Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-23 / 145. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚNIUS 23., SZOMBAT 5 MEGYEI KORKÉP Politikai felhangmentes elismerés poszt A színházi szakma ismét díjazta a kaposvári teátrumban folyó munkát Hatalmas érdeklődés kísér­te a kaposvári Csiky Ger- gely'Színház tavasszal nagy vihart kavart 56 06/őrült lélek vert hadak című elő­adását a VII. Pécsi Orszá­gos Színházi Találkozón. Vas András A somogyiak munkáját végül nemcsak a nagyérdemű, de a POSZT zsűrije is elismerte: a ka­posváriak a legjobb társulat díjá­val térhettek haza.- Felemás érzések kavarog­nak bennem - ismeri el Mohá­csi János, a színház vezető ren­dezője. - Egyrészről szakmai bizonyíték, hogy kiváló munka folyik a Csikyben, másrészről kicsit olyan, mintha nem tud­tak volna velünk mit kezdeni. Jómagam inkább színészi díjak­ra számítottam: akár 3-4 kate­góriában is nyerhettünk volna. Utóbbi azonban elmaradt, s felmerülhet a kérdés: a tavaszi hisztéria, ami a darab körül ki­alakult, befolyásolta-e a döntés­hozókat?- A POSZT teljesen független rendezvény - cáfolta a felvetést Mohácsi János, aki egyben a da­rab rendezője is. - Pécsen már nem érződtek politikai felhan­gok, a fesztiválra még a helyie­ket most sokkal jobban izgató tubesi radarügy sem szűrődött be. A megnyitón ugyan néhá- nyan kifütyülték Szili Katalin házelnököt, ám ezzel még a legfanatikusabbak is letudták a kötelező ellenkezést, szépen csordogáltak az események. Talán túlságosan egyhangú­an is. Az idei rendezvényről többek véleménye is egybe­csengett, nem érte el a korábbi évek színvonalát. Mintha kissé megfáradt volna a POSZT, jövő­re kellene valamilyen frissítés.- Mivel a végzős főiskolások­kal próbáltam, csak egy darabot láttam - tér ki a konkrét értéke­lés elől a vezető rendező. - Mi­vel a versenyprogramot mindig egyvalaki állítja össze, teljesen szubjektív a kínálat, s termé­szetes, hogy nem mindenkinek tetszik egyformán. Azt azonban Mohácsi János is elismerte, meglepődött volna, ha a program idei összeállítója, Dömölky János filmrendező nem választja be az 56 06-ot. A kaposvári Csiky Gergely Színház állandó vendége a POSZT-nak: Mohácsi János szerint ez a legfőbb bizonyítéka a teátrumban zajló munka elismerésének- Azt hiszem, a legjobban ta­lán az mutatja a kaposvári szín­házban folyó munka elismert­ségét, hogy minden alkalom­mal bekerülünk a versenyprog­ramba - teszi hozzá a rendező. - Az idén amúgy, ha nincs az 56 06, Rusznyák Gábor Három nővére is befért volna. Azaz meglehetősen erős év­adot zárt a színház. S a progra­mot látva a jövő évi is hasonló­an nívós, ha nem színvonala­sabb lesz.- Biztosan vannak, akik szerint azért állt össze ilyen erős szezon, mert Znamenák Istvánt csak egy évre nevezték ki igazgatónak - jegyzi meg Mohácsi János -, s most min­dent egy lapra tesz fel. Pedig csak elő kell venni az első, öt évre'szóló pályázatunkat, s ki­derül, ugyanez szerepelt benne. Önmagukban a tervek per­sze nem sokat érnek, a megfe­lelő szakmai munkához pénz is kell. A színház nagyjából háromnegyedmilliárd forintos költségvetésének negyven szá­zalékát adja a város, ugyanek­kora szelet az állami támoga­tás, míg ötödrészt a jegybevéte­lek biztosítanak. Ebből is kide­rül, álságos helyzet, ha a felso­roltakból bárki önmagát neve­zi fenntartónak...- Sajnos, a színház a világon mindössze két helyen tipikus üzleti vállalkozás - mereng el Mohácsi János. - A New York-i Broadway és a londoni West End kivételével sehol sem tudja eltartani magát egy társulat. Magyarország pedig kis or­szág, rengeteg színházzal. Ka­posváron szerencsére hatal­mas hagyománya van, régen státuszszimbólum volt a bérlet. Bízunk benne, hogy ismét azzá válik. Ehhez persze megfelelő társulat kell. Jelenleg nagy­jából félszáz szí­nészt foglalkoztat a színház, ami első hallásra soknak tűn­het, ám a sokat citált „aranykor­ban” több mint másfélszer eny- nyien alkották a társulatot. *• A létszámgondok a reper­toár összeállításánál jelentkez­nek - állítja a vezető rendező. - A mostanival nagy merészség belevágni egyszerre egy ope­rettbe és egy közepes méretű prózai darabba. Nálunk tényleg igaz a mondás: sokan vagyunk, de nem elegen... Éppen ezért amennyire lehet, bővítenék a csoportos szerep­lők számát, s a vezető színészek közül is akit lehet, megtartaná­nak. Korábban hallani lehetett, az új vezetőpáros miatt lesz, aki elhagyja a társulatot: nem szak­mai, hanem politikai nézetkü­lönbségek miatt.- Utóbbi okokból nem lesz változás - cáfolja a híreket Mohácsi János. - Amúgy nem olyan feszült a helyzet, mint azt sokan terjesz­tik. Öt éve, a 2002- es választások után sokkal rossz­abb volt a légkör. Olyan persze elő­fordul, hogy valaki nem ért egyet bizonyos koncep­ciókkal. Ám a többség vélemé­nye mindig meghatározó. Ilyen volt például az 56 06 is, melyet ugyan Mohácsi János rendezett, ám a szereplők el­képzelései is megvalósultak benne.- Ezért is lepett meg, hogy ekkora botrány lett belőle - tér vissza egy pillanatra a tavaszi hisztériához a rendező. - A tár­sulat eddig kiváló szűrőként funkcionált, ám a politika most máshogy reagált. Bevallom, ilyen indulatokat a Csak egy szögtől vártam, ott azonban el­maradt. Ilyen kiszámíthatatlan a művészet. S persze ettől ma­radandó és időt álló... Vannak még nézőtartalékok Kaposváron A SZÍNHÁZ új vezetőpárosa nem egy szezonra tervez, sok­kal inkább folytatni akarják a hagyományokat: az elmúlt években folyamatosan nőtt a nézőszám, ami egyértelműen az előadások színvonalával magyarázható. TERMÉSZETESEN NEM LEHET a végtelenségig kitolni ezt a fo­lyamatot - véli Mohácsi Já­nos -, de az látszik, vannak még tartalékok. Például az idén alig néhány tucat egyete­mista bérletesünk volt. Itt van egy felsőoktatási intézmény sok ezer hallgatóval, akiket meg kell szólítanunk. u A színház csak a Broadwayn és a londoni West Enden üzleti vállalkozás JEGYZET Csendes Don romáknak olvasnak-e a romák Csen­des Dont? A kérdés nem vicc, s főleg nem rasszista csűrcsavar. Véresen komoly. Tehát olvashat-e egy roma mondjuk Csendes Dont? El­vileg ugyebár igen, mert eb­ben az országban elvileg minden lehetséges. Gyakor­latilag pedig - a romák álta­lános iskolázottságát tekint­ve - szinte ki van zárva. AZ ÉLET AZONBAN NÉHA a tuti biztos dolgokra is rácá­fol. Mint az alábbi kaposvá­ri eset is. Történt pedig, hogy az egyik gyár építke­zésén az igazgató ebédidő­ben körsétát tett. Amikor egy háromfős társasághoz ért - egyikük roma, a má­sik félig az, a harmadik pi­cit sem -, azt tapasztalta, hogy az otthonról hozott ebéd mellett két könyv és egy bulvárlap hever. Az egyik kötet a Csendes Don, a másik Az utolsó mohi­kán. Két kérdés után vilá­gossá vált, melyik kihez tartozik. Legnagyobb meg­döbbenésére Solohov vas­kos regényét a roma, Coo­per indiántörténetét a félig roma, a bulvárlapot pedig a picit sem roma olvasta. Ha tippel, bizonyára fordított sorrendet állít fel. Nehezen is tudott napirendre térni a hallottak felett, ezért félre­vonta a roma munkást, hogy megtudja, miért épp a Csendes Don mellett dön­tött. Kézenfekvő választ adott: a faji sajátosságokat nem tudja letörölni arcáról, s ha ezt a műveletlenségé- vel is tetézi, ebben az elő­ítéletes országban reménye sincs a megbecsülésre. a történetből nem lenne nehéz tanulságok sorát le­vonni. Az említett előítélet­től kezdve egészen addig, hogy hányán és miért ol­vassák a Csendes Dont. Ehelyett maradjunk any- nyiban: szeretném megszo­rítani ennek a roma mun­kásnak a kezét! A csodálatos kilátás kompenzálta a gasztronómiai hiátust étlapozó A nagy hőségben már a panoráma is enyhülést jelentett, csak a szúnyoginvázió vetett véget ejtőzésünknek Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Lassan elviselhetetlen a kániku­la, aki teheti, vízpartra, árnyék­ba húzódik. Mi sem tettünk más­ként, sőt, halmozva az élvezete­ket, hűs kerthelyiségben tottyan- tunk le az egyszerű padokra, ahonnét lenyűgöző kilátás nyílott a Keszthelyi-öbölre: nem véletle­nül keresztelték Panorámára a balatonszentgyörgyi vendéglőt. A nagy nézelődésben fel sem tűnt, hogy pincérünk kissé öre­ges tempót diktál: eltelt vagy ne­gyedóra, mire megérkezett az étlapokkal. Újabb öt perc múltán már előttünk is párállottak a hűsítők, így növelve komfortér­zetünket, belemélyedtünk az ét­lapba. Hosszú idő óta végre nem kellett csalódnunk: ami a papíron, az a konyhában is megtalálható volt. Az erőlevest tojással és metélt­tel is az átlag fölé helyeztük, és a fokhagymakrémleves sem lefe­lé lógott ki a sorból. Persze azért mindkettőt leöblítettük, no nem a rossz szájíz, sokkal inkább a megvadult időjárás kívánta a pluszfolyadékot. Némileg eltelve nem is bán­tuk, hogy a második fogás is az átlagosnál lassabban készült el, ráadásul bíztunk benne, igaz lesz a mondás: jó munkához idő kell. S végül is nem csalódtunk, bár igazából előre felállított elvá­rásaink sem voltak. A karajból varázsolt Cordon bleu például kifogástalannak bi­Értékelés személyzet (1-10 pont): § Lassú víz partot mos környezet (1-10 pont): 10 Nőmén est ómen étel (1-20 pont): „ _ Iparkodtak zonyulL Vajpuha hús, megfelelő mennyiségű sajt és sonka, no és a köret... Eredendően sült krumplit ajánlott a pincér, ám inkább a vajon párolt petre­zselymes újburgonyára szavaz­tunk. S micsoda érzékkel! A leg­jobb házi ízekkel is felvette a versenyt, a szakács értő kézzel bolondította meg a vajat némi fűszerrel. Nem okozott csalódást a vege­táriánustál sem, melyen a szo­kásos rántott gomba, sajt, karfi­ol trió mellett egy tükörtojást is elhelyeztek. Garnérungként né­mi rizs, sült krumpli és párolt zöldség szolgált - utóbbi viszont kissé markánsra és túl vajasra sikeredett. Mint ahogyan nem spórolt a pirospaprikával sem a séf, s így a harcsapaprikás sokat veszített ízélményéből. A fűszer ugyanis mindent elnyomott, így hiába volt puha a hús, semmi sem kompenzálta a paprika- dömpinget. Pláne nem a köret­ként tálalt nokedli: a megszokot­tól eltérően ugyanis nem túrós csuszával kínálták a halat, pedig talán csökkentette volna némi­leg a túlburjánzó vörös ízt Hasonlóképp besokallt kissé szakácsunk fokhagymából is, legalábbis inkább abban re­ménykedtünk, hogy szereti túl­fűszerezni az ételeket, mintsem, hogy a hódító illattal egyéb sza­gokat kíván leplezni. így aztán a fatányérosos felszolgált húsok között csak szín alapján lehetett különbséget tenni, ízre a puly­ka, a karaj és a tarja is hasonló­nak bizonyult. A nagy fokhagy- maságból a párolt káposzta je­lentette az egyetlen menekülési útvonalat, ám esetében a cukor­tartó dőlt meg a kelleténél job­ban, így mézédes fokhagymaíz­zel a szánkban vártuk az utolsó környi italt. Mely mellett még kellemesen elüldögéltünk vol­na, ha a teli gyomor és a balato­ni naplemente kellemes elegye mellé nem sorakozik fel egy nagyjából tízmilliós szúnyog­had. így viszont szolid vakaró­zás közepette, ám a megterhelt gyomrokhoz .képest feltűnően fürgén távoztunk.

Next

/
Thumbnails
Contents