Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-10 / 159. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 10., KEDD MI A VÉLEMÉNYE Olvassa-e Rejtő Jenőt? szabó csaba hetesi pék:- Soha nem olvastam Rej­tő Jenőt, és őszintén be­vallom, hogy most hallok róla először. Hidegen hagy. De nem csak ezzel a szerzővel vagyok így, egyáltalán nem szoktam könyveket, főleg nem szépirodalmat olvasni. Nem vonz ez a fajta isme­retszerzés. Inkább néha megnézem az újságot, az nekem bőven elég, amit ott olvasgatok. bíró lajos kaposvári ta­nár: - Mostanában nem ol­vasom Rejtőt, de ifjú korom kedvencei közé tartozott. Visszatekintve az akkor szerzett élményekre, úgy látom, a fergeteges poé­nok ma már nem hatnak ugyanúgy. Kevésbé szelle­mes és izgalmas írások let­tek. Én is sokat változtam, a világ igényei is mások napjainkban, nem beszélve arról, hogy a műfajban nem egyedülálló a szerző. BOGNÁR JÓZSEF kaposvári előadó: - Fiatalságom meg­határozó olvasmányélmé­nye volt, ma már a nagy klasszikusok felé fordulok inkább. Akkoriban Rejtő­vel teltek a nyaraim kint a strandon, mert szórakoz- tatóak a művei. Ez érthető is, kit nem vonz az egzoti­kum. Keveseket hoz már lázba a szerző, az életrajzát pedig szinte senki sem is­meri, pedig az is regényes. MEGYEI KÖRKÉP- iWMHwiK ii««iW)1Tri'riiii,rrifrí mmmmmm i s mmm mm mmmm mmmumm litii;!pi»»i»iiíiiiib Átépítik az elavult istállókat pályázat Augusztustól újra jelentkezhetnek a somogyi gazdálkodók A zimányi telepen kilencszáz szarvasmarhát tartanak. Pályázni kívánnak a támogatásra, negyvenmillió forintos beruházásra készülnek Omladozó istállók, le­pusztult gazdaságok - a rég elavult épületek kor­szerűsítésére augusztus­ban újra pályázhatnak a gazdálkodók. Harsányi Miklós- Sokan megpróbálnak életet le­helni az elavult gazdaságokba - mondta Mészáros József, a me­gyei területi agrárkamara titká­ra. - Van, ahol siralmas kép tárul a látogató elé. A harminc éve fel­húzott épület beázik, a gépek ál­lapota gyatra, s rohamtempóban romlik a technológia. Azt tapasz­taljuk: óriási nyomás nehezedik a termelőkre. Szűkös keretből kell egy színvonalasan működő gaz­daságot kiépíteniük. Augusztusban ismét pályáz­hatnak az állattartók, tudtuk meg hétfőn a megyei mezőgaz­dasági szakigazgatási hivatal­ban (MgSZH). Vétek János, a szentgáloskéri Agrária Zrt. ága­zatvezetője szerint alighanem azon vállalkozások adják be je­lentkezésüket, ahol igen súlyos, akár évtizedekben mérhető a le­maradás. Ők a főbb fejlesztése­ket lépésről lépésre megvalósí­tották. Fantoly Miklós, a zimányi tehenészeti telep műszakvezető­je azt mondta: szükséges, hogy legalább a termelésben használt alaptechnológia állapota kifogás­talan legyen. Telepükön, ahol összességében 900 szarvasmar­hát tartanak, két szénapajtát, akarnak építeni és egy takar- mánykiosztót beszerezni. Javítják a hatékonyságot- A nagyüzemi telepeken egy li­ter tej előállítása közel 68 fo­rintba kerül, ám az elvégzett korszerűsítés hatására akár 8- 10 forinttal csökkenhet a költ­ség - jegyezte meg Varga Gá­bor, az MgSZH főigazgatója. Orvosi műszerek az erdélyieknek gyűjtés Két kaposvári szervezet 2,5 millió forint értékű készüléket adott át A korábbi romániai árvíz súlyos pusztításokat okozott, a termé­szeti csapás nem kímélte a szé­kelyföldi kórházakat sem. A székelyudvarhelyi intézmény­ben tönkrement a fül-orr-gége osztály audiológiájának több mű­szere is. Hétfőn két kaposvári ci­vil szervezet hallásvizsgáló mű­szerekkel ajándékozta meg az er­délyieket. - A kétségbeejtő álla­potokról még tavaly nyáron ka­pott jelzést a Lions Club Kapos­vár I. és szervezetünk - közölte Totth lÁszló főorvos, a Teljes Ér­tékű Életért Alapítvány vezetője. - Rögtön elkezdtük a szervezést, hívó szavunkra sokan adtak ki- sebb-nagyobb támogatásokat. Vargáné Bíró Éva, a Lions el­nöke azt mondta: példaértékű összefogást tapasztaltak Kapos­váron. Nyolc hónap alatt gyűlt össze a szükséges két és fél mil­lió forint; akadt, aki száz forin­tot ajánlott fel, a legtöbbet, száz­ezer forintot egy vállalkozás adományozta. A Duráczky József módszer­tani központban hétfőn adták át a hallásvizsgáló berendezéseket. Az ünnepségen Szentannai Dé­nes, a székelyudvarhelyi kórház osztályvezető főorvosa köszönte meg a segítséget. - Az árvízben eláztak a műszerek, szinte vala­mennyi felszerelés tönkrement - mondta lapunknak a főorvos. - A mostani ajándékkal egy álom valósult meg. ■ Harsányi M. A BALATONTÓL... C$0ma AZ ÖNKORMÁNYZAT budapesti kirándulást szervezett - tájékoztatott Király Péter polgármester hétfőn. A 71-tagú csoport a hétvégén ellátogatott a Parlamentbe, s megtekin­tették a főváros számos nevezetességét. Az út költ­ségeit az önkormányzat fizette, (hm) Drávagárdony. bálát, talics­kát toltak a sportnap részt­vevői, de a kötélhúzásban is összemérték erejüket. A játékos vetélkedőn nyolc csapat vett részt, jöttek „erős emberek” István- diból, Zádorból is. (ga) Edde TÖBB MINT KÉTMILLIÓ forintot költenek az idén a településen a Fő utca jár­dafelújítására. A beruhá­zást a Dél-dunántúli Regio­nális Fejlesztési Tanács TEKI-pályázata egymillió forinttal támogatta, (szá) Kaposvár a júniusi légkö­ri aszály és a szárazság jelentősen megviselte az agrotechnikailag jól ke­zelt kukoricaállományt is. Megkezdődött, illetve fo­lyamatban van a csövön lévő torzsavirágzat meg- termékenyülése. Nagyon fontos, hogy elegendő csa­padék legyen. Egy kifejlett kukoricanövény ugyanis húsz Celsius-fokos átlag- hőmérséklet mellett na­ponta két liter vizet pá­rologtat el ebben az idő­szakban. (av) Kaposvár kétnapos, hivata­los látogatásra delegáció utazott hétfőn franciaor­szági testvérvárosunkba, Saint-Sebastien-sur-Loire- ba Szita Károly polgármes­ter vezetésével. A kaposvá­ri vendégek a két város kö­zötti testvérvárosi szerző­dés aláírásának 5. évfordu­lója alkalmából rendezen­dő ünnepségre utaztak Saint-Sebastienbe. A mos­tani látogatás alkalmával sor kerül egy hivatalos megbeszélésre a két város polgármestere között a de­legáció tagjainak a részvé­telével, amelyen szó lesz többek közt a két város kö­zötti együttműködés eddi­gi tapasztalatairól, ered­ményeiről, valamint a jö­vőbeni tervekről, (mk) Emberkoponyák, sovány kutyák hada és orrfacsaró bűz haUlsziget Wolf egy csomó bagót összerágott, elkeverte denaturált szesszel, és leöntötte vele a piócákat Wolf levette róla a kamáslit. Mint fekete lobogók, duzzadt piócák lengtek sűrűn beborítva térdig a lábszárán. Az öreg derűsen je­gyezte meg:- Soha nagyobb baja ne le­gyen ebben a pokolban. Sajnos, a piócák ellen alig van védeke­zés, hemzseg tőlük az őserdő. - Közben egy csomó bagót ösz- szerágott, elkeverte denaturált szesszel, megzötyögtette egy pohárban, és leöntötte vele a piócákat, amelyek szépen lees­tek. Bedörzsölte spiritusszal Walternek mind a két lábát, és addig masszírozta, míg felen­gedtek az izmok és folytathat­ták útjukat. Fent, magasan még világos volt az ég, de a dzsungel már besötétedett, mielőtt még elérték az elefántcsapást. Egymás mellett feszítették ki a függőágyakat, magasan fel­kötve két fa derekára. Befeküd­tek, és beborították magukat a moszkitóhálóval. Percek alatt éj­szaka lett... Aki az első éjjelt tölti a dzsun­gelben, sosem felejti azt el. Mil­liónyi láthatatlan élet neszei, és ez a neszelés még félelmeteseb- bé mélyíti a csöndet. Először, mint száz és száz némán közele­dő vonat kéményéből özönlő szikrák, megjelennek fénylő testecskéikkel a szentjánosbo­garak... Puff! Valami ráesik a moszkitóhálóra, ide-oda siklik és lemenekül... És valahol to­ronymagasságban egy csillag látszik az őserdő felett, mint a küklopsz szeme, mozdulatlanul a trópusra irányul... Messziről egy nyújtott, csodálkozó, na­gyon ' mély hörgés: leopárd!... Ühüm...ühüm... egy magányos béka. Aztán egész közelből hor- kanás! Tigris? Nem... Ez véletle­nül az öreg Wolf volt, aki a dzsungel rejtelmei iránt régen elvesztette minden érzékét, mé­lyen aludt, és bizonyára vastag jávai szivarokról és gineverről álmodott, amilyen prózai már ez az öregúr, mint általában azok, akik mesterségszerűen űzik azt, ami másnak romanti­ka. Csalt a revolver agyáról nem vette le a kezét, még álmában sem, és ha most lehunyt szem­mel odapuffantana egy hirtelen ellenségre, bizonyára úgy talál­ná el, ahogy megálmodta... A kampóiig ...Felnyitotta a szemét. A csil­lag helyett egy kék folt nézett le rá a fák közül, szédítő magasból: hajnal van... Füstszerű nyújtó­zással, alacsonyan terjeng még a fák között a borneói dzsungel pállott lehelete. Valahol egy fe­hér kakadu rikolt... És megint kezdődött minden elölről. A tüskék és indák, pió­cák, ammóniákszag és vastagon csurgó verejték... Délelőtt há­romszor vágódott el. Wolf sok­szor úgy vonszolta a két bokájá­nál fogva métereken át, mint egy zsákot. Délben megeredt az eső, és Walter újra képes volt járni. Sőt, valamivel jobban érezte magát. Aztán kezdtek a lábai bokáig süppedni.- Ez az igaz Borneó - mondta Wolf, és kritikailag köpött. - Mocsár kezdődik. A dzsungel mocsaraiban nincs sem sás, sem fű, feneket­len, tapadó dágvágányokban burjánzik az őserdő. Kidőlt fá­kon haladtak tovább, míg sze­rencsésen kivergődtek a zsám­békból. Verejték és eső patak­zott róluk, de mögöttük volt a mocsár, amely felett mint egy lengő, vastag lepel rovarok mil- liárdja zsongott óriási zajjal... Alkonyatkor elérték az ele­fántcsapást. Széles, nagy út volt, letiport növényzet vezetett rajta a kampongig. Walter jó­formán öntudatlan állapotban ment, a ruhái szétszakadoztak és nem használt semmi: hem­zsegtek rajtuk a piócák. Esté­re elérték a kampongot! Cölö­pökre vert bambuszfedelű ka­lyibák, ökör- és emberkopo­nyákkal díszítve, szeméthal­mok, meztelen gyerekek, rü­hes, sovány kutyák hada és orr­facsaró bŰZ... (FOLYTATJUK)

Next

/
Thumbnails
Contents