Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-12 / 135. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚNIUS 12., KEDD 5 MEGYEI KÖRKÉP Parola és aláírás Bili Clintontól mesztegnyei imre Az elnököt Taszáron fogadó alezredes ma vagyonőrként dolgozik- Természetesen az újságírók is lemaradtak az eseményről - jegyzi meg kajánul így feláll­tam a számukra odakészített dobogóra. Vélhetően így szúrta ki az el­nök a megannyi jenki unifor­mistól elütő viseletben lévő ka­tonát, s odalépett hozzá.- Éppen a távirati irodával beszéltem telefonon, s azt ecse­teltem, hogy magyar részről nincs itt senki - mosolyodik el.- Kezet fogtunk, szabályszerű­en jelentkeztem, és üdvözöltem Magyarországon. Aztán az ün­nepi gyűlés után odasodródtam mellé, s aláírattam vele a jegy­zetfüzetemet. Az ominózus dokumentum bekeretezve hever előttünk az asztalon. Thank you fór your service, azaz köszönöm a szol­gálatait, az aláíró pedig Bili Clinton. Ez az a papír, amit az­tán a későn érkező fotósok lel­kesen fényképeztek. No és a szintén jókora lemaradással beeső politikusokat.- Mivel nem hivatalos látoga­tásról volt szó, felhívták a figyel­müket, hétköznapi ruhákban jöjjenek - vigyorodik el ismét.- Na, sikerült. Kockás pulóve­rekben, suta bőrdzsekikben ér­keztek, amit éppen magukra tudtak kapni. Kovács László külügyminisztert a budai Fény utcai piacon érték utol, Keleti György hadügymninisztert va­lahol Kalocsa környékén. A ka­barékban hónapokig téma volt az elnök látogatása. Mesztegnyei Imre pedig sztár lett, minden újság és tévé vele foglalkozott.- A Napkeltében jelöltek a hónap embere címre is - em­lékszik vissza. - Aztán végül Suchman Tamás akkori privati­zációs miniszter nyert... Mára persze már lassan fele­désbe merült a sztori, Taszár is megszűnt, az Együdben sem igen tudják, hogy a portán ücsörgő személy- és vagyonőr magával az amerikai elnökkel parolázott.- Rég volt, ez már történelem- mondja bölcsen. - Igazából sok hasznom nem is volt az esetből. Talán csak annyi, hogy ezután olyan protokolláris fel­adatokkal is megbíztak, amik­re korábban alkalmatlannak tartottak. Ha már Clintonnak jó voltam... Már a pólója is beszédes: amerikai, magyar és NA- TO-zászló díszíti, emlé­keztetve a régi időkre, amikor is az „amerikai időkben” Taszáron a saj­tóközpont magyar vezető­jeként küzdött a rásza­kadt tennivalókkal. Vas András- Amerikai részről egy alezre­des foglalkozott a sajtóval, így természetesen nekünk is ha­sonló rangú tisztet kellett oda­állítanunk - emlékszik kineve­zésének a körülményeire Mesz­tegnyei Imre nyugállományú al­ezredes, aki jelenleg a kapos­vári Együd művelődési házban recepciósként dolgozik. - Na, így kerültem képbe. És ennek a parancsnak kö­szönheti, hogy neve és fotója be­járta a világsajtót: a hírügynök­ségek archívumaiban kevés ma­gyar katonatiszt rendelkezik sa­ját mappával, ám Mesztegnyei Imre minden bizonnyal köztük van. A fotó, melyen kezet ráz Bili Clinton amerikai elnökkel, minden valamirevaló újság cím­lapján szerepelt. Magyar rész­ről ugyanis egyedül ő volt jelen, amikor 1996. január 13-án, egy ködös vasárnapon az Egyesült Államok elnökének gépe le­szállt a taszári légibázison.- Ez a látogatás az itt szolgá­ló katonáknak szólt, nem az or­szágnak vagy a vezetőinek - te­szi hozzá mintegy magyarázat­ként. - Természetesen ettől még a hazai politikai és kato­nai elit jelen akart lenni a nagy pillanatban. Csakhogy nem számoltak az időjárással. Clinton elnök prog­ramja szerint az olaszországi Avianóból előbb a Balkánra, Tuzlába repült volna, majd on­nan érkezett volna Taszárra. Ám Horvátország felett a hatalmas köd miatt változott a program, így a két C-17-es gép délelőtt, háromnegyed kilenc előtt öt perccel landolt a somogyi lankák övezte kifutón.- Én ugyan jeleztem a parancsnokoknak, akik gz irodájukban vártak, hogy úgy tudom, borult a műsor, előbb hozzánk jön, de leintettek - meséli a nyugállományú al­ezredes. - Azt mondták, nekik megbízhatóbbak a forrásaik. Mivel így a politikai elitet sem értesítette senki a változásról, a gépek landolásakor az ame­rikai tábornokok és sorállomány mellett csak Mesztegnyei Imre ácsorgott a betoncsík mellett. Alig egy évtizeddel az amerikai elnök látogatása után bezárták a taszári bázist 1995 decemberében szállt le az első száz amerikai katona Taszáron. 1996 januárjában Bili Clinton amerikai elnök látogatott a te­lepülésre, mely nyártól a bosz­niai békemisszióban részt vevő katonáknak adott átmeneti szállást. 1999-BEN harci gépek érkez­tek, hogy támogassák a NATO szerb célpontok elleni táma­dásait. A fő tevékenység azon­ban a logisztika maradt: két év alatt ötezer leszállással 55 ezer tonna terhet mozgat­tak meg, és 55 ezer katona for­dult meg. Az amerikai hadse­reg több mint tízmillió dollárt költött a repülőtér korszerűsí­tésére. Az 1500 alkalmazott­nak nyolcmillió dollár munka­bért fizettek ki egy év alatt. 2001 júliusában tartalékbá­zissá szervezték át, a katonák létszáma 2000főre csökkent. 2003 januárjában néhány he­tes kiképzésre iraki önkénte­sek érkeztek. Májusban Ju­hász Ferenc honvédelmi mi­niszter felajánlotta, hogy Ta­szár továbbra is a délszláv térség logisztikai bázisaként működhet. 2005 decemberében a bázist végleg bezárták. A nevezetes pillanat. Clinton és Mesztegnyi Imre (balról) parolája Thank you fór your service - olvasható az amerikai elnök, Bili Clinton által aláírt, azóta féltve őrzött jegyzetlapon Folyton foglalt a vonal kaposvári olvasónk me­sélte a gázszolgáltatóval kapcsolatos kálváriáját. Azt mondta: „... Valóban elma­radtam a gázszámla fizeté­sével, nem a felszólítások jogosságát vitatom. Addig húzódott a dolog, hogy vé­gül már peresítéssel fenye­gettek. Összeszedve az utol­só filléreket, először az ügy­félszolgálathoz mentem, majd befizettem az össze­get. A kaposvári ügyfélszol­gálatnál az ügyintéző hölgy modorát, jóindulatát, segí­tőkészségét tanítani kéne. Az ő hozzáállása példaérté­kű. Tőle kaptam egy fax­számot is, amire a befize­tést igazoló csekket kellene küldeni. Egy hete próbálom hívni a megadott számot, de mindig foglalt. Tessék mon­dani, mit tegyek?” SZERKESZTŐSÉGÜNK is meg- próbálkozott a megadott szám hívásával, eredmény­telenül. Kissé cinikusan ki­tartó próbálkozást javasol­nék, de inkább bízom ab­ban, hogy a befizetés idő­közben beérkezett, és a pe- resítési, végrehajtási folya­mat nem indul el. Három hónap bútorra várva OLVASÓNK BÚTORT RENDELT, a szerződésben hathetes szállítási határidő szere­pelt. Eltelt három hónap, de a bútor még sehol. Azt kérdezte, mi a teendője, hogy a befizetett pénze se vesszen el, és minél hama­rabb berendezhesse a la­kását. Novák Ferenc, a fo­gyasztóvédő egyesület el­nöke azt mondta: csak pon­tos feltételekkel kitöltött megrendelőt írjunk alá. Ne fogadjuk el a bizonytalan szállítási határidőt. Az üz­letek általában foglalót kér­nek előleg helyett, a vevők pedig nincsenek tisztában a különbséggel. Gyarapodó emlékek 1928-tól 2005-ig követhető nyomon a taszári repülés története a csapatmúzeumban. A kiállítás rendszeresen bővül, az egykor itt szolgálók szívesen adnak fotókat, a szolgálati idejükhöz köthető tárgyakat. Kontsagh Sándo.r a gyűjtemény kezelője (képünkön) gondos­kodik arról, hogy ezek láthatók legyenek. A taszári reptér egykori életét bemutató csapatmúzeum előzetes bejelentéssel nyáron is látogatható OLVASÓI ÜZENETEK BALATONBOGLÁR. A bogiári uszoda megnyitásához szívből gratulálok, de az iskolához vezető Viola utca évek óta járhatatlan! Értékelem az ott lakók türelmét. EGÉSZSÉGÜGY. Kedves „ZAP"! Ren­geteg rendes, dolgos embert isme­rek, akik eddig is nehezen éltek a kevés fizetésükből, nyugdíjukból. Nem cigiznek, nem drogosok. A vi­zitdíj bevezetése után dönteniük kell: vizitdíj vagy kenyér! Ha így foly­tatjuk, az emberek az utcán össze­esve halnak meg Borzasztó, mi­lyen káosz van egészségügyben! JÉGMÁMOR. Dög meleg, jön a fa- gyisautó zeneszóval. Aki az előbb vezetett, unottan kiszáll a kocsiból, jokis férfiszokás szerint ott vakarja, ahol viszket, kezébe kapva egy töl­csért. Legalább szalvétában árulná portékáját, de így ez a mámor már nem kell! Lehet, hogy finnyás va­gyok? Egy aggódó nagyi GYÁSZHÁZ. A cigányokat ne költöz­tessék a gyászházba! Le fogják pusztítani az egész Fő utcát, minde­nütt kosz és mocsok lesz! Szlovéni­ában is kitelepítették őket. KRITIKA. A volt szépségkirálynő nem tudja, hogy mivel lehetne őt le­venni a lábáról. Ekkora arcot?! Ne­kem lenne egy tuti tippem: stihl- fűrész! Egy motorfűrészes. VAGYONŐR. Nyugdíjas vagyok, va­gyonőrként vállaltam munkát. A májusban ledolgozott összóraszám: 252 óra. Ebből öt éjszaka hétvé­gén volt. A havi keresetem 57 325 **' 1, SMS: 20/968-9444 jl 1 forint. Csak az öt éjszaka összbé- re 2483 forint. Átlagórabérem er­re a hónapra 227 forint kb. Ennyi! Ennyi?? VAGYONŐR. Igaz-e a szóbeszéd, mi­szerint a vagyonőri kamarai tagság önkéntes lesz? Bizakodó (Bizakodj tovább! - A szerk.) SPORT. Mi az akadálya annak, hogy a Siófok labdarúgócsapatáról egy árva sort sem írnak a leendő mér­kőzéséről? Feljutó helyen állnak, az egész megye kíváncsi lenne rá, mi történt, hogy készültek fel stb. Úgy érezzük, mi siófoki szurkolók, mos­tohán bánnak a csapattal. Több fi­gyelmet érdemelnének a médiától! Vagy talán nincs Siófokon újság­író? Kérjük Önöket, ne feledkezze­nek meg arról, hogy Siófokon is van sportélet! (Május 24-én és június 7-én is foglalkoztunk a csapattal. Ha feljutnak, velük lesz tele az új­ság. - A szerk.) JÓS. Csütörtök reggel 8 óra, vasút­állomás. Két asszony azzal a szö­veggel próbál pénzt kicsalni a gya­nútlan utasoktól, hogy megjósol­ja a jövőjüket. Ezer forint a tarifa. Jobb híján egy fiatal lánytól elfogad­nak 200 forintot, aki megtudja: sze­rencséje, férje, gyereke lesz. Két tisztességes utas szól az állomás­főnökségen, hogy ez az állapot tart­hatatlan: egyesek pénzt csalnak ki másoktól. Illetékes odajön, azt mondja, majd szól valakinek, ezzel elmegy. Következmény semmi. K (Rossz a megközelítés. Kétszáz fo­rintért a lánynak szereztek egy jó napot. - A szerk.)

Next

/
Thumbnails
Contents