Somogyi Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-26 / 122. szám

10 A NAP TÉMÁJA SOMOGYI HÍRLAP - 2007. MÁJUS 26., SZOMBAT gyermeknap Május utolsó vasárnapja a legkisebbeké, ők jelentik a jövőt. Kőrösiéknél mindennap gyereknap: Máté, Kata, Áron és Soma után nemsokára Gáspár is megérkezik. A KAPITÁNY ELÁJUL A BOLDOGSÁGTÓL Mit jelent ez a nap? fésűs Éva meseíró: - Egy ember életében minden a gyermekkorban dől el. Ak­kor alakul ki, milyen lesz felnőttnek. Ez a felnőttek fe­lelőssége, hisz nemcsak a gyermekekről, de egy nem­zet jövőjéről van szó. Ahol nem figyelnek és nem sze­retik a gyerekeket, ott a jövő ellen tesznek, és akik nem tesznek meg mindent, hogy több gyermek születhessen, nem beszélhetnek a jövőről. maczkó gyula csurgói espe­res: - Lukács evangéliumá­ban Jézus azt mondja: „Aki Isten országát nem úgy fo­gadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.” Egy korin- tusi levélben pedig az áll: „Nem a gyerekek gyűjtenek a szülőknek, hanem a szü­lők a gyerekeknek.” A szü­lő áldozatot hoz gyerekei számára, s ilyen lelkülettel gondoskodik Pál apostol a keresztény közösségekről. lamperth mőnika önkor­mányzati és területfejleszté­si miniszter: - Amikor első gyerekemet megszültem, életem legnagyobb élménye volt. El sem akartam hinni, hogy ezért a pici emberért mindig felelni fogok. Min­den gyermekben benne van az emberiség. Őszin­ték, szeretette vágynak és adnak, tanulnak tőlünk és tanítanak. gelencsér ATTILA, a megyei közgyűlés elnöke: - Akkor hozzuk ki a legjobbat egy gyerekből, ha a legjobbat adjuk neki önmagunkból. A legjobbat a legjobb idő­ben. Ha ma kihagyjuk az esti mesét, lehet, holnap már nem kérik. Ha elhalász­tunk egy beszélgetést, lehet, örökre le kell mondanunk a meghitt őszinteségükről. Ők ma gyerekek, ez évek múl­va már nem pótolható be. A Körösi András és Ko­vács Zsuzsa színészházas­párnál mindennap gye­reknap van. Három gye­rek futkos megállás nél­kül körülöttük, de min­den órában megérkezhet a legkisebb, aki nem is a negyedik, az ötödik Kö­rösi lesz a sorban. Fábos Erika- Nekünk van közösen négy gye­rekünk, csak a negyedik, Gás­pár, még úgy egy hétig a pocak­ban tartozik hozzá a családhoz, az előző házasságomból pedig van egy nagy fiam, Máté - szá­molgatja a családot Körösi And­rás, aki a színházban éppen ka­pitányt alakít, s itthon is valami hasonlót, amit a gyerekek csak úgy mondanak, hogy ő otthon a mozdony. - Máté Budapesten él, de amikor megérkezik, egy perc múlva olyan, mintha mindig itt lenne. Mi tehát úgy vagyunk most már hatan, hogy közben heten vagyunk.- Ez nem volt tudatos - me­reng Kovács Zsuzsa azon a kér­désen, hogy mindig nagy család­ra vágyott-e életében. - Inkább valahogy úgy van, hogy egyszer csak arra vágyik az egész csa­lád, hogy többen legyünk. Ami­kor kamaszfejjel álmodoztam er­ről, úgy gondoltam, hogy két gyermekem biztos lesz, esetleg három. De hogy négy? Arra nem gondoltam, és mégsem tudnám elképzelni, hogy' ha kevesebben lennénk, azok is mi lennénk. ^ Olyan egyértelmű.- Hát olyannyira nem, hogy j amikor egy évvel ezelőtt ide, f ebbe a családi házba kőhöz- * tünk, arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne még valaki - veszi át a szót András. - A gye­rekek persze szerették volna, ezért gondolkodtunk rajta, hogy örökbe fogadunk.- Attól még fogadhatunk örökbe is - kiabál Kata, a legna­gyobb lány a diófa alól.- Nem, már nem - kiabál visz- sza nevetve az anyukája. - Pont elegen vagyunk. Néha már ettől is bepánikolok. Nehéz jó anyá­Kőrösi András szerint a legboldogabb esték, amikor mindenki otthon van, és azt csinálják, amit szeretnek Kata példaképe az anyukája, de színésznő egyelőre nem szeretne lenni körösi kata azt mondja, azért jó gyereknek lenni, mert ilyen­kor még bármi lehet az ember. Kata szerint a világon az egyik legjobb dolog a színház, főleg a Diótörő és Mohácsi Rozi mi­att, akivel ott találkozni lehet. Ennek ellenére színésznő egy­előre nem szeretne lenni, de ze­nész az lehet, hogy igen. Azért nem biztos, mert még nem tud­ja, hogy van-e a csellóhoz elég tehetsége. A tehetség ugyanis szerinte nagyon fontos dolog. Az egyelőre pocaklakó kistest­vért már nagyon várja, még ak­kor is, ha megint fiú lesz. 0 ha nagy lesz, inkább lányt szeret­ne, és az a vágya, hogy olyan anyuka lehessen, mint amilyen az ő anyukája. nak lenni, amikor három gyerek van. Amikor éppen nem jönnek ki egymással és elfáradok, kia­bálok, és akkor mondom is ne­kik, hogy rossz anyátok van, és komolyan úgy is gondolom.- Nem vagy rossz akkor sem- mondja Áron, a középső gye­rek, miközben egyik téglát a másik után cipeli el mellettünk. Építész akar lenni a szintén épí­tész nagypapáék meg persze a téglák miatt is. Lépcsőt épít, és az sem befolyásolja, hogy ez megosztja a családot, ő csak épít tovább. A legkisebb, Soma azzal foglalja el magát éppen, hogy mindenkit szeretne felállí­tani a székéből. Kata pedig, aki szőke, tízéves és nagyon nőci, Zoknival, a nyúllal foglalatosko­dik a diófa alatt. Nyüzsög tehát az egész család.- Az ilyen nyugodt esték mi­att jó, amikor ennyi gyereke van az embernek - mondja erre András, és nincs semmi irónia a hangjában. - Amikor itthon van, mindenki és csinálja azt, amitől boldog.- A család az örökös boldog­ságforrás - csatlakozik Zsuzsa.- Amióta megvannak a gyere­kek, teljesen másként gondolok az életemre. Amikor megszüle­tik egy gyerek és először rád néz, attól kisimul a világ. A he­lyére kerül minden. Nekem könnyű lett a lelkem, és minden helyzetet hozzájuk mérek, amió­ta megvannak. Játszani is na­gyon jó, és színház nélkül sem működne az életem, mégis örü­lök, hogy egy darabig megint nem kell itthon hagynom őket valakire esténként. Az mindket­tőnknek nehezen megy.- Itt vannak körülöttünk hár­man, mindegyik különböző egyéniség, és alig bírjuk kivár­ni, hogy megszülessen már a negyedik, hogy megtudjuk, ő vajon milyen - mondja András.- Igen, de én azért most kicsit félek a szüléstől - jegyzi meg Zsuzsa. - Bocsánat, félünk - pontosít András. - Mindig kö­zösen szülünk. Az valami hi­hetetlen dolog: kilenc hónap várakozás után meglátni a gye­rekem. Ezért kell a végén min­dig lefektetni, egyszerűen eláju­lok a boldogságtól... A grafikáktól az olajfestékig vezetett az útja tehetség Ha fület akar festeni egy archoz, akkor előbb diót kell tudnia rajzolni a diáknak Még csak tizenöt éves, de már ki­állítása nyílt. Évek óta kísérlete­zik az ecsetvonásokkal, a jelek szerint nem hiába. Kiss Valenti­na, a kaposvári Munkácsy gim­názium tanulója a héten mutatta be munkáit a nagyközönség­nek. A visszajelzések szerint a porpasztell alkotások és az olajfestmények bizony sokak tetszését elnyerték.- Kiskorom óta arra vágytam, hogy egyszer majd megmutat­hatom a képeimet egy tárlaton, persze azt nem reméltem, hogy ilyen fiatalon teljesül a kívánsá­gom - vallotta be a diáklány. Pe­dig a tervek szerint munkáit ha marosan láthatja majd a közön­ség a kaposfüredi művelődési Valóra válik Kiss Valentina nagy álma: kiállítása nyílik Kaposváron házban és az Együd Árpád Mű­velődési Központban is. Kiss Valentina már tízéves ko­rától fejlesztette a kézügyesség­ét, a kezdetekben főképp grafi­kákat rajzolt. Síkidomokat és testeket örökített meg, ami azonban untatta: se nem látványos, se nem szí­nes. Viszont a térlátását nagy­ban elősegítette. A fiatal lány minden második szavában mesterét említi. Szinte rajong a festőművészért: Mester Béláért. Elmondása szerint ren­geteget tanul tőle: technikát, színkeverést, művészettörténe­tet és nem utolsósorban a kitar­tást. Abból ugyanis ebben a szakmában sosem elég. Van úgy, hogy két óra alatt összecsap egy-egy tájképet, de előfordul, hogy hetekig dolgozik egy mű­vön. Egyik kedvenc képe az Al­földi tanya című alkotás, de be­vallja: szívesen néz rá Van Gogh- kopppintására is, amely a Reg­gel nevet kapta. A legnagyobb kihívást mosta­nában az arcok és a fülek megal­kotása jelenti, Mester Béla azon­ban ebben is segítségére van. Di­ót dióra festet a lánnyal, mert ál­lítólag a dióból lehet legjobban megtanulni a fül szerkezetét. A tanára mellett még valaki­ért rajong. Azt mondta: Mun­kácsy képeinek részletes kidol­gozása és aprólékos technikája elbűvöli. ■ Meiszterics Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents