Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-04 / 154. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 4., SZERDA Wmmmm Szerelem tanodában ANTAL ZSUZSANNA, a Homo Bőrárum Alapítvány táskái szociális munkása: - A tás­kái tanoda nyári program­jainak összeállítása foglal­koztat legjobban, hogy a szünidő alatt is elfoglaltsá­got találjanak a gyerekek. Előzetes felmérés alapján a játszóház mellett a kerék­pártúra és a különböző té­mákat felölelő előadássoro­zat mindenképpen felkerül a listára. Az ismeretterjesz­tő előadásoknak korábban is nagy sikere volt. A fiúk kérésére az autókról, repü­lőkről szóló beszélgetés lesz a következő, de teríték­re kerül a szerelem is, az érzelmi oldaláról közelítve. wmmmm A sámsoni pedagógus MAGENHEIMNÉ TÓTH ILDIKÓ somogysámsoni pedagógus: - A pályafutásomat Duna­újvárosban kezdtem, 1995- ben kerültem Marcaliba. A somogysámsoni Bernáth Aurél általános iskolában nyolc éve tanítok történel­met és éneket Az ének mindig kiemelt szerepet töltött be nálam. A legbüsz­kébb arra vagyok, hogy mindig volt kórusom. Va­rázslatos, mikor a gyermek­hangokon kristálytisztán felcsendül a zene, a dal. A repertoárunk sokszínű, az egész könnyűtől, akár a ne­héz, három szólamig. Leg­utóbb Hévízen léptünk fel, önálló egyórás műsorral az evangélikus templomban. Csónakkal a Zala folyón túra Vízi tanösvény vezet a Kis-Balaton rejtett madárvilágába Csónakkal a Kis-Balaton madárvilágába. A felfedező túrára csak előzetes bejelentkezéssel fogadják a kirándulókat hetente kétszer Két és fél óra a madárpa­radicsomban. Hetente kétszer indul csónaktúra a Kis-Balaton rejtekébe. Vigmond Erika Elsőként a székesfehérvári nagypapa érkezett két unokájá­val, majd egy budapesti házas­pár a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóságának fenékpusztai kutatóházához. Ezen a napon öten ültek csónakba, hogy a Za­la vizéről felfedezzék a Kis-Ba­laton páratlanul gazdag ter­mészeti szépségét.- Szerdán és szombaton indít­juk a csónakot, és hét-hét látoga­tót fogadunk a vízi útra - mond­ta Magyart Gabriella túravezető. - A reggeli órákban járjuk be a Kis-Balaton vízi világát, mert akkor több a látnivaló. A meleg­ben ugyanis a madarak is elbúj­nak. Egyébként sem szeretnénk túlságosan zavarni az élővilá­got, ezért nem tervezünk a heti kettőnél több vízi túrát. Míg a vízi járművet előkészí­tették az útra, a Fekete István- emlékszoba, valamint az író regényéből ismert Matula- kunyhó várta a vállalkozó ked­vű vendégeket. Az első út a Zala torkolatáig vezetett, majd vissza a Diás- szigetíg, aztán egy másik irány­ba kanyarodva az úgynevezett Bukóig. Itt a csónakból kiszáll­va madárvárta fogadta a csa­patot, ahol némi szerencsével a nádtenger felfedte madárvi­lágát.- Már jártunk Kányaváron, a bivalyrezervátumban, de a Kis- Balatonnak ezt a részét még nem ismertük - tette hozzá Pósa István, aki a feleségével érkezett. Mindketten szívesen fedezik fel a hazai tájakat. A tár­saság abban is egyetértett, hogy az ökoturizmus egyre népsze­rűbb, mert ez mutatja meg iga­zán Magyarország szépségét. Madárparadicsom A TERMÉSZET SZÉPSÉGE iránt fogékony kirándulók­nak igazi paradicsom a Kis- Balaton. Gazdag növény- és madárvilágával egyre nép­szerűbb is a turisták köré­ben. A sás és nádasok biz­tonságában több mint száz madárfaj él, s szinte mind­egyikük védett. A háborítat­lan területet azért is kedve­lik a madarak, mert sokfé le élettér van egyhetyen, jók a klimatikus viszonyok és megfelelő mennyiségű táplá­lékot találnak. A környék látnivalói látnivalóval csalogat a vörsi talpasház vagy az idén éppen huszonöt éves vörsi tűzoltómúzeum is, ami az ország egyetlen ilyen vi­déki intézménye. A szom­szédos településen, Bala- tonszentgyörgyön a Csillag­várba érdemes betérni ál- latsimogatásra, de a gyere keket bizonyára érdekli az évszázadok helyi kultúrá­ját felvonultató életpanopti­kum is. A keszthelyi Feste- tics-kastély, no és a hintó- múzeum sincs essze. Tűzoltómúzeum Vörsön. Sokan érkeznek ide megcsodálni az öreg gépeket Kőtáblákra írt, szívekbe vésett S arancsolatok selickisfaludon A hitmélyítő együttlétre nyolc dél­balatoni református gyülekezet­ből mintegy hetvenen érkeztek Zselickisfaludra. A tízparancsolat üzenetével foglalkoztak öt napon át a Séllyei-tábor lakói. Erdélyi Teréz szárszói hitokta­tó elmondta: a különféle vetélke­dők, kézműves tevékenységek is a központi témához kapcsolód­tak. Kőtáblákat formáltak agyag­ból, az aszfaltra Mózest rajzol­ták, kezében a jelképekkel a Si­ón hegyén. Élmény volt a gyere­keknek a Katica tanyára tett gya­logtúra is, visszafelé a menet közben elrejtett száz kavics, illet­ve a papírra vetett parancsolatok után kutattak sikeresen.- Fontosnak tartom, hogy az elméletben megtanult intése­ket, tiltásokat a hétköznapok­ban is megvalósítsák, és az itt szerzett hitélményeiket tovább­adva másokat is hívogassanak a táborba - mondta. Hajdú Zoltán Levente szóládi lelkész 13 fiatallal érkezett a kisfaludi ifjúsági otthonba. Mint mondta: örömmel tapasz­talta, hogy évről évre egyre töb­ben visszatérnek ide. E hiterő­sítő, közösségformáló együtt- léteken lelkiekben sokat gazda­godtak, megérintette őket a tíz- parancsolat üzenete. - A „ne lopj” parancsolat kapcsán nem­csak tárgyakról, hanem biza­lomról, türelemről is szóltak. A siófoki, az endrédi, a ságvári és a többi fiatalt a maga készítette kőtábla emlékezteti majd a kö­zösen eltöltött szép napokra. A szeretet kettős parancsa, a „sze­resd az Urat és a felebarátodat, mint magadat“-ige bizonyára egy életre a szívükbe vésődött. Hittantábor Bajomban Nagybajomban hittantábort szerveztek a református gyere­keknek, melyen csaknem negy­venen vettek részt. Nemezeitek, gyöngyöt fűztek, kirándultak. Az evangélium hirdetésén keresztül a résztvevők közelebb kerüljenek Jézus Krisztushoz - tudtuk meg Fejér István lelki- pásztortól. A helyi ovisok Noé történetét hallgatták, a nagyob­bak a Milyen Isten igéje? kér­désre kaptak választ: olyan le­gyen mint a víz, a kard, vagyis élő forrás, ható és éles. A jól si­került rendezvény családi nap­pal zárult, m gamos Adrienn No mindegy, a nyakamon a hurok és össze is szorult halálsziget A német Batávia Másnap könnyebben érezte ma­gát. A boy egy levelet adott át ne­ki a hallban, megismerte Péter írását, egykedvűen bontotta fel. Ez állt benne: „Kedves Walter! Bizonyára nagyon kínos megle­petésben volt része tegnap. Az egész gyalázatos dolgot én ter- veltem ki. Két lehetőség áll ma­ga előtt, vagy haza kerül innen még valaha, és akkor bizonyára nagyon rendes, komoly ember lesz, vagy elpusztul itt, és ez követségen munkásbarakkot ajánlottak szállásként, élelmet is ígértek, meg napszámosmunkát esetben nem tesz boldogtalanná egy nőt, aki jobb sorsra érdemes. Talán elmúlása előtt maga is rá­jön, hogy milyen fontos, mozgal­mas és súlyos dolog az élet, és ezt köszönje Hirten Péternek u.i.: Én a déli hajóval elutaz­tam Ausztráliába. Nem küldök magának pénzt, mert evvel csak elodáznám a döntő fordu­latot. Ajánlom, hogy vágjon be­le az eszményekbe vaktában, mint mikor kártyázni szokott. Lehet, hogy szerencséje lesz, mert itt minden órában történ­hetnek kiszámíthatatlan vélet­lenek. Sajnos, kedvezőek rit­kán. Üdvözli fenti barátja.” ...Egykedvűen dobta el a leve­let Azonnal felment a német konzulátusra. Figyelmesen vé­gighallgatták, és a következő fel­világosítást adták. Elhelyezhetik a német munkásbarakkban, ahol élelmezést is kap, de mint munkavállalásra nem jogosult, itt csak napszámosmunkára közvetítheti a követség szerve. Minden félévben, ha összegyű­lik egy transzportra való honfi­társ, haza is juttatják őket, de sajnos a múlt hónapban ment el egy csoport... „No, mindegy” mondta magá­ban a kapu előtt, és a fogát szív­ta... „A nyakamon a hurok, és össze is szorult”... Hála Istennek van revolvere, és így főbe is lő­heti magát, ha megáll minden. Hatalmas fekete autó siklott a hotel bejárata elé. No, nézd! Ez biztosan a gumi-igazgató autója. Megmutatta a sofőrnek az igaz­gató névjegyét, a tömpe orrú ta­mil vigyorogva bólintott, és ki­nyitotta az autót Nézzük az ese­ményeket, húzzunk le még egy kártyát csak úgy vaktában! A vezérigazgató bemutatta a családjának, meguzsonnáztak együtt, azután bevitte Lindaut a dolgozószobájába. Finom, szelíd ember volt az igazgató, kissé kö­vér és petyhüdt arcú, európai külseje itt már uniformizálódott. Az állandó rossz emésztéstől szemén is ott ült az a finom, sár­ga fény, ami lezajlott disentériás betegségek krónikus nyoma. Jó­ságosán nézett Lindaura.- Őszintén fogok magával be­szélni, Vanalder. Rendkívüli fel­adatról van szó, amit csak kivé­telesen tapasztalt és rettenthe­tetlen emberre lehet bízni. Nincs értelme, hogy . szépítsem maga előtt a dolgot. Olyan helyen van szükség emberre, ahol még meg kell küzdeni mindazokkal a ne­hézségekkel, amelyeket Jáván és Szumátrán már ötven éve nem ismerünk.- Tulajdonképpen hová kell mennem?- Ha megmondom, akkor mindent meg fog érteni. Borneo. Lindau ugyan nem értett sem­mit, de jelentős arcot vágott.- Olyan ajánlatot teszek, ami­lyen a maga szakmájában telje­sen ismeretlen: havi ezer forint fizetés és ötezer forint jutalom, ha az új telep egy év múlva még fennáll. A másik ember, aki ma­gával menne, a legnagyobb hírű és legrégibb dzsungeljáró: Wolf. Talán már hallotta is a nevét. - Miután Lindau bólintott, folytat­ta: Nos? Felcsap?- Nem tudom... - „akkor in­kább a revolver”, gondolta.- Nézze, folytatta izgatottan -, ez az ügy annyira fontos, és maga itt annyira nélkülözhetet­len, hogy megduplázom a jutal- mat...tízezer...nem! Húszezer fo­rintot kap egy év múlva. (FOLYTATJUK)

Next

/
Thumbnails
Contents