Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-30 / 151. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚNIUS 30., SZOMBAT HÉTVÉGE Nicolae Ceausescut is sokszor nyírta élettörténet Három évtizede Kaposváron él Bozero Pál, Románia egykori ünnepelt mesterfodrásza A legjobb fodrász volt Romániában. A 85 éves Bozero Pál és családja immár több mint három évtizede a kaposvári Körtönyebükk megbecsült polgára Immár több mint három évtizede a kaposvári Körtönyebükk megbecsült polgára Bozero Pál, Románia egykori ünnepelt mesterfodrásza. Fenyő Gábor Történetünk főszereplője Erdélyben, a Hunyad tartományban található Piskl nevű városkában született 85 évvel ezelőtt, s itt kóstolt bele a fodrászszakmába. Mivel az édesanyja szász volt, jól beszélt németül. A nyelvtudásának köszönhetően került Bécsbe, ahol aztán tovább tanulta a mesterséget; az egykori tanoncból, a szorgalmasan tanuló Bozero Pálból az osztrák fővárosban vált mesterfodrász. AII. világháborúban Magyar- országra vezényelték. Tapsony- ban ismerkedett meg későbbi feleségével, akit a háború után vett el. 1958-ban visszaköltöztek Erdélybe; nagybeteg lett Bozero Pál édesapja, s nem volt, aki a gondját viselje. Egy évvel később kerültek Marosvásárhelyre. Az ottani Fő utcán akkor nyitottak meg egy fodrászszalont, ahol tízen dolgoztak, s az akkor már jó nevű Bozero Pált nevezték ki a vezetőjének. Pali bácsi rendre járta Romániában a különböző fodrászversenyeket - külföldre nem mehetett amelyeket aztán annak rendje és módja szerint a legtöbbször meg is nyert. így figyeltek fel rá a pártbizottságban; majd másfél évtizeden át dolgozott ott fodrászként, de a Román Kommunista Pártba soha nem lépett be.- Románia első számú vezetője, Gheorghe Gheorghiu-Dej - majd az őt követő Nicolae Cea- usescu - gyakran rendezett nagy vadászatot a vadjairól híres Erdélyben - mondta Bozero Anna, Pali bácsi leánya. - Minden évben legalább egyszer ösz- szejöttek, de volt olyan esztendő, amikor többször is találkoztak. Ilyenkor aztán mindig behívták az édesapámat. Szó mi szó, megadták a módját. A vadászatokon - ahol főleg vaddisznó és szarvas volt terítéken, de előfordult, hogy medvéket is lőttek - szigorúan csakis a vezetők vehettek részt, s az azt követő lakomákon is külön asztalnál ültek, mégis többször találkoztak. Mindez 1974-ig tartott: akkor úgy döntött a család, hogy Magyarországra, Kaposvárra költöznek. Vagy két évet vártak a hivatalos papírokra. Amikor végre megkapták - ami akkoriban igencsak ritkaságszámba ment -, minden vagyonukat le kellett adni; csak a személyes holmijaikat hozhatták magukkal.- Két csoportban léptük át a román-magyar határt: összesen hatan voltunk, s kétszer 75 forintot kaptunk - folytatta Bozero Anna. - Ebből persze lehetetlenség volt megélni. A somogyi megyeszékhelyen élő unokatestvérem adott nekünk szállást, s egy hónapra elegendő élelmiszert. Idővel aztán el kellett adnunk a személyes holmijainkat is. Hát így ragadtunk Kaposváron. Csonka Istvánné Erika nem beszél románul NEM NAGYON EMLÉKSZEM 02 Erdélyben töltött évekre; alig hétéves voltam, amikor Kaposvárra költöztünk - mondta Csonka Istvánné Erika, Pali bácsi unokája. - Van annak már öt éve is, amikor utoljára voltunk Marosvásárhelyen. Meg sem fordult a fejünkben, hogy visszamenjünk oda; szeretünk itt élni a Körtönyebükkben. PALI BÁCSi UNOKÁJA még soha nem látta sem Bukarestet, sem pedig a Feketetengert; nem is vágyik arra, hogy egyszer valaha is oda utazzon. Sőt, nem is tud románul... A néhány éve agyvérzést kapott Pali bácsi unokájával, Erikával - s annak férjével, valamint három fiával - mind a mai napig Kaposváron él a Körtönyebükkben. Bozero Anna a másik unokájával, illetve annak családjával az idén májusban kiköltözött Kaposszerdahelyre. Mint mondják, nekik ez az otthonuk; nem vágyódnak vissza sem Piskibe, sem pedig Maros- vásárhelyre. Kényesen ügyelt arra, hogy soha ne vágja el a román diktátor torkát BOZERO PÁL FELADATA Volt, hogy a vadászatokon is rendben tartsa a román nép elöljáróinak a hajkoronáját Elvégre hogyan is nézett volna ki, ha az elvtársak akárcsak egyszer is borostásan jelentek volna meg...- minden reggel és este meg kellett igazítani az elvtársak haját, de előfordult, hogy egy nap háromszor is hívattak - mondta a 85 éves Bozero Pál, akinek néhány éve agyvérzése volt, s így csak nehezen tudja formálni a szavakat. - Ceausescu különösen kényes volt arra, hogyan néz ki, a többiek pedig természetesen mint mindenben, ebben is utánozták.- Csak a hajukra kellett ügyelni, vagy az arcukra is?- Ha arra gondol, sokszor borotváltam Gheorghe Gheorghiu- Dejt és Nicolae Ceausescut.- Egyszer sem vágta meg őket?- Soha! Románia egykori mesterfodrásza, sokak példaképe munka közben- Nem is félt attól, hogy esetleg elvághatja a diktátor torkát?- Nem. Jó nevű fodrász voltam, soha nem remeghetett meg a kezem.- Előfordult, hogy Ceausescu felesége, Elena is az ön fodrászszékébe ült?- Hová gondol? Neki külön fodrásza volt... Nagyobb ünnepnek számított a vadászat, mint a karácsony vagy a húsvét Ejtőznek a román elvtársak. A kép jobb szélén Nicolae Ceausescu annak idején bevett szokás volt Romániában, hogy a legfőbb párt- és állami vezetők közös vadászatokon pihenték ki a fáradalmaikat Bozero Pál mint az ország egyik legjobb fodrásza így került az akkori első számú vezető, Gheorghe Gheorgiu-Dej, majd utódja, Nicolae Ceausescu közelébe. hogy azokon az ominózus erdélyi vadászatokon valójában mik is hangzottak el, talán örökre rejtély marad. Soha nem beszélt - nem beszélhetett - róla Pali bácsi; a legjobb barátai, de még a családja előtt is tabunak számított ez a téma. Bár több szőr is be akarták léptetni a kommunista pártba, soha nem lett a tagja. Ilyenkor mindig azt mondta: nem kell ahhoz párttagság, hogy tudjam tartani a számat... pali bácsi lánya nagyon várta ezeket a közös vadászatokat. Igaz, hogy az édesapja ilyenkor hosszú napokra eltűnt, de mindig gyümölcsökkel és élelmiszerekkel megpakolva tért haza. Nagyobb ünnepnek számított az a nap, mint a karácsony vagy a húsvét; az egyszerű földi halandó számára ugyanis mindez elérhetetlen volt az akkori Romániában... Az igazi nőt kereső férfiú esete a paprikás krumplival kaposvári történet A nulla egész tizenöt százalék hiába plusz, igazából nem teszi kellemesebbé az életet Négy óra tizenötkor lépett ki a gyár rozsdás kerítésén. Elérhette volna a járatos buszt, még úgy is, hogy az állomás egy jó félórás sétának számított középtempóban. De nem akart igyekezni, mert úgy döntött: bevárja azt az Egyet, és a legforgalmasabb központ felé vette az irányt. Leült a fellövellő vízsugarak mellett egy árnyékos padra, és legkedvesebb időtöltésének hódolva keresztbe tett lábbal csak nézett maga elé, miközben a maradék ásványvizet szürcsölgette üvegből. Szerencséje volt, mert délutánra mindig megtelt a tér, és csak a mázlinak köszönhette, hogy a néhány éve kitett padok egyikén találhatott magának helyet. Arról nem is beszélve, hogy árnyékos részen. Dupla mázli - állapította meg magában. Még egy jó óráig el kellett valahogy tölteni az időt ahhoz, hogy ne legyen egyedül. Unalmasnak ígérkezett ez a hatvan perc, de a fáradt agy két korty után kiköhögte a megoldást, és ez valósággal felvillanyozta a gyötörtnek tűnő görnyedtséget. A srácok mondták, pontosabban ők is az újságban olvasták, hogy Kaposváron sokkal több nő jut egy férfira, mint az ország más részein. Szám szerint 100 férfire 115 nő. Jó arány. Ez számított a legjobb információnak aznap, amikor hallotta, még el is mosolyodott, pont úgy, ahogyan eszébe villant az unaloműzés megoldása. Játszani fog! Nézegeti a téren átsétáló hölgyeket, lányokat, asszonyokat és a rá jutó részt, azaz nulla egész tizenöt százalékot megpróbálja saját életében hasznosítani, míg meg nem érkezik az az Egy. Mert hiányzott neki. Leginkább most kellene vele beszélnie, amikor így zúg a feje, és amikor biztatásra volna szüksége, vagy csak egy órányi hallgatásra, mely alatt elmondhatná ezt a fránya, június végén hosszan elnyúló napot Zúgott a feje. Már reggel az első sodráskor azt kezdték beszélni a közepes méretű kábel- korbács készítésével foglalkozó üzem kettes szalagjánál, hogy két hónapig van már csak megrendelés, aztán nem tudni, mi lesz. Ezt a két gyermekével a fagylaltos előtt ácsorgó enyhén molett anyukára bízná - gondolta, aki a két óvodás csöppség minden randatírozásának ellenére türelemmel kivárta sorát a zúgó berendezés előtt Délelőtt az egész gyár egy halkan duruzsoló, folyton beszélgető masszává alakult, rosszabb- nál rosszabb hírekkel. Beszélték, hogy a főnök külföldre mentette ki a vagyont, és a hete húzódó szabadság tulajdonképpen lelépést jelent. Klárika az ebédlőben ezt azzal tetézte, hogy szerinte a hónapja felvett titkárnő is az igazgatóval van valami egzotikus utazáson. Többen csúnya válást jósoltak. Ezen még túltette magát, és ki is nézett magának egy helyes egyetemista lányt, aki biztosan kapható lett volna a pletykára, ha éppen nem szálkásan izmos, magas barátjának súgott volna valami tréfásat, miközben átslaty- tyogtak a nulla egész tizenöt századok után bámészkodó tekintet előtt. A műszak végén aztán totálisan a frász kerülgette, mert a drótsodronyokat kiadagoló gép elakadt, és jó húsz percig állt a sor. Ezért elmaradt a norma is, pedig ő már két hete szólt a karbantartóknak, hogy pucolják ki, mert fél éve nem takarították, és óhatatlan az akadás. Ennek megosztására egy dekoratív harmincast nézett ki. A formás domborulatokon kissé hosszabban időzött... Szinte észre sem vette, hogy valaki melléhuppant egy nagy szatyorral. Az ismerős hangra odafordította a fejét, és egyből el is szégyellte magát.- Kiesik a szemed! Ilyen korán végeztél? - kérdezte az az egy, aki teljes egészében a férfi mellé rendelt nőként teljesítette életét. Válaszolni sem tudott, már jött a következő, de sokkal békésebb mondat az este felé kanyarodó nyári délutánon. - Paprikás krumplihoz vásároltam, tudom, hogy szereted... ■ Szűcs Tibor 10
