Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-11 / 160. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 11., SZERDA wESMmnmm Nyaralás az ősszel kincsei János, a barcsi ne­velési és oktatási intézmé­nyek igazgatója. - Egyetlen intézménybe szerveződik Barcs összes iskolája és óvodája, s most leginkább az foglalkoztat, hogy min­den ezzel kapcsolatos fel­adatnak eleget tegyünk, határidőre elkészüljünk és zökkenők nélkül startol­hassunk szeptemberben. Álljon össze időben a költ­ségvetés. Ki kell alakítsunk két főzőkonyhát és meg kell szerveznünk az étel- szállítást is. Ennyi munká­hoz nagyon rövid a nyár, szorosak a határidők. Pihe­nésre nemigen gondolha­tok. Legkorábban ősszel. ■w Az atádi fényképész bágyi Ferenc természetfo- tós amikor nem évtizedek­kel ezelőtt választott lak­helyén, Németországban van, akkor második ottho­nában, Nagyatádon tölti az időt. A sokat látott, vi­lágot járt és méltán elis­mert természetfotós So­mogybán is elsősorban a természeti szépségeket ke­resi, jóllehet az évek során számos barátra is talált. Legjobb barátja azonban fényképezőgépe és fotós­felszerelése, mellyel eső­ben, melegben, hóban órá­kig képes várni azt a pilla­natot, amelyből csodálatos természeti képek, vadak­ról készült fotók, díjnyer­tes alkotások készülnek. Szomszédvita tojással, savval vádak Nem maró anyaggal, vízzel hígított fertőtlenítővel öntötték le az autót Elkeseredésében nem eszik, csak innivalót vesz magához egy csurgói asz- szony. Varga Andrea Varga Józsefné azt mondta: problémájuk megoldásához senkitől nem kapnak segítséget, így nem lát kiutat. Még a rend­őrségtől sem, pedig joggal vár­hatnák, hogy elfogulatlan le­gyen az egyenruhás-szervezet. Köztük és a szembeszomszéd Horváth Sándorék között körül­belül 16 éve dúl a háború. Oka­ként mindegyik család a mási­kat nevezi meg. Közös pont Hor- váthék vegyesboltja és presszó­ja. 1991-ben indították vállalko­zásukat.- Eleinte nem volt vécé, a ven­dégek idehánytak, vizeltek az utcára a kerítésünkhöz, s néha még az udvarba is. Nem volt parkoló, mielőttünk álltak meg az autók - mondta Varga Józsefné. Most sem tudunk pi­henni az autók ajtócsapkodása miatt, meg üvölt a magnó. Han­goskodás, trágár beszéd hallat­szik át. Lehetetlenné teszik szá­munkra a pihenést, az itt élést. Nem értjük, miért utcafrontra épült az üzlet. A hadjárat akkor indult el, amikor hivatalos úton kérték Vargáék, hogy az üzlet ne non- t stop módon működjön. Most | csak este tízig tart nyitva. - | Mást se teszünk, mint bíróságra f járunk, az ÁNTSZ-t fogadjuk és s védekezünk - mondta Horváth Szűkszavú a rendőrség A CSURGÓI RENDŐRŐRSÖT megkérdeztük: milyen eljárás van folyamatban a két csalá­dot illetően? Azt mondták: volt rendőri intézkedés, és szabálysértési eljárás is in­dult. A rendőrök elleni felje­lentést nem említették. A pol­gármesteri hivatalban 2005- ös dátummal van nyoma hi­vatalos bejelentésnek, csend- háborítás miatt. Varga Józsefnénál gyűlnek az ügy aktái. Elveszítette a türelmét, úgy döntött: nem eszik, így tiltakozik Sándorné. - Mi egyetlen felje­lentést sem tettünk, pedig tehet­nénk. A vevők is mondják, hogy ne hagyjuk, üzletrontásért be­perelhetnénk Vargáékat. Min­den ellenőrzés rendben talált mindent az üzletben, másnak a lakásában sem ilyen a vécé, mint nálunk. Az egésznek irigy­ség az oka. Legutóbb is nyugod­tan ünnepeltük a lányom balla­gását, ők meg rendőrt hívtak. Vargáék szerint viszont nem volt zajtalan ez az ünneplés, rá­adásul a csendháborítás miatt kihívott rendőrök nem ténysze­rűen vették fel a jegyzőkönyvet, s amúgy is mindig a presszótu­lajdonos mellett állnak. Ezért lá­nyuk, Varga Anna feljelentette az intézkedő rendőröket.- Egy vendégünk autóját to­jással dobálta meg a szomszéd, és savval akarta leönteni az em­bert - mesélte Horváth Sán­dorné. Vargáné szerint a maró sav csupán vízzel hígított Do- mestos volt, és csak az autóra cseppent pár csöpp. Utóbbi el­mondta, hogy kisunokájukat vi­szont majdnem elütötte Horváth Sándor. Horváthék szerint erről szó sem volL A viszály egyre mélyül. Most Varga József tett feljelentést amiatt, hogy életveszélyesen megfenyegette Horváth Sándor valamennyiüket. A lányát és fe­leségét k...nak nevezte, az uno­káját ütődött borjúnak, s az is elhangzott, hogy rájuk gyújtja a házat, elvágja a torkukat.- Már hálót raktunk a terasz­ra, hogy ne lássanak be a vendé­geinkhez - így Horváthné. Szemétégetéssel gyakorlatoznak a tűzoltók Nagyatád Hulladéklerakó az Ámor erdőnél; zavarja a füst és a bűz Lakóövezetben a hulladéklera­kó, ahol égetik is a szemetet - pa­naszolta egy nagyatádi férfi, aki a város egyik folyamatosan be­épülő, zöldövezeti részében la­kik, az Ámor erdő közelében. - Az úthoz és így a házakhoz is közel kialakult egy szemétlera­kó, ahová a városgondnokság autói rendszeresen ágakat hoz­nak, és azt meg is gyújtják - mondta Payer Balázs. - Ilyenkor nagy a füst, büdös van, ami na­gyon zavaró. Túl közel van a la­kóházakhoz, arról nem is beszél­ve, hogy már magánszemélyek is rátaláltak a telepre, ide horda­nak mindent, a hűtőtől a tégláig. Ez a rész eddig nagyon nyugal­mas volt. Itt megy az út a szobor­parkhoz, a sétáló turisták sem erre a látványra vágynak... Zöldi Aranka, a városgond­nokság igazgatója elmondta: az említett terület az önkormány­zat által számukra kijelölt hul­ladéklerakó hely, ahová a levá­gott ágakat szállítják, a lakossá­gét is. Az így keletkezett szemét ártalmatlanítását azonban nem önállóan végzik. - A tűzoltóság­gal van megállapodásunk a fel­gyűlt hulladék elégetésére. Mi­vel nekik rendszeresen kell gyakorlatozni, nekünk pedig meg kell semmisíteni az ága­kat, ésszerű ez a megoldás. De ez az égetés nem gyakori és mi­vel szakszerűen zajlik, nem is Zöldi Aranka valahol meg kell sem­misíteni a közelben élőket tart hosszú ideig. Valahol el kell végeznünk ezt a feladatot, tárol­ni mi sem tudjuk a hulladékot. Ez már a harmadik kijelölt te­rülete a városgondnokságnak, ám a városlakók mindig felfede­zik maguknak ezeket helyeket, és mindent odahordanak. Végül illegális szemétlerakó alakul ki az eredetileg felügyelt és rend­ben tartott helyből, ami termé­szetesen már zavarja a közel­ben élőket. ■ Csikós Magdolna Két fehér kétszázhúsz ellenséges, gyűlölködő kuli között halálsziget Viktóría-telep, tengerpart; az utálatos formalinszag még elviselhetetlenebbé tette a hőséget Dárdás harcosok sereglettek kö­réjük, az arcukon krétaszínű csíkokból összerótt szörnyű maszk, kitágított szájak, átszúrt orrok, fülcimpákból lógó do­hányzacskók és vad tekintetek... zajongva tolongtak körülöttük, de nem bántották őket. A dajakok egyáltalán nem voltak barátságosak. Gyűlöl; ködve, villogó szemekkel néz­ték őket, a főnökük, Botoku őfelsége is, de ellenséges szán­dékot nem mutattak. Wolf do­hányt, láncokat és kagylókat osztogatott közöttük, miközben a túlságosan közeibe tolakodó­kat nyugodtan oldalba rugdos­ta. Botoku azonnal a fehérekkel való elégedetlenségére tért rá:- Ha a fehérek továbbra is szövetségeseim akarnak ma­radni, akkor sokkal több kést, dohányt és pálinkát kell ad- niok.- Ezt meg kell beszélni Van Gorckkal - felelte diplomatiku­san az öreg. Aztán a kevert nyelven be­széltek, amelyet a trópusokon mindenfajta bennszülött és eu­rópai használ. Ez az úgyneve­zett pidgin-angol, a maláji és az angol nyelv primitív vegyü- léke. Wolf kitérő válasza elége­detlen dörmögéseket csalt ki Botokuból. Az ellenségeskedé­sek ideje közelinek látszott, de Wolfék átvonulását még elbírta a béke töredező, utolsó rétege. Beszállásolták őket egy cölö­pökre épített kunyhóba, hoztak vizet és egy kosár koprát. Ez volt errefelé jóformán az egyet­len táplálék, a szárított kókusz­dióbél. Miután a bennszülöttek távoztak, Wolf aggódva gör­nyedt az útitársa fölé. Lindau didergett, és az ajkai kéken re­megtek. Rátelepedett az őserdei mocsár lidérce... A láz! Gumi A Viktóría-telep Balik-Papan-tól hatvan kilométer távolságra a tengerparton, de őserdőtől kö­rülvéve, aránylag száraz fóldda- rabon terült el. Nyugati határán egy pár méter szélességű mély és sebes folyó választotta el a több kilométeres bozótos terü­lettől, amely Bortoku király bi­rodalma volt. Balik-Papanig óri­ási dzsungel terült el, amelyen egy keskeny, dombos, ócska út vezetett a városból az ültetvény­hez. A telep egyik oldalán a ma­láj, másik oldalán az örökké el­lenlábas kínai kulik deszkából készült blokkházai húzódtak, közöttük egy cölöpépítmény, amelyben a fehérek laktak. A te­lep alapításakor hatan, e pilla­natban ketten, illetve hárman, de Rollins, a harmadik, Balik­Papanba ment egy mérnökért és mindenféle szükséges áruért Jelenleg tehát csak ketten voltak fehérek az őserdő közepén, két­százhúsz ellenséges gyűlölkö­dő kuli között. A telepen két hete vérhas- járvány pusztított. A rémült és elkeseredett kulik szemében a lázadás lappangó tüze villo­gott. Borneóra, mivel a dajakok még nem terelhetők munkára, importálni kell a kulikat, leg­többször ravasz, ügynöki fogá­sokkal. A Borneón dolgozó ku­lik, akik a maláji félszigetről vagy Kínából csalárd úton ke­rültek ide a pokolba, kétszere­sen elkeseredettek, duplán gyű­lölik a fehéreket. Van Gorck, a főfelügyelő és Pick, a helyettese két napja megkapták a vérhast. Ezt szigo­rúan titokban tartották, lehető­ség szerint el kell végezni a na­pi körsétájukat, kihúzni felső­testüket, mert fürgén mozgó, alattomosan csillogó bennszü­löttek figyelik a tuan besartot és főmandurját, mohón, vér­szomjasán, hogy nem bukik-e fel valamelyik? Talán rögtön széjjeltépnék. ...Az utálatos formalinszag el­viselhetetlenné tette az iszonyú hőséget. A cölöpépítmény csak egy szobából állt, itt lakik a két fehér. A tornácon alszik Lambu, a szolga, akit Pick Jávából ho­zott magával. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents