Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-09 / 133. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚNIUS 9., SZOMBAT wmsmmmm I MIHALYFALVI MH LÁSZLÓ Van még teendőnk A NYELVNEK KÖSZÖNHETJÜK, hogy az újabb és újabb nemzedékeknek nem kell mindent elölről kezdeniük, ki- és feltalálniuk; a nyelv segítségével megismerhetik a valóságot Négy évtized­nél Is több magyartanár! múlttal sajnos azt tapaszta­lom, hogy - az emberiség legtökéletesebb alkotása - a nyelv nem mindig tölti be a szerepét. Miből következte­tek erre? Abból, hogy az utóbbi időben a felnőttek és az ifjabb nemzedék is egyre több olyan „dologgal" nincsenek tisztábban, ame­lyek tudása a korábbiaknak nem okozott nehézséget. NÉHÁNY PÉLDA: Ma már a „lőcs, petrence, lajbi, apre- hendál" szó sokaluiak sem­mit sem mond. Tüdőm, a nyelv állandóan fejlődik; szavak tűnnek el, s új sza­vak keletkeznek. Vannak azonban, kell lenniük olyan szavaknak és kifejezések­nek, amelyek hozzátartoz­nak magyarságunkhoz, azo­nosságtudatunkhoz! ADY ÍRJA: „Kipányvázták a lelkemet" - a fiatalok nem ismerik e szót. Hol van a házsongárdi temető? A vá­lasz: Házsongárdon. (Sze­gény székelyek, szegény Áprily!) lózsef Attila: „Ör­dögszekéren jár a szél". Nem tudják, mi az ördög­szekér. A kaposvári színház nagy port felvert előadása: Őrült lélek Vert hadak. Honnan a cím? Nem megy, nem idéződik fel Vörösmar­ty A vén cigány című verse. Tizedikes gimnazista ko­rukban a nagy többség nem tudja, ki zenésítette meg a Szózatot és a Himnuszt... AMÚGY KEDVES, jó lelkű, szép tekintetű, melegszívű ifjakról van szó. Valami mégis hiányzik belőlük. Az önmaguk iránti igényesség. Vajh, miért? „SZERELMES BARÁTIM", ked­ves szülők, kollégák! Van te­endőnk, „és nem is kevés". Az iskola volt a célpont Inkán botrány A helybeliek sajnálják az erotikus fotói miatt elhíresült pedagógust Inkán ma is beszédtéma a tanárnő kálváriája. A falubeliek inkább sajnálják, mint megvetik a pedagógust, és sok mindent sejtenek az esete mögött A kapu tárva-nyitva, en­nek ellenére bizonytala­nul téblábolunk az utcán a csengőt keresve, ugyan­is a háziak jól látható helyre rakták ki a hara­pós kutyát jelző feliratot. Vas András- Szerintem nincsenek „itthol” - mondja a szomszéd kerítésnek támaszkodva egy nyugdíjas asz- szony. - Csak akkor hagyják nyit­va a nagykaput, ha elmentek. Az elmúlt napokban a sajtó által megedzett, nekünk már profin nyilatkozó szomszéd ez­úttal azonban tévedett. A ga­rázsban ugyanis ott ál a szürke családi autó, azaz valaki bizto­san otthon tartózkodik. Ám hiá­ba kopogtatunk kitartóan a csi­nos pogányszentpéteri ház első és hátsó ajtaján, a kutya sem bagózik ránk. Szó szerint: sze­rencsére a kapun feltüntetett vérszomjas négylábúval sem akad dolgunk. Persze valahol érthető a nagy elzárkózás, hiszen a botrány, azaz az inkei iskolában tanító pogányszentpéteri pedagógus­ról készült erotikus fotók nyil­vánosságra kerülése óta nin­csen nyugta a famíliának. A saj­tó két napja ostromolja őket több-kevesebb sikerrel - elegük is tehet, ráadásul talán jobb is ilyenkor a sebeket szűk családi körben nyalogatni.- Sajnálom szegényt - jegyzi meg a szomszédasszony, ami­kor a sokadik hiábavaló kopá- csolás után visszatérünk az ut­cára. - Csendes, szerény, illem­tudó lány, nem járt el sehova, még fiút is alig láttunk a kör­nyékén. Fel is kapta a fejét az egész falu, amikor láttuk az új­ságban, mi is történt vele.- Nem értjük, hogyan csinál­hat ilyen butaságot egy pedagó­gus - szól közbe egy másik hely­béli. - „Erobikos” képeket rak fel magáról a számítógépre...- Nem erobikos, erotikus, mama - javítja ki egy fiatal. - Amúgy tényleg kicsit magá- nakvaló volt, nem járt el közénk.- A falusi ünnepeken viszont mindig szerepelt - veszi vissza a szót a szomszéd. - Micsoda gyönyörű hangja van neki!- Meg mása is - mosolyodik el csendesen a fiatalember. Az­tán komor arccal hozzáteszi: - Azért nagy szemét volt, aki ki­adta. S ezzel szinte mindenki egyet­ért, nemcsak Pogányszentpéte- ren, hanem a tanítónő korábbi munkahelyén, Inkén is.- Áldozat a lány - állítja el­lentmondást nem tűrően egy asszony, akinek csemetéjét ta­nította az erotikus képeivel or­szágos hírnévre szert tevő pe­dagógus. - Sokkal komolyabb botrányok is voltak már*az isko­lában, az mégsem ment ki a fa­lu határain kívülre. Most vi­HOSSZAN VÁRAKOZTUNK a taní­tónő és szülei pogányszentpé­teri háza előtt, egyre kedvesze- gettebben. Bebocsátást nem nyertünk, ám az édesanya ép­pen jött haza a munkából. NEM nyilatkozom, nincs sem­mi mondanivalóm - lépett be gyorsan a kertkapun. - És na­gyon kérem, ne zaklassanak bennünket. szont tudatosan be akarták sá- rozni.- Nem őt, hanem a falut, az iskolát, az igazgatót - szól köz­be egy fiatalember. Az inkei bolt előtt egyre nagyobb a cső­dület, körénk gyűlnek a helybé­liek, s mindenkinek van egy­két szava a történtekhez.- Személyes bosszú volt - bó­logatnak többen is, s abban is egyetértenek, hogy szerintük az iskola egy korábbi dolgozója áll az eset mögött.- Biztos vagyok benne, hogy a tanítónőt zavarja a legjobban, hogy napvilágot láttak a fotók ­BÁR NEM KAPTUNK megerősí­tést, információink szerint a család ügyvédhez fordult, s a jogász tanácsára nem állnak szóba a sajtóval. Úgy tudjuk, hogy a tanítónő azt állítja, a mezítelen képeken nem ő sze­repel, s emellett ismeretlen tettes ellen feljelentést akar tenni a képek kiszivárogtatá­sa miatt. veszi vissza a szót az asszony, akinek gyermeke a pedagógus osztályába járt. - Szerintem kü­lönben nem is ő van minden ké­pen, csak a fehérneműsökön. A mezítelen fotók nem róla ké­szültek.- Ugyan már, láttuk az isko­lai gépen - szakítja meg a ki­robbanó vitát egy tizenkétéves- forma fiú. - Biztosan ő az, felis­mertük a gyűrűjéről is.- De hát az egyik képen fehér a bőre, a másikon barna - érvel tovább az asszony, mire kisebb fotószakkörré alakul át a beszél­getés, hogyan tehet világosítani Zárva a kapu. Senki sem válaszolt a kérdéseinkre a családi háznál és sötétíteni a képeken. Termé­szetesen a számítástechnikában otthonos ifjaké a döntő szó, így a többség végül is elfogadja állí­tásukat: a pőre képeken is a ta­nítónő - illetve mindig bizonyos testrésze - szerepel...- Ott voltam, amikor leszed­ték - játssza ki az adut az előb­bi fiú. - Ráadásul éppen vele volt óránk...- Ezt a pofátlanságot - rob­ban ki valakiből, ám az ifjún látszik, inkább elégedett magá­val. Ugyanis vidor arccal hozzá­teszi: a telefonjára és az mp3- lejátszójára is rátette a képeket.- A p....hu oldalon már fent voltak - nevez meg egy inter­netes pornóoldalt, mint elérhe­tőséget.- Na, ez az - csattan fel ismét az asszony. - Nem a tanítónőt kell pellengérre állítani, hanem azt a marhát, aki bevezettette az internetet az iskolába, de nem tiltatta le az ilyen oldalakat. Szavai nyomán dübörgés, csattogás támad. Egy pillanat­ra azt hisszük, tapsvihar. Ha­mar kiderül, csak szimpla júni­usi zivatar­ügyvédhez fordul a képek kiszivárogtatása miatt A golfklubban még lyuk is több van, mint főfogás az étlapon hencse A kellemes környezetben kellemes ízélményekkel és elfogadható árakkal lepik meg a vendégeiket Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Egy golíklubbal kapcsolatban, - ha akarjuk, ha nem - sok az elő­ítélet. Bennünket jobban érdekelt a konyha, de az előítéleteinket is szívesen ledöntöttük volna, ami­kor Hencse felé vettük az irányt. Hét közepén a parkolóban nem volt sok autó. Csak két Ja­guár. Az étteremhez tartozó te­rasz nagy, és kellemes a hangu­lata is: páratlanul szépen gondo­zott körülötte a kert. Mégsem ültünk te kint, mert kíváncsiak voltunk, mi lehet bent. Bent jó tenni. Attól, hogy a fé­nyek kellemesek és igazi meg­hitt hangulatot teremtenek, nem a rádió, hanem a helyhez pasz- szoló zene szól, és pont olyan hangosan - vagy inkább halkan -, hogy jólessen. Semmi nem fe­szélyez. A berendezés inkább sportosan stílusos, mint elegáns, és vannak benne egészen apró, de kiváló ötletek is. Mindez per­sze nem köti te annyira a vendég figyelmét, hogy ne tűnjön fel el­sőre: a fenyőlambériából épített bárpult és a nehéz bordó függö­nyök nagyon nem illenek az összképhez. Persze az is igaz, hogy nem azért jár az ember ét­terembe, hogy elégedett tegyen a lakberendezővel. Meg egy golfklubba sem en­ni, hanem inkább golfozni kell járni - ez már akkor jutott eszembe, amikor az étlapot né­zegettük. Gyorsan végigértünk. Négy levest, tizennégyféle fő­Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): j[Q Mindent tud, amit kell KÖRNYEZET (1-10 pont): 0 lói éreztük magunkat étel (1-20 pont): „ Átlagos és kiváló is volt JL«S ételt és ugyanennyi hideg, me­leg előételt válogattak össze Hencsén. Pedig még lyukból is 18 van. Ugyanakkor ez jelenthet jót is. Ahol kevésből tehet válasz­tani, általában nagyobb igényes­séggel készül az étel, és arra is van esély, hogy frissek az alap­anyagok, ellentétben azzal, ahol a jövő hetet is felsorolják. Húslevest és gulyást ettünk el­ső fogásként. Mindkettő átlagos volt. A húslevesbe igazi cérna­metélt, a gulyásba meg keve­sebb krumpli kellett volna, sok­kal kevesebb. A tatárbifszteket úgy szervírozták, hogy abba be­ledobban az ember szíve. Aztán amikor kiderült, hogy semmi más íze nincs, mint mustár, ki­csit elkeseredtünk. A kacsamell wokban sült zöldségekkel azon­ban fenséges volt A hús porha- nyós, nem fűszer-, hanem kacsa­hús íze volt, a zöldségek pedig roppanósak, frissrozmaring- beütéssel, ami nagyon illik a sülthöz. A hátszín is nagyon rendben volt, se nem véres, se nem rágós, és eltalálták hozzá az ördögmártást is, ami nemcsak csípős, hanem valóban pikáns. A desszertekről nincs mit írni. A pa­lacsinta az palacsinta, és ezen­kívül is csak a szokásos a válasz­ték. Pedig biztos akad Hencsén valami idős háziasszony, aki el­árulná mondjuk a házirétes re­ceptjét. Meg úgy egyáltalán va­lami helyi vagy somogyi specia­litásét Egy ilyen helyen szerin­tem muszáj lenne ilyet vagy ilye­neket is kínálni a vendégnek. S ha már itt tartunk: a borvá­laszték rendben tenne, ha bala­toni borból nem csak Szerem- leyt kínálnának. A Szeremleyvel nincs semmi baj, nem azért, csak van a Balatonnál jó néhány igen szép és elismert bor So- mogyból is. Nagy kár, hogy ezek­ből egy sincs Hencsén. A pincérünk az este egyik leg­jobb élménye volt. Tájékozott és figyelmes volt, úgy tartott szem­mel minket, hogy nem volt feltű­nő. Az élmény tehát összességé­ben nem rossz. Amúgy meg egy golfklubban tényleg golfozni kell, és nem enni...

Next

/
Thumbnails
Contents