Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-16 / 139. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚNIUS 16., SZOMBAT „Na?... Na?... Menedzser! A reklám akkor ér valamit, ha felhívja a nézők, a hallgatók vagy az olvasók; a jövendő vásárlók figyelmét valamire. A jó reklám tisztességes, nem akarja becsapni az embereket; könnyen érthető és - ha lehetséges - szellemes, humoros. MEGY AZ EMBER AZ UTCÁN, szembe jön vele egy hatalmas reklámtábla, rajta egy autó: „Már 5 millió 990 e- zer Ft-tól!” Ez igen! - gondolja a jövendő „páciens”. Ha véletlenül van nála ennyi pénz, hiába akarja azonban azt az autót megvenni; mert a szalonban megtudja, hogy ez „alapár”. Ehhez jön az ABS, a légkondi, az alufelni meg a szőnyeg...stb. így már sok a sokk! Meg az ár is. Jön az emberrel szembe egy másik autó. Alig tud kitérni előle. A plakáton: „Most 500 ezer Ft használtautó-beszámítás!” Az Illetőnek kétéves a Toyotája, benne 16 ezer kilométer meg az anyósa. Megér 500 ezret? (A reklám becsapós és még unalmas is.) AZ ENYHÉN KÖPCÖS „PASI” jön ki a próbafülkéből. Cefetül feszül rajta a zakó. Összesen egy gombja begombolva. Forgolódik...” Meg ne fordulj, mert lelősz a gomboddal!” - mondja neki a barátja. „Miért? Végre egy zakó, amelyikben jól érzem magam!” - így a köpcös. A másik hüledezik. Újabb jelenet. A köpcös „pasi” ezúttal sötétkék ingben, fekete aktatáskával érkezik a fülkéből, és illegeti magát a társa előtt: „Na?... Na?...” És végül kiböki: „Menedzser!” A tévénéző halálra röhögi magát rajtuk. Ez igen, ez szellemes! Két „őrült"! csak azt mondja már meg valaki, hogy mit is reklámoztak! A kultúra kiürült házai kihasználtság Közösségi élet a falusi művelődési központokban A falunak faragtak. Naszvadi István (balról), Tapolcai Sándor és Kiss János a mesztegnyői faluház fafaragó táborában dolgoztak együtt. Ha nem is művelődési háznak hívják, de a legkisebb településen is van központja a kultúrának. Némely faluban több is akad, máshol az egy is sok. Vigmond Erika Átalakul a falusi művelődési házak szerepe. Kónya László, Tikos polgármestere úgy fogalmazott: már rég nem a falusi bálok szintjén kell gondolkodni.- A programok szervezéséhez hozzáértő szakember kell - tette hozzá. - Egy pici településnek azonban nehéz megoldania a művelődésszervező foglalkoztatását. Nálunk a falunapon kívül nincs is más szervezett program. A kihasználtság kimerül a könyvtárral, a teleházzal, az alkalmankénti közgyűléssel és a misével. Pedig télen például jól jönne néhány beszélgetős esti összejövetel. Abban látok még lehetőséget, hogy a mozgókönyvtár mintájára a kistérség szervezésében a kultúra is eljut majd a kis településekre. Az embereket pedig újra rá kellene szoktatni arra, hogy elmenjenek a rendezvényekre. Mórocz Anikó vései művelődésszervező szerint is sok múlik azon, mennyire lehet a helyieket mozgósítani. Ha nincs program, akkor az a baj, ha van, akkor meg nem mennek el.- Hiába bármilyen jó elképzelés, ha nem tetszik a falusiTérségi összefogás a marcali kulturális központ Balatonberénnyel, Balaton- keresztúrral, Balatonmáriá- val és Kéthellyel közösen hozta létre az Arany híd Szövetséget. A mikrotérségi összefogás célja, hogy meghosszabbítsák a turisztikai szezont a kulturális programok kínálásával. Az Aranyhíd-fesztivál szeptember végéig tart. Koncertek, modern- és néptáncok, színpadi előadások, fesztiválok szerepelnek a palettán. aknak - mondta. - Az év elején készítettem egy felmérést elsőként a fiatalok között arról, hogy mit szeretnének. Az ő igényüket figyelembe véve szerveztük meg a rockfesztivált. Kelevízen a művelődési ház mellett közösségi térként működik a Tudás Háza is. Berta Józsefné polgármester elmondta: természetesen van átfedés a tevékenységükben. Azonban míg a Tudás Házában huszonA Balaton M&K Fúvószenekar Is szerepelt a programban öten férnek el, addig a másikban legalább százan. A nagyobb lélegzetű programokhoz pedig kell a hely. Mesztegnyőn is két központja van a kultúrának. Nemes László polgármester azt mondta: mindkettőre szükség van. Egyik sem tudná a másik tevékenységét átvenni. A művelődési ház ad helyet az internetes közösségi térnek, a könyvtárnak, a házasságkötő teremnek, de az ifjúsági és body- klubnak is. A nagyterem háromszáz embert tud befogadni. A faluházban a helytörténeti és néprajzi gyűjtemény mellett rendszeresek a műhelymunkák, a találkozók, a szakkörök és a táborok, akár szálláslehetőséggel is. Vidékieknek és helyieknek egyaránt szerveznek programokat.- Véleményem szerint az emberek nagyon befelé fordultak, nehéz őket megmozgatni - tette hozzá Kövesdiné Panyi Antónia, a faluház vezetője. - Másképp kell őket megszólítani, mint tizenöt éve. A vízen is az életé az előny címmel írtak ki pályázatot a vízi rendőrök A Dunán lévő Matthias Rex rendezvényhajó adott otthont a A vízen is az életé az előny című országos gyermekrajzpályázat ünnepélyes eredményhirdetésének. A pályázatot az Országos Balesetmegelőzési Bizottság megbízásából a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Rendőr-főkapitányság a három vízi rendészeti rendőrkapitánysággal együttműködve hirdette meg a 6-10 éves és a 11-14 éves gyermekek számára. A pályázat célja az volt, hogy a diákokkal megismertessék és megszerettessék Magyarország folyóit, tavait. Felhívták ezzel a figyelmüket a vizek veszélyeire is, illetre a sportolás, a pihenés és a szórakozás biztonságosságára. A pályázatra Magyarország belvizein a vízi közlekedéssel, az árvízzel, valamint a vízi turizmussal és a természet és környezet védelmével kapcsolatos alkotásokat vártak a szervezők. A pályázat során a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság (BVRK) a területén szinte minden általános iskolát megkeresett, és az interneten is meghirdette a pályázatot. Ennek köszönhetően nemcsak a Balaton-parti településekről, hanem az ország minden tájáról 208 - főként Somogy, Zala és Veszprém megyei - pályamű érkezett, melyek elbírálásában Vágó Sándor, Kőröshegyen élő festőművész segítette a BVRK munkatársait. A BVRK somogyi díjazottjai az 5-8. évfolyamon: első Széták Vivien, harmadik Pozsonyi Bence, a siófoki Széchenyi István iskolából. Különdíjat kapott a szintén siófoki Pintér Renáta. Felkészítő tanáruk: Démuth Pálné. Pintér Renáta különdíjas festménye a viharos Balatonról Ehetetlen libamáj aranyáron: vigyázat, ez már szezonális! étlapozó Vesztaszüzekkel csábító kellemes római taverna, ahol felszámolják a balatoni panorámát is Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Szórólapot osztogató tunikás „Vesta-szüzekbe” botlunk a szán- tódi révnél. Most nyílott Római Tavernába invitál a prospektus; tíz százalék engedménnyel és egy pohár szicíliai borral csalogat. Nosza rajta, amúgy is itt a szezonális vendégváró helyek feltérképezésének az ideje. A szórólapot böngészi az étterem előtt egy kétgyermekes család is, majd megszólal az anyuka: - Ha valaki ezt szponzorálná nekünk... Ők tova, mi be a sült kolbászt meg hamburgert kínáló naper- nyős büfé közveüen szomszédságában kialakított taverna hű- sébe. Belelkesülünk, hisz a sör csak harminc forinttal drágább, mint odaát a napernyősben. A Júlia Poppeáról, Néró császár hitveséről elnevezett mentás narancskrémleves is még csak kevéssel savanyúbb a kelleténél, a gall kagylóleves is zamatos, Apicius libaerőlevese azonban már alig több egy „mezei” csumilevesnél. Idáig viszont legalább még nincs égbe kiáltó ellentét az ár és a minőség között. Meg kell hagyni ugyanis, nem egy olcsó hely az II Pelso, és akkor még finomak vagyunk. A választék lenyűgöző, megadták a módját az étlap elkészítésének. Octopus gorgo, azaz roston sült bébipolipok, tintahal, lazacderék, nyílt tűzön sütött egész malac meg tejes bárány, Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): fj| Se bor, se ubisali KÖRNYEZET (1-10 pont): 0 Pazar a panoráma ÉTEL (1-20 pont): _ Libamáj véresen W tényleg, mi szem, szájnak ingere. Lucullus költeménye persze nem hagyható ki egy római tavernában, még akkor sem, ha a libamáj köret nélkül 2900 forintot kóstál. Persze ha jó, akkor nem sajnálja az ember a pénzt. Amit azonban amúgy lelkes pincérünk elénk tesz, azon először kínosan mosolygunk (három nyeszlett májdarab jó sok rizsen), aztán meg elkerekedik a szemünk, hiszen az egyik szinte szénné égve, a másiknak a közepe vörösük, annyira sü- letlen, az állaga pedig egyenesen undorító. Ehetetlen - majdnem háromezerért! Ez a szemtelenség oly mértékben „kivágja társaságunknál a biztosítékot”, hogy arra már csak legyintünk: a mellé rendelt uborkasalátának se híre, se hamva... Hasonló az ára, de jobb a minősége a faszénen sült bárány- csülöknek római burgonyával, azon viszont megintcsak ámu- lunk, hogyan van képük 2200 forintot kérni hat parányi gom- bócnyi fűszertelen, scsevabcsi- csa néven kínált húsért. Egyre gyakrabban pislogunk át a szomszédba: meg-megcsap- ja orrunkat a sült kolbász ínycsiklandó illata. Nézelődni van időnk bőven, a leves után újra megéhezünk, mire a második fogás elénk kerül. Eközben jövünk rá arra is: nyilván beleszámolták az árakba a pazar kilátást is; hiszen a szórólapjukon is írják: a taverna a Pannon Tengerre néz. Az ám, a prospektus; ahogy az uborkasalatáról, úgy a beígért szicíliai borról is megfeledkeztek. E nagyvonalúságért cserébe mi meg fizetéskor levonjuk a borravalóból az ubi- salit, ami persze a számlán ott virít... A desszertet már nem kockáztatjuk, mit nekünk ezek után a forró almás máktorta, vagy a gyömbéres-korianderes csokoládé-suofflé. Elegünk van a méregdrága flancból. Kockás abroszos kisvendéglőre vágyunk, ahol cukorborsólevest ehetünk, meg marhapörit nokedlivel...
