Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-01 / Vasárnapi Somogyi Hirlap, 26. szám

2007. JÚLIUS 1., VASÁRNAP INTERJÚ 7 a nemzet színésze Bodrogi Gyula Törőcsik Maritól és Jordán Tamástól tudta meg az örömhírt. Elárulta: a komikus és a drámai szerepek egyformán közel állnak hozzá. SÜSÜ ÉS SHAKESPEARE IS A KEDVENCE Bodrogi Gyulának mindig az a kedvenc szerepe, amelyikben játszik. A legtöbb szerepéről ugyanis úgy érzi, mintha a szerző kifejezetten neki írta volna. Már két hete suttogtak róla, de bizonyossággá csak két napja vált: Bod­rogi Gyula a Nemzet Szí­nésze lett. A közönség és a színházi szakma ítélete ezúttal is találkozott, hi­szen a kétszeres Jászai Mari- és Kossuth-díjas Ér­demes és Kiváló Művészt elárasztják a jókívánságok. Dián Tamás- Hogyan tudta meg a hírt?- Felhívott telefonon Jordán Tamás és Törőcsik Mari. így visszaidézve azt a pillanatot, nem is emlékszem pontosan arra, hogy miként reagáltam, de az biztos, hogy nagyon megle­pődtem. És ez a lelkiállapot azóta csak fokozódik...- Pedig hozzászokhatott volna az érzéshez, hiszen számos dí­jat és kitüntetést kapott pályá­ja során...- Ez a cím más, hiszen ezt az elismerést a szakma élvonalától kaptam. Hihetetlen megtisztel­tetés, hogy a legkiválóbb kollé­gák így értékelik az én eddigi pá­lyafutásomat. Ennél magasabb, rangosabb dicséretet már nem | kaphat az ember. Ü- Igaz, hogy a döntés bejelen- J tése óta nincs egyetlen perc I nyugta sem?- Valóban, ha dolgozni aka­rok, ki kell kapcsolnom a telefo­nomat, mert állandóan csöng. Most például egészen pontosan 132 nem fogadott hívást mutat a kijelzőm, és persze az írásos jó­kívánságok is megállás nélkül jönnek. Őszintén szólva, egészen fantasztikus érzés, hogy ennyi­en együtt örülnek velem.- Drámai szerepekkel kezdte színészi pályáját, mostanra viszont mégis mindenkinek inkább a vidámság jut eszébe önről. Melyik karakter áll kö­zelebb a leikéhez?- Nincs ilyen. Mind a két fel­adat nagyon nehéz, s ebből a szempontból számomra a komi­kus és a drámai szerep egyfor­ma. A fontos az, hogy az általam közvetített mondanivalónak ér­telme, tartalma legyen. Mind­egy, hogy a közönség nevet vagy sír, a lényeg az, hogy a lelkünk egy ponton találkozzon. Ebben az esetben ugyanis mindegy, hogy az ember a színpadon áll, vagy a nézőtéren ül: ilyenkor együtt játszunk.- Van kedvenc szerepe a rengeteg közül?- Nagyon sok ilyet tudnék mondani, de jellemzően mindig az a favorit, amelyet éppen ját­szom. A legtöbb szerepről egyéb­ként én mindig úgy érzem, mint­ha a szerző kifejezetten nekem írta volna. Nekem a Süsü ugyan­olyan fontos, mint akár egy Shakespeare-alakítás. Éppen ezért egyetlen alakításomat sem szeretném kiemelni, hiszen ab­ból még esetleg később sértődés is lehetne.- Megbántódnának az írók vagy a rendezők?- Dehogy ők! A szerepek. Azok ugyanis már csak ilyenek. Nehezen szoknak hozzá az em­berhez, és nagyon meg kell be­csülni őket.- Ön a Nemzeti Színházban öt, a József Attila Színházban három darabban szerepel, nyáron Kőszegen is láthatjuk A méla Tempefői című elő­adásban, majd Szolnokon ren­dezi a Két úr szolgája című Goldoni-művet. Jelenleg havonta 10-18 fellépése van. Nem megerőltető ez a tempó?- Ugyan miért lenne az? Ne­kem ez az életem. Különben hol lennék? Bodrogi Gyula SZÜLETETT: 1934. április 15. iskolái: Színház és Filmművé­szeti Főiskola (1958) pályája: a József Attila Színház tagja (1958-1982), a Vidám Színpad művészeti vezetője (1982-2001), 2003-tól a Nem­zeti Színház tagja elismerései: Jászai Mari-díj (1962, 1967), Érdemes művész (1973), Kiváló művész (1983), Kossuth-díj (2004), a Nemzet Színésze (2007) Körmendi Ákos: „En is sokat buktam, mint az ügyfelek.” il ferro A cégvezető fizetni nem tud, de nyugodtan alszik, mert szerinte a nyomozás végül tisztázni fogja őt Vihar előtti csend az autó­reklámozással foglalkozó II Ferro ügyében: a jövő hét elején kapja meg az igaz­ságügyi könyvszakértő vé­leményét a rendőrség. Kör­mendi Ákos, a cég tulajdo­nosa nyugodtan alszik. Németh Márk- A könyvszakértői vizsgálat eredménye eldöntheti, hogy kit vonhatnak majd felelősség­re a kialakult helyzetért Ön mire számít?- Engem tisztáz a szakértői vélemény, nekem nincs takar- gatnivalóm. Az előző vezetőség­gel kapcsolatban viszont komoly kérdéseket vethet fel a szakvéle­mény. De ezeket már a rendőr­ségnek kell kezelnie.- Még áprilisban azt mondta, hogy június elejére rende­ződhetnek a cég pénzügyei, és kifizetik nyolcezer ügyfe­lüknek a májusra esedékes, összesen körülbelül 300 mil­lió forintot. Ám se szemle, se fizetés.- Sajnos fizetésképtelen a cég. Irodáink nagy részét már bezártuk. Közös megegyezéssel felbontottuk a szerződéseket a körülbelül tucatnyi alkalmazot­tunkkal, de mindenkit kifizet­tünk, velük szemben nincsen rendezetlen tartozásunk. Ennek ellenére én még küzdők azért, hogy talpra tudjam állítani a cé­get, de erre reális esélyt nem lá­tok, egy kisebb csodára lenne szükség. Például, ha egy multi­nacionális cég hosszú távú szer­ződést kötne velünk.- Miért nem a cég átvétele előtt végeztette el a belső vizs­gálatokat?- Igazság szerint néhány elő­zetes - utólag belátva, kissé fel­színes - felmérés alapján gon­doltam úgy, hogy működőképes lehet a vállalkozás. Ez kétségte­lenül meggondolatlanság, hiba volt. Csupán a cég átvétele után szembesültem a komoly pénz­ügyi hiányosságokkal, és az elő- 1 ző tulajdonosok által megkötött 3 szerződésekkel is adódtak prob- | lémák. Ekkor rendeltem el a cég | átvilágítását, és a kifizetéseket, I szerződéseket is ekkor függesz­tettük fel. Új ügyfeleket már nem fogadtunk ez időben.- Mégis hogyan került kapcso­latba az II Ferróval? Honnan jött az ötlet, hogy beszálljon?- Korábban gépjármű-keres­kedéssel és ehhez kapcsolódó tevékenységekkel foglalkoztam. Az autóreklámozás nyugat-eu­rópai példáiban fantáziát lát­tam, azt gondoltam, hogy Ma­gyarországon is sikeresen lehet­ne működtetni egy ilyen vállal­kozást. A volt tulajdonos Laskay Róbert pedig régi ismerősöm volt, én kerestem meg és ajánlot­tam fel neki, hogy átvenném ez­zel foglalkozó cégét, az II Ferrót. Körülbelül egy hónapnyi tárgya­lás után februárban ez meg is valósult.- Mennyit fizetett érte?- Ezt nem fogom elárulni. Azonban meg merem kockáztat­ni, hogy az egész II Ferro-sztori- val én bukom a legnagyobbat, és nem az ügyfelek, ha nem sikerül feltámasztanom a céget. Az álta­luk elvesztett pénz többszörösé­re rúgna az én károm. Míg azok, akik kiszálltak belőle, monda­nom sem kell, nem jártak rosz­szul, hiszen még fizettem is ne­kik az általuk megkopasztott cég átvételért. Az anyagiakon túl persze a szakmai hírnevemet is tönkretették az elmúlt fél év tör­ténései. Rendszeresen kapok életveszélyes fenyegetéseket, a fejemre vérdíjat tűztek ki. A köz­vélemény egy része pedig úgy tekint rám, mint aki még fizetett is azért, hogy elvigye a balhét.- Bezárt, Tatai úti irodájuk udvarán szerződéseikre ha­sonlító papírokat találtak, az internetre pedig felkerült egy önnek tulajdonított hangfelvé­tel. Ezen állítólag azt mondja, nem éppen irodalmi stílus­ban, hogy nem érdekli a pórul járt körülbelül 7500 ügyfél. Mi a véleménye ezekről az esetekről?- Mindkettő az én és a cégem lejáratására indított, megrende­zett színjáték. Az állítólagos szerződésekről csak annyit, hogy minden irodánkban volt iratmegsemmisítő. Ha el akar­tunk volna titkolni valamit, ak­kor miért raktuk volna ki a pa­pírokat pont az udvarra? A licit­re kínált hangfelvételből pedig annak közzétevői próbálnak anyagi hasznot húzni. Mindkét eset mögött egy volt alvállalkozó­mat sejtem.- Mihez kezd a jövőben? A ne­ve most nem cseng jól üzleti berkekben...- Újabb vállalkozást indítok, természetesen nem a reklám- szakmában, hiszen a nevemet valóban lejárattam ebben a körben. Itt már soha nem fo­gok hiteles embernek számíta­ni. Más területen kell tehát bi­zonyítanom. A részletekről azonban nem kívánok nyilat­kozni, nem szeretném, ha az én ötletemből mások gazda­godnának meg.- Mit üzenne a pórul járt ügy­feleknek, akik elbukták új autójukat vagy százezres regisztrációs díjukat?- Semmit. Én úgy érzem a magam részéről, hogy mindent megtettem azért, hogy előte­remtsem a kifizetésükhöz szükséges pénzt. Az általuk be­fizetett regisztrációs díj pedig nem az én irányításom alatt tűnt el. Az iroda magányában. Körmendi Ákos már csak a csodában bízhat.

Next

/
Thumbnails
Contents