Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-08 / Vasárnapi Somogyi Hirlap, 27. szám
2007. JULI US 8., VASARNAP INTERJÚ 7 karrier Korda György a Budagyöngye kerthelyiségében kezdte a pályát, és örül, hogy fokozatosan lett belőle sztár. Nem voltak mélypontjai, és a póker utánra is tele van tervekkel. „ÉN EGY ÁLMODOZÓ VAGYOK” Ötven éve énekelek, de 63 éve kártyázom. Ezért látok bele a játékosok fejébe - magyarázza titkát Korda György. Papp Ágota-Újvári Miklós- Hol tanult énekelni? Tanult-e egyáltalán?- Én nem voltam elég szorgalmas ifjúkoromban, a trükköket, az igazi fortélyokat csak érettebb koromban tanultam meg. Az au- tomatikákat, a légzéstechnikát, a hangok irányítását. És tudok vigyázni a hangomra, ötven év után ugyanolyan technikákkal éneklem a nehéz dalokat, mint régen. Talán nem ugyanazzal a köny- nyedséggel, tehát rá kell forszíroznom levegővel. De megőriztem a hangom minőségét.- Ma is jár tanárhoz? f- Nem, Klárikámmal együtt % hat-hét évvel ezelőtt hagytuk ab- i ba, amikor Raskó Magda, az Ope- | raház magánénekese, utolsó § énektanárunk meghalt. Kezdetben mindennap, aztán hetente háromszor jártunk. De ma sincs úgy előadás, hogy ne skáláznánk előtte.- Mikor jött rá, hogy profi énekes válhat Önből?- Nekem az volt a szerencsém, hogy alacsony lépcsőfokokon kezdtem el, és fokozatosan mentem egyre felfelé. Észrevettem, hogy a magas hangok szép éneklésével ki tudok tűnni a mezőnyből. Akkor jöttek be az olasz dalok, és azt mások nem bírták úgy, mint én.- A hatvanas évek végén mindenki olasz dalokat énekelt Hogyan kellett azokat importálni?- Voltak importőrök. A legnagyobb importőr Vándor Kálmán volt, aki perfekt olasz, a lelke mediterrán, és ő írt rájuk magyar szövegeket. Peppino di Capri, Adriano Celentano, Gianni Mo- randi, Rita Pavone csodálatos dalaira. Egyszer kivitt magával a San Remó-i dalfesztiválra, el is követtem ott egy baklövést. Három dobogós dal közül választhattam ki, hogy melyiket akarom otthon elénekelni. Én az elsőt és a harmadikat választottam. Az ezüstérmes nem kellett, ezért azt odaadták Szécsi Pálnak. Na ez volt a Violák, amivel Szécsi Pali hatalmas sztár lett. *- Az Ön pályatársai a divathullámokkal stílusokat váltogattak. Ön nem. Miért?- Mert nem hiszem, hogy lett volna a rockos stílushoz tehetségem. Az én éneklésem, a bel canto a technikán alapul. Ehhez szerelmes dalok és szirupos szövegek illenek, amit egy időben a maga kollégái, az újságírók cikiztek. De a nagy világslágerek általában csöpögősek. Abból nem lesz világsláger, hogy „Itt iszom az aluljáróban, és a porban ütöm az asszonyt”.- Ön elég korán komoly egzisztenciát teremtett az énekléssel. Azelőtt nehezebb élete volt, több helyen dolgozott...- Ezt kikérem magamnak, én életemben nem dolgoztam! A vic„Tele vagyok tervekkel, nem tudok lazítani, egyre több feladatnak kell megfelelnem. Könyv születik most az életemről. De sokszor eszembe jut: ez valamilyen visszaszámlálás? cet félretéve, én már 1958-ban, tizenkilenc évesen énekes voltam, és azt gondoltam, hogy az éneklés megment majd a munkától. Akkor nem tudtam, hogy ez sokkal nehezebb pálya, mint a Kábel-és Sodronykötélgyárban segédmunkásnak lenni. Mert ott kezdtem, a nagybátyám volt a vezérigazgató sofőrje. Nem akartam vegyésztechnikus lenni, ezért apám betett oda. De első nap este nem tudtam felegyenesedni sem, mire apám belátta, hogy belőlem becsületes munkásember már nem lesz. Mehettem énekelni.- Mit fizettek akkor egy fellépésért?- Az első szerződésemet 1958 nyarán a Budagyöngye kerthelyiségében kaptam, ahol ezer ember is elfért. Negyven forintot kaptam, de persze 10 forintot már akkor le kellett adnom a szervezőnek.- Szóval összejött egy jó egzisztencia. Megváltoztatta ez a személyiségét?- Nem, én egy álmodozó vagyok, akit a felesége mindig visz- szahúz a földre. Én azt gondolom, hogy engem mindenki szeret, de olyankor Klárika elmondja, hogy ilyen nincs. Ugyanis egész életemben kísértett a természetem, hogy igyekeztem mindenkinek megfelelni.- Sikerült ez?- Ellenségeim nincsenek, iri- gyeim talán vannak. Azt mondják: ötven éve sikeres énekes, két kártyalapból sikeres tévéközvetítést csinál, elmegy műsorvezetőnek, és megveri a kereskedelmi tévéket, gyönyörű felesége van, szállodája van. Azt hiszik, hogy gazdag ember vagyok. Jó, a gazdagság relatív fogalom. De szégyen lenne, ha ötvenévnyi éneklés után az lenne a gondom, hogy ki tudok-e fizetni egy rántott szeletet. De aki megismer, az a barátom lesz.- Sok pályatársa kopott ki az évtizedek során, mert éjszakázott, ivott, hajszolt életet élt. Önre nem leselkedett ez a veszély?- Az, aki nem érez figyelmeztető pillanatokat, az vagy felelőtlen, vagy nem mond igazat. Sokszor éreztem azt, hogy hopp!, most vigyázz! Lehetett ez egy feladat, egy élethelyzet, ami stresz- szel járt. De nekem azért nem kellet utána például innom, mert kettős kontroll alatt voltam, a feleségem és én magam is tudtam, hogy ez mivel jár. Ritka eset, de nekem nem voltak mélypontjaim. Tíz év felfutás után, a táncdalfesztiválok idején olyan húsz évem volt, hogy minden a lábam előtt hevert. Aztán jött a törvény- szerű visszaesés, de Balázs Klárival olyan szerencse ért, hogy elkezdhettem egy új pályát.- Van olyan pályatársa, akit az ilyen szerencsék elkerültek, pedig nagy tehetségek voltak?- Elsősorban Cserháti Zsuzsát sajnálom emiatt, akinek tizenöt Lánya Kanadában él, nevelt lánya nemrég szült éves eltűnése okozta a lelki traumát, amit nagy visszatérése sem tudott ellensúlyozni. A másik, akit nagyon sajnáltam, Zámbó Jimmy. Óriási tehetség volt, de bizonyos körülmények, bizonyos lelki dolgok, amiket én nem ismerhetek, megnehezítették a sorsát. Borzalmasan sajnáltam Szécsi Palit, nála utólag kiderült, hogy egészségi okok játszottak közre az öngyilkosságában. És Máté Péter, akinél tehetségesebb zeneszerzőt, zongoristát, énekest még nem ismertem. Annyira megelőzte a korát, hogy egyik nekem írt számához, a Reptérhez a mai napig hozzá nem kell nyúlni, olyan modern a hangszerelése.- Hogyan volt Ön az előző rendszerrel?- A mi életünk szűk körben zajlott, az énekesek, a fesztiválok, az állandó utazások világában. Soha nem gördítettek akadályt az utamba, soha nem akartak beszervezni, pedig sokat voltunk külföldön. Nem kérték, hogy lépKorda György 1939. január 4-én született Budapesten. 1957. DECEMBER 31-ÉN, 50 évvel ezelőtt kezdte a pályát. A TÁNCDALFESZTIVÁLOK idején négyszer nyerte el a legjobb előadói díjat, és háromszor a közönségdíjat. A Made in Hun- garyn nyolc alkalommal kapta meg az első díjat, 1958-1970- ig mintegy 200 kislemeze jelent meg, 32 albumának mindegyike aranylemez lett. 1980-TŐL énekel együtt Balázs Klárival. 2003-től közvetít pókert mint kommentátor a Sportl tv-n. 2007-ban a Csináljuk a fesztivált műsorvezetője az ml-en. KITÜNTETÉSEI: 3 Nívódíj (két rádiós, egy tévés) a Magyar Kultúra Lovagja 2002, a Magyar Köztársasági Érdemrend Kis- keresztje 1998-ban. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje 2005-ben. jek be a pártba. Nekem az volt a gondom, hogy egy nőnapon hány fellépésem van. Volt olyan nőnapi hetem, hogy hatvanat énekeltem. Vagy a BNV-n felléptem délelőtt 11-től délután 5-ig óránként, aztán megjelent Szikora Jenő, a Robi apukája, aki negyven évig szervezőm volt. Azt mondta: Gyurikám, induló! És délután öttől folyamatosan megcsináltunk egy hónap alatt száz fellépést az országban. Én erre figyeltem, nem a politikára.- Mondja, mi a Korda-villa titka? Tényleg titkos szocialista szeánszokat tartottak a panziójában, és Tasnádi Péter törzsvendég volt?- Én ezt a témát a burleszk vagy a humoreszk kategóriába sorolom. Tasnádi Péterrel nem voltunk barátságban, de kapcsolatban igen. Többször megfordult a házunkban kártyázni, és ő szervezte ezeket a baloldali találkozókat. Ez úgy történt, hogy egyszerűen kibérelte a különtermet, kért szendvicseket, és kész. Az egyetlen igazi kapcsolat az volt, hogy a házunk előtt egy időben elloptak vagy tíz kocsit. Akkor szóltam Tasnádinak: Péter tedd már ki az őrző-védő céged tábláját. Ő ezt vállalta. Az életben nem volt ott egy őr sem, de több kocsit nem loptak el.- Ön baloldali?- Ha érdekli, elmondom, igen. De ezt mint privát ember mondom. Mint énekes, nem teszek különbséget a fideszes vagy más rajongóim között. Ha találkozom mondjuk Kosa Lajossal, ugyanúgy megöleljük egymást, mint Vadai Ágival.- Melyik áll Önhöz közelebb, a pókerközvetítés vagy az előadóművészét?- Ma már ezt nagyon nehezen tudnám megmondani. Talán inkább az előadóművészet, de ne felejtsük el, hogy a közvetítés is egy show, ahol kell előadói tehetség. Még csak ötven éve énekelek, ellenben 63 éve kártyázom.- MUyen tulajdonságra van szüksége egy jó játékosnak?- Sok elmélet és okosság van erre. Ez olyan játék, ahol mindenki ki tudja alakítani saját stílusát A blöff akkora show, hogy csuda. El lehet hitetni, hogy valaki laza, és mindenre „megadja”, vagy feszes, és csak a biztosra megy. De a legfontosabb a türelem. Anélkül nincs hosszú távú siker. És a tapasztalat. Felnőttkorban azokat a fortélyokat nem lehet megtanulni, amiket gyerekként. Ezért tudom másképp közvetíteni a pókert, mint mások, mert én a játékosok fejébe látok. És színpadi emberként gondolkodom.- Sosem érezték a hiányát Balázs Klárival, hogy nem született közös gyermekük?- Nehéz kérdés, mert mindketten szeretjük a gyerekeket. De a mi életformánkba ez aligha férne bele. Harmincötször voltunk Amerikában, negyvenszer Kanadában. Nem tudtunk volna teljes értékű szülők lenni. Az én lányom, Korda Judit most ment férjhez Kanadában, boldog életet él. Klárika nővérének a lányát, Alizt pedig mi neveltük hosszú-hosz- szú évekig, ő is boldog asszony lett, gyönyörű kisgyermekkel.- Éneklés, közvetítés, műsorvezetés után milyen tervei vannak még?- Tele vagyok tervekkel, nem tudok lazítani, mert egyre több feladatnak kell megfelelnem. Könyv születik most az életemről, Balázs Klári a szerzője. Sokszor eszembe jut: ez valamilyen visszaszámlálás? Annyira tele van a fejem emlékekkel, hogy szétdurranna, ha nem adnám ki, ami felgyülemlett. És küszöbön áll egy televíziós megjelenés is, amiről azonban még nem beszélhetek, de egész életem végéig lehet majd csinálni.- Jó kondícióban van?- Karban tartom magam, bár néha muszáj nekem is lazítani. Tegnap éjjel például háromig kártyáztam, de általában azért fegyelmezett vagyok.
