Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-17 / 165. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 17., KEDD MI ÉRDEKLI? Elégedettek-e a vendégek BALOGH ISTVÁNNÉ, a tabi Százlépcső Étterem bérlője:- Elsősorban az érdekel, hogy a hozzánk betért helyi, hazai és visszatérő külföldi vendégek elégedettek-e az ellátással. Foglalkoztat az is, hogy lehetőségeinkhez mér­ten és az igényeket figye­lembe véve minél választé­kosabb legyen a kínálatunk. Az alacsony idegenforgalom miatt kevés az átutazó ven­dég, így a nyári időszakban is kihasználatlan az étte­rem. Kérdés, hogy miként alakul majd a bevételünk, hogyan tudom kigazdálkod­ni a bérleti és egyéb díjakat. Kikapcsolódásra csak egy- egy hétvége jöhet szóba. HEBBI A tabi autószerelő FARKAS ISTVÁN tabi autó­szerelő mester: - Gyermek­korom óta érdekeltek a gé­pek, az autószerelés. A tabi mezőgazdasági gépész szak elvégzése után Siófo­kon két év alatt az autójaví­tó oklevelet is megszerez­tem. A képzést fontosnak tartottam, ezért 1999-ben Kaposváron - öt év szak­mai gyakorlat után - 26 évesen autószerelő mester- vizsgát tettem. Tudatosan készültem arra, hogy saját vállalkozásban dolgozhas­sak. Megvalósult az ál­mom, 2001 májusában au­tószerelő állomást nyitot­tam. Öt személynek adok munkát, két tanuló foglal­koztatását is vállaltam. Négy évtizedet töltött a katedrán főiskolai útravaló Nem feledte, hogy a pedagógus mindig a település lámpása Kányában több százan vettek részt az ünnepsé­gen, amelyet a diákok szülei szerveztek Schmuck Ferenc pedagó­gus búcsúztatására. Negy­venegy év szolgálat után lépett le a katedráról. Krutek József- Számomra váratlan ajándék volt, hogy a pedagógustársak sokasága vett részt a búcsúzta­tásomon, és azokról a kistelepü­lésekről ahol tanítottam, a volt diákok közül is többen eljöttek- emlékezett Schmuck Ferenc. - Ahogy beléptem az iskola udva­rára olyan szeretetet, melegsé­get éreztem, ami ritkán adatik meg. Nagy Ernő kollégám, egy­kori tanítványom elhozta az el­ső osztálynaplót, amit Lullán 1965-ben töltöttem ki. Nem tit­kolom elérzékenyültem, még a könnyeim is kicsordultak. Schmuck Ferenc a pedagó­gus pályát két tanára miatt vá­lasztotta: a kányái iskolában Varga József látta meg benne a biológia iránti fogékonyságot, majd a középiskolában D. Ko­vács Imre testnevelő tanár adott újabb indíttatást.- A pályafutásom nehezen indult - idézte föl a most már nyugdíjas pedagógus. - Másod­szorra is csak a főiskola levele­ző tagozatára kerültem be. így 1965 őszén frissen érettségizett fiatalként, képesítés nélküli ta­nító lettem Lullán, ahol pedagó­gus hiány volt. Egy évvel ké­sőbb már Kisbárapátiban talál­tam magam, mert Lullán meg­Schmuck Ferenc pedagógus nyugdíjba vonult. De továbbra is - 1990 óta folyamatosan - Kánya polgármestere szűnt az iskola. Itt is csak egy évig maradhattam, mert áthe­lyeztek a nágocsi Móra Ferenc Nevelőotthonba helyettesítő­nek. A következő tanévben pe­dig Hékút-pusztán tanítottam... Öt éven át Kányából zuhogó esőben, hófúvásban, szikrázó napsütésben 350-es IZS típusú motorral járt a hét kilométerre levő pusztára. Földúton, eseten­ként szántáson vagy vetésen át. Télen gyakran előfordult, hogy csonttá fagyott amire az iskolá­ba ért. De hát autóbusz közleke­dés ugyanis nem volt. Schmuck Ferenc az embert igazán próbá­ra tevő körülmények között ta­nított és egyúttal tanult. 1970- ben szerzett tanári diplomát.- 1973 szeptemberében ke­rültem haza Kányába, ahol egyedül tanítottam, az össze­vont 1-4. osztályt - mondta. ­Nagy energiával láttam itt is a munkához. Néptánccsoportot és irodalmi színpadot vezet­tem, irányítottam a település sportéletét. Schmuck Ferenc szívesen emlékszik a több mint négy évtizedes pedagógusi pályájá­ra, mert úgy érzi, sikerült megvalósítani elképzeléseit. Olyan alapot kaptak a tanítvá­nyai, amelyre építhettek ké­Schmuck Ferenc 1946-ban született 1965-ben Tabon érettségizett, öt évvel ké­sőbb Pécsett tanári diplomát szerzett Nős, házasságukból Krisztina 1970-ben, Zsolt 1976- ban született Két unokája Kris­tóf és Hunor. Kedvenc időtöltése a kerékpározás, a természetjá­rás és az utazás. Munkáját 1986-ban Miniszteri Dicsérettel ismerték el. A napokban vette át a Pedagógus Szolgálati Emlék­érem kitüntetést. Nyugdíjba vo­nulása alkalmával a képviselő testülettől a község címerével el­látott aranygyűrűt kapott Átvette a stafétabotot A NYUGDÍJBA VONULT pedagó­gustól az 1990-es évek végén lánya, Lénerné Schmuck Krisztina vette át a kisiskola irányítását, aki azt mondta: beleszületett az iskola vilá­gába, ami befolyásolta a pá­lyaválasztását. - A sors kü­lönös ajándéka, hogy pálya­kezdésemet az édesapám szárnyai alatt tölthettem - mondta. sőbbi tanulmányaik során. Ta­nárok, mérnökök, orvosok let­tek a kányái kisiskolából in­dult diákokból. Szívesen em­lékszik Bognár Balázsra, aki Pécsett egyetemi tanár lett. Büszke arra is, hogy az elma­radt képességű gyerekeket is felkarolta, megtanította nekik az alapműveleteket és a kis osztályközösség személyisé­güket jó irányba formálta. Végigjárták a tabi szőlőhegy pincéit a vendégsereggel A Hőlyeg-hegyen találkoztak a tabi szőlősgazdák, valamint Tab szlovákiai testvértelepüléséről Peredről érkezett küldöttség tagjai. Bejárták a borúihoz tar­tozó pincéket, ahol megkínálták a vendégsereget. Végül Kurucz István pincéjénél közös vacso­rával és nótázással zárult a nap. Mintegy hetvenen mulattak ön­feledten. ■ Krutek J. A nők vállalkozóvá válását segítik elő Barcson és Atádon A nők vállalkozóvá válását segí­ti a Barka Alapítvány. A szer­vezet pályázaton nyert pénzt és lehetőséget arra, hogy képzése­ket, tanácsokat, támogatást biz­tosítson a barcsi és a nagyatádi kistérségben azoknak a nők­nek, akik munkanélküliek és vállalkozók szeretnének lenni, vagy meglévő vállalkozásukat bővítenék. ■ Cs. M. Jézussal ültek egy hajóba a fenyvesi tábor idején „Jézussal a hajón” volt a témája a Balatonfenyvesen megrende­zett ifjúsági tábornak. A barcsi és lábodi református gyülekezetből tíz konfirmált fiatal vett részt Fo­dor Judit és Ráskó Éva lelkészek vezetésével a hitmélyítő együttlé- teken. „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek” - mondja ma is Jézus a bátorító üzenetet A tengeren vi­harba került tanítványokhoz ha­sonlóan a tábor résztvevői is az evangelizációkon keresztül a fé­lelemtől eljutottak a megszólítá­sig. Fodor Judit barcsi lelkész el­mondta: az ország több helyéről érkezett 150 fiatal fából hajót ké­szített. Közös gondolkodásra is hívták a gyerekeket: szó volt a családról, legfontosabb döntése­inkről, környezetünk megváltoz­tatásáról is. ■ Gamos A. Helen nem ismert rá az élő testbe rótt halálos naplóra halálsziget Fafúrótornyok jelezték, hogy az őserdő is a világ legmozgékonyabb tőkéjének, az olajnak a birodalma Akkor megjelennek a raktárhá­zak, a mólók, a betonépületek, a tisztviselők, a vasútvonal, a sze­mélyszállítás, a posta, és mind­ebből gyerekjáték hadikikötőt csinálni, amely megvédi a balik- papani olajat és a Jáva felé veze­tő Massar-szorost - tette hozzá Wolf. - Mi csak akkor remélhe­tünk segítséget, ha nyílt lázadás tör ki. Ebben az esetben, mond­juk, írunk nekik egy ajánlott le­velet, hogy ajtónk előtt fellázadt kulik óhajtanak rövidesen vé­gezni velünk.- Erre, ha nem küldik fel a ja­vai kormányzósághoz vélemé­nyezés végett az ügyet, esetleg azonnal útnak indulnak Balik- Papanból - folytatta. - És ha a bennszülöttek postafordultával még mindig csak az ajtónk előtt állnak, amire ritkán van példa, akkor megmentenek bennün­ket. De az ő szemükben jobb alap a katonai intervencióra, ha itt mindenkit leölnek. Hát ez a helyzet. Kellemes alvást - mond­ta. Vállára dobta puskáját, és tempós léptekkel távozott. Ha nem kell sok árut hozni, akkor a tengerparton horgonyzó kis motorcsónakkal közlekedtek Balik-Papanba, két hétben egy­szer. Könnyebb és kellemesebb a sima tengeri út, mint a zötykö- lős szárazföldi ösvény. Fülledt, forró nap volt, amikor két em­bertelen hónap eltelte után egy­szer Lindau volt a „soros”. Balik-Papan egy pár házas kis telep, tisztviselői villákkal, iro­dákkal. Borneón világvárosnak számít. Fafúrótornyok erdeje ágaskodik a város körül, és messze bent kúpjaival elvegyül­ve az őserdő fái között jelzi, hogy ez a világ legmozgékonyabb tő­kéjének: az olajnak a birodalma. Ezt a várost ebben a szörnyű va­donban iskolával, kórházzal, ko­vácsműhellyel és olajtankokkal a Royal-Dutch teremtette a mo­csárból és az őserdőből. A nyersolaj nehéz bűze úszik a levegőben, gőzsípok, ipari vas­út csikorgása, zakatolás tölti be a délelőttöt, és mindenfelé vastag tócsákban áll az olaj. Walter délig elintézett min­dent, azután várta a Madurából érkező postagőzöst. Jáva felől közeledett a dülön­gélő, kis piszkos hajó... A vízi­tákolmány tülkölt, odafordult a kikötő mellé, és a peremén tett- rekészen álló, fekete matróz gyorsan kidobta a kötelet. Le­csapódott a híd, Walter felné­zett, és meglátta Helént, amint egy kis táskával lassan jött le a hajóhídról... Az első érzése egy sikító öröm volt. Rögtön utána borzalom: He­lén itt, a pokolban! A lány egye­nesen ránézett, aztán közömbö­sen lesiklott róla a tekintet és to­vább haladt.. Nem ismerte meg! Hát ennyi­re megváltozott? És ahogy a lány elment, utána akart szólni, de nem jött hangja. Mint egy rémes álomban, mikor szörnyűség elől menekülünk, de ólomból van a lábunk. A száját is felnyitotta, de csak recsegés tört fel a gégéjé­ből. Kinyújtotta a kezét Hetén odanézett és ráismert. Nem! Rá­iszonyodott!. Csak sejtette vala­hogy, hogy ez a fakírszerűen vé­kony, fekete fej, erősen őszülő haj, beeséstől deformált arckife­jezés, ez Walter! Nyakába borult, és mindketten sírtak. Hetén ne­vetni próbált, de ahogy ránézett az idegenszerű, szomorú voná­sokra: egy szörnyű trópusi ka­land élő testbe rótt halálos nap­lójára, újra sírt. Két kezével meg­fogta Walter arcát és a könnyei­hez szorította.- Magának azonnal vissza kell mennie! - mondta Walter az első ölelések után. - Ez itt a po­kol! Itt nem maradhat egy napig sem, vagy csak egy napig...- Ugyan! Nincs is pénzem visszamenni! Nincs is hová visszamenni, mindenemet elad­tam, hogy maga után jöjjek. Itt a helyem. Nekem nem lett volna szabad elengednem magát, és azért jöttem, hogy megosszam a sorsát. (FOLYTATJUK)

Next

/
Thumbnails
Contents