Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-07 / 157. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 7., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP Ml Y W< ’?*' MM S '4mWfö&S&SMMM KIS TÖRTÉNETEK H MIHALYFALVI BLÍÜ^H LÁSZLÓ Berzsenyi Sopronban berzsenyi úgy nevelte gyer­mekeit, ahogy apja: a ter­mészetes életmódot, a test­edzést, a szabad levegőt tar­totta fontosnak számukra, mondván „tanulni ráérnek később is“. Dániel tízéves volt, amikor egyetlen este megtanulta apjától; aki mű­velt, jogot végzett ember, „híres" ügyvéd volt, a betű­ket, s csakhamar az írást-ol- vasást is. (Nesze neked mo­dern pedagógia!) így aztán nem véletlen, hogy ugyan­ilyen elvek alapján nevelte gyermekeit ő is: „Tízeszten­dős korában megtanulja a gyermek azt egy nap, amit hét- s nyolcesztendős korá­ban esztendeig." Nem vélet­len, hogy „famíliái nyavalá"- nak nevezi, családi örökség­nek tartja, hogy feleségét az „együgyűségből", amelyben megismerte, meg sem pró­bálta kiemelni. (Nesze ne­ked női egyenjogúság!) így, semmitmondó előtanul­mányok után, 13 évesen ke­rült a soproni evangélikus líceum alsóbb osztályába. Itt töltött - kisebb megszakí­tásokkal - mintegy hét évet. a színmagyar Kemenesaljá­ról a többségében német la­kosságú Sopronban minden furcsa volt. Jóval idősebb volt társainál; sportban, táncban és erőben kitűnt közülük; de azt is illik tudni (amikor sok „sztár" ma az­zal akar népszerű lenni, hogy hányszor bukott meg); hogy „az iskolai tanulmá­nyokban rég izzadókat" ha­marosan elérte. egyszer az egyik rokonával sétált Sopronban, s velük szemben beszélgetve jött több német munkás. Berzse­nyi - mivel még nem tudott németül - megkérdezte tár­sát: „Miről beszélnek ezek a németek?" A rokon erre - ug­ratásnak szánva - azt felelte: „Szidják a magyarokat" Er­re Berzsenyi: „Micsoda? Herrgott!", és jól elverte vala­mennyi „fránya" németet A művészek ideális körülményeket találtak Nagyatádon. Az alkotótelepet idén felújítják, és jövőre kényelmet és jóval nagyobb teret ad a szobrászoknak Nem sürgetik az alkotót dehant antal Mag című al­kotását tavaly állították ki a szoborparkban. - Nagyon jól éreztem magam Nagyatá­don, a hely igazán alkalmas az alkotómunkára. Itt el le­het mélyedni, kellően közel és távol van a várostól. Nem sürget senki, itt valóban csak a művészi kiteljesedésre le­het koncentrálni - mondta. mint a tanáraik rendszeresen jönnek, és hetekig dolgoznak itt. Ez alól csak az idei év kivétel, hi­szen most felújítási munkák folynak az alkotótelepen, de a következő nyáron már éppúgy telt ház lesz, mint korábban. A Dráva Ökoturisztikai pro­jekt részeként a jelenlegi kis épület teljesen megújul. Ez ké­nyelmesebb lakhelyet ad majd a szobrászoknak. Az alkotó­telepen hetven-nyolcvan mű­vész befogadására alkalmas elő­adótermet, recepciót, pihenő­helyet és vendégfogadó részt is kialakítanak. A szoborpark, a zöldövezeti része is megújul majd, padokat, asztalokat, étke­ző- és pihenőhelyeket építenek. A tervek szerint bemutatják a Dráva és Belső-Somogy termé­szeti értékeit, a terület élővilá­gát, amit multimédiás eszközök sokasága segít majd. Emellett háromszáz négyzetméteren ki­állítóterem is várja majd a láto­gatókat, amelyben rekonstruált élőhelyek kapnak helyet. Minderre száztizenötmillió fo­rint áll rendelkezésre. A szobor­park nemcsak a Dráva-projekt- hez kapcsolódik, hanem a 2010- es Európa Kulturális fővárosa programhoz is: a szoborpark és alkotótelep a regionális és nem­zetközi partnerek művészeinek, művészeti oktatásban részt ve­vő szakembereinek szimpóziu­mokat, kiállításokat és konfe­renciákat szervez, kiadványo­kat készít, valamint egy fa kis­plasztikái kiállítással kíván csat­lakozni a nagyszabású program- sorozathoz. Megújul a szobrászok nagyatádi fellegvára, a Nagyatádi Nemzetközi Fa­szobrász Alkotótelep, amely 1975. június else­jén nyitotta meg kapuit. Csikós Magdolna Megújul az szobrásztelep A kulturális Létrejöttében az akkori tanácsel­nök, Rumi Attila művésztanár, valamint Bors István és Bencsik István szobrászművészek bábás­kodtak. A telep eredetileg azért jött létre, hogy teret biztosítson a nagyméretű, külső teret igénylő alkotások létrehozásának, s egy­fajta szellemi műhelyként is szol­gált a művészembereknek. Meg­nyitása óta számos ismert vagy később ismertté vált művész járt itt, 1988 nyaráig hazai és külföl­di szobrászok gyarapították min­den évben az alkotótelepet övező szoborparkot. Bencsik István, Varga Géza Fe­renc, Deim Pál rendszeres vendé­gek voltak, de Franciaországból, Olaszországból, Moldáviából, Né­metországból is sokan érkeztek hosszabb-rövidebb időre alkotni Nagyatádra. A nyaranta elké­szült munkákból rendszeresen rendeztek kiállításokat is, melyen bemutatták a többhetes, hónapos munkák gyümölcsét - Ez a szokás a mai napig él - mondja Merész Emese, a szobor­parkot gondozó Művelődési Ház igazgatója. - A Pécsi Túdomány- egyetem művészeti karának ta­nulói és a Budapesti Képzőmű­vészeti Egyetem hallgatói, vala­Több száz táncos Karádon fesztivál A helyi népművészetet Kétnapos népművészeti feszti­vál kezdődött pénteken Karádon. Több száz fiatal és felnőtt szere­pel a nyolcadszor meghirdetett rendezvényen, melyet a helyi alapfokú művészetoktatási intéz­mény szervezett az önkormány­zat támogatásával. Pajor János, az iskola igazgatója azt mondta: a fesztiválon fellépnek a Deáki- ból (a szlovákiai testvértelepü­lés) érkezett iskolások is, akik moldvai táncokat mutatnak be.- A helyi Szivárvány és Rozma­ring nyugdíjas­klub kórusa és a törökkoppányi me­nyecskekórus is szerepelt - mond­ta. - A Horváth János művészet- oktatási intéz­ménynövendé­kei koncerttel szerepeltek, míg a Karád Tánc- együttes mezősé­gi táncokat muta­is bemutatják tott be. A népművészeti feszti­válon mérai, törökkoppányi és karádi népviseleti bemutatót is láthattak az érdeklődők. A Karád Táncegyüttes a Já- nos-napi” köszöntőt is a színpadra vitte. A mérai, győri és karádi táncosok közös néptáncbemuta- , tójával zárult az első napi program. ■ K. J. Színpadra léptek a helyi általános iskola táncosai is Nagy zsiványok és lókötők Somogy kertjében A zsiványoknak Bonnyán a he­lyük! Tanyájukon, a Somogy Kertje Üdülőfaluban július 14- 15-én kilencedik alkalommal szervezik meg a zsiványok talál­kozóját. Erre már most készül a falu. A kétnapos erőpróbára - ahogy eddig is - várják a testi és szellemi kihívásokra éhező zsi- ványokat és csibészeket. Eőry Zoltán, az üdülőfalu házigazdája elmondta: a csapatverseny során a kaland és a humor elemeit ve­gyítő feladatokat ötvöznek. Min­den, a természetet szerető idős és fiatal zsiványkodásra adhatja a fejét, aki elég erőt és kedvet érez hozzá. A csapatok terepen mérik ösz- sze az erejüket, ezután vidám esti vetélkedőkön vesznek részt. A Zsivány Színház rögtönzött előadásával zárul a megméret­tetés. Amennyiben a verseny­zők kiállják a próbát, zsivány címet kapnak, és a Somogyi Zsi­ványok Szövetségének tagjai lesznek. ■ Krutek József Mintha egyetlen százkarmn emberrel dulakodna az őserdőben halálsziget Kedves úriemberek szenvedélyesen gyűjtik a koponyákat, és dísznek használják a kunyhójuk fölé A Dzsungel Elhagyták azt a pár viskót, amelyből a kikötő állott, és nyom­ban ott volt előttük az őserdő. Késsel és puskaaggyal törtek előre a sűrű rengetegben. Walter az első száz lépés után úgy érezte, hogy nem tud to­vább menni. A hőség elviselhe­tetlen volt, dacára az őserdő ár­nyékának. Ez az árnyék örökös. Minden élet, minden vegetáció felfelé tör, a fák koronái felé, amelyek harminc-negyven mé­ter magasságban vannak, össze­fűzve liánok és léggyökerek sű­rű láncolatával, amelyek között orchideák, hibiszkuszok, sárga, vörös és violaszínekben pompá­zó virágok tömegesen, egymást gyilkolva kúsznak szét. Min­denféle növény irtózatos örök küzdelme folyik itt a létért, nap­fényért és levegőért. Karvastag­ságú indák, kúszó rotang- pálmák tartják állva hatalmas szorításukkal a századok óta ha­lott, belül régen üregessé odva- sodott óriási, több méter vastag fatörzseket. És lenn örökös ho­mályban rothad az őserdő alja. Többlábnyi mélységig növényi és állati maradványokból képző­dött humusz ontja dúsan a meg­újuló életet. Erről a megújuló életről annak lehet fogalma, aki elképzeli az említett humuszt, és ehhez hozzáveszi, hogy évi négy-hatezer milliméter között esik, és állandóan 3540 fok me­leg van. Ez az őserdő.- Persze, maga még nem volt Borneón - társalgott kissé liheg­ve, de kedélyesen Wolf -, és így nem ismeri a dajak ezeket a kedves úriembereket, akik szen­vedélyesen gyűjtik az emberi koponyákat, és dísznek hasz­nálják a kunyhójuk főié. A leg­rondább fekete fajzat, amelyből még egyetlenegy ember sem hódolt be a hódítóknak. Megkö­zelíthetetlen biztonságban él­nek a mocsarak között. Walter még próbálta fenntar­tani a látszatot, verejtéktől csur­gó testtel, összeszorított fogak­kal és titokban levegő után kap­kodva... Furcsa, fanyar, régi pin­cékre emlékeztető szag ülte meg a súlyos levegőt, és egyre sűrűbb lett előttük az őserdő. Állandóan dolgozott a kés és a puskaagy. Feszülő háncsokat vágtak el, tüskés, kemény cser­jéket romboltak szét. Walter úszott a verejtékben, minden lé­pésnél száz karom tépte vissza­felé. A lábára csavarodott, a gé­géjének ütődött, a ruhájába té­pett és a bőrébe karcolt mindun­talan valami, mintha egyetlen százkarmú ember dulakodna vele, hogy megakadályozza a to­vábbjutását: keze, arca több he­lyen vérzett, és ő csak vágott és bukdácsolt. Végre! Végre! Megeredt az eső... Ez a sűrű eső inkább a víz illúziójával hűsít, mint valóság­ban. Á meleg egy fokkal sem csökkent, és a párák alacsonyra verve, talán még sűrűbbek és nehezebbek, mert megtelnek a humusz fojtó szagával. Az óriási páfrányok és a hatalmas bőrsze­rű kininlevelek mint ezer eső­csatorna öntötték rájuk a vizet. Az öreg egy jókora borslevélben göngyölgetni kezdte az aréka- dióból és dohányból összegyúrt bételragacsot. így álltak és be­szélgettek az orkánszerűvé erő­södött esőben, míg körülöttük li­ánok és kardlevelek csattogtak elszabadult gépszíj módjára, és mindenfelől ömlött a langyos víz. Wolf hirtelen megragadta a csuk­lóját. Pár lépésnyire tőlük egy fán hatalmas, zöld pyton emelte háromszögletű, lapos fejét. Egy pillanat, és a kígyó már lesiklott... Megfigyelhetetlen, gyors mozdulattal vette elő Wolf a re­volverét, és ugyanavval a moz­dulattal már lőtt is, mire a py­ton feje eltűnt egy kis porfelhő­ben, és nem is jelent meg töb­bé, csak a törzse vergődött gaz­dátlanul. Egy rántással, célzás nélkül pontosan a kígyó fejét lőtte szét! Ilyen lövésről Walter- nak fogalma sem volt. (FOLYTATJUK)

Next

/
Thumbnails
Contents