Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-02 / 152. szám

5 SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 2., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Lovagok, dámák és martalócok tisztelgés A küzdelem vértelen volt, az iharosi várat pedig szalmából építették Mancs József lovagrendi kanonok megáldotta az egybegyűlteket. Ez az áldás nem a fegyvereknek, hanem a résztvevőknek szólt. Felvételünkön Bánsági Máté (jobbról) a fővárosi lovagrend tagja Marcona vértesek, bájos úr­hölgyek, látványos csaták, reneszánsz táncok; nyolca­dik alkalommal tartottak Szent László-napi lovagi já­tékokat Iharosban. Nagy László Dicsőség az magyar leventék­nek, kiknek vitézségén megtört a pogány had! Vérüket hullajtva védték az töröktől a keresztény Európát! Több száz fiatal tisztel­gett a magyar hon régi dicsősége előtt a hét végén Iharosban. Mar­cona fegyveresek és bájos úrhöl­gyek nyolcadik alkalommal kel­tették itt életre a lovagkort. Peng­tek az íjak, reccsentek a pajzsok a vértelen párviadalok és látvá­nyos csaták során. A vár ugyan szalmából volt, de épp olyan lel­kesedéssel rohamozták, mintha legalábbis tömör kőfal, égbe nyú­ló tornyok, masszív bástyák vár­tak volna meghódításra az iharo­si sportpályán.- Több ez, mint játék, jelmezes hadakozás - mondta Horváth Győző, az iharosi lovagok nagy­mestere. - Nemcsak a páncélon, láncingen, fényes sisakon van a hangsúly. Nekünk azok az embe­ri értékek a fontosak, amelyekre az egykori lovagok felesküdtek. Aki belép a mai lovagrendek bár­melyikébe, azt vállalja, hogy a lo­vagi értékrend szerint él. Becsü­lettel, tisztán, segítve a gyengé­ket. Nem kell mondanom, ez mennyire fontos a mai világban, amelyből szinte teljesen eltűnt a lovagi eszmény, a lovagiasság. Szerencsére egyre több fiatal gondolkodik így; reneszánszát éli a lovagkor. Az idei játékokra már kilenc magyarországi lo­vagrend érkezett Iharosba. A gyömrőiek kivételével vala­mennyi dunántúli szervezet. Szászfalvi László országgyűlési képviselő köszöntötte az ide se­Lovagrend Iharosban 2000 óta létezik az iharosi Szent László Lovagrend, s 2004-ben léptek először a nyilvánosság elé. A szerve­zetben nemcsak helyi, ha­nem környékbeli, nagykani­zsai fiatalok is vannak, je­lenleg 34-en. Maguk készí­tik középkori viseleteiket, és igyekeznek megismerni az egykori életmódot. reglett lovagokat, dámákat, ős­magyarokat és martalócokat. Arról beszélt: sorsunk az emlé­kezetben van megírva. - Mondd meg, mire emlékezel, és meg­mondom, ki vagy! Amit önök csinálnak, az sok szempontból fontosabb, mint a múzeumban porosodó emlékezet. Szent Lász­lóra emlékezve azt mondta: lo­vagkirályunkról nemcsak a győztes csatákat jegyezték fel, hanem azt is: mindig Isten ve­zette a döntéseit, és rendet tett végre ebben az országban.- Ennél aktuálisabb üzenetet ma keresve sem lehetne megfo­galmazni - mondta. A lovagi játékokon látványos párviadalok, íjászbemutató, re­neszánsz táncok, csatajelenetek és várostrom követték egymást. Ezen a napon szentelték meg a helyi lovagrend zászlóit is. A há­rom zászló egyike Somogyvárra kerül majd, Szent László király nyughelyére. A bajvívóknak ré­szük volt aznap esőben, napsü­tésben. A csillogó vértezetben egyik elviselése sem lehetett cse­kélység.- Harminc-harmincöt kilót nyom a páncél, láncinggel még nehezebb - mondta a budapesti Bánsági Máté, aki civilben fegy­verkovács, társa pedig gépész- mérnök. - Mivel a bemutatók ál­talában nyáron vannak, egy-egy alkalommal jó néhány kilót leiz­zadunk magunkról Uyen fegy­verzetben. Mégsem hagynánk abba soha. Bárki eltölt egy órát köztünk, azonnal megérti, hogy miért. Semmihez sem fogható ez az érzés; magyarságtudat, ro­mantika, közösségi élmény. É MEISZTERICS ESZTER Kompátkelő Fonyódnak? A FONYÓDRA TERVEZETT kompkikötőről alakította ki álláspontját Magyarosi Ven­del leilei építészmérnök. Vé­leménye szerint a déli par­ton a fonyódi kikötőnek a legszerencsétlenebb a fek­vése. Teljesen bezárt, nincs kitörési lehetősége. A MEGOLDHATATLANNAK TŰNŐ gondot a közlekedés szerve­zése okozza a hajóállomási sorompóknál. A közúti for­galmat Fonyódliget felé le­hetne csak terelni, de ez az utca olyan keskeny, hogy legfeljebb egyirányú forga­lomra alkalmas. Nyugatra nincs közlekedési lehetőség, hiszen a vasút Bélateleptől a fonyódi állomásig közvet­lenül a vízparton halad. Ilyen nincs a déli parton. Nyugat felé a kitörési pon­tot a Balaton medréből fel- töltött területen új út építé­sével lehetne megoldani, és valahol a hegy alatt átvezet­ni a vasúton. Az átvezetés olyan közel esne a bélate- lepi és a fonyódi állomástól egyaránt, hogy nem járul­na hozzá a MÁV: Bárhogy is vizsgáljuk, a kompkikö­tő, illetve átkelő nem a fo­nyódi igényeket szolgálná, hanem egy regionális, nagy távolságú útvonalat rövidí­tene le. VAN VISZONT FONYÓDNAK olyan Balaton-parti területe, ahol a kompkikötőt meg le­hetne valósítani. Ráadásul még eredeti, szűz, vízparti terület: ez a ligeti gyermek- tábor keleti mezsgyéjétől az ordacsehi szivattyútelep nyomócsatornájáig terjed. Itt új kikötő létesíthető a kompoknak. Ráadásul ez a terület közvetlen közelében van az M7-es lecsatlakozá­sának. Egyetlen gond ma­rad, a vasúton való átkelés. Hogyha a MÁV nem járul hozzá, akkor csak az a meg­oldás adódik, hogy a vasút és a 7-es út fölött a forgal­mi sávoknak megfelelő hi­dat építenek. A tisztviselők úgy fogták körül, mint egy legendabeli hőst halálsziget Egy kecsegtető ajánlat talán lehetőséget teremthet arra, hogy újra visszaszerezze a vagyonát REJTŐ JENO-SOROZAT Batávia ... A távolból még látszott Szin­gapúr fényszórórengetege és Stamfold Raffles kormányzó érc­szobra, amely mintegy mozdu­latlan óriási detektív meredezik a kikötő felett. Batávia felé utazott... Délelőtt már feltűnt a távol­ságban egy keskeny csík, és a messzelátó közelségében kive­hetőkké váltak Jáva szigetének vulkanikus partjai... A rekkenő hőségben, jóformán félájult álla­potban töltötte a napot, percen­ként ivott, az öt-hatszori átöltö­zés, zuhanyozás hiábavaló volt, a ruhája, tárcája, mindene ázottan tapadt hozzá, és ha egy falatot evett, rögtön elaludt utána. A zsí­ros fényű kék hullámokból repü­lőhalak dobták fel magukat ... Alkonyodik. A hajó a legna­gyobb sebességgel megy, mert csak fél hétig lehet előhívni a révkalauzt, tehát a későbben ér­kező óceánjárók reggelig állhat­nak a kikötő előtt... Lapos, pálma­fákkal borított kis szigetecskék között siet a hajó, és nemsokára feltűnik a sistergő, tengerből ki­törő gőztömeg, a mérföldekre zi­zegő lávaömlés, amely viaszos anyagával a Krakatoa tűzhányó állandóan növeli saját kis szige­tét. Gyorsan hanyatlik a nap, rőt bengáli izzásba borítva a kigő­zölgéseket, és az utolsó sziget után hirtelen kibukkan lámpa­tömegével Tandzsong-Priok, Ba­távia kikötője. A hajó mind las­sabban halad a dokkok irányá­ba. Fokozatosan növekvő zajgás, tülkölés, harsogás közeledik. Batávia kikötője csupa mocsár és mocsárláz. Itt nem lakik sen­ki. Alkonyat után lassan kihal, az emberek kerékpáron, autón átmennek Weltevrendbe. Egy autó repítette a gátról induló mű­úton végeláthatatlan mocsarak között. Felriadt gólyák keringtek . felette... Végre! Weltevreden! Boldo­gan zuhant a Hotel dér Nederlande egyik szobájában az ágyra. Megérkezett! Nemsokára utazhat vissza! Holnap megke­resi Pétert!... A hőség lassan még nyomasz­tóbb lett, mert március vége volt, közeledett az esős évszak, és el­múlt az északnyugati monszun. Csak ivott egész nap, és egy lé­pést sem tudott menni. Megpró­bálja elfoglalni az állást, de ha egy hét múlva látja, hogy nem megy, akkor indul haza... Hét órakor taxiba ült, hogy utánajár­jon az ügyének. A cukorfinomító épületében már nem volt senki, itt kivétele­sen csak hatig van hivatal. Eszé­be jutott Vanalder ügye. Be­mondta a gumivállalat címét a sofőrnek. Itt még teljes gőzzel folyt a munka a hatalmas épület rengeteg kivüágított ablaka mö­gött. Az irodába érve láthatta, hogy micsoda nagy hírű ember volt elhunyt barátja, akinek a nevében jelentkezett. A tisztvi­selők összecsődültek, csodálkoz­va, nagy szemeket meresztve fogták körül, olyan tisztelettel, mint valami legendabeli hőst. Egy kövér úr, nyüván főtisztvise­lő, melegen rázogatta a kezét és tapogatta a vállait.- Isten hozta, mynher! Örü­lök, hogy személyesen látha­tom! Hiszen magáról valóságos hőskölteményeket mesélnek!... Persze a pénzét azonnal meg fogja kapni! Aztán az igazgatói szobába ve­zették, és egy ősz, előkelő úr ha­talmas íróasztal mögül barátsá­gos arccal sietett eléje:- Isten hozta! Örülök, hogy megismerhetem. Szóval a pén­zért jött? - Máris üt egy csekket és átnyújtotta. - Ne köszönje, ké­rem, ez igazán szerény ellen­szolgáltatás. - Mikor látta, hogy Lindau menni készül, intett, hogy üljön vissza. - Idehallgas­son, Vanalder, én tudom, hogy kétszer ment tönkre, és e pilla­natban minden vagyona ez a négyezer holland forint. Teszek majd egy ajánlatot magának, amellyel egy év alatt újra vissza­szerezhet mindent. (FOLYTATJUK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents