Somogyi Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-26 / 122. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. MÁJUS 26., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 Elhunyt Mike Ferenc (1946-2007) Életének 61. évében váratlanul meghalt Mike Ferenc, a Kaposvári Nyomda Kft nyugalmazott ügyvezető igazgatója. Volt kollégáit megdöbbentette a hír, hisz egy hete még bent járt a nyomdában, mesélt a szőlőről, a gyümölcsfáiról. Jó közepes termést jósolt Személyében olyan kollégát vesztettünk el, aki bár nem volt nyomdász, élthalt a nyomdászatért. 1984. június 1-jén nevezte ki a Megyei Tanács a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat élére. Közgazdászként érkezett a számok világából, de már az első naptól kezdve nyomdászfejjel gondolkodott és dolgozott. Nevéhez fűződik több új technológia bevezetése, köztük az ofszet tekercsnyomtatás, a számítógépes fényszedés és tördelés. Száműzte a nyomdából az ólombetűket. Ragaszkodott a pontos, precíz és minőségi munkához. Örökké számolt és elemzett, de minden reggel bejárta az üzemet, mindenkihez volt egy jó szava, mindenkit meghallgatott, az irodája ajtaja mindig nyitva állt. A cégnél kemény munkát követelt, de az aránylag magas létszám ellenére is sikerült jó munkahelyi légkört teremtenie és összetartó csapatot kovácsolnia. Következetes és igazságos vezető volt. Ezt igazolja, hogy az 1991-ben történt privatizációt követően ő lett a Kaposvári Nyomda Kft. ügyvezető igazgatója. A napilap nyomtatásának megszűnése után profilváltásra volt szükség, be kellett törni a könyvpiacra. A kiéleződő verseny, a folyamatos stressz kikezdte egészségét. A súlyos szívműtét után még visszatért szeretett nyomdájához, de pár hónap után úgy döntött, hogy nem vállalja a napi megterhelő feladatokat, és nyugdíjba vonult. Nyugdíjas évei alatt sem szűnt meg dolgozni. Mint a Felügyelő Bizottság elnöke és mint tulajdonos, részt vett a nyomda életében. Nyugodj békében! Emlékedet a nyomdászok örökké megőrzik. Sztárgólyák születtek madárbarát Harmincezren figyelték a fiókák első mozdulatait Darányban jól kitalálták. Ki gondolta volna, hogy az emberek ennyire szeretnek mások életébe kukucskálni, még egy gólyapár is ilyen népszerű lehet Megszülettek a darányi sztárgólyák; első mozdulataikat harmincezer szempár figyelte a világ minden tájáról. Nagy László Már neve is van az öt fiókának, melyek közül a- legkisebb épp tegnap látta meg a napvilágot. A madarakat ma már majdnem annyian ismerik, mint Lagzi Lajcsit, sztárgázsit nem kérnek, s fogalmuk sincs arról a szerétéiről, amely országszerte övezi őket. A gólyacsalád tavaly vált tudtán kívül sztárrá. Az iskolatető átépítéséhez kezdtek volna akkor hozzá a darányiak, azonban kiderült: az ott lakó gólyák már lerakták a tojásokat. Darányban madárbarát döntést hoztak: elhalasztották az építkezést. A munka megkezdéséig azonban bekamerázták a fészket, és a gólyaközvetítés felkerült az internetre. A madár- show kiagyalói maguk is meglepődtek a sikeren, ugyanis gyakran a vasúti menetrendet is megelőzte honlapjuk látogatottsága. Idén a hazatérő gólyapár élete ismét követhető a világhálón. - Egyszerűen nem hagyták, hogy abbahagyjuk. Akkora volt a nyomás, hogy folytatnunk kellett - mondta Cseresznyés Géza igazgatóhelyettes. - Gólyarajongói klub alakult, ügyeletet szerveznek a fiatalok, egész iskolák kísérik figyelemmel a madaraink életét. A tavalyinál is nagyobb az Nemzeti madarunk EGYRE KEVESEBB A gólya Európában; néhány országból már teljesen kipusztult. Magyarországon él a kontinens legnagyobb fehérgólya- állománya, azonban itt is egyre csökken a számuk. A múlt század közepén még háromszor annyi gólyapár költött nálunk, mint jelenleg. Európában 15-20 gólyafészek van bekamerázva a darányihoz hasonlóan. * érdeklődés. A múlt évben közel negyvenezren kattintottak hozzánk, idén pedig már túl vagyunk az 55 ezer látogatón. Nem csak magyarokból áll a közönségük; van látogatónk Ausztráliából, Mikronéziából is... A fiókákat a három legelszántabb rajongó nevezhette el: Una, Unika, Unikum, Uránusz, a legkisebb pedig az Ubul nevet kapta. - Most mindenki azért szurkol, hogy a kisgólyák ne jussanak a tavalyiak sorsára. Akkor is öten születtek, de csak egyikük - Jumbó - maradt életben - mondja a darányi pedagógus. Tízpercenként frissítik a képet, és mindennap új videó kerül fel az internetre. Infrakamerá- val dolgoznak, így éjszakai felvételek is készíthetők. Szerettek volna a jelenleginél jobb minőségű web- kamerát, ezt azonban nem sikerült megszerezniük. JEGYZET Bukás vagy felzárkózás böngészem a statisztikai hivatal kimutatását az elmaradott és magas munkanélküliségű településekről. Megyei bontásban adják meg az adatokat, „széllel szemben” is látszik, nincs új a nap alatt: Somogy a sereghajtók között szerepel. Kétszáznegyvenöt településünk 41,6 százaléka, 102 tartozik az említett kategóriába. Ezzel dobogósak vagyunk - hátulról. Csak Bor- sod-Abaúj-Zemplénben és Hajdú-Biharban rosszabb a helyzet. Előbbiben a települések 50,7, utóbbiban 48,7 százaléka tartozik az elmaradott és magas munkanélküliségnek kategóriájába. szegény az ország, szegények a megyék, mondhatnánk, meg azt is, hogy a rendszerváltás áldozatokkal jár, és évtizedek kellenek ahhoz, hogy minden (és persze mindenki - ám erről most ne essék szó) a helyére kerüljön. De ne mondjuk, mert Pest megye 186 települése közül egy sem szerencsétlen sorsú, Győr- Moson-Sopronban a 182 közül mindössze egy, Komáromban a 76 közül szintén egy, Vasban a 216 közül kettő, Fejérben a 108 közül öt, Veszprémben a 217 közül 18. Még az örök sereghajtónak, az ország szegényházának számító Szabolcs- Szatmár-Beregben is jobb a helyzet, mint nálunk. A 229 nyírségi településnek mindössze 31,4 százaléka, vagyis 72 tartozik a kilátástalan- ságba süllyedtek közé. Somogy kedvezőtlen helyzetére nyilván van ésszerű magyarázat. Ennél sokkal fontosabb kérdés azonban: mi vár ránk? Látszik, hogy egyes megyék elhúznak, mások - közte Somogy - leszakadnak. Képes lesz-e ezen változtatni az országba áramló több ezer milliárd forintnyi eurós pénz? REMÉNYKEDJÜNK! Az étellel nem volt gond, a légkondival csúnyán átvágtak étlapozó Felüdülés lehetett volna az a néhány fertályéra Nagybajomban, ehelyett tovább ömlött rólunk a víz Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Vidékre menekültünk a kánikula elől, magunk mögött hagytuk a poros várost azzal a kimondott szándékkal, hogy valódi felüdülést keresünk a forróságban. No és persze, hogy éhünket csillapítsuk. A klíma miatt viszont : sak olyan hely jöhetett szóba, ahol van klíma, így amint a nagybajomi kanyarban megláttuk, hogy az útszéli, Kaiser névre keresztelt vendéglő hőfokszabályozott helyiségekkel hirdeti magát, már ki is raktuk az indexet. Bent valóban néhány fokkal hűvösebb volt, ám nem a gépi légkondicionálóak, hanem a ház szerencsés fekvésének köszönhetően. Az ablakok nyitva, s néhány perc múlva már ugyanúgy csörgött rólunk a víz, mint a meglehetős vendégsereget egyedül kiszolgáló pincérnőről. Aki a rendelés elején egyfolytában ta- gadólag rázta a fejét. Az általunk forszírozott hideg gyümölcsleves, valamint bélszínes étkek ugyanis csak az étlapon léteztek. Szemezgettünk tehát tovább, s végül összeállt a nagy mű. Elsőként nagy megkönnyebbülésünkre a deres palackú ásványvizek érkeztek, majd bő negyedóra múltán a levesek is. A gyümölcsös helyére a tartaléksorból előrelépett zellerkrémről már az első kanálnál kiderült, bizony poralapból kavarták, ugyanis méretes csomó akadt torkunkon. A májgombóc is a multinacionális élelmiszeripar szülöttének bizonyult, ám az erőleves házinak tűnt. A tárkonyos pulykaragu pedig a gyümölcsleves méltó pótlékának, legalábbis annyiban, hogy kifejezetten alacsony hőfokon tálalták. Újabb kör párás falú ásványvíz után következhetett a második menet, mely végül hasonló tanulságokkal szolgált, mint az első kör. A sertésszelet hentes módra összességében elfogadhatóra sikeredett, csak éppen nem alakult ki valami egységes ízhatás, hanem a „hentes” rész összetevői külön-külön éreztették jelenlétüket. Persze az uborka, a sonka és a császárszalonna mind jó dolog, azaz nagy baj Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 0 Pihegő lótifuti KÖRNYEZET (1-10 pont): 0 Hol a légkondi?! ■ ÉTEL (1-20 pont): Kiváló ár-érték arány JL«S nem történt, bár a húst kicsit jobban át lehetett volna sütni. A pirított velővel és tükörtojással bolondított karajnál ez nem okozott problémát, hiszen a hús olyan hártyaszerűen vékonynak bizonyult, hogy néhány perc alatt akár a napra kitéve is átsült volna. Elismerjük, a velő a kánikulában merész választásnak tűnhetett, ám azon túl, hogy a sószórót túl gyakran használta a szakács, nem okozott galibát. Mint ahogyan a füstöltsajt- mártással tálalt pulykamellet és az áfonyalekvárral kínált párolt szarvast is szerencsésen legyűrtük. Előbbinél a mártás jó iparosmunkát takart, a natúr pulykamellet pedig nehéz elrontani, míg a szarvas kissé kiszáradt a párolás végére, ám szépen le volt tisztítva, mutatván, azért foglalkoztak vele. A köretként mellérakott krokett persze a szokásoknak megfelelően a fagyasztóból került elő, az áfonya viszont még menzai lekvárként, vajas zsemlére kenve sem nagyon állta volna meg a helyét. Miután fejenként liternyi folyadékot szippantottunk be a lakomához, s így megfelelően eltelítődtünk, a desszertről könnyű szívvel mondtunk le. Azért így is akadt, ami beédesítette a napunkat: a számlán végösszegként szinte nevetséges öss> á az az ár-érték arám l is nem jártunk rosszul.
