikus kotrógéppel épp a szenet fedő üledékréteget fejték le, amikor bányászok szokatlan, pár méteres átmérőjű körökre lettek figyelmesek. A kilencméteres forgó tárcsák helyett kisebb gépekkel kezdték körbemélyíteni a köröket, majd magas nyomású vízsugárral pucolták le az oszlopszerű képződményeket, amelyekről kiderült: fatörzsek. A bányászok 16 darab 8 millió éves, 5-6 méter magasságú, 3-4 méter átmérőjű mocsárciprus csonkjára leltek. Lehetséges, hogy még további maradványokat rejt a fedőkőzet. További döbbenetét keltett, hogy a fák nem voltak sem elszenesedve, sem megkövesedve, hanem szinte eredeti állapotukban találták meg őket. „A lelet világszenzációnak számít, mivel eredeti helyén, eredeti állapotában még nem találtak erdőséget” - mondta lapunknak Veres jános, a kutatás vezetője. A miskolci Hermán Ottó Múzeum munkatársa arra emlékeztetett, hogy 300 millió éves fát is találtak már, de megkövesedve. „A fák szinte eredeti állapota páratlan kutatási eredményeket hozhat” - hangoztatta Veres János. A fák évgyűrűiből következtethetnek a korabeli éghajlatra, Nem megkövült, csak korhadt a fa A nagy képen: a bükkábrányi facsonkok a lignitbánya gödrében. Ha nem konzerválják őket, szétporladnak. A kisebb képen: ilyen lehetett a Pannon-beltenger partvidéke 8 millió éve, támasztógyökeres ciprusfákkal az ág, a kéreg és a gyökér szerkezete eredeti helyzetben vizsgálható. Egy-egy fa 300-400 évet élhetett meg, így szerencsés esetben 1000-1500 éves időszakra is következtethetnek az akkori klímát illetően. A mocsárciprusok elhelyezkedéséből következtethetnek a lombkorona méretére, az aljnövényzetre, szerencsés esetben még a korabeli rovarvilágról is több információt szerezhetnek. A mocsárciprusok a felső miocénban éltek, amely földtörténeti korszak 11,6 millió éve kezdődött, s 5,3 millió évvel ezelőttig tartott. Térségünkben ekkor szubtrópusi éghajlat volt, a fák a Pannon-beltenger partján éltek. Az eurázsiai és az afrikai kőzetlemez ütközése során kiemelkedő Kárpátokból és az Alpokból érkező folyók már ekkor elkezdték feltölteni a beltengert hordalékukkal. Az Északi-középhegység tagjai közül ekkor a Mátra és a Zempléni-hegység emelkedett ki vulkanikus, de már nem aktív hegységként. A szárazulatokon főként fenyőfélék éltek, amelyek közül a mocsárciprusfélék (Taxodium) voltak a legelterjedtebbek. Rengeteg alfajuk van. A 30-40 méter magas fák több méter magas vízben álltak támasztógyökereik segítségével. Ilyen növények ma is élnek Floridában, Tanzániában, Dél-Olasz- országban vagy Bangladesben. Magyarországon Szarvason telepítettek a Körös-holtágba néhány mocsárciprust. „A méhlepényes emlősök közül Európában ekkor éltek az ormányosok közül a mai elefántok rokonai, a masztodonfélék, például a Deinotherium, amelynek két kapaszerű agyara volt” - mondta lapunknak Kordos László. A Magyar Állami Földtani Intézet vezetője szerint ekkor olyan állatok éltek a térségben, mint a kardfogú tigris, a háromujjú ősló (Hippa- rion), a gazella, a hiéna vagy a medvekutya. Az orrszarvúfélék közül azok a fajok voltak jellemzőek, amelyeknek nem volt orrszarvuk. Az őslénytankutató arra is emlékeztetett, hogy a felső miocénban élt a Bükkábrányiéi nem messze, Rúdabányán megtalált, mintegy 10 millió éves Rudapithecus Hungaricus. Az emberszabású ősmajom is mocsárerdőségekben élt, de szárazföldi részen, egy völgyben. A bükkábrányi erdő viszont inkább sekély tengerben lehetett, mivel Kordos Lászlóék korábban halcsontokat találtak kutatásaik során a lignitbányában. A földtani intézet vezetője arra emlékeztetett, hogy a 70-es években az ország másik lignitbányájában, Visontán találtak már egy hasonló korú mocsárciprust A növény azonban a múzeumba szállítás alatt teljesen elporladt Kordos így szkeptikus, hogy meg lehet-e menteni a bükkábrányi leleteket. A miskolci Hermán Ottó Múzeum munkatársai a fákat hordó módjára lécekkel vették körbe, majd purhabbal töltötték ki, hogy szállíthatók legyenek. A kutatóknak a munkálatok kezdetekor szinte semmilyen pénzforrás nem állt rendelkezésükre, a pur- habot például otthonról hozták. Eleinte nem nagyon kaptak jelentős anyagi segítséget, egy államtitkár például csak lefotóztatta magát a fákkal, utána nem hallottak felőle. Igen hálásak a Mátra Erőmű Zrt-nek, mivel a bányának még jelenteni sem kellett volna az erdő megtalálását. Az évi 4 millió tonna lignitet a visontai hőerőműbe szállító bükkábrányi bánya leállt a fák környékén a termeléssel, s technikai eszközökkel is segítik a mentést, eddig mintegy 30 millió forintot szántak erre a célra. Mata Tibor igazgató szerint azonban nem lehet minden fát megmenti, mivel többnek is csak egy keskeny kéregrésze van, a belsejüket homok tölti ki, s két-három hét alatt elporladhatnak. Egy fa kiemelése, elszállítása 2 millióba kerül, a konzerválása pedig 10 millióba. Pénteken Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter tett ígéretet arra, hogy mindent megtesznek a fák megmentéséért, amelyeket Ipolytarnócon helyeznének el, s konzerválnának. Pusztai Tamás, a Hermán Ottó Múzeum igazgatóhelyettese örült a gyorssegélynek, de még jobban örülne, ha a fák a környéken maradnának, de kettőt mindenképpen elszállítanak Miskolcra. Veres László korábban azt mondta lapunknak, hogy álmaik szerint az ösz- szes fát Miskolcon állítanák ki egy klimatizált pavilonban, a korszakot jellemző környezetben. Kovács Béla termelési osztályvezető a bükkábrányi lignitbánya egyik ősfájánál Cunami borította el az erdőséget? a bükkábrányi mocsárciprusok valószínűleg egy természeti katasztrófának köszönhetően maradtak meg ilyen állapotban. A kutatók szerint nagy vihar keltette szélfútta homok vagy egy tektonikus földcsuszamlás is betemethette a világ legöregebb, lábon álló erdejét. Veres János kutatásvezető legújabb feltételezése szerint azonban egy földrengés okozta kisebb cunami is betemethette üledékkel a fákat.
