Somogyi Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-14 / 189. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. AUGUSZTUS 14., KEDD SOMOGYORSZÁG KINCSEI 13 élő hagyomány Népi építészet, fafaragás és pásztorművészet, messze földön híres öltéstechnikák, motívumok. A buzsáki hímzőasszonyok még ma is szorgalmasan forgatják a varrótűiket. NÉPMŰVÉSZETI KINCSESTÁR BUZSÁKON Őseik egykori tárgyai között érzik igazán jól magukat. Fehér József buzsáki fafaragó és a hímzéseket készítő asszonyok a tájház udvarán szívesen dolgozgatnak nap mint nap Buzsákot a népművészete tette ismertté. Külföldiek ezrei fordultak meg a fa­luban egy-egy térítőért. Vigmond Erika A buzsáki tájház 19. századi ha­gyományos parasztporta, tiszta­szobával, füstös konyhával, mag­tárral, istállós pajtával. Ágoston Zoltánnénak, a tájház vezetőjé­nek kalauzolásában kibontako­zik a hajdani élet is: - A nyitott kéményű füstös konyhában ere­detiek a lábasok, amik egykor kis lábakon álltak. Innen fűtöt­ték a két szobát is. Az egyiket lakhatóvá rendeztük be, a má­sik kiállítóterem lett. A rakott szemes kályha mel­lett a híres buzsáki hímzés domborodik a textíliákon, jel­legzetes színvilágával és motí­vumkincsével: a vézással, a bo­szorkányossal és a rátétessel. A vézással egykor a díszlepedő­ket, szövött párnákat, ingujja­kat díszítették. Színe a piros­kék, és a piros-fekete. Motívu­mai a rózsa, szegfű, csibeláb, katykaringó. A boszorkányost úri hímzésnek tartották, mert az úri kisasszonyok ruhái ké­szültek a jellegzetes V alakú töl­téssel, a láncszemes körülhím- zéssel. A rátétes a legnehezebb, és nagy türelmet igényel. Színe a piros-fehér, és a kék-fehér, motívumai a páva, galamb, tuli­pán, szarvas. A kislányok régen rátétes népviseletben jártak. Ha­lottas lepedőt is varrtak, amit a kisgyerekes családok felraktak a mestergerendára, hogy meg­óvják a kicsit a szemmel verés­től. - A kiállítóteremben kuko­ricaszárból készült játékokat is felsorakoztattunk, hogy a láto­gatók megismerjék, régen mi­vel játszottak a gyerekek - vette át a szót Kovács Józsefné, a falu­ház vezetője. - A pajtába búbos kemence került, amiben kenye­ret, nyulat, malacot sütünk. Az Délszláv motívum a buzsáki asszonyok kezé­ben és szívében élő motívu­mokat délszláv telepesek hozták magukkal a török hódoltság utáni időkben. A hímzés mellett elismert nép- művészeti ág a fafaragás is. A paraszti életet jelképezi a Tájház, amit a ‘60-as évek­ben nyitottak meg. 1990-ben került az önkormányzat tu­lajdonába. A pesti gyerekek is beültek az asszonyok közé csibelábat hímezni Ágoston zoltánné, a tájház vezetője arról beszélt: gyakran fogadnak gyerekcsoportokat, akik édesanyjuknak, nagyma­májuknak mindig visznek egy- egy kisebb hímzést, könyvjel­zőt vagy tűpárnát ajándékba. Nagyon fogékonyak a népmű­vészetre. - Egyszer Öreglakon táborozó, budapesti 7-12 éves fiatalok jöttek hozzánk - idéz­te fel a tájházvezető. - A bu­zsáki motívumok annyira el­varázsolták őket, hogy meg­kérték az asszonyokat: azon nyomban tanítsák meg nekik az alapokat. Nem sajnálták az időt, s bizony beültek közéjük varrogatni. Öröm volt nézni, hogy közben jókat kuncogtak például a csirkelábas motí­vum hímzésekor vagy a katy- karingón, amit sokszor kimon­dani sem tudtak. Ágoston Zoltánné: az is­kolás fiatalok fogékonyak a népművészetre önkormányzat varrószínt is ki­alakított itt, ahol az asszonyok kora tavasztól késő őszig szor­gosan forgatják tűiket vagy a fa­faragó hozzák el munkáikat.- A legszebb a gyümölcsfa, a cseresznye, körte, dió - sorolta a 77 éves Fehér József fafaragó. - Bútorbetéteket, tükörkerete­ket, ostort, juhászkampót, büty­köst is faragok a buzsáki min­tákkal. A tudás nem veszik el, az unokám nagyon érdeklődik, megvan hozzá a kézügyessége. Kapitány Zsuzsanna édesany­jával együtt öltögetett a varró­színben. Nem csak hímez, ko­baktököt is farag, tojásokat gra­víroz. Édesanyja, Kapitány Fe- rencné a vézás motívumokat kedveli. Unokája tablóját is ezzel díszítette, s a néptáncosok ruháját is hímezte már. - Nyol­cán vagyunk mindig, de most egyikünk hiányzik - tette hoz­zá Lenhoffer Istvánná. - Szere­tünk itt lenni, hímzéseinket be­mutatni és azt is, hogyan szé­pül meg a vászon, a textília - mondta Varga Jánosáé. jilling tiborné. a Hagyomány- őrző Együttes vezetője: - Ha egy falu megőrzi a múltját, ak­kor van jövője is. Buzsáknak a népművészet a múltja, amit to­vább kell éltetni. Ebben mindig is a hímzés volt a legerőtelje­sebb. Az együttesünk például a viseletében őrzi és be is mutat­ja mind a három jellegzetes, kincset érő rátétes, vézás és boszorkányos hímzést. SZERINTEM balsai tamás plébános: - A te­lepülések kincse az ott élő em­berek közössége. Buzsák nép­művészete mögött is kifinomult művészi, fejlett esztétikai érzék­kel az alkotót, az embert kell nézni. S ha kezünkbe veszünk például egy oltárterítőt, minden öltés mint megannyi fohász száll Istenhez. Elismerést min­den település kaphatna, ha job­ban kiaknázná értékeit TORMÁNÉ JÁRFÁS ZSUZSANNA ta­nító: - Buzsák megérdemelten lehet büszke a címre. Elválaszt­hatatlanul hozzátartozik az a hagyomány, ami ma is élő. Nem csupán vitrinekbe zárt népmű­vészet. Generációk adták át a tudást, én is ebben nőttem fel. Édesanyám ma is kézimunká­zik, s természetesen én is tudok hímezni. A tudást nem hagyjuk elveszni, tovább ápoljuk. Nem hagyja elveszni a hagyományokat könyv Éppen a buzsáki hímzésgyűjteményen dolgozik a népi kultúra mestere A népművészeti kincsek egyik legjelentősebb somogyi kutató­ja és őrzője a balatonlellei Dol- bert Ferenc népi iparművész. Amellett, hogy maga is hímez, szenvedélyesen gyűjti és rajzol­ja is az egyes tájak népi hímzé­seit, de gyöngygallért is készí­tett már, a fafaragásban, a ko­baktök karcolozásában is jeles­kedik. Jelenleg ötvenhat zsűri­zett, eredeti munkája van. A Lölle Hagyományőrző Egyesü­lettel, melynek elnöke is, élet­ben tartják például a hímzés, a | csipkeverés, a fafaragás, a nép- | zene és néptánc hagyományait. f Legutóbb hosszú évek munká- ; jának gyümölcseként kötetbe § szedte a karádi hímzésgyűjte- Dolbert Ferenc népi iparművész a buzsáki motívumokat szedi csokorba ményt, közkinccsé téve a pá­ratlan örökséget. A karádi után már a buzsáki motívumok cso­korba gyűjtésén dolgozik a né­pi iparművész.- A történet nem arról szól, hogy egy kézimunkakönyvet adunk ki - tette hozzá Dolbert Ferenc. - A gyökerekig kell ha­tolni. Hiteles csak akkor lesz a kötet, akár hosszú utazások árán is, ha meggyőződöm róla: tényleg onnan származik-e a rátétes vagy éppen a vézás minta, ahonnan eredeztetik. Már sok szép mintám van a buzsákiaktól, s a kézimunka szakkörben is két télen keresz­tül a buzsáki motívumok vol­tak terítéken. Százötven éves pincéket őriz a buzsáki hegy Nádtetős pincék idézik az év­százados múlt paraszti építé­szetét a buzsáki hegyben. A János-, a Ceria- és a Kálvária­hegyi pincéket és présházakat helyi védelem alá vette az ön- kormányzat. Ezek közül több műemlékvédelem alatt is áll. Ezzel óvják eredeti állapotukat, s szabályozzák, hogy az átalakí­tások során ne alkalmazzanak modern építészeti stílusokat a tulajdonosok. A fehér fal, a nád­tető a két legfontosabb kitétel, amit minden pincetulajdonos­nak be kell tartania. A százöt­ven éves pincék kiemelkedő tu­risztikai látványosságok, ahol a gazdák saját boraikkal kínál­ják a betérőt. A hófehér falú, nádtetős pincék a paraszti építészetet őrzik

Next

/
Thumbnails
Contents