Somogyi Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-05 / 104. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. MÁJUS 5., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 ■IlllIllliflWIBiMI Egy nagy csokor árvácska nagycsalád Nyolc gyermeket nevelnek a sajátjukként Bajomban Az édesanya büszkeségei. A nagybajomi Horváth családban az élet ajándékainak tekintik a gyerekeket, akik szerető gondoskodásban nevelkednek Bővült a megye kincsestára, újabb somfát ültettek Segesden Negyedik alkalommal ültettek Somogyország kincseit szimbolizáló somfákat a segesdi Gondviselés Szociális Otthon kertjében. Tíz fával bővült a park, ahogyan tíz értékkel lett gazdagabb a megye kincsestára is. Ezúttal négy életmű, Somlyó György, Nagy Ferenc, Vaszary János műve és Gyergyai Albert munkássága, a vörsi Betlehem, a Baláta-tó és Kaszó, a" nagyatádi gyógyfürdő, a csökölyi fehér gyász, a kőröshegyi katolikus templom, valamint a babócsai Basakert és a nárciszos kapta meg az elismerést. ■ A kertet az otthon lakói gondozzák nagy szeretettel, amit a közgyűlés elnöke és a polgármester is megköszönt. Az ezzel járó - ezentúl a megyei örökség részeként számon tartott épületet, területet, életművet ábrázoló - aranymetszetet, valamint az oklevelet már korábban átvehették az érintett települések polgármesterei, akik most Gelencsér Attila közgyűlési elnökkel együtt ültették el a megye jelképeként is ismert somfákat. Az egyre bővülő parkot év közben a szociális otthon lakói gondozzák, a terület szépségéért legtöbbet tévő lakók munkáját oklevéllel és jutalommal köszönte meg a megyei közgyűlés elnöke és Nagy István Béla, az intézmény vezetője. ■ Csikós M. Somfa. Gelencsér Attila, a megyei közgyűlés elnöke is ültetett egyet Somogybán 292 családban 591 olyan gyermek él, akinek nem adatott meg, hogy saját családi környezetben nevelkedjen. F. Szarka Ágnes A közhasználatban elterjedt szavakkal élve ők az állami gondozottak. Ám még a mára „gyermekvédelmi gondoskodás” megnevezéssé szelídült kifejezés is megkülönböztetést, negatív jelzést takar, pedig e gyermekek többsége nem önszántából került ki a vér szerinü családjából. A nagybajomi Horváth István és felesége, Aranka immár tizenhárom éve nevelőszülők. Két saját lányuk mellett nyolc elhagyott kisgyereket fogadtak a családjukba. Azt mondják, így teljes az életük. A városka egyik fél utcájában rendkívül gondozott, szép portán élnek. Túl nagyra sikeredett hajdanán a ház, meg kellett tölteni gyermekzsivajjal.- A két lány mellé szerettünk volna egy kistestvért, de nem lehetett több saját gyermekünk meséli Aranka. - Boldogok voltunk, amikor az első kistesó „megérkezett”. Nagyon sok sze- retetet kaptunk az akkor ötéves Dávidtól. Persze volt gond is vele, de úgy gondoltuk, hogy nem állunk meg egynél. Ez jön magától. Egy gyereken segítettünk, de valljuk, ha lehetőségünk van rá, miért ne segítenénk többnek is. Amikor Istvánt magunkhoz vettük, azt kérte, a barátját is hozzuk el. Egy legényért mentünk, s kettő jött velünk. Mi normális család vagyunk, mindenkinek megvan a maga feladata. A munkahelyünket feladtuk, ekkora családnál muszáj itthon lenni. Tanfolyamot is végeztem, így már több éve hivatásos nevelőszülő vagyok. A Horváth család mindennapjai talán csak a mennyiségek tekintetében tér el másokétól. A legkisebb edény is 15-20 literes.- Mindegyik gyerekem itthon ebédel, nem járnak napközibe. Nálunk természetes, hogy nagyobb tételben vásárolunk, többet főzök. Mintegy félmillió forintot kell havonta beosztanunk. Mindenre van idő, mert segítünk egymásnak. A problémákat pedig megbeszéljük. Legyen szó tanulásról, leckeírásról vagy bármi másról. Egyébként a legfontosabb a szeretet, a biztonság és az elfogadás. A gyerekeknek el kellett fogadniuk engem, a férjemet, a családot, a többieket. Mindegyik gyermek az enyém, az egészségesek és a sérült, értelmi fogyatékos is. Annyi a küNincs különbség A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyerekeket nevezhetnénk akár somogyi árvácskáknak is, hiszen több szempontból sérült, törékeny kicsikről van szó - mondta Lonkainé Bauer Ivett, a Somogy Megyei Gyermekvédelmi Központ munkatársa. - Többségük gyermekotthonokban, lakásotthonokban, másik részük pedig nevelű szülői családokban nevelkedik. Nevelőszülőnek lenni nemcsak elkötelezettség, hanem életforma is. lönbség, hogy vele többet kell foglalkozni. Mindegyik gyerekem eldönthette, miként szólít. Miklós az egyetlen fiam, aki már kamaszként került hozzánk. Ő Arankának szólít, de a többiek anyunak. Dávid, Péter, Alexandra, János, Miklós, István, Levente, Virág az élet ajándékai a Horváth családnak. Miniszteri köszönet LAMPERTH Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter anyák napja alkalmából a tárcánál és szervezeteinél dolgozó, három és több gyermeket nevelő édesanyákat köszöntötte. Elismerését fejezte ki Nagy Pé- ternének, a regionális köz- igazgatási hivatal törvényességi ellenőrzési főosztálya területi referensének, Sándor Zsoltnénak, a hatósági főosztály munkatársának és Vörös Ildikó tűzoltó főhadnagynak, a kaposvári tűzoltóság főelőadójának. JEGYZET Történelmünk meglopása ha van túlvilág, akkor Nagy Imre most vigasztalja Kádárt. Mert a kivégzett miniszterelnök ízlésével alighanem összeegyeztethetetlen, ami a Kerepesi temetőben történt. Nem véletlen, hogy a pártok is egyként ítélték el Kádár János és felesége sírjának meg- gyalázását, s hogy a jobboldali sajtó is tárgyszerű tudósításban foglalkozott a történtekkel. Nincs kárör- vendés, sem ízetlen megjegyzés. Mindenki érzi, tudja, hogy a tettesek és felbujtóik átlépték a Rubicont. A határt, ahonnan már nincs visszaút, s amelynek túloldalán - ahol most vagyunk - a jóérzésű emberek nem tehetnek mást, mint szorosabbra zárják soraikat. A sírgyalázók a józan észnek üzentek hadat. Aki gondolkodik, tudja, ma Kádárral tették, amit tettek, holnap a mi hozzátartozónkkal, a szüléink vagy majdan a mi sírunkkal teszik ugyanezt. a kegyelet megítélésében nincs, nem lehet külön mérce. Az örök béke és nyugalom legalább holtában mindenkinek kijár. Ha felháborodtunk - okkal - Nagy Imre és mártírtársai holttestének méltatlan el- fóldelésén, akkor a Kádársír meggyalázásakor sem tehetünk mást. A jó ízlés és az elemi igazságérzet kötelez bennünket erre. nem először dúlják fel és fosztják ki magyar miniszterelnök sírját. Néhány éve a román határ melletti Geszten törték fel Tisza István koporsóját és vitték el a „vad geszti bolond, a gyújtogató csóvás ember” koponyáját. A tettesek azóta sem kerültek elő. Ha megtalálnák, legfeljebb öt évre ültethetnék le őket. Ennyit ér a magyar történelem - a 'mi boldog vagy fájdalmas-szomorú történelmünk - meglopása. Egy szerelemmel kezdődött a Piroska csárda sikertörténete étlapozó A libamájpástétom receptje titok, de az nem, hogy hosszú időre előre gondolkodva fogadják a vendéget Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Valamikor a hatvanas években történhetett, hogy egy német fiatalember a Balatonra jött nyaralni. Megismert egy magyar lányt, s beleszeretett. Történetükből előbb regény, majd annak alapján film született. A kiadás joga egyébként a nemrég elhunyt Németh Lajosé volt, aki Svájcban élte le élete javát, de utolsó éveiben a Somogy megyei Balatonendréd- re költözött, ahol gyermektábort is kialakított. No, a film olyan nagy sikert aratott Németországban, hogy nyomában tömegesen jelentek meg a turisták a Balaton- parton. Itt pedig egyre több kocsma, fogadó és csárda vette föl a történetben szereplő lány nevét. Úgy hívták: Piroska. Manapság a leghíresebb közülük kétségtelenül a Siófok-széplaki Piroska csárda, s ez Majoros Jánosnak köszönhető. Az úrról tudni kell még; számos lepusztult siófoki vendégváró helyet vett át az elmúlt évtizedekben, amiket aztán népszerűvé tett. S amikor távozott, azok belesilányultak a középszerbe. A Piroska csárda előtt gémeskút és jókora műszürkemarha áll a 7-es főút és a hatalmas parkoló között, de nem ez csalogatja a vendéget, hanem az étlap. Négy nyelven; a magyar mellett angolul, németül és oroszul íródott, s csaknem olyan hosszú, mint a Háború és béke című orosz regényfolyam. Látogatásunk estéjén is hárombusznyi német nyugdíjas turista érkezett vacsorázni, akiket házipálinkával és élő cigányzenével köszöntöttek. (Vajon honnan találtak ide? Hiszen még teljesen kihalt a Balaton-part.) De jutott figyelem a többi vendégnek is. A tulajdonos maga ajánlotta a vacsora fogásait, részletesen elmagyarázva, hogy melyik miből és hogyan készült. Árpi, a főpincér előbb Zamárdiból származó birskörtepálinkával, majd előételként fűszeres libamájpástétommal traktált, ami olyan sűrű volt, hogy alig lehetett elkenni a pirítós kenyéren. (Volt benne bazsalikom és szerecsendió is, de a pontos recept természetesen hétpecsétes tiÉrtékelés személyzet (1-10 pont): 0 Itt mindenre figyelnek környezet (1-10 pont): 0 Csárda, de otthonos ÉTEL (1-20 pont): Érdemes végigkóstolni JL5f tok.) Mindegyik kifogástalannak bizonyult. Némi tétovázást követően fokhagymában pácolt balatoni fogasfiiét, illetve magyaros szűzérméket rendeltünk. Előbbit garnélarákos csuszatésztával, az utóbbit lecsós burgonyakarikákkal szervírozták. Érkezett melléjük jóféle fehérbor is a pincéből, hogy a gyomor ne maradjon szárazon; a szemelt rizlinget a gazda Badacsonyból hozta. Ráadásul vaníliapudinggal és főtt almával töltött palacsintát kaptunk; előbb azt gondoltuk, hogy ez már nem fér sehová, de olyan finomnak bizonyult, hogy behabzsoltuk ezt is... Hibátlan volt minden, de tényleg. Az adagok „ehetetle- nül” nagyok, az árak viszont a színvonalhoz képest nagyon is a földön járnak. Tudván, hogy ez jókora ingyenreklám, eltökéltem, hogy szőrös szívemmel bejárom az egész üzletet, természetesen a mosdót is, s keresek valami felhánytorognivalót is, de ez alkalommal nem tudok semmi rossz tapasztalatról beszámolni. Ugyanakkor felfigyeltem arra, hogy a tulajdonos kisebb fia (azt hiszem, Attilának hívják) beállt a pincérek közé segíteni. Ez lehet a titok. Hogy itt nem egy szezonra készülnek, hanem évtizedekre rendezkedtek be. Visz- szavárják a vendéget. ÁRPÁSI ZOLTÁN