Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-21 / 169. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 21, SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 JEGYZET Besenyőék démonszínháza laár bácsi Módosult tudatállapotban élnek, ez kell az abszurd poénokhoz Élhetetlen települések nem tudom, hallottak-e már Magdolna-völgyről? Nem baj, ha fogalmuk sincs róla merre van. Magdolna-völgy a napokban azzal írta be nevét az újságolvasók köz­tudatába, hogy egyelőre nem válhat. A köztársaság elnöke nem engedélyezte a Pest megyei Piliscsabától való elszakadását. Magya­rán: nem szentesítette kéz­jegyével a leválásról döntő | érvényes helyi népszava­zás eredményét. Az ál­lamfő azzal tagadta meg az okmány aláírását, hogy - bár az önkor­mányzati tárca támogat­ta a Magdolna-völgyiek kezdeményezését -, a te- önállóan nem lenne képes az önkormány­zati törvényben előírt fel­adatokat ellátni. Nem fogják elhinni miért. A köztársasá­gi elnök szerint azért, mert az érintett területen nincs óvoda, iskola, egészségügyi intézmény és temető. SZEGÉNY MAGDOLNA-VÖLGYI­EK! Otthonukból soha nem lesz falu - hacsak nem nyit­nak temetőt. Hiszen nálunk, boldog Somogybán számos helyen se óvoda, se iskola, se egészségház. Csak temető. Végtére is a múltunkat ren­desen be kell fejezni! A ha- lottaink nyugodjanak béké­ben őseik földjében. Igaza van az elnöknek, ne a szom­szédéban! Hogy az utolsó holtakat ki temeti el? Arra ] átjöhetnek a szomszéd falu- J beliek. Vagy az eggyel arréb- j biak, ha a szomszéd falut j már nem laknák. A temetők miatt vannak még falvaink! Azok nélkül itt is hiányozná- j nak az önálló élet feltételei. MAGDOLNA-VÖLGY PÉLDÁJÁT nézve akár boldogok is le­hetünk. Legalábbis nincs okunk sírásra. Igaz, hogy nincs iskola, óvoda, egész­ségház, de van falu. Önálló. Állnak még (ha élni alig él­nek már) falvaink, áll még Somogy! ÁRPÁSI ZOLTÁN Kolumbán Tünde Nemrég Siófokon lépett fel. Laár Bácsival (a bemutatkozás alapján így ismerhettük meg a társulat alapító tagját) az előadás előtt ta­lálkoztunk, miközben épp egy po­hárka sört kóstolgatott a kihalt vá­rosközpontban. Kiderült, hogy Laár András nem szereti a sört, in­kább a bort, de bort nyáron nem iszik, szóval maradt a sör. Ahogy Laár András egyedül üldögélt az előadás előtt fél órával a kulturá­lis központ melletti vendéglátó- egységben, azt is gondolhattuk volna, hogy kicsit unja már a ba­nánt, a fellépéseket. Hamar kide­rült, hogy ez korántsem igaz. A társulaton legfeljebb a fáradság lesz úrrá a sok utazás miatt, de a- hogy felmennek a színpadra, új erőre kapnak. - Ez egy jó műfaj, amitől feldobódok - állítja. - Ha meglátom a Robit (Dolák-Saly Ró­bertét) az idétlen repülős sapkájá­ban, már röhögnöm kell. Folyamatosan módosult tudatállapotban van a tár­sulat. Ennek köszönhető, hogy a L'art pour l'art nem fogy ki a poénokból, lega­lábbis Laár András szerint. Laár András- A Besenyő család története olyan, mint a Szabó család vagy a Barátok közt, csak ezeknél sokkal jobb - mondja Laár And­rás. Szerinte a mai magyar szappanoperáknak legfeljebb a bárgyúságából tudnak meríte­ni. A Besenyő család szereplői mind démonológiai esetek, sen­ki sem normális. Az összes sze­replő negatív karakter. Ez tulaj­donképpen egy démonszínház, ahol a hülyeség visszafordul. A társulat sokat szerepel. Laár András teljes őszinteség­gel azt mondja: ha van fellépés, akkor pénz is van. A társulat­nak mindegy, hogy egy kis vál­lalati rendezvényen lép fel, vagy egy Nemzeti Színház mé­retű színpadon sok néző előtt.- Egyetlen helyre nem me­gyünk el akkor sem, ha meg­hívást kapunk. Fizetett politi­kai rendezvényen nem va­gyunk hajlandóak fellépni. Szervezze azt akár a Fidesz akár az MSZP - jelenti ki Laár. Mint megtudtuk a L'art pour l'art-nak vannak egészen régre visszavezethető rejtett balatoni gyökerei. Laár András ugyanis itt a tó partján fedezte fel az ő „másik felét", Dolák-Saly Róber­tét. - 1975-ben láttam meg elő­ször. Balatonlellén az Omega előtt lépett fel egyetlen gitárral. A saját dalait játszotta, és ne­kem nagyon tetszett. Kiderült, hogy sok közös van bennünk, például mind a ketten az osz­tály bohócai voltunk - meséli Laár Bácsi, aki a nyáron nem­csak Besenyő Pista bőrkabátjá­ba bújva szerepel a színpadon, hanem zenekarával, a KFT-vel is folyamatosan koncertezik. Az együttes augusztus 3-án Balatonföldváron lép fel, ami egy igazán méretes asztrológiai nap­tárból derült ki. Laár András ugyanis amellett, hogy zeneszer­ző, szövegíró, gitáros, énekes, és 1955-ben született Budapesten. 1975-óta hét zenekarnak volt tagja. 1981-ben megalapította a KFT együttest; énekes és gitáros. 1986-ban alapította meg a L'art pour l'art magyar abszurd hu­mort játszó társulatot. 1998-óta lépnek fel. Laár András a KFT mellett a Tantra Magyar együttesben is játszik. Az előadó­művészet mellett buddhista pap is. 2005-őta a spirituális szemlélet iránt nyitott embereknek Tündér Tantra kört vezet. humorista még buddhista pap is, aki filozófiát és asztrológiát tanított a Buddhista Főiskolán. - 1985-ben kezdtem keleti bud­dhista papképző szemináriumra járni - idézte föl. - Innen jött az asztrológia. - Pénzért nem csi­nálok képleteket, de ha a bará­taim, ismerőseim megkérnek rá, szívesen elkészítem az elemzésüket. A sokoldalú művész buddhista mesét is írt. A könyv címe: A csőevő duhajka meséi. A törté­net nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is szórakoztathatja. Paprikás hangulatban egy méregdrága szódázás után étlapozó Fél áron kínálták az ételeket, de még így is pórul jártunk a sokat ígérő balatonberényi csárdában Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Elképesztő a meleg, vágyunk az árnyékba, még inkább egy árnyé­kos teraszra, ahol párálló falú po­harakat tesznek az ember elé, s hűsítő szellő lengedez. Mire ezt végiggondoljuk, már előttünk is a lehetőség: Balatonberényben a parti út mellett szorosan egymás mellett vagy fél tucat étterem so­rakozik, s szíves szóval invitál­nak befelé az alkalmazottak. A Paprika csárda pincérének hi­szünk, s letelepszünk a hátsó te­raszon. Igéző a látvány, előttünk a Balaton kéklik, s némi légmoz­gás is érezhető a tó felől. Úgy tű­nik, csakhamar érkezik frissí­tőnk is, ám italoslány-fordultával kiderül, csak szénsavmentes víz található a hűtőben. Mivel jégnek is híján vannak, így a párálló po­hár helyett langyos víz jut - nem túl jó belépő, de talán a folytatás... Elmélyülünk az étlapban, van időnk bogarászni, ugyanis jó húsz perc múltán néz csak fe­lénk egy pincér. Egy laza sziasz­tok kíséretében felveszi a rende­lést, majd újabb fertályóráig szí­nét sem látjuk. Utóbb kiderül, kár volt kapkodni, talán ha több idő jut felkészülni, jobban já­runk. A húslevesben a cérname­télt ronggyá ázva, a lé enyhén sós, s meglehetősen semleges ízű, hőfoka pedig az ásványvízé­re hajaz. A paradicsomkrém-le- ves hasonlóképp messze áll a forrótól, s érthetetlen módon be­tétként vagy negyed kiló főtt rizst rejt. A bográcsgulyás vi­szont messziről szaglik a fagy- gyútól, a krumpli szétázott, a fű­szereket pedig kispórolták. Dolgavégezetlen toljuk el a tá­nyérokat, s rendelünk ezúttal egy kör szódát, amibe már jeget is csempésznek. Igaz, az árát is megkérik: négyszáz forintért mérik a szikvizet. Van időnk rá­gyújtani is, ugyanis hiába fede­zik fel a legyek a maradék levest a tányérok alján, a személyzet nem siet eltakarítani a romokat, sőt, az újabb fogást még úgy te­szik elénk, hogy nekünk kell fél­retologatni a mélytányérokat. Hangulatunk azonban az ét­kezés második része alatt sem emelkedik. A camambert-tel töl­Értékelés személyzet (1-10 pont): 3 Lassú víz a tóparton környezet (1-10 pont): 3 Hűs terasz a forróságban ÉTEL (1-20 pont): _ Vissza a menzára! tört csirkemellet áfonya nélkül rendeltük, ám a szakács mégis rálocsolta, s bár megpróbálták eltüntetni a nyomokat, csak fé- lig-meddig sikerült. A köretként érkező krokett egyszerű bolti múlttal rendelkezik, s érezhető, nem frissen sütötték, hanem csak mellédobták a húsnak. A marhapörkölttől az első fa­lat után megy el a kedvünk, ugyanis akkora mócsing akad villánkra, mellyel néhány kilo­méterrel arrébb a Zalát is el le­hetne torlaszolni. A negyedik villa egy paprika szárát kotorja ki, így áttérünk a nokedlire, ám azt pedig a zsíros szaft teszi ke­véssé vonzóvá. A rántott fogas és a hozzá szervírozott petrezsely­mes burgonya viszont ehetőnek bizonyul, igaz két olyan fogásról van szó, melyet nehéz elrontani. Nem úgy a paradicsomsalátát, mely az étkezés fénypontját je­lenti: kellően hagymás és ecetes, és ráadásul friss is, így legalább utolsó falatként kellemes utóíz­zel távozunk. A cech sem veri ki a biztosíté­kot, ugyanis az ételek az étlap­hoz képest fél áron futnak - per­sze ehhez igazítják az eredeti ta­rifákat. Az összeg a Balaton part­hoz képest méltányos, ám az ita­lokon behozzák a veszteséget: a fentebb taglalt tételt ugyanis há­romezerért számlázzák. Iga/, nagy melegben legalább a szil víz jólesett...

Next

/
Thumbnails
Contents