Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-04 / 154. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 4., SZERDA Wmmmm Szerelem tanodában ANTAL ZSUZSANNA, a Homo Bőrárum Alapítvány táskái szociális munkása: - A táskái tanoda nyári programjainak összeállítása foglalkoztat legjobban, hogy a szünidő alatt is elfoglaltságot találjanak a gyerekek. Előzetes felmérés alapján a játszóház mellett a kerékpártúra és a különböző témákat felölelő előadássorozat mindenképpen felkerül a listára. Az ismeretterjesztő előadásoknak korábban is nagy sikere volt. A fiúk kérésére az autókról, repülőkről szóló beszélgetés lesz a következő, de terítékre kerül a szerelem is, az érzelmi oldaláról közelítve. wmmmm A sámsoni pedagógus MAGENHEIMNÉ TÓTH ILDIKÓ somogysámsoni pedagógus: - A pályafutásomat Dunaújvárosban kezdtem, 1995- ben kerültem Marcaliba. A somogysámsoni Bernáth Aurél általános iskolában nyolc éve tanítok történelmet és éneket Az ének mindig kiemelt szerepet töltött be nálam. A legbüszkébb arra vagyok, hogy mindig volt kórusom. Varázslatos, mikor a gyermekhangokon kristálytisztán felcsendül a zene, a dal. A repertoárunk sokszínű, az egész könnyűtől, akár a nehéz, három szólamig. Legutóbb Hévízen léptünk fel, önálló egyórás műsorral az evangélikus templomban. Csónakkal a Zala folyón túra Vízi tanösvény vezet a Kis-Balaton rejtett madárvilágába Csónakkal a Kis-Balaton madárvilágába. A felfedező túrára csak előzetes bejelentkezéssel fogadják a kirándulókat hetente kétszer Két és fél óra a madárparadicsomban. Hetente kétszer indul csónaktúra a Kis-Balaton rejtekébe. Vigmond Erika Elsőként a székesfehérvári nagypapa érkezett két unokájával, majd egy budapesti házaspár a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóságának fenékpusztai kutatóházához. Ezen a napon öten ültek csónakba, hogy a Zala vizéről felfedezzék a Kis-Balaton páratlanul gazdag természeti szépségét.- Szerdán és szombaton indítjuk a csónakot, és hét-hét látogatót fogadunk a vízi útra - mondta Magyart Gabriella túravezető. - A reggeli órákban járjuk be a Kis-Balaton vízi világát, mert akkor több a látnivaló. A melegben ugyanis a madarak is elbújnak. Egyébként sem szeretnénk túlságosan zavarni az élővilágot, ezért nem tervezünk a heti kettőnél több vízi túrát. Míg a vízi járművet előkészítették az útra, a Fekete István- emlékszoba, valamint az író regényéből ismert Matula- kunyhó várta a vállalkozó kedvű vendégeket. Az első út a Zala torkolatáig vezetett, majd vissza a Diás- szigetíg, aztán egy másik irányba kanyarodva az úgynevezett Bukóig. Itt a csónakból kiszállva madárvárta fogadta a csapatot, ahol némi szerencsével a nádtenger felfedte madárvilágát.- Már jártunk Kányaváron, a bivalyrezervátumban, de a Kis- Balatonnak ezt a részét még nem ismertük - tette hozzá Pósa István, aki a feleségével érkezett. Mindketten szívesen fedezik fel a hazai tájakat. A társaság abban is egyetértett, hogy az ökoturizmus egyre népszerűbb, mert ez mutatja meg igazán Magyarország szépségét. Madárparadicsom A TERMÉSZET SZÉPSÉGE iránt fogékony kirándulóknak igazi paradicsom a Kis- Balaton. Gazdag növény- és madárvilágával egyre népszerűbb is a turisták körében. A sás és nádasok biztonságában több mint száz madárfaj él, s szinte mindegyikük védett. A háborítatlan területet azért is kedvelik a madarak, mert sokfé le élettér van egyhetyen, jók a klimatikus viszonyok és megfelelő mennyiségű táplálékot találnak. A környék látnivalói látnivalóval csalogat a vörsi talpasház vagy az idén éppen huszonöt éves vörsi tűzoltómúzeum is, ami az ország egyetlen ilyen vidéki intézménye. A szomszédos településen, Bala- tonszentgyörgyön a Csillagvárba érdemes betérni ál- latsimogatásra, de a gyere keket bizonyára érdekli az évszázadok helyi kultúráját felvonultató életpanoptikum is. A keszthelyi Feste- tics-kastély, no és a hintó- múzeum sincs essze. Tűzoltómúzeum Vörsön. Sokan érkeznek ide megcsodálni az öreg gépeket Kőtáblákra írt, szívekbe vésett S arancsolatok selickisfaludon A hitmélyítő együttlétre nyolc délbalatoni református gyülekezetből mintegy hetvenen érkeztek Zselickisfaludra. A tízparancsolat üzenetével foglalkoztak öt napon át a Séllyei-tábor lakói. Erdélyi Teréz szárszói hitoktató elmondta: a különféle vetélkedők, kézműves tevékenységek is a központi témához kapcsolódtak. Kőtáblákat formáltak agyagból, az aszfaltra Mózest rajzolták, kezében a jelképekkel a Sión hegyén. Élmény volt a gyerekeknek a Katica tanyára tett gyalogtúra is, visszafelé a menet közben elrejtett száz kavics, illetve a papírra vetett parancsolatok után kutattak sikeresen.- Fontosnak tartom, hogy az elméletben megtanult intéseket, tiltásokat a hétköznapokban is megvalósítsák, és az itt szerzett hitélményeiket továbbadva másokat is hívogassanak a táborba - mondta. Hajdú Zoltán Levente szóládi lelkész 13 fiatallal érkezett a kisfaludi ifjúsági otthonba. Mint mondta: örömmel tapasztalta, hogy évről évre egyre többen visszatérnek ide. E hiterősítő, közösségformáló együtt- léteken lelkiekben sokat gazdagodtak, megérintette őket a tíz- parancsolat üzenete. - A „ne lopj” parancsolat kapcsán nemcsak tárgyakról, hanem bizalomról, türelemről is szóltak. A siófoki, az endrédi, a ságvári és a többi fiatalt a maga készítette kőtábla emlékezteti majd a közösen eltöltött szép napokra. A szeretet kettős parancsa, a „szeresd az Urat és a felebarátodat, mint magadat“-ige bizonyára egy életre a szívükbe vésődött. Hittantábor Bajomban Nagybajomban hittantábort szerveztek a református gyerekeknek, melyen csaknem negyvenen vettek részt. Nemezeitek, gyöngyöt fűztek, kirándultak. Az evangélium hirdetésén keresztül a résztvevők közelebb kerüljenek Jézus Krisztushoz - tudtuk meg Fejér István lelki- pásztortól. A helyi ovisok Noé történetét hallgatták, a nagyobbak a Milyen Isten igéje? kérdésre kaptak választ: olyan legyen mint a víz, a kard, vagyis élő forrás, ható és éles. A jól sikerült rendezvény családi nappal zárult, m gamos Adrienn No mindegy, a nyakamon a hurok és össze is szorult halálsziget A német Batávia Másnap könnyebben érezte magát. A boy egy levelet adott át neki a hallban, megismerte Péter írását, egykedvűen bontotta fel. Ez állt benne: „Kedves Walter! Bizonyára nagyon kínos meglepetésben volt része tegnap. Az egész gyalázatos dolgot én ter- veltem ki. Két lehetőség áll maga előtt, vagy haza kerül innen még valaha, és akkor bizonyára nagyon rendes, komoly ember lesz, vagy elpusztul itt, és ez követségen munkásbarakkot ajánlottak szállásként, élelmet is ígértek, meg napszámosmunkát esetben nem tesz boldogtalanná egy nőt, aki jobb sorsra érdemes. Talán elmúlása előtt maga is rájön, hogy milyen fontos, mozgalmas és súlyos dolog az élet, és ezt köszönje Hirten Péternek u.i.: Én a déli hajóval elutaztam Ausztráliába. Nem küldök magának pénzt, mert evvel csak elodáznám a döntő fordulatot. Ajánlom, hogy vágjon bele az eszményekbe vaktában, mint mikor kártyázni szokott. Lehet, hogy szerencséje lesz, mert itt minden órában történhetnek kiszámíthatatlan véletlenek. Sajnos, kedvezőek ritkán. Üdvözli fenti barátja.” ...Egykedvűen dobta el a levelet Azonnal felment a német konzulátusra. Figyelmesen végighallgatták, és a következő felvilágosítást adták. Elhelyezhetik a német munkásbarakkban, ahol élelmezést is kap, de mint munkavállalásra nem jogosult, itt csak napszámosmunkára közvetítheti a követség szerve. Minden félévben, ha összegyűlik egy transzportra való honfitárs, haza is juttatják őket, de sajnos a múlt hónapban ment el egy csoport... „No, mindegy” mondta magában a kapu előtt, és a fogát szívta... „A nyakamon a hurok, és össze is szorult”... Hála Istennek van revolvere, és így főbe is lőheti magát, ha megáll minden. Hatalmas fekete autó siklott a hotel bejárata elé. No, nézd! Ez biztosan a gumi-igazgató autója. Megmutatta a sofőrnek az igazgató névjegyét, a tömpe orrú tamil vigyorogva bólintott, és kinyitotta az autót Nézzük az eseményeket, húzzunk le még egy kártyát csak úgy vaktában! A vezérigazgató bemutatta a családjának, meguzsonnáztak együtt, azután bevitte Lindaut a dolgozószobájába. Finom, szelíd ember volt az igazgató, kissé kövér és petyhüdt arcú, európai külseje itt már uniformizálódott. Az állandó rossz emésztéstől szemén is ott ült az a finom, sárga fény, ami lezajlott disentériás betegségek krónikus nyoma. Jóságosán nézett Lindaura.- Őszintén fogok magával beszélni, Vanalder. Rendkívüli feladatról van szó, amit csak kivételesen tapasztalt és rettenthetetlen emberre lehet bízni. Nincs értelme, hogy . szépítsem maga előtt a dolgot. Olyan helyen van szükség emberre, ahol még meg kell küzdeni mindazokkal a nehézségekkel, amelyeket Jáván és Szumátrán már ötven éve nem ismerünk.- Tulajdonképpen hová kell mennem?- Ha megmondom, akkor mindent meg fog érteni. Borneo. Lindau ugyan nem értett semmit, de jelentős arcot vágott.- Olyan ajánlatot teszek, amilyen a maga szakmájában teljesen ismeretlen: havi ezer forint fizetés és ötezer forint jutalom, ha az új telep egy év múlva még fennáll. A másik ember, aki magával menne, a legnagyobb hírű és legrégibb dzsungeljáró: Wolf. Talán már hallotta is a nevét. - Miután Lindau bólintott, folytatta: Nos? Felcsap?- Nem tudom... - „akkor inkább a revolver”, gondolta.- Nézze, folytatta izgatottan -, ez az ügy annyira fontos, és maga itt annyira nélkülözhetetlen, hogy megduplázom a jutal- mat...tízezer...nem! Húszezer forintot kap egy év múlva. (FOLYTATJUK)
