Somogyi Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-06 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 18. szám

2007. MÁJUS 6., VASÁRNAP INTERJÚ 7 eutanázia Az értelmetlenné vált élettől mindenkinek saját magának kell megszabadulnia. Nehéz ezt mástól kérni. Nem megy. Az apámnak is járt volna a segítség, de nem tőlem. A HAZUG MOSOLY ÉS MÁS TÖRTÉNETEK megkérdezte: „Lajos, a barokk kredencet itt hagyjuk”?- Azt viszont ön sem értette, hogy Erdős Ákos miért települt át New Yorkba?- Ákos a zsidó nagytőkés ré­teghez tartozik, s amikor megtá­madták, megijedt. Félt egy újabb antiszemita hullámtól. Nem lehet rossz néven venni, bár hülyeség­nek tartottam. Persze, aki gond nélkül tud másutt sátrat verni, az elmegy. Az emigrációba viszont bele lehet gárgyulni. A nevelt lá­nyom is mindig beleütközött az antiszemitizmusba. Amikor egy­szer a reptéren azt mondta neki a taxis, hogy mondja meg az ap­jának, nincs közvetlen járat a Dob utcába, kiborult. Nekem már sok­szor beszóltak, legutóbb a Pick- nél, ahol egy úr közölte, hogy mit keres itt Popper úr, itt nincs kóser kaja. A félelelem nagy úr. A lá­nyomnak mondtam, ha félsz, menj el. El is ment.- Amikor elhívták egy zsidó közösségbe, akik ki akartak te­lepülni, röviden közölte velük, sosem fognak beilleszkedni.- Mert így is gondoltam. Nem lehet egy embert átültetni. Én él­tem keleten, nyugaton, Izraelben és még a Szovjetunióban is. A na- ivságukra hívtam fel a figyelmet Ne akarják izraelinek hazudni magukat, ők magyar zsidók. Ami­kor megérkeznek a Tel Aviv-i rep­térre, és megcsókolják a földet, azt hiszik hazaérkeztek, pedig emigránsok lesznek. Dalia László Popper György: „Lassan mi is átvesszük az amerikai pozitív gondolkodást, pedig nem szabad minden bajt letagadni, s egy hazug mosoly mögé bújni.”- Azt írja, hogy nincs szükség mindig lélekorvosra, egy szülő vagy szerető is lehet terapeuta, de akkor miért jár minden amerikai analízisbe?- írtam, írtam, de ez nem vonat­kozik minden problémára, mert a szülők például érzelmileg érde­keltek bizonyos ügyekben, s ahogy tisztes orvos sem operálja a feleségét vagy a gyerekeit, a pszichiáter se kezelje a szüleit vagy a barátait. Amerikában a húszas években találták ki a keep smilingot mint üzleti viselkedést. Nincs jogod ugyanis a szeretőd­del, feleségeddel eltöltött rossz éj­szakádat másnap a vásárlón le­verni. S ezzel én egyet is értek, hi­szen nálunk gátlás nélkül rázúdít­ják az idegen ügyfélre a rosszked­vűket, keserűségüket. Ám azóta Amerikában a „mosolyogj” túlfu­tott magán, kialakult a tragikum­fóbia. Félnek az élet tragikus, sö­tét oldalától. Amíg ez a jó keresé­sében merül ki, addig nevezhet­jük akár pozitív gondolkodásnak g is, de ha átcsap hazugságba... Az l amerikaiak társaságban már nem | tűrik el, ha valaki a gondjairól be- J szél. Pénzért fogadnak valakit, ü akivel az élet nehézségeiről, szo­rongásaikról beszélnek.- S nem érzi úgy, hogy ez az amerikai hülyeség lassan, de biztosan átszivárog hozzánk?- Már itt vannak a spájzban. Nem átallotta egy pasi a minap azt írni az elhagyott feleségek­nek, gondoljanak arra, milyen jó, hogy senki sem horkol mellettük. A buddhistáknak van egy gyakor­latuk, bomló holttesteket szoktak szemlélni, hogy bebizonyítsák, az ember nem azonos a testével. Buddha a tantíványaival egy dög­lött kutyát tanulmányozott, s az egyik tantívány mondta: Mester, nézd, milyen szörnyű a felbomló hús, a lélek által elhagyott test pusztulása. Buddha bólintott, majd hozzátette: de milyen szép fehér foga van. Ez a pozitív gon­dolkodás, meglátni a szépet is. Egyébként egyre gyakrabban hallom nálunk is, hogy „miért nem az élet pozitív oldalát né­zed”? Ha van benne, akkor tes­sék, tessék, nézzük. Ám nem kell minden bajt letagadni, s egy ha­zug mosoly mögé bújni.- Ön szerint a házasság is ad­dig jó, míg a házasfelek úton vannak, de lehet-e harminc, negyven évig utazni?- Hát, ez itt a kérdés. Ha már is­métlik magukat, végszavaik van­nak, már előre tudja, mit mond majd a másik, no akkor hal meg a kapcsolat Eötvös lózsef mond­ta, hogy „jó dolog a házasság, csak egy kicsit sokáig tart”. Márpedig Eötvös nem adta el a lelkét egy szellemességért. Egyébként ré­gen nem is tartottak ilyen sokáig a házasságok, a járványok és a há­borúk tettek róla. Az ideál, az ásó, kapa még nem halt ki, de a házas­ságok 60 százaléka felbomlik. A minap felkeresett egy neves tu­dós, elmesélte, hogy 35 éve háza­sok, öt gyereke van, szereti őket, de ha megsimogatja a feleségét, az olyan, mintha saját magát simo­gatná. Az erotikus feszültség kiko­pott a kapcsolatukból, ellustultak, elslamposodtak. Támadt egy hi­ány, nem akar hűtlen lenni, nem akar szeretőt tartani, de mégis...- Mit tanácsolt neki?- Nem tudtam jó tanáccsal szol­gálni. Pilinszky János, aki elköte­lezett katolikus gondolkodó volt, mondta egyszer nekem, hogy azért nem szeret bennünket, pszi- vel kezdődő szakembereket, mert azt gondoljuk, az életben problé­mák vannak, és azokra megoldást kell találni. Pilinszky szerint a gondok többsége megoldhatatlan, s állította, hogy mi ezzel nagy ter­het rakunk az emberek vállára, mert azt hiszik, csak ők olyan hü­lyék, hogy nem tudják a házassá­gukat, karrierjüket, szexuális éle­tüket rendbe hozni. Pilinszky sze­rint az életben tragédiák vannak, s irgalomra van szükség. Igaza van, a pszichiáter legfeljebb erősí­ti a toleranciát, a tűrőképességet. A tudósnak nem tanácsolhatom etikai és erkölcsi okok miatt, hogy házasságtörő legyen, de diszkré­ten is meg lehet ezt oldani. Nem kell a másikat megalázni, s meg- vallani, hogy „Matild, én egyszer lefeküdtem a Noémival”. Ez gyá­va viselkedés, ha a másik vállára is átrakja a maga terhét. A szere­lem az más, de ilyen súlytalan tör­ténések is vannak. Nem kell min­den titkunkat megosztani a má­sikkal. Egyszer beteg voltam, az intenzív osztályon laktam, s ágy- tálaztak. A feleségem közölte, leg­szívesebben beköltözne, hogy ő lásson el. Halálra rémültem, az borzasztó lenne, ha ő mosna fel. Rosszul tűrné a méltóságom. Sok­kal jobb, hogy egy érzelmileg kö­zömbös nővér cserélte a kacsát.- Állítja, hogy az orvos nem hosszabbíthatja meg a beteg szenvedéseit, de öntől mégis hiába kért morfiumot az apja. Úgy éreztem, utólag megbánta, hogy nem segítette hozzá a ke­gyes halálhoz.- Igaza is van, meg nem is, de az ember nem ölheti meg a saját apját. Az értelmetlenné vált élet­től mindenkinek saját magának kell megszabadulnia. Nehéz ezt mástól kérni. Nem megy. Apám­nak is járt volna a segítség, de nem tőlem. Van egy testi-lelki jó barátom, s miután orvos, a mi­nap a kórházában eltoltak mel­lettünk egy magatehetlen, szelle­mileg leépült beteget S miután egyszer már beszéltünk róla, hogy a betegséget, öregséget vál­laljuk, de a leépülést nem, mind­ketten ugyanarra gondoltunk. Összenéztünk, s abban benne volt, hogy „na jó, segítek”. Ezt nem lehet kimondani, leírni, nem lehet rá szerződni, de megnyug­tató, hogy valaki gondoskodna ró­lad. Az orvoslás is erről szól, ne hagyd szenvedni az embert, még­sem lehet szabad utat engedni az eutanáziának.- Amúgy valahol idézi a hin­dukat, hogy a mai ember 72 évig él, a többi már ajándék. Hogy is van ez?- Nem tudom, a keleti emberek mondanak efféléket, de hogy honnan veszik a számokat?! Síva papok azt is mondták nekem, hogy az első és második világhá­ború, a holokauszt nem volt ben­ne az emberiség karmájában.- A zsidóságról is szabadszá- júan ír, sokan biztos szörnyül- ködnek, amikor olvassák, hogy gyávának nevezi a kelet-euró­pai zsidókat. Mert Erdős Ákos üzletember New Yorkba költö­zött a családjával, amikor meg­támadták a Nemzeti Tankönyv- kiadó privatizációja miatt, mi­közben Rómában a zsidók szét­vertek egy újfasiszta tüntetést.- Izraelben ma sem értik, hogy lehetett 6 millió zsidót beterelni a vagonokba, és lágerbe vinni. A fi­am sem érti. Amikor Izraelben ta­nítottam, egyik ismerősöm meg­kérdezte, van-e nálunk antiszemi­tizmus. Mondtam, van, most is volt egy újfasiszta tüntetés. Meg­kérdezte, hányán voltak. Mond­tam, hogy háromszázan. S hány zsidó él Magyarországon? - kérdezte. Amikor közöltem, hogy nyolcvanezer, visszakérdezett: „miért nem vertétek szét őket?” Jeruzsálemben volt egy előadá­som, s többeket megdöbbentet­tem, amikor elmondtam, a zsidó­ság is tehet a holokausztról. Mert hát Magyarországon is volt sze­gedi gondolat, numerus clausus, aztán nem lehetett üzletük, majd nem tölthettek be vezető állást, vé­gül beszedték a rádiójukat, fény­képezőgépüket S amikor itt tar­tottam, bekiabált egy öreg pasi: a fényképezőgépért kellett volna meghalnunk? Igen, mondtam, de akkor még nem géppisztollyal jár­káltak az utcán. S igazán azzal botránkoztattam meg a hallgató­ságot, amikor azt mondtam, hogy a magyar zsidóság egy része „kre- denchalált” halt. Elhagyhatták volna az országot, s az átutazó osztrák zsidók is elmesélték, mi történt velük, de még nekik sem hitték el. Sokan azt mondták, a mi kormányzónk ezt nem enged­né. S ha mégis elhitték, a feleség Popper Pétert már nem ér­dekli a politika, nem is ír róla, mert annyira untat­ják az önismétlő politiku­sok, viszont újra összeho­zott egy naplót a páciensei­ről és magáról. S állítja, hogy egy angyal minden­képpen elfér a tű fokán, feltéve, ha nem túl kövér. Popper Péter SZÜLETETT: 1933. november 19-én Budapesten DIPLOMA • Eötvös Loránd Tudomány- egyetem, Lenin Intézet filozófia - logika -pszicholó­gia szakos középiskolai tanár (1957) • OTK1, klinikai gyermek­szakpszichológus (1982) ÉLETPÁLYA • A Gyógypedagógai Tanár­képző Főiskola előadója (1957-1958) • A Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszicho­lógusa (1958-1960) • Az ELTE JTK büntetőjogi tanszékén aspiráns (1960-1963) • A BOTÉ I. sz. Gyermek- klinika pszichológiai osztályának tudományos munkatársa (1963-1967), majd főmunkatársa (1967-1980) • A SOTE orvospszichológiai oktatási csoportjának vezetője (1980-1992), 1984-től egyetemi tanár • Az izraeli Bar-Ilan Egyetem vendégprofesszora (1992-1994) • Tanít az ELTE-n, a Színház és Filmművészeti Főiskolán, a Rabbi­képzőben és a MÚOSZ Újságíró Iskolájában. könyvek 666: a sátán a XXI. században, Általános pszichológia, Rejtjel, A belső utak könyve, Belső utakon, Türelem Háza, Napidő, Praxis. P Ha már ismétlik magukat, végszavaik vannak, már előre tudja, mit mond majd a másik, no akktfrhal mega kapcsolat. Eötvös József mondta, hogy „jó dolog a házasság, csak egy kicsit sokáig tart”.

Next

/
Thumbnails
Contents