Somogyi Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 20. szám
6 SZTORI 2007. MÁJUS 20., VASÁRNAP György Péter esztéta: „amikor feltörték Kádár János sírját, elrabolták özvegye urnáját, s az MSZMP főtitkárának, majd elnökének koponyáját magukkal vitték a sírrablók, ismét megdőlt egy morális korlát, a végtisztességhez való jog eddig komolyan vett normarendszere.” Nagy Kriszta Tereskova képzőművész: „amikor az óriásplakátomat kiraktam, akkor a mesterem, Maurer Dóra azt mondta, hogy kikéri magának, mert ő is festőművész, és a magas művészetet nem lehet összerakni a bugyival meg a melltartóval meg a kereskedelmi hirdetések világával. Pedig akkor Andy Warhol már pont halott volt.” Havas Henrik újságíró: „A TV2 azt mondta, hogy tőlem egyetlen dolgot vár: verjük darabokra az RTL-t. Megtörtént. Ennyi.” Tisza Kata írónő: „Erdélyben annyira a magyarságát óvta mindenki a beolvadástól, hogy eszébe se jutott zsidózni.” Rogán Antal polgármester: „MA A Közelgő esküvőm jobban foglalkoztat, mint az, hogy mi lesz 2010 vagy 2014 után.” Rogán Antal is nősül Mit esznek rajtunk a skandinávok? szimpátiaverseny Az osztrákok szemében még ostorpattogtatós vadkeletiek vagyunk Abban ma már szinte mindenki egyetért, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál inkább országok közti szimpátiaszavazás, mint zenei vetélkedő. Elgondolkodhatunk tehát azon, vajon Ausztriában miért nem kedvelnek minket, vagy mitől vagyunk szimpatikusak a skandinávoknak. Dián Tamás Az euróvíziós versenyen Rúzsa Magdinak az általunk barátian csak sógoroknak becézett osztrákok mindössze két pontot adtak - pontosan annyit, amennyit a hagyományos lengyel-magyar barátság ért. Az ukránoknál még ennyire sem voltunk jók, ők semmit sem adtak, akárcsak az egyébként velünk egyébként testvériséget vállaló törökök. A szintén puszipajtásnak hitt horvátok sem erőltették meg magukat, amikor mindössze négy pontot szavaztak meg. Volt viszont kellemes meglepetés is, méghozzá a skandináv országok részéről. Finn nyelvrokonaink tízese talán még magyarázható a testvériséggel, de hogy a dánoknak, norvégoknak és svédeknek miért „jövünk be”, az első látásra megfejthetetlen- nek tűnik. Persze ha jobban megvizsgáljuk a szavazás hátterét, mindenre van magyarázat. Báli János, az ELTE Néprajzi Intézetének etnográfusa és néprajzkutatója szerint a nemzetek közti kötődéseknek vagy elutasításoknak többféle magyarázatuk is lehet. „Sokat számít a közös történelmi múlt - jelentette ki. - A németek például sohasem felejtik el nekünk, hogy Magyarország nyitotta meg először a határokat az NDK-s menekültek előtt. A 150 éves együttélés következményeként a törökök is afféle testvérnépként kezelik a magyarokat. Más kérdés, hogy most nem szavaztak ránk, mert valószínűleg a voksaikat azoknak az államoknak - Bulgáriának, Macedóniának, Boszniának és Montenegrónak - adták, ahová még erősebb érzelmi szálakkal kötődnek.” Az etnográfus szakember szerint a népek közti viszonyban a sztereotípiák is meghatározók: az osztrákok szeAz is lehet, hogy csak közömbösek vagyunk BÁR MINDENKI azt mondja, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál pontjai főként a rokon-, illetve ellenszenvekről árulkodnak, elképzelhető, hogy a fejtegetések egy része csupán ködszurkálás. A vetélkedőn kapott szavazatok / ugyanis nem egy-egy . nemzet kollektív / véleményét közvetítették, hanem csak azokét, akiknek van telefonjuk, és érdekli őket a könnyítene. Sik Endre szociológus szerint elképzelhető, hogy btonyos esetekben minket mások ellenében jelöltek szimpatikusnak. „Lehet, hogy néhány ország bán nem is ránk, hanem inkább valakik ellen szavaztak - mondta a szakember. - Vagyis nem az volt a szempont, hogy nekünk adjanak pontokat, hanem hogy btonyos országoknak ne. Nem biztos, hogy a nulla pont az ellenszenv jele, hiszen elképzelhető, hogy az adott nemzet csak közömbös irántunk.” Érthető, hogy a nyugat-európai országok felháborodtak, amikor a volt jugoszláv és szovjet államok egymásra szavaztak. Rúzsa Magdinak csak a vajdasági magyarok segítettek. mében mi még mindig ostorpattogtatós „vadkeletiek” vagyunk, s ez taszíthatja az ő pedáns természetüket. „Másfelől az egyszerűsítő és tipizáló látásmód eredményezhette, hogy az északi nemzetek viszont a szívükbe zártak minket - mondta Báli János. - Számukra mi testesítjük meg Kelet-Európa báját, hiszen nem vagyunk nyugatiak, de nem tartozunk a Balkánhoz sem. Ráadásul Svédországban jelentős számú magyar kolónia él, akik révén szintén szimpatikusak lehetünk.” Szimpátia vagy ellenszenv természetesen a népek közti személyes érintkezések tapasztalatából is kialakulhat. Sajnos Bécsben még mindig élénken emlékeznek a Gorenje-időszak- ra, amikor a Mariahilfestrassén magyarul volt kiírva, hogy „ne lopj”, de a közelmúltbeli élmények is magyarázhatják, miért nem rajonganak értünk a sógorok. Juhász Árpád világjáró geológus az osztrák alpokbeli magyar síelőket hozta fel példának. „Sajnos a magyar turisták viselkedése sokszor irritáló - jelentette ki. - Gyakran megfigyeltem, hogy honfitársaink miként tolakodnak a sífelvonónál, s bár beszédünket a helyiek nem értik, a mindenkit lenéző hanglejtés, a pökhendi tónus a szöveg ismerete nélkül is árulkodó. Bevallom, többször előfordult már, hogy odakint nem akartam magyarul megszólalni, mert szégyelltem volna, ha engem is ebbe a csoportba sorolnak.” Azt Juhász Árpád is megerősítette, hogy a skandinávok kedvelnek minket. Pedig sokat tettünk azért, hogy ne így legyen. Sokáig például lenéztük a finneket, a két háború között ők voltak számunkra a „szegény rokon”. Ma sem erőltetjük túlságosan a velük való kapcsolatápolást, pedig a finnek rajonganak értünk. Hasonló a helyzet a lengyelekkel is. Velük a múltban ugyan nagyon jó volt a viszonyunk, ám ez az érzelmi kötelék mára eléggé elvékonyodott. Juhász Árpád szerint ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a magyarok számára azok a népek, amelyekhez nem kötődik sem gazdasági, sem pedig politikai érdekünk, bekerülnek a „nem fontos” kategóriába. Drága a temetés, felajánlom a testem a tudománynak végakarat Előfordulhat, hogy nálunk sem tudják majd hová tenni a felajánlott porhüvelyeket, mint Leidenben Elhunytak kíméljenek! Ezt a kérést a németországi leideni egyetem fogalmazta meg a minap, miután kiderült: klinikájukon annyian ajánlották fel saját testüket tudományos és oktatási célokra, hogy már nem tudják hová tenni a holttesteket. Az efféle jelentkezők száma nálunk is jelentősen megugrott, méghozzá meglehetősen prózai okból: az emberek így próbálják megspórolni a temetkezési költségeket. Egyéb előnye nincs a földi porhüvelyről való lemondásnak, mivel ezért pénzbeli ellenszolgáltatás nem jár, de mint azt dr. Csillag András, a Semmelweis Egyetem Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézetének igazgatója elmondta, ez is jelentős segítség a rossz anyagi helyzetben lévőknek. „Ha valaki tudományos célokra felajánlja a testét, először köz■ A rokonok kikérhetik a testet és eltemethetik, de erre ritkán van példa. jegyző előtt kell nyilatkoznia - mondta. - Ez ugyanolyan súlyú rendelkezés, mint a végakarat, vagyis még a hozzátartozóknak is tiszteletben kell tartaniuk. Természetesen mód van rá, hogy miután az elhunyt tetemére már nincs szükség, a rokonok őt kikérjék és eltemessék, de ez eléggé ritka.” A felajánlott emberi testek általában egy-két évig vannak az egyetemen. Azért ilyen sokáig, mert előzőleg konzerválják őket. így válnak alkalmassá arra, hogy az orvostanhallgatók rajtuk gyakorolhassák a boncolást. A hamvasztásra is a preparálás miatt van szükség, hiszen ha ezeket az embereket eltemetnék, nem tudna végbemenni a természetes bomlási folyamat. Persze olyan is előfordulhat, hogy valakiről kiderül: szervi elváltozásai miatt nem alkalmas a teste oktatási célokra. Az intézet azonban ekkor is úgy bánik az illető porhüvelyével, mint bármely más jelentkezővel, csak épp őt hamarabb eltemetik. Előzetes szelektálás nincs, ez méltatlan is lenne, sőt az orvosok még azt is kerülik, hogy személyesen találkozzanak a testüket felajánlókkal. Az előzetes ismeretség ugyanis jócskán megnehezítené az érzelmektől mentes későbbi „találkozást”. Magyarországon jelenleg évente körülbelül száz ember ajánlja fel a testét tudományos és oktatási célokra. Mivel egy adott időszakban a Semmelweis Egyetemen 30-40 tetemet képesek tárolni, ez a szám jóval nagyobb, mint amennyire később szükség lehet. Csillag András szerint ezért elképzelhető, hogy idővel ők is kénytelenek lesznek hasonló „létszámstopot” elrendelni, mint tették azt a németországi egyetemen. Jelenleg azonban még nem utasítanak el senkit, s a felajánlkozók száma egyre gyarapszik. „Szeretnénk hinni, hogy az emberek az orvosképzés fontosságát ismerik fel, de a valóság vélhetően más - jelentette ki az intézet igazgatója. - Jobbára középkorú vagy idős emberek jelentkeznek, akik egyedülállók, vagy éppenséggel így kívánják mentesíteni családjukat a temetésükkel járó több százezer forintos kiadástól.” ■ D.T. Évente egy nagy közös temetést rendeznek aki lemond a saját testéről, az a személyre szóló búcsúztatástól is elesik, mivel az Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézet évente egy közös temetést rendez azoknak, akik testükkel a tudományt szolgálták. Az Új Köztemető szóróparcellájában rendezett ceremónián általában az orvosok és a hallgatók is részt vesznek, s ha az elhunyt hozzátartozói ezt igénylik, természetesen őket is értesítik.
