Somogyi Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-26 / 122. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. MÁJUS 26., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 Elhunyt Mike Ferenc (1946-2007) Életének 61. évében váratlanul meghalt Mike Ferenc, a Kapos­vári Nyomda Kft nyugalma­zott ügyvezető igazgatója. Volt kollégáit megdöbben­tette a hír, hisz egy hete még bent járt a nyomdában, me­sélt a szőlőről, a gyümölcsfái­ról. Jó közepes termést jósolt Személyében olyan kol­légát vesztettünk el, aki bár nem volt nyomdász, élt­halt a nyomdászatért. 1984. június 1-jén nevezte ki a Megyei Tanács a So­mogy Megyei Nyomdaipari Vállalat élére. Közgazdász­ként érkezett a számok vi­lágából, de már az első naptól kezdve nyomdászfej­jel gondolkodott és dolgo­zott. Nevéhez fűződik több új technológia bevezetése, köztük az ofszet tekercs­nyomtatás, a számítógépes fényszedés és tördelés. Száműzte a nyomdából az ólombetűket. Ragaszkodott a pontos, precíz és minősé­gi munkához. Örökké szá­molt és elemzett, de min­den reggel bejárta az üze­met, mindenkihez volt egy jó szava, mindenkit meg­hallgatott, az irodája ajtaja mindig nyitva állt. A cégnél kemény munkát követelt, de az aránylag magas létszám ellenére is sikerült jó mun­kahelyi légkört teremtenie és összetartó csapatot ko­vácsolnia. Következetes és igazságos vezető volt. Ezt igazolja, hogy az 1991-ben történt privatizációt követő­en ő lett a Kaposvári Nyom­da Kft. ügyvezető igazgatója. A napilap nyomtatásá­nak megszűnése után pro­filváltásra volt szükség, be kellett törni a könyvpiacra. A kiéleződő verseny, a fo­lyamatos stressz kikezdte egészségét. A súlyos szív­műtét után még visszatért szeretett nyomdájához, de pár hónap után úgy dön­tött, hogy nem vállalja a na­pi megterhelő feladatokat, és nyugdíjba vonult. Nyug­díjas évei alatt sem szűnt meg dolgozni. Mint a Fel­ügyelő Bizottság elnöke és mint tulajdonos, részt vett a nyomda életében. Nyugodj békében! Emlé­kedet a nyomdászok örökké megőrzik. Sztárgólyák születtek madárbarát Harmincezren figyelték a fiókák első mozdulatait Darányban jól kitalálták. Ki gondolta volna, hogy az emberek ennyire szeretnek mások életébe kukucskálni, még egy gólyapár is ilyen népszerű lehet Megszülettek a darányi sztárgólyák; első mozdu­lataikat harmincezer szempár figyelte a világ minden tájáról. Nagy László Már neve is van az öt fiókának, melyek közül a- legkisebb épp tegnap látta meg a napvilágot. A madarakat ma már majdnem annyian ismerik, mint Lagzi Lajcsit, sztárgázsit nem kérnek, s fogalmuk sincs arról a szeré­téiről, amely országszerte övezi őket. A gólyacsalád tavaly vált tudtán kívül sztárrá. Az iskola­tető átépítéséhez kezdtek vol­na akkor hozzá a darányiak, azonban kiderült: az ott lakó gó­lyák már lerakták a tojásokat. Darányban madárbarát döntést hoztak: elhalasztották az épít­kezést. A munka megkezdéséig azonban bekamerázták a fész­ket, és a gólyaközvetítés felke­rült az internetre. A madár- show kiagyalói maguk is meg­lepődtek a sikeren, ugyanis gyakran a vasúti menetrendet is megelőzte honlapjuk látoga­tottsága. Idén a hazatérő gó­lyapár élete ismét követhető a világhálón. - Egyszerűen nem hagyták, hogy abbahagyjuk. Akkora volt a nyomás, hogy folytatnunk kellett - mondta Cseresznyés Géza igazgatóhe­lyettes. - Gólyarajongói klub alakult, ügyeletet szerveznek a fiatalok, egész iskolák kísérik figyelemmel a madaraink éle­tét. A tavalyinál is nagyobb az Nemzeti madarunk EGYRE KEVESEBB A gólya Eu­rópában; néhány országból már teljesen kipusztult. Ma­gyarországon él a konti­nens legnagyobb fehérgólya- állománya, azonban itt is egyre csökken a számuk. A múlt század közepén még háromszor annyi gólyapár költött nálunk, mint jelenleg. Európában 15-20 gólyafé­szek van bekamerázva a darányihoz hasonlóan. * érdeklődés. A múlt évben közel negyvenezren kattintottak hoz­zánk, idén pedig már túl va­gyunk az 55 ezer látogatón. Nem csak magyarokból áll a kö­zönségük; van látogatónk Auszt­ráliából, Mikronéziából is... A fiókákat a három legelszán­tabb rajongó nevezhette el: Una, Unika, Unikum, Uránusz, a leg­kisebb pedig az Ubul nevet kapta. - Most mindenki azért szurkol, hogy a kisgólyák ne jussanak a tavalyiak sorsára. Akkor is öten születtek, de csak egyikük - Jumbó - maradt életben - mond­ja a darányi pedagógus. Tízpercenként frissítik a ké­pet, és mindennap új videó kerül fel az internetre. Infrakamerá- val dolgoznak, így éjszakai felvé­telek is készíthetők. Szeret­tek volna a jelenleginél jobb minőségű web- kamerát, ezt azonban nem sikerült megsze­rezniük. JEGYZET Bukás vagy felzárkózás böngészem a statisztikai hivatal kimutatását az el­maradott és magas munka­nélküliségű településekről. Megyei bontásban adják meg az adatokat, „széllel szemben” is látszik, nincs új a nap alatt: Somogy a se­reghajtók között szerepel. Kétszáznegyvenöt települé­sünk 41,6 százaléka, 102 tartozik az említett kategó­riába. Ezzel dobogósak va­gyunk - hátulról. Csak Bor- sod-Abaúj-Zemplénben és Hajdú-Biharban rosszabb a helyzet. Előbbiben a telepü­lések 50,7, utóbbiban 48,7 százaléka tartozik az elma­radott és magas munkanél­küliségnek kategóriájába. szegény az ország, szegé­nyek a megyék, mondhat­nánk, meg azt is, hogy a rendszerváltás áldozatokkal jár, és évtizedek kellenek ahhoz, hogy minden (és persze mindenki - ám erről most ne essék szó) a helyé­re kerüljön. De ne mondjuk, mert Pest megye 186 tele­pülése közül egy sem sze­rencsétlen sorsú, Győr- Moson-Sopronban a 182 kö­zül mindössze egy, Komá­romban a 76 közül szintén egy, Vasban a 216 közül ket­tő, Fejérben a 108 közül öt, Veszprémben a 217 közül 18. Még az örök sereghajtó­nak, az ország szegényhá­zának számító Szabolcs- Szatmár-Beregben is jobb a helyzet, mint nálunk. A 229 nyírségi településnek mind­össze 31,4 százaléka, vagyis 72 tartozik a kilátástalan- ságba süllyedtek közé. Somogy kedvezőtlen hely­zetére nyilván van ésszerű magyarázat. Ennél sokkal fontosabb kérdés azonban: mi vár ránk? Látszik, hogy egyes megyék elhúznak, mások - közte Somogy - le­szakadnak. Képes lesz-e ezen változtatni az országba áramló több ezer milliárd forintnyi eurós pénz? REMÉNYKEDJÜNK! Az étellel nem volt gond, a légkondival csúnyán átvágtak étlapozó Felüdülés lehetett volna az a néhány fertályéra Nagybajomban, ehelyett tovább ömlött rólunk a víz Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a so­mogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Vidékre menekültünk a kániku­la elől, magunk mögött hagytuk a poros várost azzal a kimondott szándékkal, hogy valódi felüdü­lést keresünk a forróságban. No és persze, hogy éhünket csilla­pítsuk. A klíma miatt viszont : sak olyan hely jöhetett szóba, ahol van klíma, így amint a nagy­bajomi kanyarban megláttuk, hogy az útszéli, Kaiser névre ke­resztelt vendéglő hőfokszabályo­zott helyiségekkel hirdeti magát, már ki is raktuk az indexet. Bent valóban néhány fokkal hűvösebb volt, ám nem a gépi légkondicionálóak, hanem a ház szerencsés fekvésének köszön­hetően. Az ablakok nyitva, s né­hány perc múlva már ugyanúgy csörgött rólunk a víz, mint a meg­lehetős vendégsereget egyedül kiszolgáló pincérnőről. Aki a rendelés elején egyfolytában ta- gadólag rázta a fejét. Az általunk forszírozott hideg gyümölcsle­ves, valamint bélszínes étkek ugyanis csak az étlapon léteztek. Szemezgettünk tehát tovább, s végül összeállt a nagy mű. Elsőként nagy megkönnyeb­bülésünkre a deres palackú ás­ványvizek érkeztek, majd bő ne­gyedóra múltán a levesek is. A gyümölcsös helyére a tartalék­sorból előrelépett zellerkrémről már az első kanálnál kiderült, bizony poralapból kavarták, ugyanis méretes csomó akadt tor­kunkon. A májgombóc is a mul­tinacionális élelmiszeripar szü­löttének bizonyult, ám az erőle­ves házinak tűnt. A tárkonyos pulykaragu pedig a gyümölcsle­ves méltó pótlékának, legalábbis annyiban, hogy kifejezetten ala­csony hőfokon tálalták. Újabb kör párás falú ásvány­víz után következhetett a máso­dik menet, mely végül hasonló tanulságokkal szolgált, mint az első kör. A sertésszelet hentes módra összességében elfogadha­tóra sikeredett, csak éppen nem alakult ki valami egységes ízhatás, hanem a „hentes” rész összetevői külön-külön éreztet­ték jelenlétüket. Persze az ubor­ka, a sonka és a császárszalonna mind jó dolog, azaz nagy baj Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 0 Pihegő lótifuti KÖRNYEZET (1-10 pont): 0 Hol a légkondi?! ■ ÉTEL (1-20 pont): Kiváló ár-érték arány JL«S nem történt, bár a húst kicsit jobban át lehetett volna sütni. A pirított velővel és tükörtojással bolondított karajnál ez nem oko­zott problémát, hiszen a hús olyan hártyaszerűen vékonynak bizonyult, hogy néhány perc alatt akár a napra kitéve is átsült volna. Elismerjük, a velő a káni­kulában merész választásnak tűnhetett, ám azon túl, hogy a sószórót túl gyakran használta a szakács, nem okozott galibát. Mint ahogyan a füstöltsajt- mártással tálalt pulykamellet és az áfonyalekvárral kínált párolt szarvast is szerencsésen legyűr­tük. Előbbinél a mártás jó ipa­rosmunkát takart, a natúr puly­kamellet pedig nehéz elrontani, míg a szarvas kissé kiszáradt a párolás végére, ám szépen le volt tisztítva, mutatván, azért foglal­koztak vele. A köretként mellé­rakott krokett persze a szoká­soknak megfelelően a fagyasztó­ból került elő, az áfonya viszont még menzai lekvárként, vajas zsemlére kenve sem nagyon áll­ta volna meg a helyét. Miután fejenként liternyi fo­lyadékot szippantottunk be a la­komához, s így megfelelően elte­lítődtünk, a desszertről könnyű szívvel mondtunk le. Azért így is akadt, ami beédesítette a napun­kat: a számlán végösszegként szinte nevetséges öss> á az az ár-érték arám l is nem jártunk rosszul.

Next

/
Thumbnails
Contents