Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-30 / 176. szám

14 BÁL, VIGALOM SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 30., HÉTFŐ Soha ennyi vigadózó a Róma-hegyi búcsúban Annák abroncsos szoknyája bál Életképes a hagyomány, de Zimbabweiné szörnyülködne Kukoricáztak Gadányban: kelt, habos, diós, csirkeragus Egy házasságban - azt mondják- a hetedik év a kritikus. A válá­sok száma megnő ilyenkor. A Róma-hegyi búcsút is hetedszer rendezték meg. A szervezők vá­láson nem, hanem csak a meg­újuláson gondolkodnak.- Soha ennyi érdeklődő, ven­dég még nem volt a Róma-hegyi búcsún - mondta Kolber István, a szervező baráti kör elnöke. - Nemcsak a városból, hanem a környező településekről is ér­keztek baráti társaságok. A gye­rekeknek egész nap nyitva volt a szabadtéri, kitelepült óvoda, a felnőttek pedig rémüldözhettek a Kötél - a kaposvári önkéntes életmentő- és tűzoltó-egyesület- nemegyszer veszélyes bemu­tatóján. Jövőre azonban meg­újulunk. Az eddig megszokottól eltérően májusban lesz a bú­csú, kapcsolódva a Festők váro­sa elnevezésű hangulatfeszti­válhoz. A terveink szerint na­gyobb hangsúlyt kap majd ren­dezvényünkön a kultúra, a fes­tészet és az egyéb művészetek. Az idei búcsú alkalmából is­mét odaítélték a róma-hegyiek kitüntetését, az Aranyecset-dí- jat. A kuratórium Bene János festőművészt találta a legalkal­masabbnak. Az idei rendez­vény sem múlhatott el különbö­ző versenyek nélkül. Megmér­kőztek a focisták és a legjobb szakácsok is. Mintegy húszán neveztek a főzőversenyre, a zsűrinek nem kis fejtörést és erőpróbát okozva. A legjobbnak a kaposfüredi Vörös fogadó csapata által készített lecsó­ágyon sült tarja tarhonyával bi­zonyult. ■ F. Szarka Á. Jó, hogy ott volt a Kötél: a fiatalab­bak így kötélre is mászhattak Mi más, mint a palotás nyitotta meg a füredi Anna-bált. Nyalka férfiak, abroncsos szoknyába öltözött hölgyek mulatoztak a Horváth-házban A füredi Anna-bálon sió­foki lányt választottak a legszebbnek. Kiderült az is, hogy Fodor Gábor mi­niszter nem kétbalkezes. Czene Attila Nyalka férfiak, abroncsos szok­nyába öltözött nők a Horváth- házban. 1825-ben tartották elő­ször Balatonfüreden az Anna- bált, e hétvégén pedig már a 182. alkalommal találkozott díszes társaság a városban összegyűlt nagyközönség ámulatára. Akko­riban Kossuth Lajos, Széchenyi István, Wesselényi Miklós, to­vábbá Jókai Mór, Blaha Lujza és Vörösmarty Mihály, most Miko- la István, Stumpf István, Fodor Gábor és Suchmann Tamás, va­lamint Eperjes Károly, Bujtor Ist­ván és Szerednyei Béla forgoló­dott a vendégek között. Ismét ha­zánk szellemi fellegvárává válik Füred, mint a reformkor idején? Az északi part fővárosának történelmi városrésze az utóbbi esztendőkben látványos re­konstrukción esett át, s a továb­bi munkálatokhoz néhány nap­ja nyertek még legalább 1,5 mil­liárd forintot. Mindez jelentős részben a fideszes Bóka István polgármester érdeme, aki Fü­red és a Balaton régió érdeké­ben képes bármilyen pártos ha­talommal megegyezni. Fodor Gábor környezetvédelmi és víz­ügyi miniszter azt mondta meg­nyitójában: legfőképp Bóka Ist­ván miatt vállalta el a bál fővéd­nöki szerepét, aki régóta barát­ja (bár ő a Fideszből az SZDSZ- be távozott), másodrészt pedig mert a Balaton szerelmese (a tó vizének minősége most kiváló és a mennyisége is megüti a kí­vánt szintet). No és országunk turizmusának nem lebecsülen dő vonzereje a sok szép hónk ány, s közülük számos az Anna Siófoki a legszebb A kisszámú, Somogybái ér­kezőt vigasztalta, hogy öt kontinens húszezer szavazó­ja a siófoki Tóth Katinka An­nát választotta a bál szépé­nek; az aranyalma mellé he­rendi vázát kapott, s utaz­hat Szíriába. A győztes egy budapesti főiskolán tanul. Udvarhölg}'e balatonfüredi és aszódi leányzó lett. Tóth Katinka Anna kapta a legtöbb voksot a nézőktől bálon megjelent (bár a minisz­ter táncolni nem nagyon sze­ret). Egyébként a tárca új veze­tőjére nem korrekt azt monda­ni, hogy kétbalkezes, mert las­sanként megfékezi a Rába hab­zását is, de az biztos, hogy bal­kezes, ezt láttuk a vacsoránál... Az előétel aszpikos füstölt la­zac volt kaviáros tormahabbal salátaágyon, olaszos öntettel, sajttortával. Tovább tartott elol­vasni a leírást, mint bekapni a néhány falatot... De finom volt, csakúgy, mint a tyúkhúsesz­zöldséggel elnevezésű leves, vagy a főéteknek kínált szarvas­gerinc, valamint a desszert. De ha inkognitóban végzett étterem­kritikája során özvegy Zimbab­wémét ide vezette volna útja, megütötte volna a guta, s bizto­san nulla pontot adott volna a kiszolgálásra; a pincérek ugyan­is lerakosgatták a fogásokat az üres székek elé is, nem törőd­tek azzal, hogy kihűl, mire elő­kerül a sminkszobából a hölgy vagy a bárból kísérője. A Duna Televízió pedig, amely örvende­tesen vitte hírét a környező or­szágok magyarlakta vidékeire is a napfényben kezdődött, de viharba került Anna-bálnak, túlságosan rátelepedett a ren­dezvényre. A bálteremben for­gatták le az interjúkat a zsűri által kiválasztott tíz széplány­nyal, akikre a nézők szavazhat­tak, aztán pedig különféle mű­sorok foglalták el a terepet a táncolni vágyók elől. Mindez joggal bosszanthatta azokat, akik megvásárolták a 30-40-45 ezer forintos belépőjegyet. Persze a patinás balatonfü­redi Anna-bál nyilván túléli a panaszosokat, s megrendezik majd kétszázadszor, s azon túl is számos alkalommal. így kell, hogy legyen. A Különleges Asztali Örömök Somogybán gasztronómiai att­rakciósorozat keretén belül ren­dezték meg immár másodszor Gadányban a kukoricás ételek fesztiválját. A zsűri elnehezült gyomorral fejezte be a bírálatot.- A környékünk hagyomá­nyosan kukoricatermő vidék - mondta Ősz János gadányi pol­gármester. - Egyrészt ezért vá­lasztottuk a kukoricás ételeket, másrészt hajdanában a sze­gény ember legfőbb tápláléka volt. Ma pedig az egészséges táplálkozás kapcsán merül fel egyre többször a neve. A fesztiválra hat csapat ne­vezett Nemesdédről, Tapsony- ból és Gadányból. A verseny­zők két kategóriában - klasszi­kus puliszka és egyéb kukori­cás étel - nevezhettek. Az ét­kek palettája rendkívül sokszí­nű volt, készítettek többek közt kukoricás kelt, habos, di­ós süteményt vagy csirkeragut puliszkás galuskával. A Seffer Károly, a tisztiorvosi szolgálat (ÁNTSZ) marcali kirendeltsé­gének vezetője által vezérelt zsűri a hagyományos kategóri­ában a tapsonyi asszonykórus eresztett puliszkáját ítélte a legjobbnak, míg az egyéb kate­góriában a nemesdédi Kis- kukták zöldséggel töltött daga- dója majonézes kukoricával és túrós puliszkával nem talált le­győzőre. A szépszámú vendég­sereg szórakoztatásáról a szomszéd községek nyugdí­jasklubjának asszonykórusa gondoskodott, este pedig lako­dalmas zenére vigadhatott a nép. ■ F. Szarka Ágnes Diós és lekváros sütemények is készültek ügyes kezek munkájával A vágy hajtotta szüntelen, és mindenképpen utazni akart dilemma Csak az egyik lehetőség teljesülhetett be a férfi életében oly régóta várt hétvégi kiránduláson- Nem tudom, hogyan döntsék - gurította már a második sört is zavarodott tekintete alatt meg­bújó szájába az így kezdődő fél­mondattal a pecabot ruganyú férfi. Mire lenyelte, a többiek nem bírták tovább, és megkér­dezték: mi bántja. A pecabot ruganyú férfi on­nan kapta nevét, hogy annyira egyenes volt a tartása, akár egy jól megerősített, kifejezetten nagy halak kifogására alkalma­tos horgászbot. Sajnos ehhez az eszköz végén lévő hajlékony, ruganyos spicc, az erre az élet­re odanőtt fej volt, ami minden megkezdett mondatnál úgy bu­kott előre, ahogyan a potyka görbíti a gyűrű után a véget, je­lezvén - megette, megtette a ma­gáét. Nem tehetett róla, születé­se után az első szavak kimon­dásakor megvolt ez a jelenség. Az orvosok azt mondták: soha nem fog javulni, idegi alapon van. A pecabot ruganyú férfi­nek nem volt társa. Egyszer igen, de az már olyan régen el­veszett egy forró nyár délután­ján, hogy soha többé nem ke­reste az igazit, mert tudta: nem lesz meg. Megbékélt sorsával, viszont az ösztönöknek nem tu­dott parancsolni, így aztán azt is be kellett látnia: nem is akar parancsolni. Engedelmeskedik, a maga módján. Köztudott volt róla, hogy fizet a szerelemért, olykor-olykor nem is keveset, de ő így élt teljes életet, és egy­általán nem bánta. Nagyjából hetente egyszer felkereste az ilyen szerelmet pénzért is kínáló hölgyet a vá­rosban. Azt, amelyik a legjobb volt ízlésének, utána könnyeb­ben távozott és számolt be a kocsmában aktuális hódításá­ról folyamatos nyakruganyozás- ban. Egyszer hősként ünnepelt, mert amatőr versfabrikáló ré­vén megihletődött egy légyott után. A papírra vetés annyira jól sikerült, hogy a hölgy egy kis árengedményt adott. Termé­szetesen a többiek a pult kör­nyékén rögtön vidámabban it­tak tovább, amikor meghallot­ták a nem mindennapi ked­vezményt. Egyesek gratuláltak is, sőt volt, aki egyenesen köve­telte a rímsor elszavalását. De azon az éjjel nem volt vi­dám a hangulat, mert a dilem­ma mindenkit elgondolkodta­tott a szokásos seregletben. A pecabot ruganyú férfinek egyik álma az volt, hogy egyszer öt egész estét egy fővárosi hét el­töltése közben csak a szerelem­mel tölthessen. A hétvégére ter­vezte az utazást, mert végre összegyűlt annyi pénze, hogy megvalósítsa mindezt. De a má­sik szenvedélye a lüktető ős- blues és régi rockzene hallga­tása volt. Elmondása szerint olyan gyűjtemény birtokosa­ként, amit még a korabeli hang­lemezgyárban is megirigyeltek volna a szakértők. És ugyan­azon a nyári hétvégén, pont a fővárosban, a rockzenekarok legendája lépett fel azzal a frontemberrel, aki talán egy egész világot alakított át sajá­tos előadásmódjával. Ez volt a dilemma. Annyi pénze sajnos nem akadt, hogy a két kellemeset egyszerre élje meg, viszont egyikről sem tudott igazán le­mondani, hiszen mindkettő épp annyira szükségesnek számí­tott életében, mint a harmadik sör, miután mindezt megosztot­ta a kérdező társasággal. - Ki­száradtam, pedig ennyit nem is szoktam inni - fokozta a két­ségbeesést a némává halkuló nyüzsgésben. Ezúttal szinte mindenki az ő fejének előrebic- cenését figyelte, várva, hogy va­lami okosat mondhassanak. De nem tudtak.- Mindenesetre már megvet­tem a vonatjegyem, úgyhogy biztosan megyek, de a többit nem tudom. Az erősebb vágyra bízom magam - oldotta fel a hangulatot a függésben hagyott megoldással. Valaki bekiabált: „hiszen ez a rak end ról!” A ne­vetésben észre sem vették, hogy fizetés után a pecabot ru­ganyú férfi dolgára hivatkozva csak a pultostól búcsúzott el. Aztán egy hétig nem is látták... ■ Szűcs Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents