Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-21 / 169. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 21, SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 JEGYZET Besenyőék démonszínháza laár bácsi Módosult tudatállapotban élnek, ez kell az abszurd poénokhoz Élhetetlen települések nem tudom, hallottak-e már Magdolna-völgyről? Nem baj, ha fogalmuk sincs róla merre van. Magdolna-völgy a napokban azzal írta be nevét az újságolvasók köztudatába, hogy egyelőre nem válhat. A köztársaság elnöke nem engedélyezte a Pest megyei Piliscsabától való elszakadását. Magyarán: nem szentesítette kézjegyével a leválásról döntő | érvényes helyi népszavazás eredményét. Az államfő azzal tagadta meg az okmány aláírását, hogy - bár az önkormányzati tárca támogatta a Magdolna-völgyiek kezdeményezését -, a te- önállóan nem lenne képes az önkormányzati törvényben előírt feladatokat ellátni. Nem fogják elhinni miért. A köztársasági elnök szerint azért, mert az érintett területen nincs óvoda, iskola, egészségügyi intézmény és temető. SZEGÉNY MAGDOLNA-VÖLGYIEK! Otthonukból soha nem lesz falu - hacsak nem nyitnak temetőt. Hiszen nálunk, boldog Somogybán számos helyen se óvoda, se iskola, se egészségház. Csak temető. Végtére is a múltunkat rendesen be kell fejezni! A ha- lottaink nyugodjanak békében őseik földjében. Igaza van az elnöknek, ne a szomszédéban! Hogy az utolsó holtakat ki temeti el? Arra ] átjöhetnek a szomszéd falu- J beliek. Vagy az eggyel arréb- j biak, ha a szomszéd falut j már nem laknák. A temetők miatt vannak még falvaink! Azok nélkül itt is hiányozná- j nak az önálló élet feltételei. MAGDOLNA-VÖLGY PÉLDÁJÁT nézve akár boldogok is lehetünk. Legalábbis nincs okunk sírásra. Igaz, hogy nincs iskola, óvoda, egészségház, de van falu. Önálló. Állnak még (ha élni alig élnek már) falvaink, áll még Somogy! ÁRPÁSI ZOLTÁN Kolumbán Tünde Nemrég Siófokon lépett fel. Laár Bácsival (a bemutatkozás alapján így ismerhettük meg a társulat alapító tagját) az előadás előtt találkoztunk, miközben épp egy pohárka sört kóstolgatott a kihalt városközpontban. Kiderült, hogy Laár András nem szereti a sört, inkább a bort, de bort nyáron nem iszik, szóval maradt a sör. Ahogy Laár András egyedül üldögélt az előadás előtt fél órával a kulturális központ melletti vendéglátó- egységben, azt is gondolhattuk volna, hogy kicsit unja már a banánt, a fellépéseket. Hamar kiderült, hogy ez korántsem igaz. A társulaton legfeljebb a fáradság lesz úrrá a sok utazás miatt, de a- hogy felmennek a színpadra, új erőre kapnak. - Ez egy jó műfaj, amitől feldobódok - állítja. - Ha meglátom a Robit (Dolák-Saly Róbertét) az idétlen repülős sapkájában, már röhögnöm kell. Folyamatosan módosult tudatállapotban van a társulat. Ennek köszönhető, hogy a L'art pour l'art nem fogy ki a poénokból, legalábbis Laár András szerint. Laár András- A Besenyő család története olyan, mint a Szabó család vagy a Barátok közt, csak ezeknél sokkal jobb - mondja Laár András. Szerinte a mai magyar szappanoperáknak legfeljebb a bárgyúságából tudnak meríteni. A Besenyő család szereplői mind démonológiai esetek, senki sem normális. Az összes szereplő negatív karakter. Ez tulajdonképpen egy démonszínház, ahol a hülyeség visszafordul. A társulat sokat szerepel. Laár András teljes őszinteséggel azt mondja: ha van fellépés, akkor pénz is van. A társulatnak mindegy, hogy egy kis vállalati rendezvényen lép fel, vagy egy Nemzeti Színház méretű színpadon sok néző előtt.- Egyetlen helyre nem megyünk el akkor sem, ha meghívást kapunk. Fizetett politikai rendezvényen nem vagyunk hajlandóak fellépni. Szervezze azt akár a Fidesz akár az MSZP - jelenti ki Laár. Mint megtudtuk a L'art pour l'art-nak vannak egészen régre visszavezethető rejtett balatoni gyökerei. Laár András ugyanis itt a tó partján fedezte fel az ő „másik felét", Dolák-Saly Róbertét. - 1975-ben láttam meg először. Balatonlellén az Omega előtt lépett fel egyetlen gitárral. A saját dalait játszotta, és nekem nagyon tetszett. Kiderült, hogy sok közös van bennünk, például mind a ketten az osztály bohócai voltunk - meséli Laár Bácsi, aki a nyáron nemcsak Besenyő Pista bőrkabátjába bújva szerepel a színpadon, hanem zenekarával, a KFT-vel is folyamatosan koncertezik. Az együttes augusztus 3-án Balatonföldváron lép fel, ami egy igazán méretes asztrológiai naptárból derült ki. Laár András ugyanis amellett, hogy zeneszerző, szövegíró, gitáros, énekes, és 1955-ben született Budapesten. 1975-óta hét zenekarnak volt tagja. 1981-ben megalapította a KFT együttest; énekes és gitáros. 1986-ban alapította meg a L'art pour l'art magyar abszurd humort játszó társulatot. 1998-óta lépnek fel. Laár András a KFT mellett a Tantra Magyar együttesben is játszik. Az előadóművészet mellett buddhista pap is. 2005-őta a spirituális szemlélet iránt nyitott embereknek Tündér Tantra kört vezet. humorista még buddhista pap is, aki filozófiát és asztrológiát tanított a Buddhista Főiskolán. - 1985-ben kezdtem keleti buddhista papképző szemináriumra járni - idézte föl. - Innen jött az asztrológia. - Pénzért nem csinálok képleteket, de ha a barátaim, ismerőseim megkérnek rá, szívesen elkészítem az elemzésüket. A sokoldalú művész buddhista mesét is írt. A könyv címe: A csőevő duhajka meséi. A történet nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is szórakoztathatja. Paprikás hangulatban egy méregdrága szódázás után étlapozó Fél áron kínálták az ételeket, de még így is pórul jártunk a sokat ígérő balatonberényi csárdában Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Elképesztő a meleg, vágyunk az árnyékba, még inkább egy árnyékos teraszra, ahol párálló falú poharakat tesznek az ember elé, s hűsítő szellő lengedez. Mire ezt végiggondoljuk, már előttünk is a lehetőség: Balatonberényben a parti út mellett szorosan egymás mellett vagy fél tucat étterem sorakozik, s szíves szóval invitálnak befelé az alkalmazottak. A Paprika csárda pincérének hiszünk, s letelepszünk a hátsó teraszon. Igéző a látvány, előttünk a Balaton kéklik, s némi légmozgás is érezhető a tó felől. Úgy tűnik, csakhamar érkezik frissítőnk is, ám italoslány-fordultával kiderül, csak szénsavmentes víz található a hűtőben. Mivel jégnek is híján vannak, így a párálló pohár helyett langyos víz jut - nem túl jó belépő, de talán a folytatás... Elmélyülünk az étlapban, van időnk bogarászni, ugyanis jó húsz perc múltán néz csak felénk egy pincér. Egy laza sziasztok kíséretében felveszi a rendelést, majd újabb fertályóráig színét sem látjuk. Utóbb kiderül, kár volt kapkodni, talán ha több idő jut felkészülni, jobban járunk. A húslevesben a cérnametélt ronggyá ázva, a lé enyhén sós, s meglehetősen semleges ízű, hőfoka pedig az ásványvízére hajaz. A paradicsomkrém-le- ves hasonlóképp messze áll a forrótól, s érthetetlen módon betétként vagy negyed kiló főtt rizst rejt. A bográcsgulyás viszont messziről szaglik a fagy- gyútól, a krumpli szétázott, a fűszereket pedig kispórolták. Dolgavégezetlen toljuk el a tányérokat, s rendelünk ezúttal egy kör szódát, amibe már jeget is csempésznek. Igaz, az árát is megkérik: négyszáz forintért mérik a szikvizet. Van időnk rágyújtani is, ugyanis hiába fedezik fel a legyek a maradék levest a tányérok alján, a személyzet nem siet eltakarítani a romokat, sőt, az újabb fogást még úgy teszik elénk, hogy nekünk kell félretologatni a mélytányérokat. Hangulatunk azonban az étkezés második része alatt sem emelkedik. A camambert-tel tölÉrtékelés személyzet (1-10 pont): 3 Lassú víz a tóparton környezet (1-10 pont): 3 Hűs terasz a forróságban ÉTEL (1-20 pont): _ Vissza a menzára! tört csirkemellet áfonya nélkül rendeltük, ám a szakács mégis rálocsolta, s bár megpróbálták eltüntetni a nyomokat, csak fé- lig-meddig sikerült. A köretként érkező krokett egyszerű bolti múlttal rendelkezik, s érezhető, nem frissen sütötték, hanem csak mellédobták a húsnak. A marhapörkölttől az első falat után megy el a kedvünk, ugyanis akkora mócsing akad villánkra, mellyel néhány kilométerrel arrébb a Zalát is el lehetne torlaszolni. A negyedik villa egy paprika szárát kotorja ki, így áttérünk a nokedlire, ám azt pedig a zsíros szaft teszi kevéssé vonzóvá. A rántott fogas és a hozzá szervírozott petrezselymes burgonya viszont ehetőnek bizonyul, igaz két olyan fogásról van szó, melyet nehéz elrontani. Nem úgy a paradicsomsalátát, mely az étkezés fénypontját jelenti: kellően hagymás és ecetes, és ráadásul friss is, így legalább utolsó falatként kellemes utóízzel távozunk. A cech sem veri ki a biztosítékot, ugyanis az ételek az étlaphoz képest fél áron futnak - persze ehhez igazítják az eredeti tarifákat. Az összeg a Balaton parthoz képest méltányos, ám az italokon behozzák a veszteséget: a fentebb taglalt tételt ugyanis háromezerért számlázzák. Iga/, nagy melegben legalább a szil víz jólesett...
