Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-17 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 24. szám

2007. JÚNIUS 17., VASÁRNAP 7 INTERJÚ újrakezdés Személycseréket időzített második kormánya megalakulásának első évfordulójára Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök mégsem váltana irányt, és biztos abban is, hogy a kormánypártok képesek megnyerni a Fidesz által kezdeményezett népszavazásokat. TOVÁBB KELL LÉPNI A HOLTPONTRÓL Az emberek bölcsek, be­látják, hogy szükség van a vizitdíjra - mondta lapunknak Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök kiemelte: kormánya át­szervezésével nem fordít hátat a reformoknak. Gyükeri Mercédesz- Lelkesítő beszédet tartott pártja előtt a kormányalakítás első évfordulóján. Ennyire csüggedtnek érzi őket, vagy már látja az alagút végét?- Amikor az ember hosszú tá­vot fut, nem ritka a holtpont. Aki régóta fut, vagy régóta politikus, tudja, hogy ilyenkor menni kell tovább. Ez egy nehéz év volt. Sze­rintem bolond, aki előre iszik a medve bőrére bármelyik oldalon.- Mi magyarázza a holtpontot?- Tizennyolc éve nem látott mélységű változásokkal és konf­liktusokkal néztünk szembe, er­re sokan nem voltak felkészülve.- A kormányátalakítás ennek a holtpontnak a feloldása?- Azzal kezdtük, hogy rendet tettünk a rendőrségnél. Majd egy intenzív diplomáciai sorozatot bo­nyolítottam le Európában. Elszá­moltam az egy évvel pártom és a parlament előtt. A kormányátala­kítás célja egyértelmű: jobb szer­vezettséggel, jobban előkészített döntésekkel a reformokat átlát­hatóvá tegyük, hogy az emberek lássák, a változás értük történik.- Ha rosszul tették a dolgukat a leváltott miniszterek, más posz­ton jobb munkát végezhetnek?- Ha rosszul tették volna a dol­gukat, most nem kapnának más fontos feladatot. Az elmúlt egy év emberfeletti munkáját együtt vé­geztük, a bizalmam változatlan.- Nem kell irányt is váltani?- Ha a reformokat nem támo­gatja az ellenzék, négy év alatt nem csak végrehajtani kell, de az eredménynek is érezhetőnek kell lennie. Ilyenkor siet az ember.- Közben mintha hátat fordí­tott volna a társadalomnak, pártja népszerűsége pedig so­ha nem látott mélypontra süly- lyedt. Nem fontos, hogy vissza­nyerjék a választók bizalmát?- Vegyük a felsőoktatási refor­mot. A tandíjból a szegényebb, de jól tanuló diáknak ösztöndíj, az egyetemnek fejlesztési forrása lesz. A józanul gondolkodók ezt helyes lépésnek tartják. Egy iga­zán vitatott terület van, az egész­ségügy, de ennek a nehezén már nagyjából túl vagyunk.- Ez a kórházi átalakítás vagy a vizitdíj volt?- Mindkettő. Előttünk áll a biz­tosítás átalakítása: ha jól csinál­juk, a többség, aki nem akarja, nem is vesz észre semmit. Rövid távon nem, hosszú távon pedig pozitívan fogja befolyásolni az el­látást. Az ellenzék azért ágál a re­formok ellen, mert érzi: ha épül a kórház, amelyben modern mű­szerekkel gyógyítanak, megvál­tozik a közhangulat. Egy ilyen nehéz év után bolond, aki előre iszik a medve bőrére - hárította el ellenfeleit Gyurcsány Ferenc, aki szerint a nehezén már túl van az ország- Ha ennyire bonyolult az egészségügy, biztos, hogy az átalakításokat ilyen tűzol- tásszerűen kellett elintézni?- Százhúszmilliárd forint fo­lyik el minden évben az egész­ségügyben. Egy kisebb falu költ­ségvetése százmillió. A gyógy­szerkiadásaink évente 10-15 szá­zalékkal növekedtek. Egy nyugdí­jas tudja, ha a nyugdíja csak 4-5 százalékkal növekszik, miközben a fűtésszámlája minden évben 15-tel, akkor tíz év múlva baj lesz, mert csak a fűtésre futja. Ezért nagyon gyorsan kellett lépni.- Nem lett volna jobb egyszer­re elindítani az átalakítást?- Az egészségügynek ezer ága- boga van. Ha valakinek van egy nagyobb háza vidéken, egyik év­ben festet, a másodikban cseréli ki a függönyt, a harmadikban a tetőt. Se energia, se pénz nincs- A példával azt jelzem, hogy igazuk van azoknak, akik szerint a magántőke nem maga az ördög. Tudni kell azonban, hogy mire használom, és mennyit engedek. Igazuk van azoknak is, akik azt mondják, nem lehet a magán­tőkének mindent megengedni, mert kevés a tapasztalatunk a biztosítókkal. De azoknak is iga­zuk van, akik szerint a betegirá­nyítási rendszert meg kellene újí­tani. Mind a három elemet egy okos kompromisszumba kell beemelni, hiszen ebben a témá­ban a Fidesznek, az SZDSZ-nek és az MSZP-nek is van igazsága.- Az ellenzék mégis támadja a terveket.- Mondjon egy példát, amikor nem ezt teszik.- Az elmúlt év mégsem arról szólt, hogy megpróbálják elad­- Valóban meg fog szűnni a vizitdíjjal a hálapénz?- A kezelés eddig sem volt in­gyen, de ma már nem lehet akár­mennyit írni a kórházi számlára, hiszen a beteg odafigyel.- Mire számít, a ciklus végére látszanak már az eredmények?- A négy évvégén azt mondják majd a választók: a pokolba kí­vántuk magát az elején, de a vé­gén magának lett igaza.- Az sem mellékes, hogy a gazda­sági növekedés mikor indul be.- Ez a fő kérdés, nem vitatom. Idén a reméltnél nagyobb lesz a bővülés: 2,2 százalékot mond­tunk, közelebb lesz a háromhoz.- Minek köszönhető ez?- Nem bizonyult igaznak az, hogy a bevételek növelésével te­remtünk egyensúlyt, ezt döntően- A fejletlenebb területek le­szakadása visszafordítható?- Európai tapasztalatok alap­ján egy Magyarországhoz ha­sonló fejlettségű ország esetében, ebben a fejlődési szakaszban az a reális cél, hogy ne engedjük a to­vábbi leszakadást. Pártolója va­gyok a Délkelet-Magyarországra és Dél-Dunántúlra menő útfej­lesztéseknek. Kezdeményeztem, hogy a leghátrányosabb helyzetű harminc kistérségnek különít­sünk el 120 milliárd forintot. Ez kistérségenként 3-4 milliárd - so­ha nem láttak ennyi pénzt, és nem mi mondjuk meg, mit kell vele csinálniuk. De ha reálisak vagyunk, azt mondhatjuk: nem folytatódik a leszakadás, és a leg­rosszabb helyzetben lévők el­kezdhetnek felkapaszkodni.- Mehet ez a közigazgatás reformja nélkül is? a pincétől a padlásig egyszerre megcsinálni mindent. Már így is többet tettünk, mint bárki más.- Az egészségbiztosítás átala­kításáról a koalíción belül is vita van. Itt látszik a kiút?- Megtaláljuk a kompromisz- szumot június végéig. Létezik arányosság a mindenkinek járó alapellátás és a biztosítók verse­nye között. Vegyük a telefonálást: régen egy cég volt, ma több, ver­senyeznek, hogy őket válasszuk.- Ez ennyire egyszerűen leve­zethető a társadalom előtt? ni az intézkedéseket, csak azzal érveltek: meg kell tenni.- Előfordul, hogy valaki azt mondja a társának: „ezt meg kell tenni, majd később megmagya­rázom”. Van ilyen az életünkben.- Nem biztos, hogy ilyen súlyú helyzetben.- Arról vitatkozunk például, van-e helye a magántőkének az egészségügyben, miközben bur­jánzik a hálapénz, adózatlan jöve­delmeket biztosítva néhány ezer kiváltságos orvosnak. Tele van a rendszer hazugságokkal, nem hiszem, hogy hagynunk kellene. a költségek megtakarításával ér­jük el. És olyan időszakban, ami­kor Európa növekedésnek indult. Ráadásul a befektetők nem adták föl. Mindenki attól tartott, meg­riadnak, mégis éves szinten négymilliárd euró körüli működő tőke érkezik, mint korábban.- A kormány sikere függ az uniós pénzek felhasználásától is. Ezek a fejlesztések mikor hozhatnak eredményeket?- Európában elsőként Magyar- ország írta ki pályázatait február­ban. 2008-ban megkezdődhet az építkezés.- A regionális átalakítással so­kat tudnánk spórolni. Most Dá­niában jártunk: a fele akkora or­szág a mi 3200-unkhoz képest 95 önkormányzatot tart fenn. Volt erejük 290-ről csökkenteni. Isko­lákat és kórházakat vontak ösz- sze úgy, hogy Európa egyik veze­tő gazdaságáról van szó. Nálunk százezer ember él meg abból, hogy bennünket képvisel, több mint százmilliárdot fizetünk erre. Nem vagyunk ilyen gazdagok.- Politikai konszenzus nélkül ezen nem lehet változtatni, ettől pedig messze vagyunk.- Én is nagyon sajnálom, de képtelenek vagyunk ehhez támo­gatást kapni a parlamentben. Csak füstölöghetek magának, en­nél sokkal többet nem tehetek.- A Fidesz által kezdeménye­zett népszavazásokról viszont azt mondta, meg tudják nyer­ni. Hogyan lehetséges ez?- Az emberek bölcsek. Belát­ják, hogy szükség van a vizitdíj­ra. Ha azt mondom, hogy egy há­ziorvos ebből átlagosan havi kö­zel 200 ezer forint pluszbevételt szerez, azt meg kell becsülni. Egy átlagos kórház bevétele tízmillió forint: ebből vesz majd műszert. El kell mondanunk mindenki­nek: a víz, a fűtés, az áram, a ke­nyér sincs ingyen, nem tudjuk ezt az érzést kelteni. Nem lehet visszahozni a kommunizmust, amikor mindenki azt gondolta, hogy minden ingyen van. Azzal látszólag könnyű kampányolni, hogy ne fizessünk semmiért, de aki picit belegondol, azt mondja: én sem dolgozom ingyen.- Van rá idő, mód, hogy meg­győzze a választókat?- Van pár hónap rá, és azt hi­szem, amit mondok, az racioná­lis. Szerintem 3-4 hónap alatt ezt az ország megérti, de legalább el­bizonytalanodik: ha túl vagyunk a nehezén, egy buta döntéssel mindent elölről kezdhetünk.- Mi lesz a fóruma ennek a vitának?- Az újságokban kell leírni, meg elmenni minden faluba, le­velet küldeni a családoknak.- Ez is sokba kerül.- Akkor sok, ha az ember mi­haszna dologra költi, ócska párt­propagandára. Az egészségügy több mint ezermilliárdba kerül. Egy nagy változásnál el kell arra költeni kétmilliárdot, hogy értsék az emberek, mi miért változik. Ez kétmilliárdba kerül, a Fidesz nép­szavazása ötmilliárdba.- Mennyire befolyásolja ezt, hogy folyamatosak a hírek a koalíción belüli vitákról?- Két párt vagyunk. Szoktam vitatkozni a feleségemmel, a gye­rekeimmel, a munkahelyemen, ez a normális élete a koalíciónak is. Olyan még nem volt, hogy megfeneklett volna a vita.- De mennyire jó, hogy ennek kifelé is hallatszik a hangja?- Ez természetes. Volt olyan időszak, amikor a kisebb koalí­ciós pártok megszűntek létezni. Amikor mi a liberálisokkal kor­mányzunk, a kisebbik koalíciós partner túléli, nem játszunk bo­nyolult hatalmi mérkőzéseket.- Hétfőn V4-csúcs lesz az első kétoldalú találkozóval ön és Róbert Fico szlovák kormányfő között. Mire számít?- Évek óta nincs a két ország között hivatalos kétoldalú minisz­terelnöki találkozó. Szerintem ez abszurd, ilyet nem lehet csinál­ni, bármennyi vita van. Arra készülök, hogy egy-két konkrét ügyben állapodjunk meg. Min­denképpen javítani kell a kapcso­latokat Szlovákiával. _____________________________________________ El kell mondanunk mindenkinek: a víz, a fűtés, az áram, a kenvér sincs ingyen, nem tudjuk ezt az érzést kelteni. Wmn lehet visszahozni a kommunizmust, amikor mindenki azt gondolta, hogy minden ingyen van. Azzal látszólag könnyű kampányolni, hogy ne fizessünk semmiért, de aki picit belegondol, azt mondja: én sem dolgozom ingyen.

Next

/
Thumbnails
Contents